Déli Hírlap, 1982. augusztus (14. évfolyam, 181-205. szám)
1982-08-27 / 202. szám
Variálható, íüthető és olcsó A BVK háza A Rori hazatelepül Több mint másfél évtizedig úgy ismerték a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinátot, mint az ország egyik legnagyobb műanyag-alapanyaggyártó vállalatát. Az elmúlt öt év dinamikus fejlesztési programjának eredményeként napjainkban már — az alapanyagokon kívül; — korszerű műanyag késztermékeket is előállítanak Kazincbarcikán. A IX. miskolci ipari kiállításon és vásáron első díjat kapott a BVK Ongroinodul típusú, mpanyagositott faháza. Naponta több ezer látogató keresi fel a műjégpályán felállított emeletes épületet és nemcsak a' különféle vállalatok, intézmények érdeklődnek, hanem a lakosság is. A BVK az ÉRDÉRT Vállalat sátoraljaújhelyi telepével közösen fejlesztette ki a műanyagosított faházak típusait. Az ÉRDÉRT készíti a fa szerkezeti elemeket, a BVK pedig az ütésálló kemény pvc külső falburkolatokat, a műanyag ajtókat és ablakokat, valamint az ugyancsak pvc tetőfedő elemeket, esőcsatornákat. A házak egyik Dobra verték a Rácz-cukrászdát + A bútoripari standokon mindig sok a látogató előnye az is, hogy kiváló a hőszigetelésük, fűthetök, ugyanis önkioltó, nem éghető anyagokból készülnek. A pvc-ből előállított burkolatok karbantartást — festést, mázolást, vakolást — nem igé\ ■>; y %: I . *4 Y< ' *A> ■ •• , V* * Az Eger—Mátra-vidéki Borgazdasági Kombinát bemutatója méltán nyerte el a vásár egyik kiilöndiját (Kerényi László felvételei) I\ ölének. szörpnek Erdőn-mezőn gyűjtik az aiajianyaoot Minden esztendőben két alkalommal szervezik meg a nagy felvásárlási akciót, az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalatnál. Kora nyáron a szamócát, a málnát, a meggyet és a piros ribizlit gyűjtötték be. Most van a szezonja a csipke, a szeder, a som, a vadkörte, a vadalma és a kökény felvásárlásának. A Miskolcon székelő 4. sz. üzemvezetőség három megyéből szedi össze az ivólének és a szörpnek való alapanyagot. Szabó Sándor üzemvezető elmondotta, hogy 150 faluban van felvásárlóhelyük, s az állandó gyűjtőik száma több ezerre tehető. Nagyon sok szép, ió termést kapnak a zemoléni hegyekből, Pálházáról, Hutákról, Vágáshutáról. Telkibányáról és a Kemence-patak környékéről. Sok nyugdíjas állandó pénzkereseti forrása a ««dón termő gyümölcsök gyűjtése. Jó árat fizetnek a vadon termő erdei gyümölcsökért. A csipke' felvásárlási ára például kilónként 6 Ft. A miskolci üzemben ebben az esztendőben 600 vagon gyümölcslét, szörpöt készítenek, s legalább 180 millió forintos árbevételre számítanak. A terv szerint 14- féle szörpöt sajtolnak. A legkeresettebb a meggy, a málna és a somié. A • gyümölcslevek tartósítására egyszerű és ártalmatlan adalékanyagot használnak. A szörpök viszont teljesen házias jellegűek, mivel ezekbe semmilyen tartósítószert nem tesznek. A szörpök egyharmada tiszta cukor, ami önmagában kitűnően konzerválja ezeket a készítményeket. A házias jellegű aromának köszönhető, hogy a Miskolcon készült szörpök nagy részét exportálhatják. (szántó) nyelnek, vízzel tisztíthatok. Mindebből adódik, hogy nemcsak hétvégi házaknak, üdülőknek használható fel, hanem lakóépületként is. A BVK-nak van olyan elképzelése, hogy az Ongromodul házakból egy mintalakótelepet alakít ki, ugyanis ezek az épületek lényegesen olcsóbbak, mint a házgyári elemekből készülő lakások. Ez pedig különösen a fiatal házasoknak jelentene nagy előnyt. (felföldi) Egy kisebb kötet bizonyosan kitelne már azokból a cikkekből, amelyek lapunkban a híres nevezetes miskolci Uoráriusz cukrászda sorsával foglalkoztak. Mióta a robbanóanyag szétvetette a Széchenyi úti régi épületet, azóta a Rori berendezése Budapestre, a vendéglátóipari múzeumba került. A miskolciak ezrei éveken keresztül ostromolták az illetékeseket, hogy a szinte már ereklyének számító bútorzat méltó helyet kapjon városunkban, s a harc eredménnyel zárult: hamarosan újjászületik a Rori. Az elképzelések szerint a Pannónia szálló bővítésekor a mostani csemegeáruház helyén, a Kossuth utca sarkán ismét megnyílik a Rori. A terv szerint a Pannónia szálló és a többi vendéglátóipari egység korszerűsítési dokumentációja jövőre készül el. Még 1983-ban megkezdik az épület felújítását és a cukrászda kialakítását. Egyébként a cukrászda berendezése most egy pultsorból és két-három székből áll. Ezért a hajdani cukrászda újjáépítésekor a régi berendezésForintokat fiadzott volna Nem szalasztottuk el végleg, de nem is ragadtuk nyakon idejében a lehetőséget— ezzel nyugtáztam magamban a hírt: Vas megyében társadalmi hulladékgyűjtési akciót szerveztek, s a MÉH-től kapott pánzt beruházásra fordítják a helyi tanácsok. A társadalmi összefogás eredménye fél év alatt 730 tonna fémhulladék, 80 tonna papír, 57 tonna textília, 17 tonna üveg. Ilyen előzmények után a Hazafias Népfront Országos Elnöksége azt tervezi, hogy az újszerű hulladékgyűjtési mozgalmat 1983 tavaszától Budapestre és a többi megyére is kiterjesztik. A gyűjtéssel megbízott vállalat dolgozói és a gyerekek egész évben kutatják a feleslegessé vált tárgyakat. Ám csak egy alkalomra, pontosabban hétvégére szólítják társadalmi munkára a település fejlődéséért tenni kész lakókat. Körülbelül ennyi a hír lényege. De miért éreztem úgy, hogy itt Miskolcon valamit elmulasztottunk? Nos, ázért, mert a hulladékgyűjtésnek ez a formája, pontosabban a MÉH-től kapott pénz hasonló módon való fel- használása Miskolcon, körülbelül egy évvel ezelőtt — ötletként — felmerült. Rövid jegyzetben foglalkoztunk is vele lapunkban. Emlékeztetőül: baráti találkozóra gyűltek össze mindazok, akik annak idején szervezői voltak a műjégpályát szülő társadalmi megmozdulásnak. A fehér asztal mellett — félreértés ne essék, „ki-ki alapon” zajlanak le ezek a találkozók! — szóba került, hogyan lehetne még egy jégpályát építeni a meglevő mellé. Ez ugyanis már szűk, túlzsúfolt. Nem légvárat építgettek a „MÜSZI” lelkes tagjai, hiszen a kompresszorok — a gépház kisebb bővítése után — győznék a munkát. Terület is van, mert lehetne terjeszkedni a jelenlegi kézilabdapályák felé. De ha viszonylag olcsó is lenne így a beruházás, a város pénzéből erre nem futja a közeli években. Valahogy így latolgatott a társaság, amikor valakinek az agyából kipattan! a szikra: nem pénzt és munkát kellene kérni a miskolciaktól, hanem minden családtól néhány kiló papírt, rongyot, vagy fémhulladékot. Néhány hónapi előgyűjtés után, egy adott napon ki-ki levinné a lakásához közel kijelölt helyre „hozzájárulását” és nem lenne más hátra, mint összegyűjteni — ugyancsak társadalmi munkában — a hulladékot. Meg lehetne szervezni körzetenként — más-más napokon — az akciót. A szállítás és egyéb költségek levonása után fennmaradó összeg lehetne a jégpályabővítés anyagi alapja. Tessék utánaszámolni, mennyire rúgna, ha csak a miskolci háztartások feléből összegyűlne, családonként mondjuk tíz kiló vegyes hulladék! És ha beszállnának még a vállalatok, intézmények is? Hány tonna csomagolóanyag — hullámpapír, egyéb — halmozódik fel például egy kereskedelmi vállalatnál? Első hallásra merésznek tűnhet, de mint a Vas megyei példa bizonyítja, egyáltalán nem kivitelezhetetlen ez a terv. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy a soron kívüli hulladékgyűjtési akció bevételét mire fordítsa a város. Csak egyre kell ügyelni: olyan legyen a cél, ami igazán szívügye a lakosságnak és tenni is hajlandó érte! A műjégpálya felépítése egyszer már mozgásba hozta a miskolciakat. Nem szalasztottuk el végleg az alkalmat, de ha akkor, amikor a gondolat megszületett, azonnal hozzáláttunk volna a szervezéshez, talán Miskolc neve szerepelt volna a Távirati Iroda hírében, és ami még fontosabb: forintokat fiadzott volna az ptlet. (békés) hez hasonló székeket, asztalokat kell készíttetni. S ezzel talán véglegesen megoldódik a Rorárius cukrászda sorsa. Sok miskolci lokálpatrióta számára a meglepetés erejével hatott és széles körű felháborodást váltott ki, hogy a televízióban, Ráday Mihály legutóbbi városvédő műsorában ország-világ előtt dob- raverték a másik régvolt cukrászda, a Rácz berendezését. Azzal mutatták be a cukrászda megmaradt bútorait, s hogy: szívesen odaadják bármelyik vendéglátóipari vállalatnak, amelyik méltó helyet teremt az értékes vendéglátóipari emléknek. Szerkesztőségünkben sűrűn csörgött a telefon az adást követő napon: többen felületesen nézve a műsort, illetve félreértve az ott elhangzottakat, azt hitték, a Rori cukrászda hazateiepíté- se vált kérdésessé. Sokan viszont azt tették szóvá, hogy miért nem teszünk meg mindent a patinás Rácz-cukrász- da hazakerülése érdekében. A Rori-ügy sikerén felbúz- dulva érdemes lenne ezt is megpróbálni! — Mi lesz a sorsa a Rácz- cukrászda bútorzatának? — kérdeztük Borza Tibortól, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatójától. — Másfél évtizede, hogy a néhai Venesz József, a Budapesti Vendéglátótröszt igazgatója és a Magyar Szakácsok Szövetsége akkori elnöke a fővárosba vitette a miskolci cukrászda patinás berendezését. Az eredeti elképzelés szerint a Városligetben, a Fáskör eszpresszóban kapott volna helyet, ám végül is a múzeumunkat gazdagította. Mint ismeretes, a Rori cukrászda berendezése a XIX. század első feléből származik, a Ráczé pedig a századfordulón készült Etilek megfelelően a Rácz bútcizata kevésbé értékes, viszont jó állapotban van, bármikor újra „munkába állítható”. A tévéműsort követően már több jelentkező akadt a bútorra. Mi őszintén szólva leginkább valamelyik most megnyílt reprezentatív új szállodában akartuk elhelyezni. A belső építészek azonban nem versengtek ezért a fehér bútorért, mivel a magassága miatt nem állítható fel akárhol. Nos, a Rácz-cukrászda pultja valóban nem olyan muzeális értékű, mint a Ro- rié. Ám, a miskolciak szerint ez is megőrzésre érdemes ereklye. Miért nem hozatjuk haza ezt is? — kérdeztük Bonyhádi Ernőtől, a Miskolci Vendéglátó Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesétől. — Egyetlen oka van: nincs hová tennünk, s ráadásul a fejlesztési keretünk is szűkös. Nagyon sajnáljuk, hogy nem tehetünk semmit ebben az ügyben. Valóban, nem tehetünk semmit, hogy a Rácz-cukrászda berendezése is városunk történeti múltját gazdagítsa? (szántó) i megyei népfront programjából Béke és barátság H Szeptember elsején kezdődik meg megyénkben a béke-, barátsági és szolidaritási akció őszi programsorozata. A Hazafias Népfront megyei bizottsága a nyitó nagygyűlést szeptember elsején, En- csen rendezi. Miskolcon szeptember 7-én két helyen is rendeznek barátsági gyűlést: a megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál, illetve az ÉMÁSZ Miskolci Üzem- igazgatóságán. Szeptember 16 —18. között pedig magyar —NDK barátsági napok lesznek: erre az alkalomra delegáció érkezik a baráti német államból. Az óriás beruházás szamai A miskolci kombinált ucennű beruházására jellemző, hogy az építésben mintegy 50 intézmény és vállalat vett részt. Együttműködésükkel csaknem félmillió köbméter földet kellett megmozgatni, miközben 180 ezer köbméter betont, 23 ezer tonna acélszerkezetet építettek be. Ezen kívül 20 ezer tonnányi gépet és 580 km hosz- szúságú, különböző átmérőjű kábelt szereltek a beruházás során. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI TERVEZŐ VÁLLALAT azonnali belépéssel felvesz építőipari, gépipari és villamosipari szakközépiskolát végzett fiatalokat műszaki rajzolói munkakörbe. Jelentkezés a személyzeti osztályon, Miskolc, Zsigmondy utca 2, szám alatt. t
