Déli Hírlap, 1982. július (14. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-21 / 171. szám

Hibapont nélküli a királyok bora... Taroltak a borversenyen a hegyaljaiak A hét végén rendezték meg az idei borversenyt. A nedűk seregszemléjén nem várt nagy sikert arattak a Tokaj-hegy- aljai Állami Gazdaság borai. ’ Mint Kapás Pál vezérigaz­gatótól megtudtuk, a borver­senyen összesen 142 borfajta érdemelt ki arany-, 172 ezüst-, míg 235 bronzérmet. A bor- kombinát 12 forgalmi bort in­dított. közülük kettő arany-, három ezüst-, míg hat bronz­minősítést szerzett. A 15 ter­melői- bor közül 10 kapott aranyérmet, hármat ezüst-, Kettőt bronzé'rétóltiel ' tünteti tek ki. A 20 muzeális értékű bor közül 18 aranyéremmel dijazott lett, egy-egy pedig ezüst-, illetve bronzérmet ka­pott. Kuriózumnak számít: a borkombinát 1958-as, muzeá­lis értékű bora volt az egye­düli, amelyet a szigorú zsűri nem tudott hibaponttal pon­tozni. A hegyaljaiak eredményé­nek értékét növeli, hogy az állami gazdasági borkombiriá- tok 47 érméből harminc To­kaj-Hegyaljára került. A be­nevezett borok közül mindösz- sze egy volt, amelyet nem ju­talmaztak az idén éremmel. Szohoszló gyógyvize ötvenöt évvel ezelőtt, 1927. július 21-én nyitot­ták meg az azóta világhí­rűvé vált hajdúszoboszlói gyógyfürdőt. A városban 1925-ben mélyfúi ássál magas hőfo­kú gyógyvíz tört fel a ke­leti részen; ehhez előbb gőzkivevő üzemet létesítet­tek, majd erre villamos erőmüvet építettek fel; ezt követte a gyógyvízpalac­kozó. majd 1927-ben a für­dő létesítése, illetve meg­nyitása. Szoboszló fürdő­várossá válása megváltoz­tatta a kis mezőgazdasági város képét is. A fürdő társadalmi hatása szinte felmérhetetlen: a várost minden vonatkozásban ki­emelte a tespedő. fejlődé­sükben megrekedt helysé­gek közül. Fürdőtelepe napjainkban nemzetközi viszonylatban is számotte­vő üdülőközpont. Sok a sufni Miskolcról egykor gyakran írták, hogy „arc nélküli vá­ros” Ma is emlegetik ezt. nem valami hízelgőén. Tilta­kozunk ellene. mondván, hogy ma már erről szó sem lehet! Szépül Miskolc arca, de a szeplöket nem artana mielőbb eltüntetni. A város egyik jellemző pontja, közepe a „villany- rendőrnek” nevezett, egyko­ri Megay-sarok. vagy forgó- hidi rész. Mind a város la­kói, mind vendégei aligha kerülik el. Kis térként is szemlélhetjük a Szemere— Kazinczy és Széchenyi utcák kereszteződését, ahol minden négyzetméterre tízszer olyan éberséggel kellene ügyelnünk, mint a, város eidugodtabb részein. Kétségtelen, hogy sokat fejlődött ez a terecs­ke. szélesedett a Szinva-híd és két elbontott saroképület több levegőt biztosított neki. Mi. a város lakói ritkáb­ban tekintünk szét itt, mint az idegen. Pedig ilyenkor észrevehető egyfokú (sajná­latos) elhanyagoltság, célsze- rűtlenség és felületesség. Sok a sufni. (Magyarul: fészer, bódé. butik.) Ezek száma esetenként és ideiglenesen még szaporodik is. Itt hir­detjük, alkalmilag vagy fél- állandóan felállított vascső­vázas tablókon a nemzeti ün­nepeket és a miskolci nyár eseményeit. De átellenben, a Kazinczy könyvesbolt bejá­rata feletti, leomlani készülő kőerkélyt a szükségesnél mindkét oldalon' egy-egy méterrel hosszabb, használt tartódeszkákkal dúcolták alá. Érzékelhetően huzamos tá­s|c Besajtolásra várnak a betoncsövek: a déli tehermente­sítő út építésénél a szennyvízcsatorna elemeit új eljárás- , sál, hidraulikával nyomják át a föld alatt. (Kiss József felvetele) masza lesz ez a csúfító sze­relék ennek az erkélynek, amely egyébként idegenve­zetők által bemutatásra illő műemléki jellegű hely tarto­zéka. hiszen egykor a híres „Három rózsa” vendégfoga­dó működött itt. Túl a sarkon és a Szinván, áll az OTP sportfogadási iro­dája és magas épülete, egy­kor villogó takarékpénztári neonreklámmal... De a be­járat előtt sáros, poros, sze­metes a járda ... Feltétlenül megérdemelne a városépítőktől, -szépítőktől egy társadalmi munkaíel- ajánlást ennek a résznek a felújítása, a Szinva-híd ke­let felé történő szélesítése és ízléses butikok felállítása, valamelyest egységes arcu­lattal, rendezetten; mert ez a kis terecske tízszer nagyobb figyelmet érdemel, mint ke­vésbé látogatott városrésze­ink. És jó lenne, ha a város közepe visszakapná az órát. TÓZSA ISTVÁN nyugdíjas, az Idegenforgalmi Birottság tagja Augusztus 20-án, alkotmá- nyunk napján díszmenetben elvonulnak az Országház előtt, s esküt tesznek — a televízió jóvoltából — az egész ország szeme előtt . . . Az államvizs­ga utolsó napján kerestük fel a Kossuth Lajos Katonai Fő­iskolát Szentendrén. Idén vé­geznek. itt először olyan hall­gatók, akik az általános isko­la elvégzése után már tudták, hogy ők csakis katonatisztek lesznek: katonai középiskolás kollégiumba jelentkeztek, s on­nan az út már egyenes volt a főiskolára. Simon József és Köpöczi József, a két huszonkét éves fiatalember arcán széles mo­soly terül el: — Vége...! Túlvagyunk az utolsón is. Most hazame­gyünk pihenni, s csak augusztusban kell visszajön­ni. De akkor már az avatás­ra készülünk. Egy csokor vicc INTÉS A szentjánosbo­gárka így szól a fiához: — Fiam, elvesz­tetted a józan eszed? — Miért, papa? — Azt hallom, hogy egy százwat­tos égőnek udva­rolsz! GYERKŐCÖK Két gyermek álldogál egy fest­mény előtt, ame­lyen Ádám és Éva látható. — Melyik ezek közül a bácsi? — Honnan tud­jam — feleli a másik —, hiszen egyiken sincs ru­ha! FOCI Az újságíró ha­társzemlét tart a szövetkezet elnö­kével. Az egyik búzatáblánál meg­kérdi : — Mondja, el­nök elvtárs, nem kezdték el túl ko­rán az aratást? — Nem tehet­tünk mást. Vasár­nap focimeccs volt a faluban és a mérkőzés után a bíró ebbe a búza­táblába menekült a feldühödött szur­kolók elől! CSEKÉLYSÉG Kiss és Kissné hangversenyen ül­nek. A férfi egy­szer csak meglöki a feleségét: — Oda nézz, a Kovácsné elaludt! Mire a feleség kifakad: — Megbolondul­tál? Ilyen cse­kélység miatt éb­resztesz fel? SÓHAJ — Az idő min­den fájdalmat meggyógyít! — Akkor, úgy ■ látszik, azért kell olyan sokáig várni az orvosnál! AMI TÖRÖTT — Mielőtt hoz­záfogott volna j. gépkocsim javítá­sához, ön azt ígér­te, hogy mindent kicserél, ami tö­rött. — Tartom a szavam most is. — Akkor vegye figyelembe, hogy kitörött négy fo­gam és három bordám. NŐI PANASZ — Én a szere­lemben mindig na­gyon balszerencsés vagyok. — Ne mondd, és miért? — Mert a fér­jem mindig rajta­kap! KÉRDÉS — Vera, hol fogsz üdülni jövő nyáron? — Ha rám ha­rap a főmérnök, akkor a Balkánon, ha nem, akkor a balkonon... HÍR ' — Tegnap a fér­jemmel az operá­ban voltam ... — Igen? És mit hallottak? — Azt, hogy Fehérék válnak ... IJEDELEM Kovács egyedül ül a szövetkezet irodájában. Egy­szer csak beront egy marcona alak és a vállára teszi a kezét. — Jaj nekem! — kiáltja ijedten Kovács, és hátra­fordul. Amikor meglátja a táma­dó kezében a fegyvert, felsóhajt: — De megijesz­tett! Azt hittem, hogy ellenőr! KÜLÖNBSÉG — Mi a különb­ség a feleség és a rabló között? — Nem tudom... — A rabló pénzt, vagy életet akar. A feleség mindkettőt! Átellenben ismét egy tűz- / fal, amelyet annak idején ügyesen elkendőztünk egy mozaikokból rakott Miskolc - várostérképpel. Még a meg­világításáról is gondoskod­tak — ormótlan nagy ref­lektorokkal —, amelyet az Ózd—Kassá útirányt mutató táblák tartóoszlopa tetejé­re szereltek. Igaz, égni, a fali térképet megvilágítva, sohasem láttuk ezeket a lámpákat. Van itt egy fásított kis park is, néhány ülőpaddal, meg kőedénytálak, színes vi­rágokkal. Ezek szépek, de gondozásuk nem kielégítő és „hála” a felelőtlen szemete- lőknek, elhanyagoltaknak tűnnek... ■ * Már az eredményesen vizsgázónak magabiztosságával segítenek a fiatalabb kollégáknak .. Hadnagyi csillag csillog majd egyenruhájukon Tisztek lesznek A környezetvédelmi moziban Az úttöi'őházban működő „Szivárvány” környezet- és természetvédelmi moziban szombaton délután 4 órakor A fa és az ember, A Szajna találkozik Párizzsal és A szarvasi arborétum című színes filmeket vetítik. Gye­rekeket és felnőtteket egy­aránt szívesen látnak. Mátra sampon A Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari . Vállalat zalaegerszegi gyárában új termékek gyártási előkészü­leteit fejezték be. Az új ké­szítmények, a Gabi-Maxi gyermekfürdetőszer, a Mátra nevet viselő tinédzsersam­pon, valamint az Óceán sampon- és habfürdőcsalád jól vizsgáztak a gyakorlati próbán. A Mátra nevű sam­pon védi a fejbőrt a korpá- sodás ellen. Az új Caola-ké- szítmények rövidesen forga­lomba kerülnek. — Reggel hatkor ébresztő, reggeli torna — sorolja Kö­pöczi József. — Egyen-far- merruhánk volt, bár azt in­kább nem hordtuk. Nem volt olyan sok kimaradás, szóval olyan katonás rend uralkodott ott is. Jómagam miskolci vagyok, s megrög­zött Papp József-drukker. Talán onnan adódott a von­zódásom a katonaélet iránt. Kiabáltam, hogy Hajrá hon­véd!, s végül honvédtiszt lettem . . . Hasonlóképpen ke­rültem én is Egerbe, csak nem közgazdaságiba, hanem mű­szeripari szakközépbe. Finom- mechanikát tanultam. Simon most lövész, Kö- p’öczi felderítő. Egyik kato­nai szaknak sincs sok köze a pénzügyhöz, illetve a mű­szeriparhoz. Vleményük erről egybe­vág: — Olyan fiatalon még sen­kiben sem alakult ki, hogy milyen szakma is lenne ne­ki jobb. Tetszett nekünk is, amit csináltunk, de úgy érez­tük, hogy a hadseregben máshoz lesz kedvünk. Négy év főiskola követke­zett a négy év középiskola után. — Most azt mondjuk, ha­mar eltelt ez a négy év. És nem is volt túlságosan ne­héz. Persze amíg tanultunk, addig más volt erről a vé­leményünk. Ilyenkor már minden könnyűnek tűnik. Az is igaz, hogy mi, katonai kollégisták jobban boldo­gultunk, mint azok, akik „civil” gimnázium után jöt­tek a Kossuthra. — Az iskola után hová lesz az út? — Megvan már mindket­tőnk helye. Távol Borsodtól. De ilyen a katonasors. Mi ezt is vállaltuk. Századpa­rancsnokok leszünk... • (illésy) & A csapatmúzeum féltett kincse: tiszti kard Kossuth korából. Most mindketten zászló­sok. Egy hónap múlva had­nagyi csillag csillog majd a vállapon. Simon József a laktanyá­ban nőtt fel. — Apám is katonatiszt — mondja. — Ahová vezényel­ték, oda költöztünk. Most Kisrozványban lakunk. Ott­hon nem akarták, hogy ka­tonatiszt legyek, én pedig annál jobban szerettem vol­na. Tizennégy éves voltam, nyolcadikos, amikor jött egy levél az iskolának, hogy Egerben katonai középisko­lás kollégium nyílt. Abban a minutumban oda jelent­keztem. Az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépisko­lában tanultam, pénzügyön, s a kollégiumban éltem. Lé­nyegesen szigorúbbak voltak ott a követelmények, minta többi kollégiumban. Hol a város közepe? /

Next

/
Thumbnails
Contents