Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1982-11-20 / 275. szám

A 111-ről a népfrontnál

A tudatlanság jóvátehetetlen károkat okoz

Az értelmiség helye, szerepe az ismeretterjesztésben

Az ismeretterjesztéssel foglalkozott a Hazafias Népfront megyei elnöksége szerdai ülésén. dozsik Sándornak, a TIT megyei titkárának a tájékoztatója volt a vitaindító.

Mi indokolta, hogy a Hazafias Népfront napirendre tűzze ezt a kérdést? Lényegében a TI" és a HNF együttműködési megállapodása, illetve készsége. Sokszor tapasztalhatjuk. hogy fontos gazdasági és társadalmi feladatokat éppen az ismeretek hiánya, fogyatékossága miatt nem tudunk maradéktalanul. megnyugtatóan megoldani. Tömören: a tudatlanság (forintban is kifejezhető) jóvátehetetlen károkat okoz. Már csak azért is indokolt, hogy a TIT. mint az értelmiséget tömörítő és mozgósító szervezet, kimunkálja, megszervezze az iskolán kívüli ismeretterjesztés módjait, módszereit.

Tudomásul kell azonban vennünk azt is, hogy a tömegkommunikáció (rádió, tévé) rohamos fejlődése következtében részben módosult is ez a szerep és feladat. Értendő ez úgy, hogy nehezebb mozgósítani magát az értelmiséget is (mint előadót), de magát a közönséget is. A járható út egyfajta „belterjesség”. azaz alkalmazkodni kell a kis- és szakmai közösségek idényeihez, finomítani kell magának az ismeretterjesztésnek a módszereit is.

Vannak még szabad területek — mutattak rá a vitában. Mindenekelőtt a kistelepülések, amelyek a különböző adminisztratív intézkedések következtében (tanácsok, iskolák összevonása) jószerével értelmiség nélkül maradtak.

Csak most kezdjük felismerni ennek következményeit s tarthatatlan voltát. Mert valóban domináns az ismeretterjesztésben a rádió és a tévé szerepe, de változatlanul szükség van az értelmiség jelenlétére is mint példára: értelmező, közvetítő szerepere. Hajdan egy-egy jó tanító befolyásolni tudta egy-egy falu kulturális szokásai mellett annak gazdasági életét is (például a kertkultúráját). Hogyan vállalhatja át ezt a szerepet a TIT? Nehezen. El kell oszlatni egy, a közvéleményben élő tévhitet: a TIT nem költség- vetésből gazdálkodó szerv, mint a művelődési házak. Szerepe csak a szervezésben és a közvetítésben lehet. Ha megrendelnek tőle valamilyen előadást, tanfolyamot, akkor gondoskodik előadókról, de ezt nem tudja megtenni ellenszolgáltatás nélkül.

A megyében (az 1980-as statisztikai adatok szerint) mintegy 34 ezren rendelkeznek felsőfokú végzettséggel. Tekintélyes szám ez, a TIT életében mégsem mutatható ki a jelenléte. Számos oka van ennek, de itt most csak az anyagiakra utalok. Finoman fogalmazva, nem mindig „kifizetődő” TIT-előadást tartani, s emiatt különösen a fiatal értelmiségiek maradnak távol a TIT szervezeteitől. Ma már nem elég (s nem is mindig erkölcsös) csupán a „hivatástudatra” hivatkozni. Más kérdés, hogy magát hozza hátrányos helyzetbe az új értelmiségi, aki lemond az ones továbbkéozés TIT kínálta lehetőségeiről. Ügy tűnik azonban, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az anyagiak erősebben motiválják a magatartásunkat, mint az erkölcsi „elvárások”. Ebben az új helyzetben a TIT is keresi a helyét, és készséggel elfogad minden segítséget, támogatást (legyen az erkölcsi vagy anyagi), így a Hazafias Népfrontét is. A célok ugyanis közösek; (horpácsi)

if a Csanyikban, a megyei politikai képzési központban tegnap délután megkezdődött a fiatal kereskedők első országos vetélkedője. A megnyitót Fejes László, a megyei tanács elnökhelyettese tartotta, majd a 19 megye és Budapest két csapatának résztvevői hozzáláttak az elméleti kérdések megválaszolásához, s a gyakorlati feladatok megoldásához.

(Herényi László felvétele)

Polanski

és az illatszerek

Roman Polanski, a botrányairól éppenúgy, mint rendezői bravúrjairól híres filmrendező, már hosszabb ideje Párizsban él, miután egy fiatal leány elcsábításáért el kellett menekülnie az USA- ból. Párizsi tartózkodása úgy látszik sokba kerül, mert „illatszerügynöknek” csapott fel. Persze, valóban csak idézőjelben mondva. — Nem házal a boltokban, hanem szerződést kötött a Chanel céggel: új filmjében reklámozza azokat a parfümöket, amelyeket a nagy divatszalonok — elsősorban a megrendelő Chanel cég — használnak ruha- bemutatóikon a kosztümök illatosítására. — Polanski, a hippi, a botrányhős most új feltűnési lehetőséget választott magának. — Persze jó pénzért — miként a Stem

magazin a hír végén megjegyzi.

(máié)

Több mini negyvenhalezer oldal

1 éli könyvvásár

Az immár hagyományos téli könyvvásárra az üzletekbe kerülő 117 újdonság. 127 kötetben összesen 46 608 oldalt számlál. E nem csekély számú mű elolvasása — egy, óránként ötven oldalt végigböngésző olvasónak — 920 óráig tartana. Ha naponta

Az egészségért

csak négy órát szánna valaki a téli könyvvásár újdonságainak feldolgozására. 230 nap alatt olvashatná végig az összes kötetet, az utolsó könyvvel röviddel a másik nagy könyves akció — a tavaszi ünnepi könyvhét — után végezne.

az Avas-délen

Október 25-től 30-ig tartott a Vöröskereszt II. kerületi aktívái által szervezett egészségnevelési hét az avas-déli lakótelepen. A kiállításokon, előadássorozaton több mint 1200 gyermek vett részt. Jól sikerültek a vetélkedők, ahol a jó feleletekért többek között meséskönyv és fogkefe

járt. A Vöröskereszt aktivistáin kívül a rendezvénysorozat lebonyolításában részt vettek a Semmelweis Kórház és a Borsod megyei Tejipari Vállalat dolgozói, a Városi Művelődési Központ és a Gárdonyi Géza Művelődési Ház munkatársai.

Karambol

llsrizáll divat .

Az elkövetkezendő időszak divatja a sportruhák utánérzéséből született. Felvehetjük magunkra a hegymászóruhát idéző holmit, a pilótaruha utcán Hordható változatát, vagy beöltözhetünk a 10-es, 20-as évek nyitott automobil-korszakát idéző bőrruhába, sapkába.

Felső képünkön egy ilyen kollekció látható; á Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalat gyártotta. Az autózás hőskorát idéző barna bőrkabát, hozzá a korhű sapka és cipő. A bőr tehát újból hódít.

Visszatért a kívül köny- nyebb anyagból készült kabátok időszaka is (alsó képünk). Ez lehet vízlepergető puplin, szövet, kord vagy ballon. A stepp eltűnt, vagy belülre került. Nincs agyondíszítve, de különböző pántmegoldásokkal sportossá is tehető. A meleget adó akár

nemes anyag is belülre kerül. Ugyanebből a szőrméből, műszőrméből lehet a gallér és a mandzsetta is.

„Szerencsés” szerencsétlenség történt a minap, alkonyati csúcsforgalom idején Miskolcon, a Húsáruház előtt. A feje tetején álló Trabantnak talán egy porci- kája sem maradt épen, de csodák csodája, a bennülőknek — amint a bámészkodók szavaiból kivettem — a hajuk szála se görbült meg (sajnos, az ijedtség sokkhatását nem kerülhették el...)

A rendőrök végezték szomorú dolgukat, a helyszínelést, a tömeg pedig belemerült az ilyenkor szokásos témába: véleményt nyilvánított, értékelt, mi több, „ítélkezett” is.

A különösen rámenős „ítélkezőre” rákérdeztem: „Van önnek kocsija?” Hangsúlyomban lehetett valami elmarasztaló, netán bántó él. mert azzal a szemmel mért végig, amivel a kutyát szokás. „Nincs, de ha ingyen osztogatnák, akkor se állnék be érte a sorba” — hangzott a válasz.

Egy másik — kocsitulajdonos — azzal kérkedett: húsz éve vezet, de még egy koccanása sem volt. A nyomaték kedvéért hozzáfűzte, hogy ő „tud” vezetni.

Hogy jó órában mondjam, én is vezetek már majdnem tíz éve, nekem sem volt még egy koccanásom se, de még sosem ejtettem ki a számon: „tudok vezetni”. Egyszerűen szerencsém volt, mind a mai napig (nov. 15.).

Olvastam egyszer egy elbeszélést. Arról szólt, hogy egy orvosprofesszor a klinikájára hajtott az engedélyezett sebességgel. S egy mellékútról hirtelen eléje szaladt egy teherautó, féktávolságon belül. Hatvan kilométernél IS métert tesz meg a gépjármű egyetlen másodperc, tehát egy pillanat alatt, s közöttük nem volt több négy-öt méternél. A professzor egyetlen szót kiáltott: „Bekövetkezett!”

■A novella hőse harminc évet húzott le a volán mellett, de mindig abban a tudatban élt, hogy egyszer „rá is sor kerülhet”. Baleseti sebészként százak meg százak kerültek a keze alá, a klinikai halálból is visszahozott sérülteket. Soksok tapasztalatot szerzett a „rohanó tömeg”, a gépkocsi, valamint az emberek természetéről. Tökéletesen épelméjű, semmiféle gyógyszert nem szedő, családi viszály miatt sem szenvedő pácienseket fogott vallatóra: hogyan történt? A válaszokból azt a szívszorító következtetést vonta le, hogy „mindenkit érhet baleset”, mert az a 25 millió ember, aki — a2 autó felfedezése óta — gépjármű áldozatául esett, nem lehetett mind — úgymond — félkegyelmű, ellenkezőleg, az átlagosnál jobb lelki-testi kondícióval kellett rendelkezniük, különben „kiselejtezték” volna őket az orvosi vizsgálatokkor. A professzor tehát azt konzekvenciát szűrte le. hogy a hiba magában az autóban rejlik, melynek mozgási tömegereje valóban elképesztő. Egyszer egy Volga — még a sebességkorlátozás előtt —■ 140 kilométerrel belerohant az útszélen álló, sóderrel megrakott teherautóba, s 16 méternyit „lökött” rajta (a személygépkocsi öt utasa a felismerhetetlenségig szétroncso- lódott). Az elbeszélés professzora életben maradt, de a „szakma” végleg elveszítette, tolókocsi lett a sorsa.

Amikor az országúton az engedélyezett sebességgel „kocogok”, szüntelenül megelőznek. Tudom, kimondottan „megalázó” egy zsigulisnak Trabant után „kec- meregni”, de a trabantosok is „elsepernek” mellettem. Egyszer, mérgemben rávillogtam egy trabantosra — hajtott vagy százzal! — s csakhamar leállított. Láttam, igencsak dühös, ráadásul kétakkora kitelne belőle, mint cn vagyok. Meleg helyzet. Csak félig húztam le az ablakot. „Miért villogtatott?!” — szegezte nekem a kérdést. „Mert jócskán túllépte a megengedett sebességet” — feleltem jámbor képpel. „Mi köze hozzá?! Rendőr talán?!” Mi mást mondhattam volna: „Nem vagyok az, mert ha az lennék, szerepet cserélnénk, én tennék fel önnek néhány kellemetlen kérdést.”

Szerencsém volt, még az orromat se csavarta meg, káromkodott egyet, s mert néhány percet ellopott velem, még jobban ráhajtott.

Ha a gépkocsi eleve balesetveszélyes, a karambol bekövetkezésének esélye megsokszorozódik, ha még az előírt haladási sebességet sem vesszük komolyan. Gondoljuk csak meg! Húsz kilométeres sebességnél az ütközés akkora, mintha a negyedik emeletről esne ki az ember!

A Húsáruháznál összeverődött tömeg megjegyzéseit hallgatva, arra a szomorú következtetésre jutottam: alig van remény a • közlekedési morál javulására. Többeket annyira magával ragadott a káröröm, hogy csúfolódó megjegyzésekkel illették a — valószínűleg — „totálkáros” Trabantot. „Papírautóna\”, pévé- céjaguárnak" becsmérelték. Ha az a nagykocsi, mely „fejre állította” azt a „papírautót”, vele egy „súlycsoportba” tartozóval akad össze...

örvendezzünk, hogy személyi sérülés nem történt. Autót tudunk gyártani. Igaz, „embert” is, de legalább 18 évig kell nevelni, amíg a maiaknál különb autóvezetővé válik.

GULYÁS MIHÁLY