Déli Hírlap, 1982. augusztus (14. évfolyam, 181-205. szám)

1982-08-02 / 181. szám

Nem a kábelen múlik Hányán várnak telefonra? Miért nem kaphatunk te­lefont, amikor a lakásunk­ban már kiépítették a veze­téket? Többen vetekednek így, mivel feltételezik, hogy a postai telefonvonal kiépí­tése csak a kábelen és a ké­szüléken múlik. Kiss László­tól, a Miskolc városi Táv­közlési Üzem vezetőjétől hallottuk, hogy kilencezer- háromszázán várnak tele­fonra városunkban. Köztük a tízéves igénylés sem ritka, s kielégítésük elsősorban a telefonközpontok bővítésén múlik. Jelenleg a III. kerületben a legideálisabb a helyzet. A bérházi lakásokban előfor­dulhat, hogy egy-két éves igényléseket is teljesítenek; ezzel szemben a perifériális területeken, Perecesen és Komlóstetőn még a tíz éve telefonra vá­rókat sem biztatják sok jó­val. A belvárosi telefonigény­lők sem táplálhatnak túlzott reményeket: ezen a terüle­ten meglehetősen zsúfoltak a központok. Ennél is rosszabb a helyzet Alsó- és Felsőzsol- cán, a Martintelepen és Szir­mán. A tapolcaiak 1984-ben szá­míthatnak készülékre, ami­kor átadják az új avasi fő­központot. Kevesen tudják, hogyan kell szabályszerűen telefont igényelni Sokan egyszerű le­véllel fordulnak a postához. Nos, az előírás szerint a pos­tán díjmentesen kapható, két példányban kiállított forma- nyomtatványon igényelhet­nek telefont. A pontos cím mellett fel kell tüntetni a foglalkozást, a munkahelyet, a beosztást és a szociális körülménye­ket. Az is hasznos lehet, ha munkáltatói igazolást mel­lékelnek a telefon szükséges­ségéről. A telefonkérelmek visszaigazolásának időrendi kielégítéséről a Távközlési Üzem vezetője, vagy a Pos­taigazgatóság igazgatója dönt. Azokon a helyeken, ahol a telefonközpontok terhelése 80 százalékosnál nagyobb, magasabb szinten bírálják felül a kérelmeket. Termé­szetesnek tartjuk, hogy Ha jón a front Melegfront-betörésekkor általában idegrendszeri pa­naszok jelentkeznek. Ilyen­kor ingerlékenyebbeK, nyugtalanabbak az embe­rek. Koncentrálóképessé­gük csökken, ezért gya­korta romlik a munkatel­jesítmény, és — nem utolsó­sorban — megszaporodnak a közlekedési balesetek is. Persze, nem mindenki egy­formán reagál az ilyen idő­járásváltozásra sem. Gya­kori tünet a fejfájás, de van, aki egyszerűen csak rosszkedvűvé válik tőle. A melegfront érkezését leg­rosszabbul a szívbetegek és a magas vérnyomásban szenvedők tűrik. Akik is­merik betegségüket — a frontbetörés első tüneteit észlelve — kíméljék magu­kat. Ne végezzenek meg­erőltető munkát, mérsékel­ten táplálkozzanak. és köz­lekedjenek óvatosabban. Hidegfront. betörésekor viszont csökken a szerve­zet ingerlékenvsége. Jlven- kor a szívműködés lassul és csökken a vérnyomás. Még a gondolkodás is le­lassul, fokozódik az ájútá- si készsé«*. Viszont gyako­ribbá válnak a görcsöc ál- laootok, főleg az ene-. vese- és gvnmoreijrrsok. Az irlűíárá« váT*OT:ésaifa túl érzéken vek nvá í«! váibetnnk. Tlvenkor a mozgás, séta v?gv torna — esetlee egv kávé — jó szolgálatot tehet. bizonyos szakmák művelői (orvosok, szolgáltató iparo­sok) előnyt élveznek a te­lefon igénylésekor. A lakosság érdekében őket hamarabb juttatják telefon­hoz. (szántó) Hol álljon a magántaxi? Értekezletet tartanak au­gusztus 4-én délután 3 óra­kor a KIOSZ miskolci alap­szervezetében városunk ma­gántaxis és fuvarozó kisipa­rosainak. A tanácskozást az teszi szükségessé, hogy ed­dig még nem alakítottak ki önálló fuvarvállaló helyet a szállítással foglalkozó kis­iparosoknak. Most döntenek arról, hogy ezentúl hol és milyen formában keríthetnek utasokat és szállításra váró rakományt Uj pecsenyesütők, pavilonok Közművesítik a Búza téri piacot Egészséges gyerekek korházi tábora \an strand, helybe jön a mozi Nem lesz annyi „beteg” anya A Búza téri piacon napon­ta több százan fordulnak meg, a hétvégeken pedig az ezret is meghaladja a vásár­lók száma. A standok, bode- gák többsége már kinőtte ezt a forgalmat, arról nem is beszélve, hogy a közegészség- ügyi feltételeknek sem felel­nek meg. (Erről a KÖJÄL jegyzőkönyvei tanúskodhat­nak.) Miután a Búza téri piac a lakosság zöldség- és gyü­mölcsellátásában jelentős sze­repet játszik, mindenképpen megoldást kell találni a fent említett problémákra. Ezért várhatóan még az idén meg­kezdik a közműhálózat — ivóvízvezetékek, szennyvíz- csatornák — kiépítését. A munkálatok beruházója a Miskolc megyei Város Tanács kereskedelmi osztálya lesz, míg a lebonyolító — tekin­tettel arra, hogy piaci terü­letről van szó — a Piac- és Vásárcsarnok Felügyelőség. A közműhálózat kiépítésének tervdokumentációja a napok­ban elkészült; a részletekről kérdeztük a kereskedelmi osztály illetékesét. — Köztudott, hogy a vá­sárlók jó része, s az eladók döntő többsége az itteni pe­csenyesütödékben, lángossü- tőknél étkezik. A KÖJÁL már több alkalommal kifogá­solta, hogy ezek a minimális higiéniai követelményeknek sem felelnek meg. Tulajdon­képpen csak elnéző magatar­tásuknak köszönhető, hogy eddig is működhettek. Ezért meg kell teremtenünk a kor-, szerű értékesítés feltételeit. Ezt is tartalmazza a tervdo­kumentáció, amely már elké­szült. Túl azon, hogy új pe­csenyesütödék, lángossütő- pavilonok épülnek, korszerű gyümölcsárusító ' pavilonsor­ral váltjuk fel a jelenlegi asztalsort. Természetesen sza­nálni kell a jelenlegi bode- gasort, már csak azért is, mert az ivóvízvezeték és a szennyvízcsatorna kiépítésé­he az egész területet fel kell bontani. Bízunk benne, hogy. a munkálatok elvégzése után az egész város lakosságának igényeit kielégítő pavilonsor áll majd a vásárlók rendel­kezésére. Hogy mindez mi­lyen pénzösszegekből törté­nik, 5, a megvalósítás mikor kezdődik, arról a napokban döntenek. T. Z. Sy A nyári tábor bábszínpada bemutatóra készül Hosszabb-rövidebb időre bezárnak nyáron a bölcső­dék, az óvodák, az iskolák. Sok más intézmény mellett a kórházak sem zárhatnak be. De ilyenkor jönnek a munkaerőgondok. Ez évtől pedig az ötnapos munkahét csökkentett munkaidejével tetőzve. De az egészségügyi intézmények vezetői már ko­rábbi évekből tudják, hogy a kolléganőik többet «bete­geskednek” nyáront, mint az év más időszakában. Nem egyértelműen kimutatható diagnózis, de sokaknak leg­inkább a gyermekük „a gyengéjük”, azaz nem tudnak a felügyeletükről más módon gondoskodni. A megyei kórház vezetői­nek ebben a szorongatott helyzetben jött az ötlet: nyis­Fogas kérdés Hogy lekopogjam: van mit harapni kis hazánkban. Kér­dés azonban, hogy van-e mi­vel. Sajnálatosan sok a rossz fogú ember, és ha hinni le­het a szakértők prognózisá­ban, egyre több lesz. Össze­függ ez a táplálkozási szoká­sokkal — sok édesség, rágást alig igénylő pépes étel stb. —, de azzal is, hogy orvos­hoz általában csak végszük­ség esetén megyünk. Pedig a log nem gyógyul meg magá­tól, a kis lyukból biztosan nagy lesz, és a végén már a tömés sem segít. Nem ma­rad más hátra, mint a pót­lás. Az elmúlt hónapokban több olvasónk panaszolta, hogy lassacskán megy ez a művelet, sokat kell várni a fogorvosi rendelőkben, elhú­zódik a kezelés, és legalább annyira a fogtechnikai mun­ka. Oknyom^zó útunk első ta­pasztalata: hasonló a helyzet az egész országban. Keve­sebb a fogorvos, mint kelle­ne, ráadásul ez a szakma is elnőiesedik, és az ifjú fogor­vosnők közül sokan — ez az élet rendje — gyermeket szülnek, gyesre mennek. Va­lószínűleg sok férfitárs egyet­ért velem abban, hogy kelle­mesebb, ha puha női kacsó kotorász az ember szájában, mint egy lapáthoz hasonla­tos férfikéz. Bár lehet, hogy mindez csak^llúzió, mert vé­gül is mindegy, ki markolja a fogó vagy a fúró nyelét és azokat a kis, tűszerű alkal­matosságokat, melyeknek már a látványa is hátbor­zongató. De ha csak illúzió, akkor még inkább nagynak tűnik az ár, amit fizetnünk kell érte — a lentebb emlí­tett indokok miatt. Elgondolkoztató az is, hogy — a fogtechnikusok szerint — szezon jelleget öltött a fog­pótlás. Különösen tavasszal van annyi munkájuk, hogy ki sem látszanak belőle. Ta­vasszal, amikor Ámor vadá­szik az orgonaillatú estéken, a bomló rügyek alatt? A kér­dés naivnak bizonyult. Igaz ugyan, hogy a bontakozó sze­relmet nem éppen előnyösen befolyásolja a szuvas fog­sor, de a magyarázat sok­kal prózaibb: a fogorvosok többsége is a nyári hóna­pokban akarja élvezni a sza­badságát, és mielőtt üdülni indul, igyekszik befejezni pá­ciensei kezelését. Követke­zésképpen tavasszal kapja a megrendelések zömét a fog- technikai vállalat. Létszámuk viszont állandó, és bárhogy is szeretnék, a csúcsidősza­kokban képtelenek rövidre szabni a rendelési idők És ezzel még mindig nem jártunk a végére a fogászati problémáknak. Noha, mint a bevezetőben már említettem, hajlamosak vagyunk elhanya­golni szúvasodó fogainkat, egyre igényesebbek vagyunk arra is, mint viselünk a szánkban. Egykoron a jólszi- tuáltság jelképe a csillogó­villogó aranyfog volt. Üzlet­kötők és házasságszédelgők akár egy-két hibátlan fogu­kat is aranyba öltöztették, hogy bizalmat ébresszenek nemes fényű mosolyukkal. Manapság viszont az a köve­telmény a műfoggal szem­ben, hogy a lehető legjobban hasonlítson az eredetihez. És mert veleszületett tulajdon­ságait — így például szájhi­báját is — hajlandó túlérté­kelni az ember, néha még az eredetinél mutatósabb mű- fogsorral sem elégedett a megrendelő. De ez már csu­pán hiúsági kérdés. A lényeg az, hogy ha végre nem prob­léma nálunk, hogy mit, az se legyen, hogy mivel... Harapós a kedvünk, amíg nincs mivel harapni. Harcos optimizmusá't, derűjét köny- nyebben megőrzi az ember, ha nem kell szemérmesen tenyér mögé, bajusz alá rej­teni a mosolyt. (békés) sanak saját napközis tábort. A városi tanács művelődés- ügyi osztálya áldását adta az elképzelésre, s hivatásos pe­dagógusokkal segítette a vál­lalkozás sikerét. Dongó Ist­vánná intézeti vezető főnő­vérhez pedig el is jutnak a kolléganők pedagógusokról alkotott véleményei: Vannak még ilyenek is ?.., Hát ennek a tábornak vol­tunk a minap a vendégei. A csodálatosan cserfes lányok a „Hogy érzitek magatokat?” kérdésre egymás szavába vágva válaszoltak. Az egyi­kük azt mondta: — Be is írattam magam még egy hét­re, pedig már négy hete já­rok. Egyszóval, nem erőszak ez a tábor — a gyerekeknek sem —, hetenként ki-ki kér­heti a turnushosszabbítást. Ekkora sikerre sem a szü­lők, sem a gyerekek részéről nem számítottak. Most már azon aggódnak, hogyan he­lyeznék el őket, ha 80 fölé emelkedne a létszám. A tá­bor főhadiszállása ugyanis a nyáron egyébként is kihasz­nálatlan, egészségügyi szak­iskola. Bár ezekhez a termek­hez csak esős időben ragasz­kodnak. Tóth Zoltánná, a nagy tapasztalattá Kati tanár néni, a tábor vezetője ma­gyarázza, hogy van eev heti program, amin nyilván az időjárás módosíthat. Szeren­csés helyzetben vannak, hi­szen a kórháznak strandja, sportpályája van, helybe jön a mozi, s különbuszt igényel­hetnek a kirándulásra. Deák Lászlóné, a szakszervezeti bi­zottság szervező titkára pe­dig arról számolt be, milyen új játékokat vettek ez alka­lomra a gyerekeknek. De azok az igazán kelle­mes emlékek, amelyeket a gyerekek maguk készítettek. Sass József né. Éva néni és Agócs Agnes irányításával, aki jövőre végez majd a ta­nárképző főiskolán, csoda ér­dekes dolgokat barkácsolnak. A gyűjteményben van mű­bőr és szivacsaplikáeió, s olyan művészi hajtogatások, hogy még néhány kis film­stúdióban is megirigyelhet­nék. A szép számú óvodás­csoport tagjai láthatólag olyan jól érzik magukat, mintha mindig Barnóczky Györgyné, Éva néni játszott 'volna velük. De három barátnő az, akik igazán élvezik életük első nyilatkozatát. Habony Enikő ikertestvérével, Sándorral jár ide. Édesanyjuk az orthopé- dián főnővér. Enikő újságol­ja, hogy első helyezett lett a Ki mit tud?-on, s a bábozá­son legjobban a cica szerepét alakítja. Egy lépcsőházban laknak az osztálytársnőjével. Jung Erzsébettel, akinek az édesanyja a belgyógyászaton ápolónő. Tóth Edina, Péter testvérével jár. Édesanyjuk laborasszisztens. Felházi Mik­lós, a harmadik osztályt vé­gezte az idén, István testvére az ötödiket. Miklós a nyara­lásod kivételével nem túl szívesen írja le az otthoni napokat: — Mindig csak bi­cikliztem, s abba csak elfá­radtam. Szülei a gyermek­egészségügyi központban dol­goznak, egyikük adjunktus, másikuk főorvos. Kisebbik fiuk változatosabbnak ítéli ezt a tábort, mintha otthon maguknak kellene kitalálni az elfoglaltságot. Dr. Szántó János fia, Ákos amolyan vér­beli egészségügyi csemete. Kati néni meséli, hogy az egyik kirándulásra gumikesz­tyűt is vitt, hátha valakit elsősegélyben kell részesíte­ni... No, nem azon a na­pon, de végül is őt kellett kezelésbe vennie Éva néni­nek, mert focizás közben el­esett. — De én magyaráz­tam neki, hogyan ragassza a sebet — mondja magabiz­tosan a leendő negyedik osz­tályos Ákos. Dr. Molnár György kórház- igazgató kifejezetten örül, hogy ily módon sikerült va­lamelyest gyógyírt találni nyári krónikus munkaerő­gondjaikra. A szakdolgozók, akik hatra járnak, magukkal hozzák kisebb csemetéjüket, a környéken lakó nagyobbak már egyedül is eljönnek. Ez a hirtelen támadt ötlet be­vált, s jövőre alighanem új­ból meg kell nyitni az egész­séges gyerekek kórházi tábo­rát. OLÁH ERZSI ★ A szobai játékok mellé bőven kaptak szabadtéri sport­szereket is. (Kiss József felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents