Déli Hírlap, 1982. szeptember (14. évfolyam, 206-231. szám)

1982-09-20 / 222. szám

Szabadság téri csendélet a miskolciaké a szó Hiwiiimmijii »■'. in ut i mu—ijhiwi a——wwlWBPw . nmmmnimnmimm Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc. 3501. P^. 39. — Tel.: 18-225 A gyerektől kérik, de a szülőre marad Megkezdődött az új tanév, s ezzel együtt a szülők teen­dőinek és anyagi kiadásainak úgy tűnik, senki és semmi által be nem határolt mértékű növekedése. A feladatok szokszínűsége, a fizetnivalók sokfélesége jó­formán csak a gyermeket tanító nevelő(k) leleményessé­gén múlik. Gondolok itt a segéd- és szemléltetőeszközök beszerzésére, elkészítésére, a különböző növények és rova­rok kötelező erejű gyűjtésére, vagy például egy-egy, témához és évfordulóhoz kapcsolódó, illusztráció jellegű anyag össze­állítására. Amit ugye természetesen a gyermeknek adnak ki feladatul, viszont legtöbbször csak a szülő képes beszerezni, összegyűjteni, elkészíteni. És a szülő megszerzi, megcsinálja, lót-fut utána, beküldi a 20—50 forintokat, a cserép virágot, az osztálynapló-borítót, a dekorációt, s mindent, ami csak — évről évre ismétlődően — kell. Mindezt pedig sokszor amiatti félelmében, hogy ha hem teszi, megkülönböztetik, „megjegyzik” gyermekét. Mindenre meg akarjuk tanítani gyerekeinket, csak éppen az ésszerűségre, a takarékosságra nem. Minden évben min­den gyereknek új tankönyv! S nincs senki, aki ki merné mondani: ebből elég! Aki meghúzná az iskolában kiadható feladatok, igények ésszerű — a szülők anyagi lehetőségeit is figyelembe vevő — határát. S figyelembe venné, hogy a szülőnek a gyerek iskolai segítése mellett egy sereg egyéb tennivalója is akad a munkahelyén és otthon. Békés Gábor Miskolc Odazárfa — s lezavarta Szeptember 13-án, három­negyed kettőkor a Katalin utcai megállóban szálltunk fel néhányan az 1/D-s já­ratra, a Tiszai pályaudvar irányába haladva. A kocsi első ajtajánál egy középkorú nő kínlódott felfelé, kezében jókora szatyorral, mellette pddig egy férfi, táskával a kezében. A másik ajtón még ketten-hárman igyekeztek felfelé, amikor a vezető be­zárta az első ajtót, odacsuk­va a nő táskáját és az idős férfi lábát. Igaz ugyan, hogy a vezető azonnal kinyitotta az ajtót, ám durva hangon rárivallt a férfira, hogy száll­jon le! Megdöbbenve néz­tünk, hogy mi ez?! Először odazárja a vezető egy idős ember lábát, azután pedig lezavarja a buszról?! Ekkor rnár nem is volt sietős a dolga, mert egy-két percig várt arra, hogy leszálljon a férfi, aki végül is — nyil­ván nem akart vitatkozni, s szégyellte is magát biztosan — leszállt. Mi utasok is so­kan leszálltunk, s inkább a minket közben beért követ­kező 1/D-s járattal utaztunk tovább. (Csodálkozott is an­nak a vezetője, mert nem tudta, miről van szó.) Jóma­gam fiatalember vagyok, s csak azért írom meg az ese­tet, amely nem engem érin­tett, mert az idős ember he­lyett én is szégyelltem ma­gam. Szabó János Miskolc, Középszer u. 34. Nyugdíjastalálkozó a Gárdonyiban Kedves ünnepség zajlott le az elmúlt hét elején a Gár­donyi Géza Művelődési Ház­ban. A Cementipari Gépjaví­tó Vállalat itt rendezte meg a már hagyományossá váló nyugdíjastalálkozóját. A gyár szakszervezeti ve­zetése 10 órától fogadta a vendégeket, akik gyárlátoga­táson vettek részt: felkeres­ték volt munkahelyüket, régi munkatársaikat és elbeszél­gettek a nyugdíjaztatás óta eltelt időről, változásokról. Délben terített asztal, bog­rácsban főtt gulyás várta a . vendégeket a művelődési ház­ban. Itt a vállalat igazgatója köszöntötte az idős embere­ket, s igen szívélyes, baráti hangulatú beszélgetés alakult ki a nyugdíjasok és a vál­lalat vezetői között. A további programot a mű­velődési ház dolgozói szervez­ték. Elsőként a Miskolci Nem­zeti Színház művészei: Péva Ibolya, Zsolnai Judit és He- rédi Éva adtak nagy sikerű műsort. Tovább emelte a han­gulatot a KÖDMÖN Tánc- együttes fellépése, Fügeczki Róbertné vezetésével. Végül a Görömbölyi Népdalkor és ci- terazenekar zárta a progra­mot. A családias találkozó mind­annyiunk számára feledhetet­lenné tette ezt a napot. Oláh Edit Miskolc Kivizsgálták a „Capri-s" panaszt Megdöbbenéssel és szomo­rúan olvastam a Déli Hírlap szeptember I3-i számában, A miskolciaké a szó rovatban a „Pénteken nincs Centrum­hétfő” című írást. Mint a Cap­ri cukrászda vezetője, azonnal kivizsgáltam a cikkben sze­replő eseteket, és őszintén meg kell mondanom, azok csaknem megegyeznek a ven­dégek panaszával. Ezért szi­gorúan figyelmeztettem a mu­lasztást' elkövető dolgozókat, s lelhívtam figyelmüket a hasonló esetek elkerülésére. Egyébként mentségünkre szolgáljon, hogy a cikkben szereplő felszolgáló az adott időben súlyos családi problé­mái miatt nem tudott teljes értékű munkát végezni. Mind­ezek ellenére kérjük a pa- aasztevő vendégeket, hogy ha­sonló esetben keressék meg az üzletvezetőt, s lehetőség sze­rint az ilyen sérelmeket a helyszínen orvosoljuk. Az utóbbi hónapok vásárló­könyvi bejegyzései a cukrász­da udvarias kiszolgálásáról tanúskodnak. Nagyon sok a törzsvendégünk, akik kifeje­zetten a nálunk kapható fagy­lalt és cukrászsütemény miatt látogatnak el a Capriba. El­nézést kérünk a történtekért, s reméljük, hogy K. J.-né, a panasztevő és jó ismerősei mindezek ellenére máskor is megtisztelik látogatásukkal cukrászdánkat. S reméljük, hogy legközelebb elégedettek lesznek az udvarias kiszolgá­lással. Dékány Istvánná a Capri cukrászda vezető jé % Miskolc egyik legszebb része, a Szabadság tér hosszú idő óta le van zárva. Régóta várjuk már. hogy az építők elkészüljenek a munkával. Remélhetőleg a kedvező időjárás is hozzájárul ahhoz, hogy a Kossuth-szobor és környéke mihamarább ismét „szalonképes” legyen. L. J. Miskolc Sakknemzet vagyunk. Nemcsak a sakkolimpiákon, hanem a világbajnoki zónaközi versenyeken is sikereket érünk el. A főváros parkjaiban úgyszólván mindenütt találni beton sakk­asztalokat, Miskolcon kevesebbet. Igaz. a park is kevesebb Ám ezekben is olyan állapotú sakkasztalokat találni, mint amelyet a fotóriporter lencsevégre kapott a Szemere-kertben. Ahol ugyancsak szívesen sakkoznának a nyugdíjasok, de hát egy-egy hosszabb játszmát állva nehéz végigjátszani... F. L. Miskolc Kilátás az Avasról Szeptember elején temetésen voltam az avast temetőben. Mivel jóval korábban kimentem, alkalmam volt meglátni, micsoda panoráma tárul elénk, ha Miskolc „Gellérthegyé­ről” nézzük a felszabadulás óta újjászületett várost, sok lát­ványos városnegyedét, a kiemelkedő templomtornyokat, a színház kupoláit, a kilátót... De megkapó, nosztalgiára késztető a sok ódon sírkő is, ame­lyeken még 1750—60 körül elhunytak neve is látható, sőt ver­ses emlékeztetők is, szeretteiknek, a régi helyesírás szerint írva. Régen szokásos sírfejfák, kőből, miket az idő vasfoga sem tudott megenni. De az újak közül — a Latabárok és Pet­rák családi sírhelye is itt található — is több díszes kivitel­ben. Ritka, s az idegeneknek, turistáknak is mutatható látvá­nyosság a több, mint 400 éves, nemrégiben újjászületett avasi templom, melynek tornya harangszerű gongütéssel jelzi az idő múlását. Említésre méltó még a gondozott, korláttal ellá­tott út, s a tisztán tartott pázsitos domboldal. A világítás is a legmodernebb, a templom este is fénypompában látható. Ottlétemkor is egy sereg látogató ment fel az úton a temp­lom és a nevezetességek megtekintésére. Becsüljük meg e muzeális értékű avasi részt, s ajánljuk minél többeknek: nézzék meg! Megyénk lakói közül is azok, akik még nem jártak itt. Szép élményben lesz részük. Muránvi Tibor Bánréve Nagy Béla (Miskolc): A bogácsi strandfürdő ügyé­vel az elmúlt napokban részle­tesen foglalkozott az Észak-Ma- gyarország. A riportból világo­san kiderült: a bogácsi fürdőt télen zárva tartják. K. Gy. (Miskolc): Tudomásunk és saját tapasz­talataink szerint a szüretelő diákok nem kapnak ebédet, leg­feljebb, ha rossz az idő, meleg teát. Ruhát is a szülőknek kell biztosítaniuk. A Pénzügyminisztériumnak a közelmúltban megjelent rendelete módosította az egészségügyi, az oktatási és a szociális intézményekben a térítési díjak alapjául szolgá­ló jövedelem meghatározásá­ról szóló korábbi jogszabályt. A rendelet szerint a munka- viszonyból, a szövetkezeti tagsági viszonyból és a tár­sasági tagsági viszonyból a jogszabály melléklete szerint kiszámított jövedelem havi átlagát a munkáltató, illetve a munkabért folyósító, szerv nyomtatványon köteles iga­zolni. A munkaviszonyból és ipa­ri szövetkezeti tagsági vi­szonyból származó jövedelem kiszámításánál új módszert kell alkalmazni havi átlag ki­számításával. Az osztószám megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni: az igazolt távoliét (betegség, fizetés nél­küli szabadság) napjait, ha a biztosítottnak erre az időre keresete nem volt; azokat a naptári napokat, amikor a dolgozó munkaviszonyban még nem állott; az üzemszü- netelési időket, ha csökkent kereset volt. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsági vi­szonynál is figyelembe kell venni az új számítási mód­szert A szerződéses rendszerben üzemelő kiskereskedelmi és vendéglátóüzlet vezetőjének a térítési díj megállapítása szem pontjából figyelembe vehető jövedelme a szerződésben rögzített átlagkereset havi összege. Minden olyan személy, aki­nek a térítési díj megállapí­tása szempontjából figyelem­be vehető havi jövedelme iga­zoltatásának eljárása nincs külön tételesen szabályozva, bevallási formájában nyilat­kozik az előző naptári évi át­lagos jövedelméről. Dr. Sass Tibor Becsületes megtalálók Szeptember 7-én a Marx téren, leszálláskor a > villa­moson felejtettem jó álla­potban levő bőr ■ aktatáská­ig hogy sakkozzunk?... mat. Nagyon bántott, mert benne pótolhatatlan iratok és igazolványok is voltak. Dél­után a Tiszai pályaudvar előtt levő villamosirányító épületben a talált tárgyakat is kezelő alkalmazott érdek­lődésemre hiánytalanul visz- szaadta táskámat azzal, hogy cigányemberek találták meg,' s adlak át a villamosvezető­nek. Ezúton mondok köszö­netét nekik. Ki szóljon nekik? Lapunk szeptember 3-i számában érdeklődéssel olvastam a „Ki szóljon nekik?” című írást. Való igaz, hogy a csínytevő gyerekeket, fiatalokat nem könnyű megzabaláz­ni. Nem hálás szerep szólni, nekik, de még szüleinek sem, mert eset­leg azok is megharagsza­nak. Hiszen a legtöbb szülő elfogult a saját gye­rekével szemben,' Ugyanakkor az is igaz, hogy vitás esetekben he­lyére teheti a dolgot egy- egy lakóbizottsági tag, vagy maga a lakóbizott­ság is. Már ahol jól mű­ködik. Ahol a bizottság és a tagjai mernek bele­avatkozni a vitás ügyek­be is, ki mernek állni igazuk mellett, ott van is tekintélyük. Az Augusztus 20. utca 18. szám alatti lakótömb­ben négy lakóbizottsági tag is lakik, akik sok­szor példát mutattak már összefogásból, a lakók mozgósításából. Ha szűk. séges, foglalkoznak a la­kók kérésével, beadvá­nyokat Írnak helyettük, társadalm munkára moz­gósítják őket. Igaz, a la­kók is minden támoga­tást megadnak a lakóbi­zottság munkájának. Ilyen helyen nem gond, hogy „ki szóljon iré- kik”... M. F. Üzenet a feladóvényen Török Ferenc, Nyék- ládháza, Vorosilov u. 16. szám alatti lakos, július 20-án, 2 darab redőnytokot és síncse­rét rendelt meg G. M. miskolci képkeretező és redönytokos kisiparos­nál A mester 1800 fo­rintért vállalta fel a munkát, majd hosszú hetekig nem történt Semmi. Augusztus egyik napján — már a vállalt határidőn túl — harmadmagával ki­ment a helyszínre Tö­rökékhez, s közölte, hogy a munkát nem 1800, hanem 3600 fo­rintért vállalja. Török erre természetesen visszalépett a megren­deléstől. Nem sokkal később Török F.renc postán visszakapta az előleg­be adott 300 forintot a feladóvény hátulján a következő üzenettel: „Redőnyjav. visszafi­zetés. Ami szar az ol­csó. A jónak ára van, de idővel az az olcsó. Aki ezt nem érti, arra van aranyszabály. A hülye haljon meg.” Ügy gondoljuk, mind­ehhez aligha kell kom­mentár .., lipliliíl MILYEN JÖVEDELMEKET KELL IGAZOLNI AZ ÓVODAI, BÖLCSÖDÉI TÉRÍTÉSHEZ?

Next

/
Thumbnails
Contents