Déli Hírlap, 1982. szeptember (14. évfolyam, 206-231. szám)

1982-09-20 / 222. szám

Huszonhét Árpád-kori vaskohó Hogyan rpliiamátjunk? Ha jobban ketyeg az árammérő Árpád-kori vaskohászati emlékeket tártak tel az idén a régészek a Győr-Sopron megyei Szakonyban. A Bé­kás-tó közelében vassalak nyomán kutatva, a föld fel­színe alatt mindössze 40—50 centiméter mélyen 22 kohó­ra leltek. A kohókat és a hozzájuk tartozó műhelyeket különbözőképpen alakították ki egykori építői. Találtak olyanokat, amelyeknek egy, s olyanokat is, amelyeknek két olvasztókemencéje volt. A szakemberek megállapí­tották, hogy a szakonyi te­lep a XI században a föld­sánccal megerősített locs- mándi ispáni vár szolgáltató faluja volt, amelynek né­pessége vassal adózott az Árpád-kori katonai, gazda­sági központnak. Rövid időn belül négysze­resére nőtt a villanyszámla összege az egyik miskolci la­kásban. Á bérlő alaposan el­lenőrizte az összes áramfo­gyasztó gépet s lámpát ám a hirtelen megnövekedett áram- fogyasztás nyomára nem bukkant. Mit tehet az áram­fogyasztó, ha sokallja a vil­lanyszámlát? — kérdeztük Lukács Bélától, az Észak-ma gyarországi Áramszolgáltató Vállalat kirendeltségvezetőjé- től. — Amennyiben többnek ta_ lálják a villanyszámlát, mint amennyire számítottak, ellen­őrizzék az óra állását, illetve számlán feltüntetett össze­get. Ennek alapján könnyen kiszámíthatják az áramdíjat, ugyanis a számlán olvasható az egységár is. Előfordul, hogy az óraleolvasó „elszámolja magát”. Természetesen ilyen esetben kártalanítjuk a fo­gyasztót, vagy a következő számlaadáskor jóváírjuk a már befizetett összeget. Töb­ben kifogásolták az árammé­rő órák működését: ilyen esetben levelezőlapon kell kérpi az ÉMÁSZ helyi kiren­deltségétől az árammérő óra vizsgálatát és hitelesítését Eddig a vizsgálatok többsé­génél, pontosabban 90 száza­lékánál az derült ki, hogy az óra kifogástalanul működik. Sőt, az elöregedett áramszám. lálóknál csapágykopás miatt inkább késés mutatkozott, és ez a fogyasztó számára bizto­sított jogtalan előnyt. Egyéb­ként húszéves szakmai ta­pasztalatom alapján mondom, hogy eddig mindössze két olyan árammérő órával talál­koztam, ami megbokrosodott, és többet számolt a kelleténél. (szántó) Városi tanácstagok fogadóórái Ma tartja tanácstagi foga­dóóráját: Keszthelyi Zoltán, 1/7. sz. pártalapszervezet, Kis­faludy u. 35. szám, 18 óra­kor; Kovács Ernőné, 1/7. sz. pártalapszervezet. Kisfaludy u. 35. szám, 18 órakor; Recs- kó Rétemé, III., Sas u. 15. szám, 17 órakor; Tamás And­rásáé, IV/4. sz. pártalapszer­vezet, Kuruc u. 47/a., T7 óra­kor. Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Szwcs Sándor, Szikra mozi népfronthelyisé­ge, Marx Károly u. 49. szám, 17 órakor. * A Szentpéteri kapuban, a szociális otthon mellett építi a BAEV a nyugdíjasok garzonházát. A tervek szerint az év vé­gére kellene elkészülniük, ám alighanem módosulni fog a ha­táridő. Ha felépül a ház, akkor 42 idős házaspár költözhet ide. (Kiss József felvétele) Csupán egy pillanat, s levelünket elnyelte a láda Fagylalt a ládában Miskolc leveleit gyűjti Bizottság elé kerül a zsák • Egy sem kallódott el Állítom, ieveléző nemzet vagyunk. * Fogom a levelet, vagy a levelezőlapot, vagy a képes­lapot, amelyet szeretteim­nek írtam, elballagok vele a legközelebbi postaládához, s bedobom. Egy pillanat mű­ve az egész, s elnyeli sorai­mat a láda. De mi a levél útja? Ho­gyan kerül a címzetthez? * Kreisz László mellé ülök, a zöld színű Barkasba. Kre­isz az egyik postaládaűrítő. — Mindössze ketten gyűjt­jük be Miskolc egész leve­lezését — mondja később. — Egyik nap én, másik nap pedig a kollégám. A munkaidő hajnali négy órakor kezdődött, akkor hír­lapot fuvarozott Kreisz László. Fél nyolckor csatla­kozom hozzá, ekkor indul a postaládák tartalmáért. — Azért hosszú a műszak — néz rám karikás szemei­vel. Az éjszaka hajnal há­romig, fél négyig, vagyis az ébresztőig viszont nagyon rö­vid — állapítom meg. — A kocsit csak este hét után tehetem a garázsba. Talán ötszáz métert me­hettünk. Fék. Ugrás a veze­tőállásból az űrítőtáskával, pár másodperc, s a Petőfi kollégium előtti láda gyom­ra újra éhes. — Hány kiló ez a zsák? — Üresen hét, ha nagyon tele van, akkor huszonhét. * Persze nemcsak levelet, le­velezőlapot és képeslapot nyel el a begyűjtő zsákja. — Nem bizony! Odabent, a hivatalban ürítem a zsá­kokat, egy bizottság előtt. Addig nem tudom, hogy mi minden is van benne. Ott aztán kiderült. Volt, hogy egész fagylaltot belenyomtak a ládába, el is áztak a le­velek. Aztán akadt olyan, hogy döglött egeret talál­tunk, előbukkan a levelek közül személyi igazolvány, útlevél, pénz. Egyszer 1700 márka volt benne, valutapa­pírral együtt. Persze jelent­kezett a tulajdonos. Előfor­dult az is, hogy a boríték­hoz mellékeltek tíz forintot, meg egy cetlit, azzal a szö­veggel, hogy vegyek a pén­zen bélyeget, a többit meg tartsam meg. De a 40 ezer forintos takarékbetétkönyv volt a csúcs __ A pokol kapuja Fokok és kabátok Idén az ősz eleje ed­dig igen meleg, viszont a reggelek, esték már hűvösek. Ebben az át­meneti időben törőd­jünk többet az öltöz­ködéssel — tanácsolják az Országos Egészség- nevelési Intézet mun­katársai. A legcélszerűbb ilyenkor az úgyneve­zett réteges öltözkö­dés. Ha csapadékosra, szelesre fordul az idő­járás. ne járjunk fe­detlen fejjel! 16 fok feletti hőmérsékletnél, szélcsendes időben a felsőkabát felesleges. 12—16 fok között ele­gendő a könnyű tava­szi kabát, 6 és 14 fok között már vegyünk fel átmeneti kabátot. Télikabátot csak ak­kor hordjunk, ha a hőmérő higanyszála 6 fok alá süllyed. ..'. sem égnek, sem pokol­nak — mondtam, vagy in­kább csak gondoltam ma­gamban, míg ismerősöm lel­kesen bizonygatta: őt ma már nem lelkesíti semmi, legfel­jebb a pénz. Ügy adta elő a — szerinte nagyon bölcsen — takaréklángra állított életét, mint aki helyeslésre vár. Ta­lán meg is kapta máskor, mástól, de bennem csak vi­szolygást keltett ez a prog­ram. mely munkahelyén a nyugdíjig hátralevő idő ki- bekkelését, magánéletében pedig a kocsi időnkénti újra cserélését jelenti. „Mi már megtettük a magunkét, bu­zogjanak a fiatalok!” — böf­fent ki a száján némi kom­lóillattal elegyítve a „prog­ram”. Talán mondanom sem kel­lene, hogy ismerősöm túl van ugyan élete delén, de még messze innen azon a korhatáron, melyen túl a csendes szemlélődésnek, jól megérdemelt pihenőnek kell kezdődnie. És különben is: van ilyen határ egyáltalán? Hivatalosan igen, hiszen a dolgozó nő 55, a férfi pedig 60 éves korban kérheti nyug­díjazását. Ám aki megőrzi egészségét, testi-lelki kondí­cióját, érdeklődését a világ dolgai iránt, annak számára az élet egészen a végső bú­csúig teljes maradhat. És most már hadd adjak ma­gyarázatot arra a fogam közt mormolt, vagy talán csak gondolt fél mondatra, melyet ismerősöm program nélküli életprogramja idézett fel ben­nem. Bizonyára sokan felis­merték, igen, Dante Isteni színjátékából való. Töredelmesen bevallom, hogy finom porfelhő kelt szárnyra, amikor leemeltem a polcról a vaskos kötetet, néhány nappal azelőtt, mi­előtt „ugorjunk be egy pofa sörre!” — jelszóval, ismerő­söm magával cipelt, hogy ki­okítson életszemlélet-ügyben. S hogy miért vettem kézbe Ismét a jó öreg Dantét? Azért, mert olvastam egy cik­ket a most 90 éves Károlyi Mihálynéról. Az ő Együtt a száműzetésben című munká­jából idézte a szerző: „So­sem éltünk fél életet. Ügy éreztük, hogy a legnagyobb bűn a közöny, és hogy Dan­te helyesen tette, amikor Poklában különleges helyet biztosított a langyosoknak —” Az Isteni színjáték harma­dik énekében a pokol kapu­jába jut az alvilág vándora. És most beszéljen Dante: „Milyen nép szenved itten a sötétben?” Es 6 felelte: „E szomorú házat azok nyerik, kik közönyösen éltek S kiket nem ért dicséret, sem gyalázat; S az angyalok, kik fellázadni féltek S hívek sem voltak; csak magukra voltak lelkűkben nincsen sem erény, se vétek. nem kellettek sem égnek, sem pokolnak.” És nekünk kellenek? Kel­lenek azok, akik nem is rej­tik véka alá, hogy úgy vé­lik, eddigi érdemeikkel meg­váltották a nyugalmat, azt a kényelmes, magatartást, hogy az újítás, a kockázat, a kon­frontáció, az áldozatvállalás legyen csak mindig másoké? Ismerősöm — mint mondtam — túl van élete delén, ö sem aratott sikert nálam — re­mélem, így, többes számban is mondhatom: nálunk — életfi­lozófiájával. Ám, ha ugyanezt mondja egy olyan ember, aki pályájának elején tart, akkor tényleg a pokolba, pontosab­ban a poklok kapujába kí­vánja az ember. A közönyö­sök sötét házába. (békés) Dezső Éva, a Miskolc 2- es számú Postahivatal (a Tiszai melletti) vezetőhe­lyettese meséli néhány órá­val később: — A város különböző pontjain 145 postaláda áll. Ezeket napjában kétszer, van amelyiket háromszor ürítjük. Kreisz másképp mondja: — Egy nap összesen 284- szer kell kiszállnom a kocsi­ból, s eközben 297 kilométert tudhatok magam mögött. Száz kilométerrel több. mint a Miskolc—Budapest táv. Kanyargunk. Helybeli va­gyok, s azt hittem, ismerem a várost Rájötem, kevéssé. Ott, ahol azt sem tudtam, hogy utca van, postaláda is van. — Időbe tellett nekem is, amíg megtanultam a járatot. — Kötött úton, kötött idő­ben közlekedik a levélbe­gyűjtő — magyarázza Dezső Éva. — Ettől eltérni nem szabad, a ládákat űrítetle- nül hagyni nem lehet, ezt mi ellenőrizzük. * A Tokaj étterem melletti postánál járunk, amikor Kre­isz László úgy dönt, ideje zsákot cserélni. — Mindig itt szoktam — jegyzi meg. — Ekkora a bel­városi levelek igencsak sú­lyosak lesznek. A begyűjtő egy láda ki­ürítéséért 50 fillért kap (Pes­ten ez 1 forint). Fizetéséhez így havonta 1800—200 forin­tot tesznek. — Négy gyerekem van — mondja Kreisz László —, kell a pánz. Hét éve csiná­lom, tulajdonképpen ezért. * Az Augusztus 20. utcában, este fél hét tájban ürül az utolsó postaláda. Dezső Éva: — A levelek folyamato­san érkeznek a hivatalunk­ba. A begyűjtő többször megfordul itt egy nap. nem egyszeerre érkezik be a tö­méntelen boríték, feldolgoz­zuk a leveleket, szortíroz­zuk, s még aznap továbbít­juk. A postavonat este fél kilenckor indul. Azzal kezdtem, hogy leve­lező nemzet vagyunk. Nos, íme ennek alátámasztására néhány adat: a 2-es számú hivatalban augusztusban 227 ezer levélre került rá a pe­csét. Csupán 10-én 11 358 da­rabra. Igaz. húszadikán en­nek a tizedére. A rekordot kétségkívül a decemberi hó­napok írják: tavaly e hó­napban 526 ezer levél, üd­vözlőlap fordult meg itt. És nem kallódott el egyik sem. (illésy)

Next

/
Thumbnails
Contents