Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1982-11-27 / 281. szám

/ Á harcot nem szabad feladni A látogató & Ankét a Hevesy Filmklubban Pótszékeket kellett behozni csütörtökön este a Hevesy Iván FilniKlubbu, A látogató című új magyar cl őV ument umfilm pre­mierjére es ankétjára. Még Ti- szakarádrol is eljöttek néhá­ny an. hogy ismét találkozzanak Edit Brufck-kal. a film szerző­jével és „főszereplőjével”, Igen tanulságos és — nemcsak a té­ma miatt — szomorú beszélge­tés alakult ki Benedek Miklós vitaindítója, bevezetője után. Az derült ki ismét, s ki tudja hányadszor, -hogy a negyvenen aluli korosztályoknak felülete­sek a történelmi ismeretei, „lu- kak vannak benne”, ahogyan az egyik hozzászóló megfogal­mazta. A film röviden arról szól, hogy Bruck Editet, a család­jával együtt. 1944-ben elhur­colták a falujából: Tiszaka- rádról, s azóta csak kétszer, 1962-ben és most, a film ké­szítésekor járt itthon. Oka van ennek, hogy csak ilyen ritkán, nagy időközökben lá­togat haza az azóta Olasz­országban sikeres író d,s ren­dező Bruck Edit. Minden ta­lálkozása a múlttal, szülő­földjével mély sebeket té­pett fel, s érthető, hogy az ember ezeket nem szívesen vállalja, keresi. B. Révész László rendezőnek a filmje végső soron — de immár tu­datosan — mégsem tesz mást. Azért tudta rávenni, Edit Bruckot, hog" vállalja a filmben való közreműködést, mert a „múltat' be kell val­lani”, s valamilyen módon pontot is kell tenni a törté­net-történtek végére. -A film felidézi a szerző életútját, bemutatja római otthonában, olasz barátai körében, ám a csúcspont a szülőfaluval va­ló találkozás. Ez pedig attól és azért lesz drámai, mert a szülőház — Bruck Edit nem tudott erről, amikor vállalta a filmben való közreműkö­dést — közben rommá vált. A film utolsó képsorai — mintegy szimbolikusan is — azt mutatják, amint egy markológép ledönti és elte­ríti a vályogfalakat. Kétségtelen, hogy ezek a képsorok sokkolják , a nézőt, s ezzel is magyarázható, hogy oly nehezen, de utána annál szenvedélyesebben indult meg a beszélgetés. Nehéz is megszólalni egy olyan té­mában, amelynek a fontos­ságát. jogosságát senki sem vitatja, ám — részben az is­meretek hiánya miatt is — a felelősségben sem tud osz­tozni. Mert vannak, akikben sohasem tud békévé oldódni az emlékezés, míg mások, so­kan a maguk életével, tra­gédiájával vannak eltelve, elfoglalva. Ez a háború min­denkit meggyötört — mon­dotta a filmben Ember Má­ria —. noha mindenkit más intenzitással. Bruck Edit vi­szont azt hangsúlyozta a filmben is, csütörtökön este is. hogy mindaddig, amíg a világban erőszak, lágerek vannak, nem szabad felejteni, mert senki sem tudhatja, hogy őt mikor sújthatja a faji. vallási vagy politikai meg­különböztetés és erőszak. Felvetődött az is, hogy mit tehet az iró, a film, a hu­mánum? Hiszen éppen a vi­lágtörténelem (és részben a világ jelene) éppen elegendő okot adhat a pesszimizmus­ra. Valahol mindig újrater­melődik az erőszak, embere­ket hurcolnak el, aláznak és ölnek meg a többség, a töb­biek néma „asszisztálása” mellett, fgv igaz — mondot­ta Bruck Edit —, a harcot azonban mégsem szabad fel­adnia A kultúrát és művelt­séget emlegette, amely meg­óvhatná az emberiséget a borzalmak ismétlődésétől. Egyetérthetünk ezzel, mint eéllal és vággyal, még akkor is, ha tudjuk, hogy a kultúra és a humánum oly esen­dőén kicsi és kiszolgáltatott, mert mindenkor kisebbség­ben van. A felejtés (majdnem tu­datlanságot írtam) önvédelmi reflexe is a tudatnak, amely — erre szomorú bizonyság a történelem — még az ismét­lődő tragédiákból sem okult és okul. Mégsem ezzel a de- fetista gpndolattal jöttünk haza csütörtökön éjszaka er­ről az érdekes ankétről, ha­nem azzal, hogy a maga posztján mindenki tehet va­lamit az erőszak és az osto­baság ellen, s bármilyen esendő legyen is az egyes ember, a felelősségét nem háríthatja át másra. (horpácsi) Műemlékek sorsa Két új munkaterülettel is foglalkoznak jövőre a megyei tanács településfejlesztési és kommunális bizottsága mű­emléki albizottságának tagjai. Felkérik Miskolc főépítészét, hogy tájékoztassa a tagokat a városunkban folyó műemlék- védelmi tevékenységről, a vé­dett épületek hasznosításáról, Emel­termé­műszaki állapotáról, lett megtárgyalják a szetvédelem és a műemlékvé­delem közös feladatait, s a természetvédelmi területeken levő műemlékek helyzetét is. Fontos témakör a megyénk területén levő egyházi műem­lékek sorsa. y A Krakkói Filharmónia Zenekara Közös énekléssel znt ut a Vasasban Hal miskolci, illetve me­gyei kórus részvételével me­gyei kórustalálkozót rendez­nek december 2-án. dél­előtt 10 órától a Vasas Műve­lődési Központban. Borsos Ár­pád, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának veze­tője mond megnyitót, majd a 100. sz. Pataky István, a 105. sz. Lékai János, a 102, sz., a 117.. a 101. sz. Szemere Ber­talan és a 114. sz. Eötvös Jó­zsef Ipari Szakmunkásképző Intézet kórusai mutatkoznak be. Záróakkordként a vetél­kedőn részt vevő kórusok kö­zösen énekelnek el három vésztői népdalt. Hétfőn este, a színházban S hakni Finoibsok tacetija Hétfőn este fél 8-tól a Mis­kolci Nemzeti Színházban vendégszerepei Jerzy Katle- ivitz vezényletével, Kaja Dan- czowska hegedűművésznő és Piotr Paleczny zongoramű­vész közreműködésével a Krakkói Filharmónia Zene­kara. A nagy lengyel zeneszerző, Karol Szymanowsky nevét viselő Krakkói Filharmónia volt az első zenei intézmény, amely a második világhábo­rú után, 1945-ben megkezd­te művészeti tevékenységét Lengyelországban. A Filhar­mónia fontos szerepet játszott a háború utáni években a len­gyel zenei élet újjászervezé­sében. Nagyszámú hallgató­ságnak adott hangversenye­ket Krakkó területén — a Wawel udvarán és koncert­termekben —, továbbá a kör­nyező városokban, megismer­tetve a közönséget a lengyel és a külföldi zene klasszikus és élő szerzőinek alkotásaival. Miskolci koncertjükön Szy- manowsky-művek hallhatók: a Nyitány, az I. hegedűver­seny és a IV. szimfónia zon­gorára és zenekarra. A flaska Az üveg, amikor először látom, tele van. Hűvös a reggel, késve ,indul a vonat. A „tu­laj” (szó, ami szó, irigyeljük egy kicsit) kedv­telve méregeti a súlyát, komótos lassan csa­varja le a tetejét, megadván annak a bizo­nyos kortynak minden szükséges szertartást. Már a szájához is emelné, amikor rászól.egy idősebb vasutasruhás: — Kétszáz forintos pálinka lesz az . . . — és szemével int is, mutatván, hogy a kalauz ép­pen egy rendőrrel beszélget. Az üveges férfi zavarba jön. Hiába no, úgy megadta már a módját a reménybeli korty­nak, hogy most valóságos bűn lenne vissza­tenni az üveget kóstolatlan. Áll hát tanácsta­lan. Mi nézzük, kárörvendön, vagy éppen résztvevőn, ki-ki természete szerint. A sarok­ból egy bajuszos határozza el magát a köz­életre, és már mondja is: — Ötszázasra büntettek már engem egy­szer ... A feleségének csak ez kell, perel újra, mint ahogyan akkor is perelhetett: — Én ezer forintra büntetnék, hogy egy órát ki ne bírjanak . .. Nem árt egy korty ... Már nem is annyira hűvös, bontatlan is melegít a palack, mert a sok idegenből egy társaság lesz nagy hirtelen. A vasutas megszánja végül az üvegest, aki még mindig nem szánta rá magát, hogy el­tegye a pálinkát. — Menjen be oda! — int a vécé felé. — Oda? — Ügy szokták. Most van igazán bajban a pálinkás mert mind őt nézzük. Az a bizonyos korty már nem is lenne fontos, de nem bemenni majdnem olyan, mint a gyávaság. Bemenni meg szé­gyen, mert miféle ember az, aki egy órát se bír ki ital nélkül. — Menjen na — mondja a vasutas ... — Hát... — Lépjen már. — Jöjjön maga is . .2 Belépnek, az ajtót is nyitva hagyják ma­guk mögött. Jóféle lehet a pálinka, mert ki­szólnak az ötszáz forintra büntetettnek is, az­tán sorba kinek-kinek, aki úgy néz, hogy szóljanak neki. Végre elindulunk. Egy asszony toporog a nyitott ajtó előtt, aztán mit tehetne, átmegy a kocsi másik végébe. Hátha ott nem épített még büfét az állampolgári fegyelem. BARTHA GÁBOR A szívpanaszoktól a gyomorfekélyig Mikor beteríthet meg a tévé? Amerikai vizsgálatsorozatok­ból kitűnik, hogy sok olyan ab­normitas van, melyet a tv-nézés okoz: tv-has, tv-láb, tv-sziv, tv- nyak. Ezek előidézője mindenek­előtt a több órás mozdulatlan ülés a tv-készülék előtt A viszonylag kis képernyő arra kényszeríti a nézőt, hogy egy bizonyos testtartásba me­revedjék. Mivel a legtöbb em­ber a mély karosszéket tart­ja a legkényelmesebbnek, a kuporgó tartás állandó nyo­mást gyakorol a rekeszizom­ra. a szív előregörbül és egy idő múlva vérkeringési zava­rok keletkeznek. Például egy­re több orvos diagnosztizálja a „tv-nyakat”, amely abban mutatkozik meg, hogy egy Ez a divat Tetőtől talpig Ilyenkor, télvíz közeledtével mindannyiunkai foglalkoztat a kérdés: mit vegyünk fel. hosy csinosak legyünk, ám ne fáz­zunk a legzordabb időben sem?. Telefoninterjút kértem az Ez a Divat Szerkesztőségétől. Meg­nyugodva közölhetem kedves olvasóinkkal, hogy divatosak maradunk akkor is, ha nem di­dergőnk a legnagyobb ziman­kóban fedetlen fővel, vagy ne­tán — mint évekkel ezelőtt — könnyű, kis, tüsarkú lábbeli­ben. Mert a jelszó: fel a kalap­Egyaránt divatos a pilóta stílusú, fülünket védő szo­ros sapka (kár, hogy csak az igazán szép arcú nőnek áll jól), a barett és a svájci sap­ka, a kis vadászkalap, a szőrmekucsma, a kötött sap­^ Egy Dior-modell kák végtelen sora, sőt. még a fülvédő is. A kendők is állják a sarat. Méretük nö­vekedett, ezért turbánszerű- en, többszörösen csavarva védik fejünket, hajunkat a hullástól. A kendők vállra — plédszerű méretekben — is divatosak, a réteges öltöz­ködés jegyében. S ha már a vállunkról esik szó, jegyez­zük meg, hogy ismét széle­sedik, de nem kitömött, vat- tázott változatban, hanem rafinált, piés, fodros erősíté­sekkel. A lábbelik divatja — hosz- szas kitérő után — az ész­szerűség irányába halad. Le­szálltunk az éjjel-nappal vi­selt magas sarkakról. A láb­belinek kényelmes talajt nyújtó teletalpú és 3—4 ern­es sarkú csizmák kerültek előtérbe nappali viselet gya­nánt (alkalomra természete­sen mindenki kedve szerint feszenghet, tipeghet tűsarkú cipőben, mert az tovább él, de csak rendeltetésének meg­felelően). És, mit vegyünk fel ma­gunkra? Nos, minden diva­tos. a szűk szoknyától az er­nyő- és harangszoknyán át a klasszikus és avantgarde stílusú kosztümöktől a dél­utáni ruhák hosszú során át a téliesített pufajkáig, nagy­bundáig. Ki-ki válassza ki magának nemcsak a kedvére valót, hanem az alkatának megfelelőt is! D. e. idegi inger görcsbe rántja a* i7omzatot. A szív is egyre inkább tv- ritmusban ver. A mérések már a feszült izgalommal várt adások bekapcsolásakor nö­vekvő vércukorrélegeket re­gisztrálnak: a kísérletben részt vevő nézők szíve per­cenként 45 dobbanással töb­bet vert, mint egyébként. A kutatócsoport 24 kísérleti sze­mélynél a gyomorsavterme­lés világos emelkedését is megállapította. A tudósok számára ez bizonyíték volt arra, hogy a képernyőn zajló események befolyásolják a gyomorfekély keletkezését,,, Azok az amerikai gyerekek, akik a Columbia Egyetem vizsgálatai szerint 8,5 óráig lerjeáő időt töltenek a tv-ké­szülék előtt, kimutathatóan kapcsolatteremtési és tanulá­si zavarokkal küszködnek. Az ülés és a hallgatás a képer­nyő előtt természetellenesen korlátozza a gyermeki moz­gáskényszert, a növekedés és gyarapodás legfontosabb elő­feltételét. A legerősebb tv-stressznek azonban a szemek vannak ki­téve. A természetellenes és megfesztett nézés a tv-készü- lék előtt közvetlenül az agyon keresztül további testlunkciót vált ki: a szív gyorsabban ver, a vérnyomás emelkedik. A Palócföld szerkesztősége lesz a vendége a Magyar írók Szövetsége észak-magyaror­szági csoportja legközelebbi összejövetelének. November 29-én, hétfőn este 6 órakor a TIT Kazinczy-klubjában Végh Miklós főszerkesztő, Laczkó Pál író és Szepesi Jó­zsef költő találkozik a közön­séggel. A MISKOLCI BERUHÁZÁSI VÁLLALAT felvenne vezetői munkakörbe felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező építészt, mélyépi. tőt vagy általános mérnököt. Fizetés a 16/1976. (XII. 11.) MüM sz. rendelet 5. sz. melléklete szerint. Jelentkezés személyesen önéletrajzzal a személyzeti előadó­nál, Hunyadi utca 5. I. emelet. í Palócfi-esí a Kazinczy-iiban

Next

/
Thumbnails
Contents