Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1982-11-24 / 278. szám
Konverter: a szélfrissítéses acélgyártásban az acél hevítésére használt, körte alakú, tűzálló anyaggal bélelt tartály. A diósgyőri konverter nyersvassal (négyötöd részben) és acélhulladékkal (egyötöd részben) táplálkozik. Az adagolás után vízhűtéses lándzsa juttatja belsejébe az oxigént. Adagideje 40 perc, s tűzálló fala 500—600 adagot bír ki. Kétszáz diósgyőri kohász tanulta külföldön a kombinált acélművet. Jártak Japánban és Kassán, Katowicében és Krivoj-Rogban. Azóta már belakták, s megtanulták az új gyárat... Olyannyira, hogy már ide is jönnek tapasztalatcserére: 21 NDK-beli kohász ismerkedett a konverterrel Diósgyőrben. **> 0 Az alapkő ünnepélyes letétele. 1971. december 30. Diósgyőr dicső napja Hz alapkőtől az altatásig Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára 1981. július 1-én járt a kohászatban, s az acélműben megtekintette az 1498. csapolást. Akkor, a Hajnal János vezette brigád dolgozott. Brigádnaplójukba ezt írta az első titkár: „Üdvözlöm a kiváló szocialista brigádjuk tagjait. Gratulálok eddigi eredményeikhez, szívből iá egészséget, további sikereket kívánok mindnyájuknak.” • Pontoson 529 ember dől- gozik itt. - Elegendően vagyunk - mondotta Jung Janos gyáregységvezető -, de kellene még néhány mérnök, matematikus és technikus. Miskolcon nem képeznek kohászszakmunkást! Ezért mi inditottunk tanfolyamot: november 29- tői 17 acélolvasztárral és 8 koháolvasztárral leszünk többen. • Volt, aki tapsolt, volt' aki meghatódott. Az első csápóTás a konverterből, 1980. november 6. 18 óra 19 perc. ipartörténeti büszkeségre okot adó színvonalon kerülhet sor. A leg-ek üzeme dicsekedhetne azzal. hogy ilyen sok pénzt ilyen kis helyen még nem építettek be Magyarországon. Nézzük a tényeket! A főcsarnok alapterülete 30 ezer négyzetméter, azaz öt futballpá- lya nagyságú. Építéséhez kitermeltek 470 ezer köbméter földet, felhasználtak 190 ezer köbméter betont, a lefektetett villamos kábel hossza meghaladja a félezer kilométert, a beszerelt gépek és acélszerkezetek súlya húsz-húsz ezer tonnára rúg. Az új acélmű, a teljes felfutás évében. 1984-ben előállít majd: 460 ezer tonna ötvözetlen tömegacélt. 301 ezer tonna ötvözetlen minőségi acélt, 132 ezer tonna gyengén és közepesen ötvözött acélt, valamint 27 ezer tonna erősen ötvözött acélt. Az új acélművet 529 ember szolgálja ki. Hajdan, egy műszak alatt hat-nyolc liter vizet fogyasztott a hengerész és az olvasztár. Most ivás nélkül is kibírja az ablézt. Könnyebb lett a munka, könnyebb lett a kéz. Az első szakaszban (1980 végéig) elkészült a 80 tonnás konverter és az üstmetallurgiai berendezés, valamint az oxigéngyár. A második szakasz diósgyőri remekei: az elektrokemence, a folyamatos öntőgép, a számítógépes folyamatirányítás és a hevítőegység. Nem mellékes a melléktermék sem. A régi acélmű napi háromezer kilogramm porral nehezítette Diósgyőr levegőjét. Az új nem ad le többet napi nyolcvan kilogrammnál. Környezetvédelmi szempontból az új gyár a szigorú bírságos határokon belül került. Az LKM több mint 18 ezer dolgozónak ad munkát, s legalább 100 ezer embert tart el. Nemcsak technológiai, hanem szociális kérdés is volt, hogy megújul-e a diósgyőri acélkészítés. A fémfuturológusok szerint az ezredfordulón a gyártási eljárásoknál (csaknem kétharmad részben) a konverter lesz az uralkodó, a hagyományos Siemens—Martin módszer tíz százalékra mérséklődik. A hatvanas évek elején fordított volt a helyzet. Ami Diósgyőrben épült: az a jövőnek is éoült. Pénzt, megélhetést, biztos egzisztenciát kínálva annak, aki vasas lesz. Az 1848-as szabadságharc alatt itt készült a legjobb szurony; a múlt század elején a diósgyőri acél a híres angliai acélhoz tökéletesen hasonlónak találtatott; a századfordulón pedig olyan sziklavéső készült itt, amely ütésállóságában meghaladta a Krupp-cég termékeinek minőségét. Diósgyőr export- térképén szerepel az acélnagyhatalom Svédország is. A hagyomány kötelez. A holnapi nap nem egy a sok közül. Piros betűkkel kerül be a gyár történetébe. A dátumhoz írt'jelző felsőfokú. A mű áll, dolgozik. Dicsérje minden alkotóját az ünnep. B. I. — I. S. Egy, 1955-ből való professzori vélemény: „Annak, aki a vasipari fejlődés történetének adatait kutatja, a diósgyőri példa nyomán hamar feltűnik, hogy az állami üzemek és vállalatok olyan időben is fejlesztették műszaki és termelőberendezéseiket, amikor bajban volt a vasioari piac irányzata. A kapitalisták kezén lévő vállalatok ilyenkor lassítottak, stagnáltak, és így akadályai lettek az állandó, fokozatos feilődés folyamatának.” Ez év október 14-én a Vasas Művelődési Központban a műszaki igazgató tartott előadást a Lenin Kohászati Művek 0 A pincétől kezdődött. A legmagasabb pont 54 méter. termelésirányítói előtt. „A rekordok éve, 1979 után az 1981-es esztendő veszteséges volt, s várhatóan az idén sem lesz másként. Talán jövőre éri el a gyár, hogy nem kell deficittel számolni. De nyereség sem lesz...” A Le Monde szeptemberi számában olvasható (Fokozódnak az európai acélipar nehézségei): „Az európai acélipar egyre mélyebb válságba kerül. A fogyasztás és a termelés az Európai Gazdasági Közösség országaiban harminc év óta a legalacsonyabb színvonalra esett vissza. Az acélipar kapacitásának kihasználása Nyugat- Európában és Japánban hatvan, az USA- ban negyven százalék alá esett.” November 16-án sajtótájékoztatót tartottak a kohászatban, s az újságíróknak bemutatták a kombinált acélmű avatására összeállított dokumentumgyűjteményt. Ebben olvasható: „Az Állami Tervbizottság 5081/1975. sz. határozatában a fejlesztés célját jóváhagyta. A jóváhagyást öt évig tartó harc előzte meg. Harc, a szó szoros értelmében a diósgyőri acélért, a korszerű technikáért, a munkások jobb munkakörülményeiért. Ezért a célért következetesen küzdöttek gyárunk akkori vezetői: dr. Énekes Sándor vezérigazgató. Zambó Pál műszaki igazgató és közvetlen munkatársai; Simon Béla termelési főmérnök. dr. Sziklavári János főmetallur- gus. Baán István fejlesztési főmérnök. Barkóczi János fejlesztési főosztályvezető. Tóth Lajos fejlesztőmérnök, dr. Almássy József közgazdasági igazgatóhelyettes és sokan mások.” A kormány 1977. január 13-i döntése úgv szólt, hogy Diósgyőrben épüljön meg egy évi 920 ezer tonna kapacitású kombinált acélmű. Az alapkövet 1977. delembe- 30-án rakták le. A nem rozsdásodó acélkapszulában elhelyezték: a mű leírását. a gyár történetét tartalmazó dokumentumot, a dolgozók mikrofilmre vett névsorát, friss újságokat, minden címletű hazai pénzt és egy üveg tokajit. Az alapkőletételnek előzményei voltak. Az ÉÁÉV Dancsosi János vezette brigádja 1977. augusztus 31-én kezdte bontani a síneket a majdani mű helyén. Az átadást megelőző sajtótájékoztatón Drótos László vezérigazgató mondotta el, hogy az avatásra kilencven nappal korábban, a költségkereten belül, s nemzeti. 0 Dancsosi János és brigádja m egkezdi a majdani mű helyén a sínek felszedését. 1977. augusztus 31. (Herényi László felvételei) Hans Friessner, német vezérezredes, a Déli Hadseregcsoport főparancsnoka 1944 végén ezeket írta: „. . . az iparvárosban 20 000 munkás kelt fel, miközben a harc a kapuk előtt tombolt, és a szövetkezett nemzetek katonái, akik javarészt a munkássághoz tartoztak. életüket kockáztatták. A miskolci munkások fenyegető magatartást tanúsítottak a csapatokkal szemben. Éjjel lövöldöztek a német katonákra. Az iparvidéket nyilvánvalóan lehetőleg sértetlenül akarták a szovjeteknek kiszolgáltatni". t • A műszerre csak figyelni kell...
