Déli Hírlap, 1982. augusztus (14. évfolyam, 181-205. szám)

1982-08-31 / 205. szám

V'elélkedő városunkról Határidő-módosítás: szeptember 7-re Váíemények a feladatokról Várostörténeti vetélkedőnk nem egy játékosa, csapata írásban, telefonon, vagy sze­mélyesen megkereste az el­múlt napokban, hetekben szerkesztőségünket. Többnyi­re a célból, hogy elmondják: nehéznek találják a nyárra adott feladatokat, kérdéseket. Nem tagadjuk, az volt a cé­lunk, hogy alaposabb, elmé­lyültebb munkára serkentsük vetélkedőnk résztvevőit, mi­közben még jobban megisme­rik Miskolc múltját, jelenét. Azoknak, akik félig-meddig már lemondtak a játék foly­tatásáról. csak azt tudjuk ja­vasolni, ne tegyék, legyenek továbbra is résztvevői vetél­kedőnknek. Ehhez mi annyi segítséget tudunk adni. hogy az eredeti, szeptember 1-i határidőt szeptember 7-re módosítjuk. Tehát a jövő hét keddjéig még elfogadtuk a válaszokat. És nem kell két- = séabeesni. ha egv-két kérdés, feladat megválaszolatlanul marad, pontgyűitésre a to­vábbiakban még lesz mód, idő. Valóban olyan nehezek a kérdések? Ezt kérdeztük teg­nap délelőtt Mágori József­től, a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat pénzügyi osztályve­zetőjétől, aki személyesen hozta be a válaszokat tartal­mazó borítékot. A továbbiakban a szó Má­gori Józsefé: — Valóban nehezek a kér­dések, de nem megválaszol- hatatlanok. Ha nincs ez a vetélkedő, körülbelül negye­dét tudnám most Miskolcról, mint így, hogy részt veszek a játékban. Ügy érzem, olyan dolgokat tudtam meg, ame­lyek eddig elkerülték a fi­gyelmemet. Nem kis munka utánajárni egy-egy kérdés­nek, illetve válasznak, de megéri, nekem már eddig megérte, függetlenül attól, hogy ott leszek-e a díjazot­tak között. Már régen nem a külföldi út lehetősége csábít, hanem az ismeretszerzésé. Egyébként annak idején a sógornőm beszélt rá, hogy én is induljak — persze besegít a családom is —, ő egy-két ponttal előttem, vagy mögöt­tem van. Jó volt, hogy a fel­adatok között szerepelt Mis­kolc kulturális rendezvényei­nek az ismertetése személves élmények alapján, mert igy olyan eseményre is elmen­tünk a feleségemmel, amit egyébként esetleg tévénézés, kényelemszeretet, nehézkes­ség miatt kihagytunk volna. Voltunk a várban, a lézerbe­mutatón, a Muzsikáló Ud­varban, a Don Juan premi­erjén, a Nosztalgia Gálán, az ipari kiállításon, tárlatokon, egyebütt. Otthon rendszerez­ve őrizzük a Déli Hírlap ked­di, szerdai számait, a vála­szaink másolatait. Volt már, hogy reklamáltunk, és ne­künk lett igazunk. Az ellen­kezője is előfordult. Öröm volt tapasztalni, hogy a könyvtárakban milyen segí­tőkészen fogadják az embert, a megyeiben éppúgy, mint a Lévayban, vagy Diósgyőr­ben ... Sz. G. 22 ezer miskolci elóGzeló érdekelt Nemzetközi távhívás Október közepétől egész turópába Nemrégiben hírt adtunk róla. hogy szeptembertől a miskolci leleionuálózatot is bekapcsolják a nemzetközi 'távhívórendszerbe. Most tud­tuk meg, hogy a BHG az ehhez szükséges berendezé­sek egy részét nem szállítot­ta le augusztusban, és emiatt csak október közepétől kez­deményezhetünk külföldi hívásokat Miskolcról. Végül is mikor adják át a nemzet­közi távhívórendszert? — kérdeztük Szilágyi Gábortól, a Miskolci Postaigazgatóság távközlési és műszaki osztá­lyának csoportvezetőjétől. — Eddig a BHG gyorsan és ütemesen szállította a sze- relés-hez szükséges berende­zéseket. Valójában most sem késtek a szereléssel, mivel a határidő szeptember vége volt. Csupán feltételeztük az elvégzett munkák alapján, hogy szeptembertől üzembe helyezhetjük a közvetlen nemzetközi távhivórendszert. Erre azonban — az eredeti határidő szerint — csak ok­tóber közepétől lesz lehető­ség. összesen 22 ezer mis­kolci telefonelőfizetőt érint a kedvező változás. A miskolci régi telefonközpontban 14, a többiben pedig újabb 10 kül­földi távhívóvonal lesz. így egyszerre 2A külföldi hívás kezdeményezhető Miskolcról egész Európába. Egyébként több vállalattól érdeklődtek már, hogy egves telefonállo- másoVat miképpen kapcso’- hatnak ki a távhívórend­szerből. Attól tartanak, hogy dolgozóik költséges magán- bes-’-M-’etéseket folvtatnak külföldi rokonaikkal, ismerő­Bujtor Szirmabesenyőn Bujtor István színművész előadóestje lesz ma délután 6 órakor Szirmabesenyőn. A népszerű filmszínésszel a Pe­tőfi Sándor Művelődési Ház nagytermében találkozhatnak az érdeklődök. seikkel a hivatal költségére. A műszaki lehetőségek alap­ján a diósgyőri központhoz tartozó állomásoknál külön kikapcsolhatjuk a nemzetkö­zi és a hazai távhívó rend­szert. A belvárosi telefonok­nál azonban csak egyszerre kapcsolható ki a két távhívó rendszer. Ezért ott bonyolul­tabb megoldani, a telefon- számlával való takarékosko­dást. Sz. I. Ha dörög, jó termés lesz Szeptember hónapja az Egyed nappal köszönt be. Hagyományosan ekkor léptek szolgálatba sok he­lyen a juhászok, szám­adók, kondások. A .szóió- pásztorolcnak ettől kezdve bőven van dolga: el kell hessegetniük a szőlőt fa­latozó madarakar. A ba­bona szerint szeptember elseje határozza meg, hogy a következő négy hét napsütéses, vagy el­lenkezőleg, borult, esős lesz. Sőt, azt is írják a régi kalendáriumok, hogy ha ezen a napon dörög, úsy jó termés követke­zik. jfc A játszótéren ezúttal nem játék folyt Tejeseit poroltak a Kőporoson Nyomukban tisztaság lett A vészjóslóknak csak félig lett igazuk, ök csak tudják — és majdnem tudták ... Míg idegenek söpörtek a Kőporos utcai házak táján, ,az ottlakóknak — néhány kivételből eltekintve — hí- re-hamva sem volt. Szeren­csére ez nem vette el a ked­vét a bérházak környékén és az ottani játszótéren szor­goskodó néhány fiatalnak, és azok segítőinek. Horváth Bóláné, a lelkes kis csapat szószólója: — Nyolcán jöttünk a Bor­sod megyei Tejipari Válla­lat központi KlSZ-alapszer- vezetétől. Ennek a játszótér­nek a gondozását vállaltuk. Én itt lakom, de a többiek a város különböző pontjain. Seprűjével hatalmas port kavar maga körül egy far- mernadrágos fiatalasszony. Csak a körvonalai látsza­nak, de tüsszentései annál szaporábbak. MISKOLC TÖRTÉNETE 43. A vízvezeték- és csatornahálózat „Városunk örvendetesen fej- lődik, külső csín, rend és tisz­taság tekintetében hazánk töb­bi vidéki városaival versenyez hét: azonban be kell valla­nunk, miszerint mindezek mel­lett is mindenkor hátrányára fog szolgálni városunk lakályos­ságának az, hogy itt a csator­názás egészében hiányzik, s hogy ezen közegészségi szem­pontból legfontosabbnak mond­ható alkotás létesítésére nézve komoly intézkedés nem is tör­ténik." így fogalmazta meg a város helyzetét 1884. szeptem­ber 6-án a közgyűlés, amikor elhatározták a vízvezeték- és csatornahálózat kiépítését. Az 1880-as években Magyarország valamennyi városában felvető­dött ez a gondolat; a járvá­nyok megelőzésének legna­gyobb biztosítékát a köztiszta­ságban látták, a vízvezeték- és a csatornahálózat pedig a köz- tisztaság alapkövetelménye. Az építkezések megindulását nagy­ban segítette a XIX. század kö­zepén megjelenő vascső, ami helyettesítette a kezdetleges tégla- és cserépcsöveket. Amikor 1884-ben a közgyűlés határozott a csatornaépítésről, a vízvezeték létesítése még nem került napirendre. A tervezés­kor a szakértők figyelmeztették a város vezetőit a kettős léte­sítmény előnyeire, tudniillik, hogy a vízvezetékkel tisztított écsotornahá lázat kivitelezése egyszerűbb. A kettős építkezés gondolatát a közgyűlés vita nélkül tagadta el, annál is in­kább, mert a város közkútjai- nak állapota tarthatatlan volt. A városba csatornázási szakér­tőként érkező Fodor Józsel egyetemi tanár az elítélő jel­zőkkel nem takarékoskodva ír a városban uralkodó „ázsiai" szennyről. Nagy probléma volt, hogy a szennyes víz közvetlenül az utcára került, igy az utak piszkosak voltak, az utcán lefo­lyó viz gátolta a közlekedést, és szennyezte a levegőt. A közkutak körül zajos élet folyt, a cselédek és az iparossegédek közösségi életének ez volt a színtere. A kút mellett mostak, itatták és mosták az állatokat, igy azok környéke a viztócsák miatt megközelíthetetlen lett, fertőző gócponttá alakult, mi­vel a szennyvíz visszaszivárgott a kútba. A város vezetése több­ször is tett kísérletet a kutak rendjének kialakítására, kútér- dekeltségek szervezésére köte­lezték a lakosságot, kútgazdá- kat választottak, akik ügyeltek a rendre. Az eröieszités azon­ban eredménytelen maradt, a kútgazda tisztségét nagyon ke­vesen vállalták el a 10 forint bánatpénz ellenére, amit a visszauta&tásért fizetni kellett. A vízvezeték- és csatorna- hálózat kiépítése nagy feladat volt: 1884-től 1913-ig húzódott, a vízvezeték első ideiglenes üze­me 1913. február 3-án, reggel 7 órától este 6 óráig tartott, 640 lakóházban, a csatorna- hálózat műszaki átvétele pedig 1914. április 29-én fejeződött be. A vízszolgáltatás kétféle módon történt; utcai közkutak- kal és a lakásokba kiépített házi csatlakozásokból. A csa­tornarendszernek is megvoltak a házi csatlakozásai, s igy a lakások „összkomfortot" kap­tak. A vízszolgáltatás és a csa­tornahasználat természetesen pénzbe került; Vízmérő órák se­gítségével és csatornailleték­ként szedte a város az orszá­gos összehasonlításban viszony­lag alacsonynak tekinthető di­jakat. Az építkezés legnagyobb problémája a város termé­szeti viszonyaiból következően — a víznyelőterület kijelölése vált. Felvetődött a Szinva-völgy, majd a Sajó-völgy talajvizének leitárása és artézi kutak túrása is, végül a tapolcai források leihasználásának terve győze­delmeskedett. A tervelőkészités idején a csatornahálózattal kapcsolat­ban is volt eldöntésre váró kérdés: egy közös, . „úsztató" rendszerű csatorna, vagy elvá­lasztott rendszerben külön eső­csatorna épüljön e? A csator­nahálózat végül is ■ úsztató rendszerben épült meg. Ez az akkori legmodernebb megoldás volt. A szennyvizet a városi kertészetben mezőgazdasági ön­tözésre használták, s ez a mód­szer egyedülálló volt az egész országban. SERESNÉ DR. SZEGÖFI ANNA jjc Szemeteskosárral a kézben (Solymos László felvételei) — Nem a por teszi, nát­hás vagyok — mondja Lo- sonczi Károlyné. — A nyári nyaralás emléke ... Klaj Erzsébet. Nagy László- né, meg a többiek jócskán ugratják: ismerik ők az ilyen nyaralást... Messzire hallik a jókedvük, de közben a ke­zük sem áll; ki a gereblyéz, ki a seprűjét járatja. A férfi­népség alig győzi kosarazni a nyomukban összegyűlt hul­ladékot. Kreszevnyik Árpád, a Ha­zafias Népfront III 4-es szá­mú területi szervezetének tagja, a társadalmi munka­akció egyik szervezője: — Ez a szorgos brigád egy alkalommal már végzett ha­sonló munkát itt, a Kőporos utcai bérházak között. Ak­kor úgy jöttek ide. hogy mi nem is tudtunk róla. csak a munkájuk eredményében gyönyörködhettünk. Nemrég szóltak, hogy ismét jönné­nek. Erre szerveztük ezt a közös társadalmi munkát. Kár, hogy éppen azok kö­zül érzik legkevesebben a szívügyüknek a környék tisz­taságát, akik itt laknak. Olcsó poén lenne igazat adni a vészjóslóknak — akik már előre tudták —, hogy ilyenek a lakók. Nem, nem mind ilyenek! Mert voltak — még a vakáció utolsó napjait élvező diá­kok is —, akik azért be­szálltak az alkalmi takarító- brigádba ... (keglovich) Kicsi van, kocsi nincs Jó öt éve annak, hogy elsirattuk a miskolci gyermekkocsi­gyárat. Igaz, a helyén azóta a jó nevű Medicor állít elő hasz­nos egészségügyi felszereléseket, de annak idején úgy szólt a fáma, hogy jó kezekben, lesz a gyermekkocsi-gyártás ügye. Tény, hogy a gyermekkocsi-ellátással azóta sincsenek töké­letesen megelégedve a miskolciak. Például az idén, pontosan akkor, amikor sok nyári sétára nyíit volna alkalom, egyetlen darabot sem tudtak adni a miskolci üzletek ben.. Egy hónapja hiánycikk. Szabó Józsefné, a gyermekkocsi-bolt vezetője ab­ban reménykedik, hogy hamarosan megkapja az olasz import­szállítmányt. Augusztusra 50-et, szeptemberre 30-at rendelt az 1810 forintos kocsiból, de egy darab sem érkezett meg. ' ve­vők ugyancsak keresnék a magyar gyártnoányúakat. mert az olasz import legnagyobb hibája, hogy hiába van rá jótállás, ha nincs a meghibásodott alkatrész helyett új. Igen népszerű lenne a győri kocsi, amely 1370 forint, s a személyautó hátsó üléséré szerelhető. De sokan beérnék a szovjet, vagy a magyar vá.szonüléses kocsival is, amelyek az olcsóbbak közül valók. Az üzletvezető a vevők nevében panaszkodik a színekre is, A vásárlók a piros és a kék mellett voksolnak. Ha nincs más, megveszik éppen a kevésbé tetszetős sárgát, vagy zöldet is, de a csaknem feketébe hajló barna sokakat elriaszt. Az idén a Centrum Áruház sem dicsekedhetett jobb ellátás­sal. Ott is csak reménykednek, hogy Abaújszántóról sikerül meg a szezonra beszerzi a 100, Csilla fantázianevű gyermek- kocsit. Az olasz importot szeptember végére várják. Mindkét üzletben kénytelenek az előjegyzéses módszerhez folyamodni. O. E.

Next

/
Thumbnails
Contents