Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1982-11-22 / 276. szám
Bemutató a színházban Amarica grófnő műsor Bégen .játszott nagyoperettet a Miskolci Nemzeti Színház, és aki a Marica grófnő közönségét megkérdezi, nem teszi fel az unalomig ismételt, mert rossz kérdést: van-e létjogosultsága a műfajnak napjaink színpadán? Normális hallású ember nem kérdezi: mennyit ér Kálmán Imre muzsikája? A zeneszerző is csak egyszer kérdezett, mikor még ismeretlen ifjúként beállított Beöthy Lászlóhoz, a kor színházi világának élet és halál urához. Megkérdezte, hogy kell-e neki azonnalra az első Kálmán-operett, a Tatárjárás. Nem kellett, a Vígszínház (a kor legelőkelőbb prózai színháza, amely téli szezonban soha nem játszott operettet) mutatta be. 1908 februárja óta Kálmán Imrét sehol a világon nem kell bemutatni. A Marica grófnő sem kíván sok szót; a nagyoperett egyike volt azoknak a daraboknak, amelyek sok száz előadást megért sikerszériájukkal „csőd szélén álló szfnháza- ,at,n?entettí’k meg világszerte”. A közönség akkor éppen úgy nem elemezte, hogy miért szereti ezeket a melódiákat, mint ma. Születésének centenáriumán a zeneszerzőnek tartozunk a tények felidézésével. Huszka Jenő, Kacsoh Pongrác, Butty- kay Ákos után Szirmai Albertiéi és Jacobi Viktorral Kálmán Imre (a korabeli színházi szakma megállapítása szerint) a tudós muzsikusok második nemzedékéhez tartozott. Ahhoz a nemzedékhez, amely „a Zeneakadémián nőtt fel, elsajátítva mindazt, amit az összhangzattan, az ellenpont, a formatan, a hang- szerelés, a zenetörténet, a zeneesztétika, a kamaramuzsika csak nyújtani tud.” Még egy adat: Kálmánt az a Koessler János nevelte, aki Bartóknak, Kodálynak, Dohnányi Ernőnek, Weiner Leónak is mestere volt. Más kérdés, hogy az operett fővárosának megtisztelő szerepét abban az időben Bécs töltötte be, bécsi komponistának tartották azt is, aki úgy, mint Kálmán, magyar operettet írt. Ha tetszik, ak- kor „magyarosch” operettet, amely jelző mai, életünket a külföld felé olyan előszeretettel propagáló idegenforgalmunkra is ráillik. Ez is közvetíthet népek között, 1924- ben; amikor a Marica grófnőt először bemutatták, Kálmán Imrének esze ágában sem volt erre gondolni. Évekig gyúrta a Brammer és Grünwald névre hallgató szerzőpárost, a bécsi „librettógyárosokat”, amíg többé-kevésbé elfogadható szövegkönyvet írtak számára. A szövegkönyv ma sem jó (van-e operettszövegkönyv, ami jó?), de amíg szeretjük a mesét, Marica, Török Péter és a többiek történetét végignézzük. Már ennyi magyarázat is sok: másokkal együtt a muzsika élteti ezt a nagyoperettet is, a zenének köszönheti sikerét a miskolci előadás is. Bár Szűcs János rendező igyekezett, hogy az annyit emlegetett buta operett-vita ne éleződjön ki még jobban; a szó szoros értelmében konzervatív, itt-ott vontatott előadást rendezett. Talán hagyományosabbat is a kelleténél, de így legalább a produkcióból mindenki azt hallja ki, amit akar. A magam részéről legszívesebben a Herédy Éva által dirigált (felváltva vezényel majd Kalmár Péterrel), zenekart hallgatom: a zeneszerzőt minden időben az igazolja, ahogyan melódiáit a muzsikusok játsszák. A zenekar a „tisztelet Kálmán Imrének” jelszó jegyében szólt, az előadás a „tisztelet az éppen erre kíváncsi nézőknek” címszó alatt született. Jó szakemberek vállalták ennek a „könnyű” mű'ajnak minden időben igen nehéz szolgálatát: Szlávik István romantikus festményt idéző díszletet tervezett, Fekete Mária jelmezei a műfaj követelményeinek megfelelően dekoratívak és szépek. Majoros István kitűnő koreográfiával mozgatja a nagyon jó tánckart, és az előadás teljes társulatát. Kátai Zsuzsa személyében új primadonna debütált Miskolcon, és itt álljunk meg egy pillanatra. Ha egyáltalán beszélhetünk a műfaj válságáról, akkor minden számlát azoknak nyújtsunk be, akik képezik vagy nem képezik az a+c Marica Kátai Zsuzsa operett előadóművészeit. Ezen belül is nagyon sajátos szerepkör az első hölgyé, a primadonnáé, aki valóban egy letűnt világot kell hogy felidézzen. A nőét, aki ezen egyszerű ténynél fogva uralkodik, és aki uralkodik azért, mert erre képes. Kátai Zsuzsa — mondjuk — elfogult. A légkört, amit neki kellene megteremtenie, a többiek játéka szolgáltatja, az elsőség csak azért az övé, mert a primadonnának „játszik alá” az operettszínpad egész társulata. Tiszta, szép hangjával bánhatna bátrabban is, játszani, elhitetni, hogy Marica körül forog a világ, mindenképpen kötelező. A bécsi grófnőt és környezetét hazájában fenntartással fogadó Török Pétert, a színház hajdani bon- vivánja, Rózsa Sándor most vendégként énekli. Olyan erős, szép, árnyalt hanggal, hogy a pozitív hősök hálátlan szerepkörétől el is tekinthetünk. A vendég Detre Annamária Liza, a kishúg szerepében (a későbbiekben Pirisi Edittel felváltva játssza) bűbájos: szép hangja van, és kitűnő színész. Ábrahám István (Be- rényi, az újságíró) aranyos (Jármay felv.) játéka és kedves egyénisége garantálja a sikert. Molnár Anna (a színlap szerint Ko- máromy Éva lesz a „váltótársa”) élvezi Szépreményi Lenke színművésznő szerepét, szépen énekel és jól mozog, Rudas István (Csipcsák-Vajda Ödön zeneszerző) nagyon tehetséges. Várhegyi Márta (Lotte von Weimar, csillagkeresztes hölgy) hibátlanul énekel, és olyan örömmel játssza ezt a karakterszerepet, hogy biztos sikert tudhat a magáénak. Kulcsár Imre is, akinek szemmel' látható hitét — ezt a búbánatos osztrákot, Hochstappler Móric bárót nagyon érdemes, és hálás dolog eljátszani — az egész nézőtér átveszi. Ha tehetséges a színész, a karakterszerep egyébként is garantált siker. Erre bizonyíték Bánó Pál (La- tabár Kálmán Frosch-alakí- tására emlékeztető) pedellusa, és az előadás többi szereplőjének, Éble Jánosnak, Pécs- kay Tibornak, Ónody Lászlónak, Csabai Jánosnak, Vass Lászlónak, Pacadzisz Aszte- risznek, Csikós Józsefnek a jelenléte is. MAKAI MÁRTA HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: Válaszolunk hallgatóinknak. — 13.00: Zenei érdekességek az elmúlt hét műsorából. — 14.36: Vidéki alakok. — 14.54: Édes anyanyelvűnk. — 15.00: Hírek. — 15.05: Régi híres énekesek műsorából. — 15.28: Dominó. — 16.00: Baross Gábor népdalfeldolgozásaiból. — 16.29: Látogatóban. — 17.00: Hírek. — 17.10: Kodály kórusművészete. — 17.57: Josef Strauss: Tranzakciók. — 18.13: Hol volt, hol nem volt... — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: A Rádiószínház bemutatja. — 20.33: Üj lemezeinkből- — 20.57: Egy este Ilosfalvy Róberttel. — 22.00: Hírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. — Kb. 23.30: Zenekari dalok. — 24.00: Hírek. — 0.10: Szigeti Ferenc táncdalaiból. Petőfi rádió: 12.00: Balogh Elemér cimbalmozik. Oláh Kálmán népi zenekara játszik. — 12.30: Hírek. — 12.35: Kis magyar néprajz. — 12.40: Tánczenei koktél. — 13.25: Éneklő ifjúság. — 13.35: A kis kéményseprő. — 14.00: Kettőtől ötig ... — 17.00: A technika „szörnyszülöttéi”. — 17.30: ötödik sebesség. — 18.30: Hírek. — 18.35: Minden hangra emlékezem. — 19.40' Népdalok. — 20.00: Sportvilág. — 20.30: Hírek. — 20.35: Senki többet? Harmadszor! — 21.50: Tip-top parádé. — 22.20: Bernstein zenés játékaiból. — 23.00: Hírek. — 23.20: A tegnap slágereiből. — 24.00: Hírek. 3. műsor: 15.01: Vonószenekari müvek. — 16.00: Sztárok — anekdoták nélkül. — 16.30: Magyar fúvószene. — 17.00: Crosby, Stills és Nash felvételeiből. — 17.30: A Berlini Filharmonikus Zenekar hangversenye. — 19.00: Hírek. 19.05: Háztartás-tan. — 19.35: Holnap közvetítjük. — 20.00: A Poptarisznya dalaiból. — 21.00: A zeneirodalom remekműveiből. — 22.04: A hét zenemüve. — 22.34: Vallomás a műfordításról. — 23.00: Énekek éneke. — 23.30: Hírek. Miskolci rádió: r7.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. — 17.05: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Szerkesztő: Horváth Kálmán. Telefonügyelet: 35-510. (Közben: El szeretném mondani. Gyárfás Imre jegyzete. — Válaszolunk hallgatóink leveleire. Karcsai Nagy Éva összeállítása.) — 18.00: Eszak-magyar- országl Krónika. — 18.15: Sport. — 18.25—18.30: Szemle az Észak- Magyarország, a Heves megyei Népújság, a Déli Hírlap és a Nógrád keddi számából. Kiállítások: Mini Galéria (10— 18): Lenkey Zoltán rajzai. — Fotógaléria (10—12): Tárcái Béla kiállítása. Filmszínházak: Béke (f4); A Birodalom visszavág (mb. színes, amerikai, III. helyár!): (hn6. 8): Fehér telefonok (mb. színes olasz, 18 éven felülieknek!) — Béke kamaramozi (4) : A friss széna bódító illata (mb. NDK, 14 éven felülieknek!); (6) : Kaliforniai lakosztály (amerikai, 14 éven felülieknek, III. helyár!) — Kossuth <f3, hn5): Iskolai valcer (mb. szovjet). — Hevesy Iván Filmklub (5): Fészek a szélben (szí. szovjet). — Táncsics (£4, f6): Hét tonna dollár (színes magyar, II. helyár); (f8): Rendőrök háborúja (színes francia, 16 éven felülieknek, II. lielyár 1) — Táncsics Filmklub (6): Tűzszekerek (mb. színes angol). — Szikra (3, 5, n8): Halló, itt Iván cár! (mb. színes szovjet). — Petőfi (4, 6, 8): Egy zseni, két haver, egy balek (mb. színes olasz—francia, III. helyár!) — Petőfi Filmklub (8): A vízimalom balladája (mb. színes NDK, 14 éven felülieknek t) — Fáklya (f4, 6): Szelebur- di család (színes magyar): (8): Gengszterek sofőrje (mb. színes angol, 14 éven felülieknek. III helyár!) - Görömböly, Krúdy (f7): ... és megint dühbe jövünk (színes olasz, III. helyár!) — Tokaj vendéglátóház (f8): Pucéran és szabadon (mb. színes francia, 14 éven felülieknek!). — Tapolca, Ady: (7): Diótörő fantázia (mb. színes japán mesefilm). — Pereces (6): A vőlegény (színes magyar). — Hámor (f6): Guernica (színes magyar, 16 éven felülieknek !). KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.20: Mai kulturális programok. — b.27: A technika „szörnyszülöttei”. — 8.57: Nóták — 9.44: Találkozás a Hang-villában. — 10.00: Hírek. — 10.05: MR 10-14. - 10.35: László Margit operaáriákat énekel. — 11.03: Dennis Brain (kürt) felvételeiből. — 11.35: Tigrisugrás. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Indulók, táncok. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.35: Társalgó. — 10.00: Zenedélelőtt. Színháztörténeti sorozat A Tokaj vendéglátóház értelmiségi klubjában holnap este 7 órától kezdődik a Színháztörténet és irodalom című előadássorozat második része. Az előadó: Csiszár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetője. Az Elemzések a magyar irodalomból című TIT-szabad- egyetemi sorozat második előadását csütörtökön tartják. Az előadó — Kiss Ferenc kandidátus — Babits Arany-Gépéről beszél maid az érdeklő dőknek délután fél 5-kor a TIT Kazinczy-klubjában. Karnyújtásra Vitray megint kitalált valamit. Ámbátor talán helyesebb is lenne igekötő nélkül írni az igét. Találni persze az szokott, aki keres. Embereket, eseteket. netán éppen az igazságot. Eossz és elcsépelt „igazságként” szokták mondogatni az újságíróknak, hogy a „téma az utcán hever”. Meglehet. Sok minden hever az utcán, de az embernek nincs mindig gusztusa lehajolni érte. Sokszor akkor is meghőkölünk, ha a téma ki akarja verni a szemünket. Vallom és hiszem, hogy meg kell küzdeni a témákért is. No, nem úgy, hogy holmi elmetornáztatással „kita. láljuk” azokat, hanem úgy, ahogy Tandori Dezső egyik verskötetének címe sugallja a talált tárgyról. Meg kell azt tisztítani. Mondjuk a rárakódott közhelyektől. A közhely rendkívül praktikus, mi újságírók nehezen is boldogulnánk nélküle. A verklinek menni kell, s olyankor bizony jól jönnek a már lecsiszolt, előregyártott gondolatok. Azért beszélek erről, hogy tudatosítsam a közhelyekben rejlő veszélyt is: le is szoktathatnak a gondolkodásról. Ám ekkor jön Vitray. Illetve dehogy jön, elmegy a Balaton partjára. Azért, hogy a vízről, napfényről, esetleg a vendéglátóipar packázásai- ról csináljon műsort? Dehogy! Unott pillantást vet a vízre, a zsúfolt partra — bíbelődjön csak ezzel a mindennapi „szenzációkkal” lihegő esti Híradó —, s Vitray felmegy a dombra, a faluba. A középkorban az üdülés- business-ből. az állóvízbe a locs-pocsos tülekedésből. Komótosan, nézelődve ballag. Mi szenzáció lehet egy perifériára szorult faluban? Hát mondjuk az, hogy a perifériára szorult, holott meg is gazdagodhatna csöppnyi üzleti érzékkel a turistaáradatból. De nem, fent acsarkodó irigységgel és gyűlölettel nézik, hogyan csináltak pénzt odalent a vízből, fényből, levegőből. Ilyenkor aztán elviselhetetlenné válik a szegénység is. A kígyó önmaga farkába harap. Ott, „fent” a nép önmagát pusztítja, a szó szoros értelmében. Voltak a péntek esti Karnyújtásnyira című műsornak félelmetes, balladákat idéző pillanatai. Nem tudom, hogy mi volt a hátborzongatóbb: a történetek, vagy a szenvtelen, apa- tikus, fatalista előadásmód, ahogyan a falu lakói elmondták őket Egy bizonyos Herceg bácsi felakasztotta magát a meggyfára. Előbb levette a zakóját, most is ott lóg a szőlőkarón. A fiatalasszonyt egyetlen baltacsapással leterítette a szeretője (?), hogy aztán vízbe ölje magát. Szerelmi dráma? vagy csak egy kisstilű tolvaj kétségbeesett bosszúja? Soha meg nem tudjuk már az igazat. A falu azért még beszél róluk. És iszik. Kétségbeesetten, két- ségbeejtően. Mit lehet, .kezdeni” ezekkel a történetekkel? Vitray ránk bízza. A nagy orosz filmrendezők: Eizenstein, Pu- dovkin fogalmazták meg a „fénykép-igazság” fogalmát. A képnek önmagában is jelentése van, s minél jobb (élethűbb, telibetalálóbb), annál több jelentést hordozhat. Karnyújtásnyira — mondja a műsor címe. Nem is rossz ötlet! Nyújtsuk ki a karunkat, s nézzünk körül ebben a nem túl nagy sugarú körben. Meglepő dolgokat fogunk látni, ha van szemünk és türelmünk hozzá, mint Vitraynak. (horpácsl) Bartók—Kodály vasas munkásdaiosok hangversenye A Budepesti Vasas Sportklub sportcsarnokában szombaton Bartók—Kodály munkásdalos díszhangversenyt tartottak, az amatőr művészeti együttesek, kórusok seregszemléjének befejező programjaként. A két éve tartó rendezvények során 1981-ben a férfikarok, az idén pedig a vegyeskarok versengtek. A szombatai záró díszhangversenyen a legjobb amatőr kórusok adtak műsort. Programjukban ismert Bartók- és Kodály-művek szerepeltek. A díszhangversenyen fellépett a Magyar Kábel Művek férfikara, a Medicor Magyar— Szovjet Barátság férfikara, a Telefongyár vasas férfikara, a Tungsram Kodály Zoltán férfikara, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ vegyeskara, a Dunaújvárosi Munkás Művelődési Központ vegyeskara, a Labor MIM Balassi Bálint vegyeskara, a MOM Bartók Béla vegyeskara, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vegyeskara, a Vasas Művészegyüttes és Ifjúsági Ház vegyeskara, a Videoton vegyeskara, a Vasas Művészegyüttes és Ifjúsági Ház szimfonikus zenekara. Hasonló rendezvénysorozatot legközelebb három év múlva tartanak. Ismeri a le jutat? A Vasas Művelődési Központban november 15-én elmaradt Ismeri a Tejutat? című egyfelvonásos tragikomédiát december 1-én, fél 6-tól mutatják be. A darab írója Kari Wittlinger, két szereplője Garas Dezső es Madaras József. ije Unokájával. Okszanával Százéves muzsikus Pável Rozsnyatovszkij ukrán népi dalszerző betöltötte 100. életévét. A neves dátumot szülőfalujában, Za- vadkában adott szerzői koncerttel ünnepelte, úgy, hogy hegedűn kísérte a 100 rokonából álló kórust, majd énekeket adott elő. Ezek földijeinek, egy kis etnikai csoport, a hegylakó bojkok sorsáról szólt. Az egészségére vigyázó orvosok csodálkoznak jó kedélyén és munkaképességén. Egyetlen percig sem tud dolog nélkül ülni. Mind a mai napig nehéz, paraszti munkát végez, s hegedűket és más zeneszerszámokat készít. Az Ukrán Kárpátok az idős emberek számát tekintve komoly vetélytársai a Kaukázusnak. A gerontológusok megállapították, hosv az őslakosság élettartama az utóbbi évtizedekben csaknem kétszeresére emelkedett. , Elemzések a magyar Malomból
