Déli Hírlap, 1982. szeptember (14. évfolyam, 206-231. szám)

1982-09-07 / 211. szám

Nyári szünet után Velélkedő városunkról Lejárt várostörténcti ve­télkedőnk nyári feladatainak — meghosszabbított — határ­ideje. Tegnapig — amikor e sorok íródtak — 37 levél ér­kezett szerkesztőségünkbe. A határidő-módosítással kapcsolatban — amint azt sejteni lehetett — nem vol­tak túl lelkesek azok a játé­kosaink, akik az eredetileg megadott időre elküldték vá­laszaikat. Az ÉTK aranyko­szorús szocialista brigádja például ezeket írta többek között: „ ... A nyári kérdé­seket 1982. június 1-én tet­ték közzé. A megoldásra te­hát biztosítva volt három hó­nap, összesen 92 nap. A to­vábbi kérdések a lap június 8-i számában jelentek meg, ezekre a feladatokra rendel­kezésre állt 84 nap. A sza­badságok maximuma 24 nap, a megadott idő harmada. A játékszabályok ilyen módo­sítása, akkor, amikor min­denkinek már fel kellett vol­na adni összefoglalóit, vála­szait, úgy véljük nem he­lyes . . . Brigádunk is került már olyan helyzetbe, hogy nem tudta válaszait bekülde­ni, és nem kért pótkérdést, került olyan helyzetbe, hogy nem volt ideje ellenőrizni valamely épület vagy kapu pontos képét, és így nem is kaptunk pontot. Ezek az okok vezettek oda, hogy a június 16-án közölt élmezőnyben nem szerepeltünk, de nem reklamáltunk ... Ismételten csak elismeréssel szólhatunk a játékról. Bízunk abban is, hogy a város megismerése egyben szemlélet- és maga­tartásformálóvá válik, a vá­rost jobban szerető, annak értékeit megbecsülő és a hi­bák, csúnya és szabálytalan dolgok ellen fellépő játéko­sok segítenek az egészséges városszeretet és a közössé­gibb szemlélet kialakításá­ban. Ez a játék igazi célja és értelme, amit kár meg­zavarni elvtelen engedmé­„A rendőrség feladata: a jó­lét előmozdítása, rend és biz­tonság fenntartása . . ." Miskolc város 1873-ban készült rendőri szabályrendeletének első sora határozta Így meg a városi rendőrség feladatkörét. A közbiztonságért elsődlege­sen a városi elöljáróság volt a felelős, ebben a feladatkörében statútumokkal szabályozta a köz­rend ellen vétőkkel szembeni eljárást. Miskolc város történet­írói sokat foglalkoztak a ká- romkodók ellen hozott rendsza­bályokkal, a pipázás tilalmával, manapság ezek a „bűnesetek" már furcsának tűnnek. Voltak persze rendszabályok, a mai ér- telemben vett közbiztonság szol­gálatában is. 1593-ban például a városi elöljáróság két eset­ben is hozott határozatot a ve­rekedők ellen. Különösen érde­kes mozzanata ennek a statú­tumnak, hogy a verekedők per­befogását abban az esetben is elrendelték, ha nem volt felje­lentő, mai értelemben: a város hivatalból üldözte a verekedő­ket. A közbiztonsági szolgálatot kezdetben a strázsák látták el, akiknek' tűzvédelmi feladataival már megismerkedtünk. A strá­zsák létszáma azonban egyre kevésbé volt elegendő a meg­növekedett lakosság őrzésére. 1793-ban 24 közlegény és 2 káplár strázsálta a várost. Meg­segítésükre az elöljáróság a la­kosság köréből kapitányokat választott. Az önkéntes utcaka­pitányi szolgálat igen terhes megbízás volt és nem felelt meg a követelményeknek, így tiltotta lel ezt a formát a fi­ttyekkel, még akkor is, ha netán azt sokan kérik.” A brigád — amellett, hogy kéri levelük leközlését —, választ is vár szerkesztősé­günktől. Nos: nem kérték játékosaink a határidő meg­hosszabbítását, mindössze többen bejelentették, hogy nehéznek találják a felada­tokat, abbahagyják a ver­senyzést. Ami — vélemé­nyünk szerint — több leendő „városvédő” elveszítését is jelentheti, olyanokét, akik eddig partnereink voltak a város jobb megismerésében, az egészségesebb városszere­tet és közösségibb szemlélet kialakításában. Tucatnyinál kevesebb volt azon levelek­nek a száma, amelyek az ere­deti határidő után érkeztek (hétfőn délig, a mai postát csak lapzárta után kapjuk meg). Viszont a nyár folya­mán, de már tavasszal is több játékosunk reklamált, épp az ÉTK aranykoszorús brigádjára célozva. hogy nem egyenlők az esélyek, feltételek, hiszen ők „pro­fik”, például a csapat tagja dr. Horváth Béla, városunk egykori főépítésze. Mi — ter­mészetesen — nem adtunk helyt az „óvásoknak”, játé­kunk kiírásában nem szere­pelt, hogy hivatásos város­építők, várospolitikusok ne vehetnének részt azon. Mint például az ÉTK aranykoszo­rús szocialista brigádja. Akik­nek a továbbiakban is ered­ményes versengést kívánunk, akárcsak vetélkedőnk többi résztvevőjének. A jövő héttől kezdődően újra közöljük szokásos heti három kérdésünket, és idő­ről időre idézünk azokból a levelekből, amelyek nyári .feladatainkra érkeztek. Ta­lán nem hasznontalan az il­letékesek figyelmébe ajánla­ni, hogy mi tetszik és mi nem Miskolcból — a mis­kolciaknak. Sz. G. zetett szolgálat. A közbizton­sági szolgálat újjászervezésé­ben Kun Miklós főbírónak vol­tak nagy érdemei, 1842 ben ve­tette lel elsőként a rendszere­sen, szolgálati szabályzat alap­ján, felváltva őrködő rendőrség felállítását. Elképzelései csak nehezen valósultak meg, a hosszú szervező ' munka ered­ménye az 1873-as szabályren­delet. Ekkor már rendszeresen őrjáratok vigyázzák a város nyugalmát, a megrovott gyanús személyek, házak és helyek folytonos szemmel tartásával. Felügyeltek a rendőrök a köz- tisztaságra, az, utcák és közte­rek szennyezése ellen igen szi­gorúan felléptek. A szabályrendelet arról is lei- világosit bennünket, hogy sok gondot okoztak ■a kőbőr ku­tyák, különösen a veszettség járványszerü terjedésétől féltek. A kutyákra vonatkozó szabályok megszívlelendő tanulsággal is szolgálnak. Egyrészt határozat- \ tan kimondták a gazdátlan ku­tyák elpusztítását, másrészt az állatok védelméről is gondos­kodtak. A közlekedés és az utcák biz­tonsága is a rendőrség hatás­körébe tartozott. Vigyázat a te­tőn dolgoznak! - figyelmeztet ma bennünket a tábla és fi­gyelmeztette a városi polgárt is száz évvel ezelőtt. Őrizte „előszabott derék 'heveder" is a tetőn dolgozó munkást a balesettől. Az utcán haladó polgárt nemcsak a t'étőn dol­gozó munkások veszélyeztették, hanem a lovasok és a kocsin közlekedők is, járda hiányában a gyaloglók védelmét közieke­Kisasszony napján Holnap, szeptember 8-án van Kisasszony napja: a római kato­likus egyház ilyenkor emlékezik meg Szűz Mária születéséről, de más, ősi pogány erede­tű népszokások is kö­tődnek a naphoz. A ve­tőmagot előtte való éj­jel kora hajnalban, pél­dául a harmatra tet­ték, azt hívén, hogy a gabona így nem fog üszkösödni. Fűzfát, szé­nát. kukorícaszárat, al­mát, nádszálat szentel­tettek Kisasszony nap­ján, s ha a jószág megbetegedett, ezekből adtak neki, a becsukott istállóajtóra pedig ke­resztet rajzoltak. Hőközpontok hibái A távfűtésről rendezett legutóbbi tanácskozáson a miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetemen a szakembe­rek megyénk hőközpontjai­nak rendszeréről is szót ej­tettek. Megállapították, hogy a fejlesztés időszaka alatt hiányzott a rendszerszemlé­let, és a felelős rendszergaz­da, így a távfűtőhálózatban működő hőközpontok külön­féle berendezései nem jól il­leszkednek egymáshoz. A kü­lönféle automatizáltságú, mű­szaki rendszerű hőközpontok miatt nehéz megoldani, hogy egyenletes legyén a távfűtés minden épülettömbben. A műszaki fejlesztés jövőbeni feladata ezért elsősorban a hőközpontok működésének jobb összehangolása lesz.- —— — —— — — — — > tilos volt dési rendszabályok biztosítot­ták. A „jólét előmozdításához" hozzátartozott a botrányok meg­akadályozása is. Letartóztatás várt orra, aki az utcán botrá­nyosan viselkedett, aki az éj­szakai nyugalmat „lármázás, kicsapongás által megháberit- ja", „akit tiltott hazárdjátékon tetten értek". A rendőrség kielégítő mun­kájához szükség volt az éjsza­kai közvilágítás megoldására is. A város már 1866-ban meg­kezdte a tárgyalásokat a „lég­szesz" világítás kiépítéséről, vállalkozókkal tárgyalt és 1873- bon szerződést irt alá Hendrix Henrik belga vállalkozóval ar­ról, hogy „Miskolc város utczá- in és közterein a légszeszvilá- gitást ezen szerződés halároz- mányai szerint berendezi és teljesíti." A szerződés értelmé­ben 138 közúti lámpa biztosít­ja a város közvilágítását, ter­mészetesen csak a belvárosét. Az árak azonban borsosak vol­tak, a szerződés nem lépett életbe, a város újra és újra na­pirendre tűzte a közvilágítás kérdését. A gázgyár végül is 1882-re felépült 'és megindult a közvilágítás. Az utcai lámpák nagy segít­séget jelentettek a közbizton­ságra felügyelő rendőröknek, akiknek egyre több feladatot kellett ellátniok: a közterületek mellett ügyeltek a hentesekre, számontartották az idegeneket, biztosították a tűzvédelmi sza­bályok betartását, felügyeltek a piac és vásárok rendjére, a sző­lőhegyekre és legelőkre. SERESNE DR. SZEGŐÉI ANNA MISKOLC TÖRTÉNETE 44. Amikor pipázni is >^c Nem olcsó mulatság hizlalni az ivadékokat Alighanem egyedi vállalkozás Magán-haltenyésztő Sajópálfala határában, nem messze egymástól két kis ka­vicsbánya-tó terül el. Ezeknek a partján olvashatjuk a fi­gyelmeztető táblát: „A tóban halászni, horgászni és fürdeni szigorúan tilos. Semmilyen horgászengedély nem érvé­nyes, napijegy nem váltható.” Szokatlan ez a felirat, hiszen igaz, fürödni más bányatóban sem lehet, horgászni azonban szabad, ha az ottani horgász- egyesület tud róla. A szóban forgó tavak vizével azonban nem egy egyesület gazdálko­dik, ez magánkézben van. Itt kizárólag Spitzmüller Balázs engedélyével lehet pecázni. A két, összesen 1,4 hektá­ros tó a felsőzsolcai Lenin Tsz területén fekszik. A víz használata kezdetben a tsz dolgozóinak horgászegyesü­letét illette meg. Számukra azonban nem volt igazi hor­gászparadicsom, a tavak ki­csik, s ritkán akadt horog­ra említésre méltó példány. Az egyesület egyik tagja, Spitzmüller Balázs azonban elhatározta, hogy ő 'megpró­bálkozik bennük a halte­nyésztéssel. Érvényes jog­szabály ugyanis lehetővé te­szi, hogy megszerezze a ha­lászati jogot, ha a tulajdo­nos horgászegyesület igent mond. Mivel ezek a vizek el­vesztették halászati jelentő­ségüket, a horgászégyesület egy közgyűlésen lemondott a használati jogról. Ezután már nem volt nehéz a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumtól megszerezni az engedélyt. Ide horyászengedélyt csak lami Biztosító kárbecslője — most megpróbálkozik a hal­telepítéssel. Hazánkban út­törő kezdeményezés, hogy va­laki magánvállalkozásban hálgazdálkodással foglalkoz­zon. Ez esetenként nemcsak kemény fizikai munkát je­lent, (etetés, lehalászás), ha­nem elméleti tudást is igé­nyel. Jól kell ismerni' a ha­lak biológiáját, például meg kell tudni különböztetni mi­kor egészséges, és mikor be­teg a hal. Piacon halat el­adni csak szigorú egészség­it tulajdonos adhat ki ügyi előírások mellett sza­bad. Jelenleg a tavakban ponty-, valamint csuka- és harcsaivadék található. Az idén már körülbelül 12 má­zsa előáztatott szemestakar­mányt etetett meg velük. A kezdetnél tart, most van ten­nivalója bőven. Igyekszik a tó környékét is rendezni, pa­dokat, szemétgyűjtőket he­lyezett el. Sok segítséget kap a Lenin Tsz-töl. Szívesen fogad vendégeket a „birto­kán”. Már három alkalom­mal rendeztek itt kirándu­lást szocialista brigádok szá­mára. Ilyenkor a horgász­verseny és az azt követő ha­lászléfőzés kötelező program. A sokáig gazdátlan tavak körül mostanában megjelen­tek az orvhorgászok. Néhány esetben már feljelentést is kellett tennie. Spitzmüller Balázsnak egyelőre csak kiadást jelent ez a vállalkozás. A haltele­pítés nagy befektetéssel jár, s hogy mennyi halat terem majd a tó, az csak az őszi lehalászásokkor derül ki. (kerényi) ReceplLöi ze Farkas Tibor, a Tokaj ven­déglátóház főszakácsa lesz az avas-déli nyugdíjasklub tag­jainak vendége szerdán este 6 órától. A beszélgetésen egyebek mellett szabadtéren elkészíthető ételek recept­jeivel ismerteti meg vendég­látóit. Ennek birtokában Spitz- rr>”'lér Balázs — aki az Al­„Neves” kukák Nemcsak Miskolcon láttam. megyénkben másutt is tapasz­talhattam, hogy a járdákra a kapuk elé kitett fém, illetve műanyag szeméttároló edényeken, a kukákon, a konténere­ken nagy fekete, zöld, piros, sárga betűkkel — sokszor pon­tatlanul, ízléstelen rövidítésekkel — virít az adott utca, tér neve és a házszám. Utcákat, tereket, parkokat számunkra becses, általunk tisz­telt történelmi személyisegekről nevezünk el, többek között. Ezér nem feltétlenül szükséges, hogy nevükkel jelöljék meg a szeméttárolókat, különösen akkor, ha az úgynevezett védett nevekre gondolunk. A szeméttároló edények megjelölésének bizonyára van más módja is. Egyébként mondhatnánk: da­rab-darab, kuka-kuka; mindegy, hogy egy adott tároló edény melyik ház előtt áll, a lényeg az, hogy legyen, meg­legyen. Az is igaz, hogy sokfelé lehet megnyomorított, ki­égett, Szinvába dobott kukát látni, de találkozhatunk hét­végi háznál jól karbantartott műanyag kukával, amelybe virágokat és dísznövényeket ültettek. Ezért tehát a szemét- tárolókat meg kell jelölni, de ne így! Mert ilyen nevek virítanak a szeméttároló edényeken: Ady Endre, Csehov, és Déryné. ... A szeméttároló edényeket tehát meg kell jelölni! A’ országot járva láttam már olyan városokat is, ahol a sze­méttároló edényeken semmiféle jelzés sem látható, hiszen a kukáknak van alja és belső fedőlapja is, ahol megjelölhető, de láttam olyan tároló edényeket is, amelyeken csak diszkré­ten elhelyezett számok jelzik az edény hovatartozását. így is lehet... O. J.

Next

/
Thumbnails
Contents