Déli Hírlap, 1982. június (14. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-16 / 141. szám

Ho! pattogtathat? Autóbuszt vehetnek Ebben az ötéves terv­időszakban a Miskolci Közlekedési Vállalat harminchárommillió forintot kap a városi tanácstól autóbuszok beszerzésére. Most, jú­liusban mégis huszon­nyolc Ikarus 280-as autóbuszt vásárolhat a cég, több mint negy­venötmillió forint ér­tékben. A hiányzó ösz- szeget a. tanács vissza­fizetendő támogatás­ként pótolja, hogy to­vább gyarapodhasson a városunk tömegközle­kedésében létfontossá­gú autóbuszpark. 5^ A MIK vezetőitől azt hallottuk, hogy lassan befejezéséhet közeledik a munka. A ház udvarának képe még nem ezt mu­tatja. letve terve szerint, szükség van a födémek megerősíté­sére, sőt falak bontására, át­helyezésére is. Nagy Sándor idézi az egyik lakónak a szavait: olyan repedés van a válaszfalon, hogy azon ke­resztül beszélget a szom­szédjával. A vita egyébként rövide­sen eldől. A városi tanács pártatlan szakemberekből álló zsűrit hív össze, s felül­vizsgáltatja a tervet. Érde­mes egy kicsit elgondolkod­ni azon is, kik és hogyan döntenek a felújítások ügyé­ben. A címjegyzéket — me­lyik épületet újítják fel az adott időszakban — a városi tanács végrehajtó bizottsága hagyja jóvá. Mint már utal­tam rá, a felújítási terveket a megyei tervező vállalat ké­szíti (1983-tól az ÉSZAK­TERV -et bízzák meg ezzel). A tervek első számú bírája természetesen a felújítások gazdája, azaz a MIK. Jóvá kell azonban hagynia a mun­kálatokat az építésügyi ha­tóságnak is. Sem a jószán­dékot, sem a hozzáértést nincs jogunk kétségbe von­ni. Az azonban bizonyos — a MIK vezetősége sem tit­kolta —. hogy a vállalat műszaki gárdája alig-alig tud megbirkózni olyan mennyisé­gű lakásfelújítással. mint amennyit a VI. ötéves terv­re előirányoztak. (Nem ke­vesebb, mint 3300 otthon felújításáról van szó!) Szólhatnánk a kivitelezői kapacitás szűkös voltáról is, ám ez más lapra tartozik. Maradjunk a témánál, neve­zetesen annál, hogy miért szaporodtak meg a lakásfel­újításokkal kapcsolatos pa­naszok, miért érzik sokan úgy, hogy adminisztratív esz­közökkel megfosztják őket a több évtizede használt, meg­szokott, kényelmes lakásuk­tól? Mert nem a Kommün V. utcából érkeztek az első jel­zések' Hasonlóan nagy el­lenállásba ütközött a Kun Béla út 1—3. szám alatti ház felújítása is. Ez a munka egyébként már befejezéséhez közeledik. Nyíri István két alapvető okot említ: az egyik a la­kások elosztásáról és a la­kásbérletről szóló kormány- rendelet végrehajtása, a má­sik az a tény, hogy ebben az ötéves tervidőszakban körül­belül 1700 olyan régi épüle­tet kell felújítani a belvá­rosban és másutt, melyek­ben viszonylag nagy alapte­rületű, hiányos komfortú. el­avult otthonok vannak. Hogy mi az összefüggés a kettő között, mindjárt megértjük, ha egy bekezdést idézünk az említett rendeletből. E sze­rint a hatóság határozata alapján megszűnik a lakás­bérleti viszony, ha „az át­alakítás következtében a la­kás alapterülete, alaprajzi beosztása, helyiségeinek szá­ma, illetőleg ezek rendelte­tése legalább egyharmad részben megváltozik. A la­kásbérleti jogviszony meg­szűnésére a határozatban utalni kell.” Ezeknek a régi otthonoknak a felújítása pe­dig az esetek túlnyomó több­ségében kimeríti azt a bizo­nyos 30 százalékos változást Sőt! Tehát megszűnik a lakás- bérleti jogviszony. Ezzel ott­hontalanná válik egyik nap­ról a másikra a lakó? Erről persze szó sincs. Az viszont előfordulhat, hogy — igény- jogosultsága alapján — le kell mondania a régi nagy lakásról, egy kisebbért cse­rébe. (Folytatjuk) B D. Sarkadi Elemér ugyanis automata kukoricapattogta- tót akart felállítani a sötét­kapui árkádsor alatt. Ehhez kért és kapott engedélyt. Az ilyenkor szokásos formasá­gok intézése közben be is mutatta a fényképét annak a gépnek, amelyből már jó néhány található a főváros­ban, a Rákóczi úti árkádsor alatt. A 60x60 centiméteres helyet elfoglaló gép üzemel­tetéséhez, illetve területfog­lalásához hozzá is járult a tanács. Sarkadi Elemér vi­szont 80 ezer forint értékű alumínium pavilont helye­zett el a villanyrendőr sar­kán. engedély nélkül. Ezzel alaposan túllépte a számára megállapított egy négyzet- métert. Mindezek ellenére a ta­nács illetékesei nem zárkóz­í|c Június derekán egy szál trikóban, rövidnadrágban siklani a hűsítő jég felett — igen kellemes szórakozás. Még augusztus 1-ig lehet korcsolyázni Leninvárosban, a TVK jégpályáján. Akkor sem a meleg miatt zárják be — hiszen a kánikulai na­pokban is kiváló a jég —. hanem karbantartásra állnak le. Szeptember 15-től aztán ismét felcsatolhatják a korcsolyát az odalátogatók. Most hétköznap délután 5-töl 9-ig róhatják a köröket a hangulatos diszkózenére a jég barátai, s szombaton és vasárnap délelőtt 7 és 10 között is nyitva tartanak. (Kerényi felv.) Nemcsak nálunk, világszerte nagy a mozgolódás a nikotin ellen. Tegyük hozzá: több, kevesebb sikerrel. A szenvedély nagy úr. A legtöbb dohányos próbálkozik, próbálkozik, elis­meri, hogy az antinikotinistáknak valóban igazuk van, de azért szívja tovább a füstöt. Az „ellentábor” rengeteg propagandát zúdít a dohányosok­ra. Lényege az, hogy szokj le, de legalábbis csökkentsd a napi fejadagot. Még a gyártó dohányipar is ráírja a cigarettás do­bozokra : a dohányzás káros az egészségre. Eredmény: kevés. Pedig — állítom! — rá lehetne bírni a dohányost arra, hogy kevesebbet szívjon. Ismerni kell a dohányzó ember természe­tét és a falra hányt borsó-szó helyett egyetlen dolgot tenni az érdekében. Milyen is a dohányzó természete? Vegyük a nagyon szenve­délyes dohányost, aki szinte az egyikről a másikra gyújt. A cigarettát végig szívja, amíg a körmére nem ég. A kevésbé mohó dohányos öt, tíz „slukk” után el is dobná — ennyi elég! jelszóval —, de úgy van vele, hogy ha már kiadta érte a drága pénzt (nem vesz ugyan az összegéből sarokházat .. .), végig­szívja. A „kocadohányos” néhány szippantás után el is dobja. (Régente őket áldották a csikkszedők.) Nos, az olvasó bizonyára sejti már, hová is akarok kilyukad­ni. Olyan megoldást kell találni, ami viszonylag az egészségre is kevésbé káros és gazdaságosabb is. Vagyis: a dohányipar gyártson rövid cigarettát, esetleg hosszú tokkal. Puff neki! Feltaláltam a spanyol viaszkot. Ilyet külföldön már régóta gyártanak, például a Szovjetunióban. A rudacskákban a do­hányrész alig három-négy centi hosszú, a tok kétszer akkora, ilymódon a dohányos be is csapja magát a mérettel. Meg min­denképpen kevesebb füstöt nyel még akkor is, ha ugyanany- nyiszor rágyújt, mint jelenleg. Minden elismerés a jószándékú érveknek (meg az antiniko- tinista társaságok igyekezetének), de ha már a szó csak keve­set használ, hívjuk segítségül az egyáltalán nein új ötletet. A dohányosok — ha már leszokni nem tudnak — rövid ci­garettát kérnek, hogy hosszabb legyen az életük. A dohány­iparé a szó. Talán nem várat sokáig magára az igen, — az öt­let nem válik füstbe ment tervvé .., —a Sok mindent megértek, sok vihart láttak a Kommün ut­cai ház falai (1934-ben épült), de olyat, mint amilyen mos­tanában körülöttük kavarog, aligha. Lakói panasszal for­mai Gyula; ifj. Jármai Gyű­Kis cigaretta... Rejtéí\ es pavilon Fodrászat és Patyolat A DH várospolitikai fóruma Hetek óta egy tetszetős alu­mínium pavilon díszíti a vil­lanyrendőr melletti autó- buszmegállót. Többen talál­gatták. mi lesz a rendelteté­se: ajándékbolt vagy fagy- laltozó? Sem a KIOSZ, sem a KISOSZ nem tudott felvi­lágosítást adni a pavilon sor­sáról. A rejté'y a városi ta­nács kerületi hivatalának műszaki osztályán oldódott meg: az alumínium bódé to­vábbi sorsa egyelőre bizony­talan. nak el a tetszetős formájú pavilon üzemeltetésétől. A villanyrendőr környékét azonban nem találják alkal­masnak erre a célra, ezért három új helyet jelöltek ki: a Felszabadítók útján, a Sze­mere és a Vörösmarty utca találkozásában, valamint a Búza téri Árucsarnok szom­szédságában. Most már csak a pavilon gazdáján múlik, hol és mi­kor kezdi meg a kukorica pattogtatását... (szántó) Az idén tovább bővül vá­rosunk szolgáltató létesítmé­nyeinek hálózata. A Korvin Ottó utcai üzletközpontban könyvkötőműhelyt létesíte­nek, s Görömbölyön új fod­rászat és Patyolat-felvevő­hely nyílik. A Szinva—Nép­kert lakótelep sem marad ki a sorból: itt Patyolat-felve­vőhely és takaritóiroda lesz. Az Avas-dél harmadik üte­mében is új Patyolat-felve­vőhelyet adnak át az év vé­géig. t Vihar az öreg falak között Felújítsák, ne újítsák? • Vitatott terv • És egy rendeket Városunk úthálózata lassan átalakul: így nemcsak gyor­sabb, gördülékenyebb lehet a közlekedés, hanem biztonságo­sabb is, hiszen eltűnnek a veszélyes kereszteződések, útkanya- rok. De születik is egy-kettő ... Az északi tehermentesítő útnak egyelőre csak egy szakasza épült meg: a Thököly utcáig lehet rajta autózni, ott már visz- szacsatlakozik az útpálya a Győri kapui útba. Az így létrejött kereszteződés azonban rendkívül veszélyes. Igaz, az elsőbbséget táblák szabályozzák, de úgy tűnik, hiába: a legtöbben fittyet hánynak nekik, keresztül-kasul száguldoznak, vad fékcsikor­gás közepette. A helyzetet tovább bonyolítja a szorosan a ke­reszteződésben levő két villamosmegálló-sziget: így az autók között időnként a gyalogosok is cikáznak. Jó volna, ha forgalomirányító lámpa kerülne ide, mert bár a kereszteződés ideiglenes, de ez az ideiglenesség még meglehe­tősen hosszú időre szól... U—ó) 300 ponton felül Vetélkedőnk élmezőnye ígéretünknek megfelelően, közöljük a várostörténeti ve­télkedő állását. A mostani al­kalommal azoknak a verseny­zőknek a nevét tesszük közzé, akik az élmezőnyt alkotják, és a lezajlott 17 forduló után 300 pontnál többet értek el. 316 pontosak: Bányai László; József Attila szocia­lista brigád LKM/613; Mar­ján Ida, Smizsánszki István 315 pont: Ady Endre szoc. brigád, LKM; Krakker Ka­talin; Szemeréné Kiss Györ­gyi. 313 pont: Vaszilkó Ist­vánná és négytagú kollektí­vája, Vaszilkó Ágnes, Va­szilkó Istvánná, Vaszilkó Ist­ván. 312 pont: Földes Ferenc Gimnázium II D osztály; IBUSZ KISZ-szervezet; Jár­la. 311 pont: Petőfi Sándor szoc. brigád, Zöldért; Márci­us 8. szoc. brigád, Avas­szálló. 308 pont: LKM 2/D föenergetikus KlSZ-alapszer- vezet. 307 pont: Mikroszkóp brigád, LKM. 305 pont: Pál Marianna; Márton István. 304 pont: Dudás Lászlóné, Volán 3. sz. szb, Pro Űrbe csoport. 303 pont: Jóczik Zoltánná; Váradi István; Vá- radi Istvánná. 302 pont: Ka­lina Sándor. 301 pont: Ady Endre szoc. brigád, ÉMÁSZ lebonyolítási és pénzgazdál­kodás; Apró Lajosné; Fráter Éva; Kandó Kálmán szoc. brigád, MÁV Járműjavító; Puskás Tivadar szoc. brigád, MÁy Igazgatóság. dúltak — némi túlzással — minden lehetséges fórum­hoz, a városi pártbizottság­tól a Népi Ellenőrzési Bizott­ságig. Mi borzolta fel ennyi­re a kedélyeket? Az a hír, hogy felújítják az épületet, mégpedig olyan mértékben, hogy a lakókat feltétlenül ki kell költöztetni. Az ilyen hercehurcának senki sem örül, különösen, ha — mint a rendkívüli la­kógyűlésen kiderült — töb­ben kétségbe vonják a totá­lis, födémmegerősítéssel is együttjáró munkálatok szük­ségességét. Az 1962-ben vég­rehajtott felújításnak kö­szönhetően az épület ugyan­is szerintük jó állapotban van. Ráadásul abban sem lehetnek biztosak mindahó- nyan, hogy ugyanabba a la­kásba költözhetnek vissza az átmeneti otthonból. Első hal­lásra bizony meghökkentő ez, még a kívülálló számára is. Pedig úgy fest, hogy nem­csak a Kommün utcai ház lakói kerülnek ilyen hely­zetbe a következő években. Nyíri István igazgató szo­bájában együtt ül a Miskol­ci Ingatlankezelő Vállalat ve­zérkara, legalábbis azok, akik a lakásfelújításokat irá­nyítják. Az első kérdésem természetesen az, hogy való­ban szükség van-e a Kom­mün utcai emeletes épület felújításra. Nagy Sándor fő­mérnök válasza: igen. A Borsod megyei Tervező Vál­lalat műszaki vizsgálata, il­Veszélyes kereszlezis

Next

/
Thumbnails
Contents