Déli Hírlap, 1982. október (14. évfolyam, 233-257. szám)
1982-10-25 / 252. szám
^ „A házfalon ábrázolt idegenforgalmi várostérkép muzeális értékeink sorába lépett — legalábbis a rajta feltüntetett forgalmi állapotot illetően. Egyébként annyi jól elhelyezett, rejtett világítást láttunk Miskolc-szerte, hogy a térkép esetleges átalakítása után itt is el tudunk képzelni ilyet, az elavult reflektorcsoport helyett. No és az irányjelző táblák! Az egyik olyan határozottan mutat észak felé, mintha még bátran lehetne járművel a Földes Gimnázium irányába közlekedni. Még szerencse, hogy felirat nincs rajta. Akkor pedig mi célt szolgál?” %Lohálpatrióta szemmel így látja a belvárost a József Attila brigádVétlenek Vitrayra mindig oda kell figyelni. Olyasmit tud, amit a tévénél senki, vagy csak igen kevesen: végigmond egy történetet (természetesen a kamerával), s a történet végére kicsit más emberek leszünk. Olykor bizony elszégyelljük magunkat — mások helyett is Ez persze, nem baj. sőt! — mert mindenkor jótékonyan hat túlzó önelégültségünkre. Jó újságíróként, kitűnően választja meg a címeit is. A péntek éjszaka látott műsorában; a Vétlenekben éppen a fosztóképző ígért krimiizgaimat. Ma már ugyan csal: az idősebbek emlékeznek azokra az időkre. amikor az ártatlanságot kellett bizonyítani, de — tudjuk —, ha bűnösök talán nem is, ám gyarlók vagyunk. Azaz nem mindig vállaljuk azt az áldozatot, amire ugyan kötelezni senkit se lehet, mégis talán az életet jelenthetné valakinek. Lehetőséget a talpraállásra, talpon maradásra. Korunk egyik legcsúfabb járványa a közöny, a jól csomagolt-adminisztrált önzés. Még meg is szoktuk „ideologizálni”. ilyen-olyan „magasabbrendű” érdekre hivatkozva. A most látott történetnek csupán egyetlen kuriozitása van: a szenvedő főhős, Marika szakmája. Az artisták, a cirkusz világának van valami romantikus holdudvara, ami mindig kíváncsivá tesz minket, ügyetlen civileket. Nos, Vitray egy olyan artistát talált, akit súlyos balesete a tolószékbe kényszerített. Ám — sajnos — csak ez a körülmény különös, a többi: a család önzése és közönye már nem. Mindennapos az, hogy a szülők ellenzik a fiatalok hágyerek érdekében. Nyolcán vannak testvérek Marikáék, apától. Ez a családi körülmény döntő módon meghatározta az életét. Emiatt ragaszkodott a gyerekhez, még a karrierjét veszélyeztetve is. A dolog furcsasága azonban az, hogy a tragédiáját a hivatás- szeretete okozta. Mondták a műsorban, hogy igen ritkán szakad el a kötél a lágtorná- szok alatt, ezúttal mégis megesett a baj. Lehet, hogy ez így természetes, engem meglepett, hogy az artistáknak nincs életbiztosításuk. Azt se értem, hogy egy lényegében üzemi baleset után miért nem kaphat ez a fiatalasszony rokkantsági nyugdíjat. Szánalmasan kicsinek tartom azt az összeget is, amit (a szakszervezettől) segélyként kapott. Nehéz viszont véleményt formálni a gyerekember férj családjáról. Az anyós arcán látszott, hogy még most sem békéit meg a menyével, s félő, hogy ellene fogja nevelni az unokáját. Páratlan és tiszteletet parancsol viszont .a fiatalasszony akaratereje, élni- akarása. Ha volt valaki a műsorban, akkor ő szégyenftett meg minket: nézőket, akik még mozgunk, nyüzsgünk és nyafogunk. Vitray ezúttal semmi kommentárt nem fűzött a látottakhoz. Nem is volt erre szükség, mert noha egyszeri és egyedi volt, mégis túlmutatott önmagán. Rajzok Vologdáhól Lenkey Zoltán kiállítása A nyáron néhány hetet Vologdában töltött három miskolci grafikusművész: Feledi; Gyula, Lenkey Zoltán és Pető János. Feledv Gyula ott készült rajzaiból többet lapunkban is közöltünk már. Pető Jánosnak a napokban nyílt kiállítása a Miskolci Galériában, ezen a tárlaton szerepelnek olyan festmények, amelyeket Vologda ihletett. Most pedig Lenkey Zoltán lép a közönség elévo- logdai rajzaival. A Mini Galériában (Kossuth utca 11.) Rajzok Vologdából címmel nyílik kiállítása ma délután 5 órakor. A tárlatot Feledy Gyula ajánlja a közönség figyelmébe. Ma: ISabucco Verdi Nabucco című há- romfelvonásos operájával szerepel ma este 7-kor a Miskolci Nemzeti Színházban a debreceni operatársulat. Szabó László és Török Géza vezényel, közreműködik a debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar, rendező Kertész Várostörténeti vetélkedőnk — mely az év elején kezdődött — lassan véget ér. December elején rendezzük meg a döntőt a Vasas Művelődési Központban. Játékosaink sok-sok kérdésre válaszoltak, s leveleikből tudjuk; nem kis energiát fektettek be annak érdekében, hogy ezek a válaszok valóban helyesek legyenek. És azt is tudjuk, hogy jó a visszhangja vetélkedőnknek, hasznosan járult hozzá a lokálpatrióta érzelmek kibontásához. Nyári feladataink nagyobb lélegzetűek' voltak. A beérkezett válaszok, dolgozatok közül nem egyet idéztünk már: milyennek találták versenyzőink Miskolc kulturális programját,. mi és miért tetszik, illetve nem tetszik nekik városunkban. Most az LKM 613. József Attila szocialista brigád nyári belvárosi sétáját elevenítjük fel. A brigádtagok Miskolc centrumát „lesték meg”, saját fotóikkal és szellemes kísérőszövegükkel bizonyítva be a belvárosról, hogy jelenleg nem tartozik Miskolc ékei közé. „Sétánk kiindulópontja a városban felállított első »villanyrendőr" ... Egy magányos fa, a házfalak tövében húzódó padsor, a csöppnyi virágágyások színt lopnak az ember szemébe, és pár perces pihenőt kínálnak az autóbuszra várakozóknak...” A József Attila szocialista brigád ezzel az idézettel (Panoráma útikönyv: Séták a városban című fejezet) kezdi dolgozatát, majd így ad hangot véleményének: „Ne adjunk pár perces pihenőt az erre járóknak (!), mert ha körülnéznek, nem biztos, hogy azt veszik észre, amit mi szeretnénk.” Hogy ők mit vettek észre? Többek között a mellékelt városképi képtelenségeket zasságát, mint ahogyan az is, hogy az államnak kell közbelépnie az (esetünkben alko- hblista) szülőkkel szemben, a HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.43: Válaszolunk hallgatóink* nak. — 13.00: Zenei érdekességek az elmúlt hét műsorából. — 14.SS: A megjavult adófelügyelő. — 14.54: Édes anyanyelvűnk. — 15.00: Hírek. — 15.10: Luigi Alva operafelvételeiből. — 15.30: Az omnibusztól a metróig.. — 10.00: Daloló, muzsikáló tájak. — 10.29: Látogatóban. — 17.00: Hírek. — 17.10: Kodály kórusművészete. — 17.57: Van új a Nap alatt! — 19.15: Hol volt. hol nem volt... — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Dévai Nagy Kamilla népdalokat énekel. — 19.30: Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont. — 21.25: Eszmék faggatása. — 22.00: Hírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Kattogó kabaré. — 23.30: Marian Anderson és Jan Peerce operaáriákat énekel. — 24.00: Hírek. Petőfi rádió: 12.00: Nóták. — 12.30: Hírek. — 12.35: Kis magyar néprajz. — 12.40: Tánczenei koktél. — 13.25: Éneklő ifjú. ság. — 13.40: Gyermekeknek. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől ötig... — 17.00: ..Aranyláz” a biológiában. — 17.30: ötödik sebesség. — 18.30: Hírek. — 18.35: Minden hangra emlékezem. — 19.30: Ez nem való mindenkinek. — 20.00: sportvilág. — 20.30: Hírek. — 20.35: Senki többet? Harmadszor! — 21.50: Tip-top parádé. — 22.20: Nóták. — 23.00: Hírek. — 23.20: Halkan. — 24.00: Hírek. 3. műsor: 15.03: Beethovenmüvek. — 18.00: Sztárok — anekdoták nélkül. — 16.30: A hét zeneműve. — 17.00: Az ABC együttes felvételeiből. — 17.30: Orfeusz. — 18.20: Magyar zeneszerzők. — 19.00: Hírek. — 19.05: Háztartás-tan. — 19.38: Bachkantáták. — 21.00: A tizedes meg a többiek. — 22.00: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. — 23.00: A Syrius együttes felvételeiből. — 23.30: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hirek. Időjárás. Műsorismertetés. — 17.05: Fórum. Bejárók és kijá- rók. Szerkesztő: Paulovits Ágoston. Műsorvezető: G. Tóth Ferenc. Telefonügyelet Miskolcon: 35-510, Egerben 12-946, Salgótarjánban 15-115. (Közben: Jártamban, keltemben. Dr. Bodnár Ödön jegyzete.) — 18.00: Eszak- magyarországi krónika. — 18.25: Szemle az Észak-Magyarország, a Déli Hírlap, a Heves megyei Népújság és a Nógrád keddi számából. Szlovák televízió: 18.30: Sport- magazin. — 17.00: Orvosi tanácsok. — 17.10: Katonák műsora. — 18.05: Találkozás barátokkal. — 18.40: Dokumentumfilm. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Egyszerű történet. — 21.00: Honvédelmi műsor. — 21.40: Egy kis muzsika. — 22.00: Világhíradó. — 22.15: Nemzetközi dalkoktél. Kiállítások: Fotógaléria (10— 20): Solymos László kiállítása. — Képcsarnok Szőnyi-terme (10 —18): Kalló László festményei. — József Attila Könyvtár (12— 20): Murányi Zsuzsa és Murányi István könyvtervei. Filmszínliázak: Béke (f4, hn6) : Nürnberg (magyar, 14 éven felülieknek!) — (8): Szóljon a rock! (szí. francia, 14 éven felülieknek!). — Béke ka ni aramozi (4): A keselyű három napja (mb. amerikai, 16 éven felülieknek!) — (6): Ereszd el a szakállamat (magyar, 14 éven felülieknek!). — Kossuth (hn5 és 7): Bronco Billy (mb. szí. amerikai, H. helyér!) — (f3) : Szeleburdi család (szí. magyar). — Hevesy Iván Filmklub (f5 és f7): Manhattan (mb. amerikai). — Táncsics (f4, fii és Í8) : Vörös föld (szí. magyar). — Táncsics Filmklub (6): Hazatérés (mb. szí. amerikai, 16 éven felülieknek!). — Szikra (hn3 és 5): Az én fiam (koreai) — (n8): Az Ifjúság édes madara (szí. amerikai. Í6 éven felülieknek!). — Petőfi (6): Ben Hur I—II. (mb. szí. amerikai, dupla és in. helyár!). — Petőfi Filmklub (8) : A zsarnok szíve (szí. magyar—olasz, 16 éven felülieknek, II. betyár!). — Fák. lya <í4 és 6): suli-buli (szí. magyar) — (8): Jégmezők lovagja (szovjet). — Krúdy (f7): Csak semmi pánik.. . (szí. magyar, II. helyár!). — Tokaj vendéglátóház (f8): A karatézó Cobra (mb. szí. japán, 14 éven felülieknek !), — Tapolca, Ady (7) : Legyen a férjem (mb. szí. szovjet) . — Hámor (ré): A vőlegény (szá. magyar). KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.20: Mai kulturális programok. — 8.27: Eszmék faggatása. — 9.02: A Tátrai-vonósnégyes felvételeiből. — 9.46: Találkozás a Hangvillában. — 10.00: Hírek. — 10.05: MR 10—14. — 10.35: Donizetti: Betly. — 11.29: Fúvós indulók. — 11.43: Ragtime. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.06: A Munkásőrség központi férfikara énekel. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.35: Társalgó. — 10.00: Ze- nedélelőtt. 3. műsor: 9.00: Iskolarádió. — 9.30: Zenekari muzsika. — 11.00: Hírek. — 11.05: Fekete Afrik» zenéjéből. — 11.21: Orosz muzsika. j|c „A mesteri ügyességgel kecses hullámvonalává horpasz- tott esőcsatorna alkotója erejéről és összetett lelkivilágáról ad nekünk számot.” Mi közöd hozzá! A napokban láttam meg ezt a feliratot valamelyik falon a városban, s azóta sem tudok napirendre térni fölötte. Mi közöd hozzá! — vágja az arcomba, így, kihívóan és elutasítóan. Közben megtudtam azt is, hogy ez egy mostanában alakult beat?-rock? — ki tudja, melyiket vállalják a fiatalok — együttes neve. Szeretnék megismerkedni (s remélem, adódik is rá alkalom), ezekkel a fiatalokkal. Hogy miért? Mert úgy gondolom, hogy valami közünk azért mégis van hozzájuk. El is háríthatnám ezt a hetyke kihívást, szót fogadva a tiltásnak, felszólításnak, de tudom, tudjuk, hogy a kamaszlélek sokszor éppen ezzel: a felnőítpukkasztó nyegleséggel akarja felhívni magára a figyelmet, s nem esupán a kortársakét. Gyanítom, hogy ezért becézik magukat „Vidám hullamosók”-nak, „dögevőknek”, ezért a bolondos szerkók, a biztosítótűs cuccok is. Bolondság, divat, majd elmúlik — légy inthetnénk. Elvégre nem mindenkinek kell a Limbó-hintó és a ragacsos nosztalgia, a felmelegített tegnapi limonádék. Mégis azt mondom, hogy figyeljünk oda ezekre a fiúkra-lányokra. Nem, egyáltalán nem felügyeletre vagy bábáskodásra gondoltam, mert abból nem kérnek, el se viselnék. Csupán azt kellene megkérdezni, hógyan érzik magukat, mi bajuk van? Több száz gyerek van például, akit nem vettek fel az egyetemre, főiskolára, s most kelletlenül dolgozgat valahol. Hiányérzetük van, mert az iskolában — amit pedig szidtak, míg odajártak —, mégiscsak valóságos közösségben éltek, s kaptak valamilyen intellektuális ingert. Most — hirtelen — üresek a délutánok, az esték. Álldogálnak a Szemere-sarkon, vagy máshol, s mindenhová elmennek-mennének, ahol „történik valami”.. Nos, nem feltétlenül TIT-előadásokra vágynak ... (ámbátor talán azokat is meghallgatnák, ha nekik szólna). Mert érteni akarom, hát érteni vélem, hogy miért válnak (fontos, hiánypótló? egyetlen?) „eseménnyé” az időközönként megrendezett koncertek. Tizen- és huszonéves korunkban rettenetesen fontos a kortárs csoport élménye, a valahova tartozás tudata, biztonsága. A koncerten „együtt” lehet lenni. Lehetne persze máshol is. Többször is át szoktam nézni a miskolci műsorfüzet havi ajánlatait, feltéve magamnak a kérdést: melyikre mennék el 16—20 évesen? Válasz helyett javaslom, hogy ki-ki szánja rá azt az öt percet... s lapozza át a Műsorkalauzt. Végezetül egy Szemere-sarki élményemet osztanám meg a türelmes olvasóval. Történt, hogy valamely kóbor kutyát megsebesítettek, s emiatt sántított az egyik hátsó lábára. A buta jószágnak az a rögeszméje támadt, hogy — még zöldnél — átmegy a túlsó oldalra. A villamossínen azonban — elfáradt?, meggondolta magát? — leült. Félő volt, hogy pillanatokon belül vált a lámpa, és halálra gázolják a kutyust. Mindennapi eset ez — tudjuk —, elég háziállat-tetemet láthatunk még a belvárosban is. Az egyik fiú nem nézte ezt tétlenül és ölben hozta ki a derék házőrzőt a veszedelem elől. Hogy elvit- te-é az állatkórházba, vagy nem, ahogy a többieknek ígérte, nem tudhatom, mert a zölddel megjött a buszom. A kép azonban: a pelyhedző szakállú kamaszemberé, ölében a kutyával, rögzült, s íme, most odaillesztem a címadó felirat mellé. Mert így hiteles, mert ilyenek (is) ők: azt mondják, hogy nincs közünk hozzájuk, hogy ők „vad” fickók, pedig egy bajbajutott kutyusért is gondolkodás nélkül ugranak. Hát még, ha szót is értenénk velük? ' (horpácsi) I
