Déli Hírlap, 1982. július (14. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-12 / 163. szám

Olaszországba került a FIFO Világ Kupa Egyhónapos, mondhatni maratoni csatározások után tegnap este befejeződött Spanyolországban, pontosabban Madridban, a Bernabeu-stadionban a XII. labdarúgó-világbajnokság. A döntőbe került együttesek, Olaszország és az NSZK volt hivatva eldönteni: melyikük birtokolhatja négy évig a FIFA Világ Kupát. Nos, a kétszeres világbajnokok csatájából az azzurrik kerültek ki győztesen, akik mérkőzésről mérkőzésre mutattak javuló teljesítményt, s még a tegnapi döntőben is tudtak újitani. A totóbotrányban való részesség miatt csaknem két évet kihagyott Rossi még egy dicső­séget szerzett Olaszországnak: első, talán a találkozó végeredményét is befolyásoló találatával eldöntötte a gólkirályi cim sorsát is a maga javára. A szombaton lejátszott kisdöntöben a csaló­dott együttesek végig nagy csatát vívtak, s ezúttal a rutinosabb lengyelek bizonyultak jobbnak a nem kevesebb, mint hét tartalékot felvonultató franciák felett. Akik viszont kétségkívül erkölcsi győztesei ennek a világbajnokságnak, hiszen a brazilok kiesése után ők voltak az egyedüli csa­pat, akik a szó szoros értelmében játszották a focit... NARANvílTO ESPANA82 Csalódott csapatok csupasziv csatája Lengyelország — Franciaország 3-£ (2-1) Amikor Alicantében a portugál Garrido pályára vezette a két csapatot, a kisdöntőn meglepő­en kevés, alig 30 000 néző foglalt helyet a pályát övező betonka­réjban. Meglepően alakult kü­lönösen a franciák összeállítása. LENGYELORSZÁG: Mlynaroiyk — Dziuba, Zmuda, Janas, Ma- jewski, Kupcewicz, Lato, Buncol, Matysik, Boniek, Szarmacii. FRANCIAORSZÁG: Castaneda — Amoros, Trésor, Mahuí, Jan- vion, Couriol, Girard, Tigana, Larios, Soler, Bellone. Az alaposan megváltozott, nyil­ván az elődöntő idegi és fizikai fáradtsága miatt hét helyen tar­talékos francia csapat remekül kezdett, s a 13. percben már a vezetést is megszerezték. Tigana a lengyel térfél közepén jutott labdához, nagyszerű ütemben tálalt Girard elé, aki néhány lépés után, 23 méterről küldött nem túl erős lövést a lengyel kapura. Mlynarczyk későn vető­dött, s a labda a jobb kapufá­ról vágódott a hálóba, 0-1. Azt hihettük, hogy a legerő­sebb összeállításban pályára lépő lengyelek ezután átveszik a já­ték irányítását, de nem így tör­tént. Akár több gólos vezetést is szerezhettek volna a gallok, igaz, időközben Kupcewicz ha­talmas lövését ütötte ki Casta- neda, majd Szarmach hibázott óriási helyzetben, egy méterről a kapufát találta el, ahonnan a labda a kapus kezébe pattant. S ahogy az lenni szokott a fran­ciák kihagyott gólhelyzetei meg­bosszulták magukat. A szünetet nem számítva, öt perc alatt na­gyot fordult a játék képe, a mérkőzés állása. A 41. percben Boniek kitűnő labdát ívelt Szarmach elé, aki nehéz szögből félmagasan nagy erővel ellőtte a labdát a kapus mellett, s az a bal kapufáról vágódott a háló­ba, 1-1. Felvillanyozódtak a len­gyelek, s a lefújás előtti pilla­natokban szögletrúgáshoz jutot­tak. Kupcewicz ívelte be a lab­dát, Castaneda elemista módon aláfutott, s a mögötte berobbanó balhátvéd. Ma jewski a kapu bal oldalába fejeli, 2-1. Kezdésre már nem is volt idő ... Fordulás után Matysik helyét Wojcicki foglalta el, s egészen rendhagyó módon, góllal kezdő­dött a második játékrész. A bal oldalon a partvonal és a bün­tető terület közötti részről lő­hettek szabadrúgást a lengyelek. A meglehetősen rossz szögben leállított labdának Kupcewicz fu­tott neki, s a kéttagú sorfal mellett elcsavarva, nem túl erős lövést küldött kapura. Castane­da mintha szurkoló lett volna, jócskán megkésve vetődött, s már csak a hálóból visszapat­tanó labdát foghatta meg. Rit­kán látható potyagól, 3-1. Ekkor úgy tűnt, eldőlt a mér­kőzés, nem hihettük, hogy két ilyen gyermeteg potyagól után talpra tud állni a francia csa­pat. Még akkor sem, ha a meg­lehetősen elfáradt Janviont Lo­pez váltotta fel. Am ezeket a gall fiúkat nem akármilyen fá­ból faragták, s olyan csupaszív játékot mutattak a hátralevő időszakban, ami magával ragad­ta a közönséget is. Tigana lövé­sét fogta üggyel-bajjal a lengyel kapus, majd a 73. percben a szépítés is sikerült. Tigana in­dította Couriolt, aki tíz méterről a kivetődő kapus mellett a bal sarokba gurított, 3-2. Nem sokkal a gól után a tel­jesen kimerült Tigana jelezte: cserét kér, helyére Six állt be. Három perccel a befejezés előtt csaknem úgy nézett ki: ismét 120 perces csata vár a franciák­ra, mert a 87. percben az előre lopakodó Amoros 20 méteres bombáját Mlynarczyk könnyedén akarta fogni, az kicsúszott a ke­zéből, — ám óriási szerencséjé­re a bal kapufa mellé ... Az elődöntőkben csalódott nagy vesztesek összecsapása nem hozott igazán nagy küzdelmet, de néhány, a csoportmérkőzések során lejátszott találkozót is fi­gyelembe véve azt mondhatjuk* jó kis meccs volt. Nem túl ma gas színvonalú, de mindvégi'’ küzdelmes találkozó. Nagyon el­fáradtak a lengyelek, de a szí Vük — csakúgy mint a franci áknak — a helyén volt, s sok meleg helyzetben romboltak. Noha a gallok szinte végigtá­madták a második játékrészt, a lengyelek tartani tudták Casta­neda segítségével megszerzett előnyüket, s ezzel elnyerték a bronzérmet. A francia újoncok frissesége és bizonyítani vágyá­sa nem volt elég a fáradt, de rutinos ellenféllel szemben. Nyilatkozatok a találkozóról: Antoni Piechniczek lengyel szö­vetségi kapitány: — Szerencsések vagyunk a bronzérem elnyerésével. Megle­petésre csapatom még az utolsó mérkőzésen is újítani tudott. Vé­leményem szerint az egyáltalán nem meggyengült francia válo­gatottal szemben is. A bronz­érem elnyeréséről a VB előtt még álmodni sem mertünk. Ez a diadal elsősorban <a fiatalok erejét mutatja. Nagyon elégedett vagyok az ősszel már a Juven­tus színeiben játszó Boniekkel, de a többieket is csak dicsérni tudom. Boniek még azért is kü­lön elismerésben részesül, hogy nemcsak a karmesteri pálca volt a kezében, hanem szívét is ad­ta a küzdelembe. Ha a VB-t rö­viden összegezném, nekem a bra­zil válogatott tetszett a legjob­ban, utána az olasz együttes, és minden kritika ellenére az NSZK gárdája. Michel Hidalgo francia szövet­ségi kapitány: — Ezen a mérkőzésen tulaj­donképpen saját hibáinkkal ver­tük meg magunkat. Azt is el kell azonban mondanom, hogy a lengyel válogatott frissebb, gyor­sabb volt. Mi még mindig na­gyon éreztük az NSZK váloga­tottjával szembeni nagy igény- bevételt, még akkor is, ha töb­beket sérülés, illetve idegi fá­radtság miatt pihentettem. Egyébként az is elgondolásom volt, hogy lehetőleg a számítás­be vett kerettagok mindegyike egyszer játéklehetőséghez jusson, és ezt utólag sem bántam meg. Hermann Neuberger, az NSZK labdarúgó szövetségének elnöke: — A franciák nagyon szép fut­ballt játszottak. Kár, hogy vé­delmükben voltak „hézagok”, s ezt a lengyelek jól használták ki. Csak gratulálni tudok a len­gyel válogatottnak is, amely megismételte 1974-es NSZK-beli szereplését, és ismét bronzérem­mel gazdagította a lengyel fut- ballsportot. Piatini, a franciák kapitánya: — Mi játszottuk a jobb fut­ballt, de ilyen „naiv” gólokat nem lett volna szabad kapnunk. Joao Havelange, a FIFA el­nöke: — Nagyon jó mérkőzést lát­tam. A 3. helyhez méltót. A franciák kitűnő futballt mutat­tak be, mintha honfitársaimat, a brazilokat láttam volna a pá­lyán. Dr. Josef Ven glos csehszlovák szövetségi kapitány: — A lengyelek az erősen „le­gyengített” franciák ellen meg­érdemelten nyertek. Ez a 3. hely Lengyelország számára egy presztízs eredmény ife. A fran­cia válogatott az egész VB-n igen jó benyomást keltett, ők is megérdemeltek volna valamilyen érmet. Lesz-e világiiajnskság Kolumbiában? * Havelange sajtóértekezlete Joao Havelange, akit a FIFA pénteki madridi kongresszusán ellenjelölt nélkül újabb négy esz­tendőre jelölték a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnökének, újraválasztása óta először veit részt nemzetközi sajtóértekezle­ten. Spanyolországi tartózkodása alatt először bírálta nyilvánosan a világbajnokság rendezőit, ki­emelve, hogy a Mundiespana mi­att súlyos problémák adódtak a jegyeladással. — Egészében véve a spanyolok jól rendezték meg a világbajnok­ságot, de sajnálatos, hogy a jegy­eladás viharokat kavart, problé­mákat okozott — mondotta Joao Havelange. — Ez a magántársa­ság az egymillió jegy r^integy öt­ven százalékát megszerezte, de különböző kapcsolások miatt azoknak csak egy részét adta el. A világbajnokság szervező bizott­sága bizonyos esetekben figyel­men kívül hagyta feladatát, s eb­ből le kell vonni a tanulságokat. A FIFA a jövőben nem járul hoz­zá, hogy ofyan magántársaság jusson jelentős szerephez egy vi­lágbajnokság kapcsán, amit mi nem ismerünk el. Ezentúl magán­cégek nem foglalkozhatnak a je­gyek eladásával. Havelange több kérdést kapott m kolumbiai világbajnoksággal kapcsolatban. Válasza: — Kolumbiát, a következő vi­lágbajnokság házigazdáját súlyos politikai és gazdasági problémák sújtják, s ebből adódóan felvető­dik, képesek lesznek-e megren­dezni 1986-ban a VB-t vagy sem. A FIFA külön bizottsága szep­temberben Hermann Neuberger, a FIFA világbajnoki szervező bi­zottsága elnökének vezetésével a helyszínen tanulmányozza majd Kolumbia lehetőségeit, s a decem­beri FIFA-ülésen véglegesen ha­tározunk. Az Egyesült Államok, Kanada, Mexikó és Brazília máris jelentkezett, hogy beugrik rende­zőnek, amennyiben Kolumbia visszalép. Erről még korai beszél- I ni, hiszen Kolumbia vállalta a rendezést és mindeddig hivatalo­san semmi jelét nem adta annak, hogy visszalép. A spanyolországi Mundialról: — A nagy verseny igazolta, hogy helyes volt a VB-döntő mezőnyét 24 csapatra bővíteni. Adódtak meglepetések, emlékezetes mér­kőzések, a stadionokat általában háromnegyedrészben megtöltő kö­zönség 51 mérkőzésen 142 gólt lát­hatott. Nem volt rossz a légkör, a kiosztott sárga és piros lapok szá­ma nem nagy, s nem történt kü­lönösebb incidens a szurkolók között. Néhány játékos dél-afrikai sze­replést tervez. Mi erről a vélemé­nye? — Dél-Afrikát 1976-ban kizárták a Nemzetközi Labdarúgó Szövet­ségből a sportban is gyakorolt fa­ji megkülönböztetés miatt. így aki oda szerződik, szembehelyez­kedik a FIFA határozatával, s felfüggesztjük játékjogát. További tervek? — Sok van. 1984-ben ünnepli a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség fennállásának 80. évfordulóját. Ebből az alkalomból Monaeóba tervezzük a spanyolországi Mun- dial döntőjének megismétlését, Olaszország és az NSZK között. Ezzel a futballgálával ad Iák ma jd át az új. 40 ooo nézőt befogadó új monacói stadiont. Rossi a Mondial gőikiráíya Olaszország a VB-döntőben 3, az NSZK pedig 1 góllal emelte a Mundial góljainak számát, így a „végeredmény” 52 mérkőzés­ből 146 gól. Rossi a fináléban is a hálóba talált, így 6 találatával ő lett a XII. világbajnokság gól­királya. A Mundial góllövői: 6 gólos: Rossi (olasz); 5 gólos: Rumme­nigge (nyugatnémet; 4 gólos: Zico (brazil), Boniek (lengyel); 3 gólos: Kiss L. (magyar) Arm­strong (észak-ír), Falcao (bra­zil), Giresse (francia); 2 gólos: Fischer, Littbarski (nyugatné­met), Tardelli (olasz), Fazekas, Nyilasi, Pölöskei (magyar), Pa- nenka (csehszlovák), Maradona, Bertoni, Passarella (argentin), Hamilton (észak-ír), Eder, Ser- ginho, Socrates (brazil), Robson, Francis (angol), Assad (algériai), Wark (skót), Schachner (oszt­rák), Six, Genghini, Platini, Rocheteau (francia); 1 gólos: Reinders, Hrubesch, Breitner (nyugatnémet), Conti, Graziani, Altobelli, Cabrini (olasz), Tóth J., Szentes, Varga (magyar), Os­car, Junior (brazil), Vanden- bergh, Coeck, Czerniatynski (bel­ga), Mariner (angol), Bal, Gav­rilov, Bíohin, Baltacsa, Csivad- ze, Senglija, Oganesz.jan (szov­jet), Moscoso, Letelier, Neira (chilei), Dalglish, Robertson, Archibald, Narey, Jordan. Sou- ness (skót), Sumner, Wooddin (új-zélandi), Gudelj, Petrovics (jugoszláv), Al-Dakhil, Al-Bu- loushi (kuvaiti), Zapata (salva- dori), Krankl, Pezzey, Hinter­Veszek neki három aranyfogat..m Még mindig sokat foglalkoznak a farancia lapok a nyugatnémet kapus sportszerűtlen magatartá­sával. Különösen azt kitett nagy felháborodást, hogy Schumacher cinikusan kijelentette: legfeljebb vesz három aranyfogat Battis- tonnak. Mnit ismeretes, a kapus az elődöntőben szándékosan ne­kirohant a franciák játékosának, aki enyhe agyrázkódást szenve­dett 6a elvesztette három fogát. maier (osztrák), La Rosa (pe­rui) , Madjer, Belloumi, Bensao- ula (algériai), Mbida (kameru­ni), Zelaya, Laing (hondurasi), Ardilas, Diaz (argentin), Ufarte, Juanito, Saura, Zamora (spa­nyol), Soler, Bossis, Trésor, Gi­rard, Couriol (francia), Smola- rek, Lato, Buncol, Ciolek, Szar­mach, Majewski, Kupcewicz (len­gyel). Öngólos: Scirea (olasz), Barmos (csehszlovák). Az „anfífoci" kiütötte az erőt Olaszország—NSZK 3-1 (0-0) A Mundial döntője tegnap tel­jesen hatalmába kerítette a spa­nyol fővárost. Mint az MTI je­lentéséből tudjuk, kora reggel­től hozták a repülőgépek az olasz és nyugatnémet szurkolókat, de sokan érkeztek kocsival, sőt mo­toron *is Madridba. Őrjítő ver­seny folyt a jegyekért a Berna- beu stadion környékén; az utcá­kon olasz és nyugatnémet ra­jongók zászlókat lobogtattak, hangpróbát tartottak. A stadion 110 000 nézője között 700 külön­leges vendég foglalt helyet, így I. János Károly spanyol király, Sandro Pertini olasz köztársa­sági elnök, Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár, Leopoldo Calvo Sotelo spanyol miniszter­elnök, természetesen a FIFA ve­zérkara, élén Joao Havelange el­nökkel, s még sokan mások. Óriási volt a hangorkán, ami­kor a brazil Coelho pályára irá­nyította az együtteseket'. OLASZORSZÁG: Zoff — Gen­tile, Scirea, Collovati, Cabrini, Conti, Tardelli, Bergomi, Oriali, Rossi, Graziani. NSZK: Schumacher — Kaltz, Stielike, K. H. Förster, B.__Förs- ter, Dremmler, Breitner, Rumme­nigge, Briegel, Fischer, Littbars­ki. I. János Károly király tiszte­letére először a spanyol himnuszt játszották el, majd bekövetkezett az ilyenkor szokásos baki. El- kezdteK az olasz himnuszt, majd műszaki hiba miatt várni kellett a folytatásra. Mintegy 4—5 perc múlva ismételték meg az azzu- riak himnuszát, s -ezután követ­kezett a nyugatnémeteké. Zoff és Rummenigge választott, s a 30 fokos hőségben az olaszok kezd­tek. Littbarski emelte kapura az első labdát, Zoffnak ez amolyan bemelegítés volt. Nem sokkál ké­sőbb Rummenigge térült-fordult, ám a 17 méteres lövés mellé szállt. Az olasz támadások már az NSZK térfelének közepén megtörtek a jól tömörülő nyu­gatnémet játékosokon. Hidegzu­hanyként hatott az olaszokra, hogy kitűnő karmesterük, Anto- gnoni elvesztése után a 7. percben a megsérült és vállát fájlaló Graziamnak is el kellett hagyni a pályát, helyére Altobelli állt be. Olasz részről az első lövést a 8. perc végén Bergomi ejtette meg, ám a labda magasan kapu fölé szállt. Mit szépítsük a dolgot: az első 20 percben vajmi keveset lát­tunk abból, amit labdarúgásnak neveznek. Nem véletlen, hogy a teltházas publikum jobb szóra­kozása nem lévén, elkezdett éne­kelni, s itt-ott már a fütty is felhangzott. Szokatlan jelenet — mert fordítva inkább előfordult —: Gentilébe lépett bele Fischer, majd B. Förster — Altobelli szo- rongatása mellett — lőtte ki Schumacher kezéből a labdát szögletre. A 24. percben nem várt, nagy lehetőséghez jutottak az olaszok. Altobelli átívelésére Conti robo­gott, de fejelni már nem tudott, mert Briegel lerántotta. A közel­ben levő Coelho határozottan a büntetőpontra mutatott. Bearzot és játékosai pillanatok alatt meg­járták a mennyországot, majd a poklot. A ll-est ugyanis Cabrini gyengén a bal alsó sarok mellé helyezte. (Tegyük hozzá, Schu­macher is rajta volt a labdán . . .) Eseménytelen játék következett ezután, Coelho először Conti sza­bálytalanságánál nyúlt a zsebébe a sárga kártyáért. A spanyol kö­zönség már-már a bikaviadalon érezhette magát, mert labdarú­gásból vajmi keveset, „szurkálá- sokból” annál többet láthatott. Fischer fejelt fölé, majd Conti már azért is tapsot kapott, mert egy szép testcsellel két NSZK- beli játékost csapott be. B. Förster bombája vágódott alig kapu fölé, majd Stielike mint j|c Bearzot szövetségi kapitány magasba emeli a F1F.\ kupá­ját, amelyért az egyhónapos küzdelemsorozat folyt. bika a plkadort, terítette le Ori- alit, de megúszta egy szabadrú­gással a dolgot. Dremmler dur- rantott még nagy helyzetből a közönség közé, s következett a csalódást hozó első játékrész után a szünet. Heves küzdelem folyt fordulás után is, a játék legkisebb jele nélkül. Ám az 57. percben meg­tört a jég. Rummenigge szabály­talankodott saját térfelének kö­zepén A megítélt szabadrúgást Gentile azonnal legurította a jobb oldalon érkező Tardellinek, aki-: nek beadását Rossi K. H. FÖrs- tertől sanyargatva is a kapu bal oldalába fejelte, 1-0. A gól után meglódultak a nyu*v gatnemetek, de közben Dremmler. sárgá lapot erő szabálytalansága borzolta a kedélyeket. A tíS} percben le is cserélte őt Jupp Derwall, Hrubesch lépett pályára*. Mondhatni * expressz sebességre kapcsolt az NSZK, s ez kellett az olaszoknak. Igen zárt, fegyel­mezett védekezésből azonnal gyors ellenakciókat indítottak. Zoff hibázott Briegel bflövésénél, de szerencséjére Scirea kisegítet­te, s Rummenigge elől másod­szorra felkaphatta a labdát. A 69. percben káprázatos góllal nö­velte előnyét az azzuri legény­ség. Az NSZK büntetőterületen beiül Conti és Altobelli adogat­ták a labdát, megvárták míg Tardelli érkezik, remekül hozták helyzetbe a középpályást, aki óriási gólt ragasztott a bal alsó sarokba, 2-0. A kétségbeesett Derwall újabb cseréről határozott, Rummeniggét Müller váltotta fel, majd előbb Oriali, azután Stielike kapott sárga lapot. Altobelli adott fel nagy lehetőséget, mert nem akart a Battistont-terítő Schumacherrel találkozni, majd Briegel lövése szállt alig mellé. Az olaszok el­kezdtek vezetésük1 tudatában játszani, a közönség „ollózva” ünnepelte őket, mert a nyugat­németek percekig képtelenek voltak hozzáérni a labdához. Sűrűsödtek az események a dön­tő hajrájában. A 81. percben Conti robogott egy mintaszerű, átadás után a jobb szélen, ele­gánsan középre adott, ahol Alto­belli érkezett, térdre kényszerí­tette a kifutó Schumachert, majd két NSZK-beli játékos között a kapuba vágta a labdát, 3-0. A kiütéses győzelem tudatában kihagyott az olasz védelem, s a 83. percben védelmi hibák so­rozata után Breitner elé került a labda, aki belőtte a becsület gólt, 3-1. Altobelli forgatta meg B. Förstert, aki az utolsó pil­lanatban adott haza előle, majd taktikai csere következett, Causió jött be Altobelli helyett, miköz­ben Littbarski is gyarapodott egy sárga lappal. A lefújás után elszabadult a pokol. Az olasz játékosok öröm­táncot jártak, a boldog Pertini elnök a díszpáholyban fogadta a gratulációkat. Bearzot emelkedett játékosai vállára, s láthattunk egy éveket öregedett Jupp Der- wallt a képernyőn. Nehezen állt helyre a rend, végül az olasz csa­pat csak felérkezett a díszpá­holyba, ahol I. János Károly ki­rálytól a világbajnokság nagy öregje, Zoff „nagypapa” vette át a FIFA Világ Kupát. Joao Havelange-től sorban kapták meg a játékosok az aranyérmeket. Zöld-fehér-piros zászlóerdőbe burkolózott a sok nagy csatát látott Bernabeu stadion, Bearzot csókolózott Pertini elnökkel, mi­közben csapata tiszteletkört fu­tott a Világ Kupával a pályán. A díszpáholyban időközben a letört NSZK-legénység vette át az ezüstérmet, fogadta a gratu­lációkat, míg a pályán Zoff emelkedett a vállakra a Világ Kupával. Pezsgő durrant, a tele­vízió jóvoltából megtekinthettük még egyszer a döntő góljait, s ezzel a felejthetetlen képpel bú­csúzott a Bernabeu stadion, s egyszersmind Spanyolország, a XII. labdarúgó-világbajnokság, amelynek végeredménye: l. OLASZORSZÁG, 2. NSZK, 3. LENGYELORSZÁG, 4. FRANCIA- ORSZÁG. TÓTH ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents