Déli Hírlap, 1982. június (14. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-14 / 139. szám

Érvényesül, mert érvénye­sülni kell a népgazdaság arányossági törekvéseinek szűkebb hazánkban is. Nem osztunk kevesebbet, csak másként osztjuk el. Nem kell többet dolgozni, csak más­ként kell dolgozni... És ez nem kevés. Óriási vállalko­zásról van szó. Ám a vár­ható eredmény méltó az ál­dozathoz. BRACKÖ ISTVÁN i il vasgyár I ' * B n m » epitoje i ■ ■ Kevesen tudják, de ! Péch Antal bányamer- i nők, szakíró, akadémi- J kus nevéhez fűződik a i diósgyőri vasgyár épí- J tése. Péch Antal a XIX. ■ század második felének 1 legjelentősebb magyar i bányamérnöke volt, 1 nagy érdemeket szer­zett az iparág fejlesz- i tésében, korszerűsíté- ! •sében. Tiszteletére az i Országos Magyar Bá- [ nyászati és Kohászati i Egyesület 1963-ban em- 1 lékérmet alapított, ame- J lyet évente ítélnek oda. > A kiváló szakember 160. J születésnapját ezen a < napon ünnepeljük. Színe és Nem a kéz kevés... A fejlődés dilemmái A utóklub-tagoknak MI mállóm ás Sajátos módon bővíti szer­vizhálózatát megyénkben is a Magyar Autóklub. Sin Oszkár, a miskolci műszaki állomás műhelyvezetője el­mondotta, hogy szerződést kötnek jól felszerelt műhely- lyel rendelkező kisiparosok, kai. Az autóklub tagjai ezek­nél is megjavíttathatják ko­csijukat, s hasonló kedvez­ményben részesülnek, mint az autóklub műszaki állomá­sain. Biztosítják a hivatalos árjegyzékhez képest a húsz­százalékos árkedvezményt. Természetesen a javítási ösz- szeg egy részét az iparosok befizetik a Magyar Autóklub pénztárába. Megyénkben el­sők között Nyékládházán lé­tesítettek ilyen mini segély­szolgálati állomást. A követ­kező időszakban hasonló mi­niállomást létesítenek Tokaj­ban, Sárospatakon, Ózdon és lehetőség szerint Kazincbar­cikán. Most veszik számba az erre alkalmas kisipari műhelyeket. Az egyik miskolci vállalat középvezetője a következő ajánlatot tette beosztottjai­nak: aki egy új embert hoz a vállalathoz, az kap két­száz forintot. De ötszáz fo­rinttal honorálja azt, ha va­laki 16 forintos órabérnél alacsonyabb bérért szerez egy új munkavállalót. Most még együtt... Lassan idejét múlja a felvétel, amelyet a Herman Ottó Gimnázium udvarán készített, mert éppen arra járt, fotó­riporterünk. Egy-két hete őrzöm a fiókomban, mert egy rö­vid aláírással „eladni” sajnálom, mert a hbsszabb szövegtől félek. Félek, hogy meg tudom-e fogalmazni, miért van rám ilyen nagy hatással egy egyébként valóban jó kép, hogy mit látok benne a fények és árnyékok játékán kívül. Félek, hogy érdekel-e valakit is, miért fontos ez nekem. A korrekt képaláírás így hangzana: szóbeli érettségire készülnek a negyedikesek. Ez diákéletük első nagy erőpró­bája, amelyhez minden segítséget igyekszik^ megadni az is­kola. Ennek egyik formája a négy esztendő alatt megszer­zett tudás rendszerezésére szolgáló konzultáció, ahol felis­merhetők az eddig még rejtve maradt összefüggések, elmé- lyíthetők a tanultak. És így tovább. Ebben a formában nincs tovább. Nem tudom, tudják-e, amit mi nem tudunk. Ültünk egy másik iskolakertben egy másik fa alatt, és még arra sem figyeltünk, hová ülünk le: az ülésrendet négy esztendő alakította ki, a fiatalság alakí­totta megmásíthatatlanra. Azt sem tudtuk, hogy utoljára vagyunk együtt, kit érdekelt. a múlt. Előre néztünk. Egé­szen az érettségiig, s egy kicsit tovább. Húsz év járt el, mióta így ültünk egy másik fa alatt. Több jót hozott, mint rosszat, nem tudom, hogy mi bajom, miért nem adom tovább egy képaláírással ezt a fotográfiát. A húsz év ellen semmi kifogásom, ezt becsületszavamra mondom. Akkor is a múló időre készültünk, és két évtized sok mindenre jó. Sokat felejt és tanul ez alatt az ember. Megtanultam, hogy húsz éve voltunk utoljára együtt. Soha sem felejtem el az akkori ülésrendet. II Wernespner sörözőben A nem teljesen szabályos, de kényszerűen szükséges akció oka kettős: bizonyos munkák elvégzésére egysze­rűen senki nem vállalkozik, másrészt viszont a többször átkozott, mint áldott bér- színvonal miatt alacsony óra­bérű alibi-állásokat kell kre­álni, hogy a jól húzó, arany­kezű mestereket meg lehes­sen fizetni. Nemrég adták át rendelte- tetésének Tapolcán, a Júnó- szálló alatt, a Hungar Hotels Wernesgrüner sörözőjét. Az üdülővendégek, de a miskol­ciak körében is hamar felka­pott lett. Bizonyíték rá, hogy — mint Herszényi Imre étte­remvezető elmondta — a na­pi forgalmuk meghaladja a tízezer forintot, s az első hét végén már elérte'a 20 ezret. A kedvelt NDK-beli sörből folyamatos az ellátás, de nem­csak az ital, hanem az étel is bőven fogy. Pedig szervezett csoportot még nem fogadtak, hiszen az utazási irodák is csak most kezdik ideinvitálni a messziről jött kirándulókat. Fiatal vezetők Nagy figyelmet fordítanak a fiatalok vezetővé válásá­nak elősegítésére a Lenin Kohászati Művekben: az utóbbi időben megnőtt a 30 —40 év közötti vezetők szá­ma. Amíg 1979-ben a veze­tői létszám 2,2 százaléka volt 30 éven aluli, mára ez a szám a duplájára nőtt. A kombinált acélműben talál­ható a legtöbb fiatal korosz­tálybeli vezető szakember. + ZAVAROKAT OKOZ A példa miskolci, de úgy tűnik, egyetemes jellegű ez a dilemma. Nemzetközi mércével mérve nálunk túl­foglalkoztatás van, ha nép- gazdasági léptékben gondol­kozunk. Viszont gyáron be­lül — tisztelet a kivételnek — alulfoglalkoztatásról be­szélünk. Alig van olyan borsodi üzem, amely ne ke­resne munkavállalót, de sok száz városi fiatal, különö­sen az érettségizett lányok, nem találnak igényüknek megfelelő elfoglaltságot Azt is mondhatjuk vi­szont, hogy nem a kéz ke­vés, hanem az elosztás rossz. A demográfiai hullámhegy és hullámvölgy elvileg ki­számítható következménye többnyire még mindig ké­születlenül ér bennünket, s bizony, a gazdaságfejlesztés és -irányítás koncepcióváltá­sai is zavarokat okoztak az iparfeljesztésben és a fog­lalkoztatottsági-képzési struk­túra kialakításában. + VÁROS ÉS FALU Borsodból az alábbi hely­zetképet adja egy szakcikk: „Gazdasági potenciálja alap­ján a megyék között az el­ső, területe és népessége Kopogtat a volt férj és egyéb panaszok A nyájas olvasó időnként ír is. Természetesen nem ak­kor, amikor mindent a leg­nagyobb rendben talál... De mielőtt tovább mennék, hadd mondjam el gyorsan kedvenc történetemet. Néhány évvel ezelőtt szovjet újságíró-kül­döttség járt nálunk. Élénken érdeklődtek a lapok levele­zési tevékenysége iránt. Mi­ről írnak a magyar olvasók? — kérdezték. Egyik kollé­gám „politikus” akart lenni — hajlamosak vagyunk mi erre —, és azt válaszolta, hogy leginkább szűkebb pát­riájuk fejlődéséről, gazdago­dásáról, a vállalatoknál fo­lyó munkaverseny eredmé­nyeiről kapunk híradást tő­lük. A vendégek udvarias bólogatással, harasóval és szpaszibával nyugtázták a fe­leletet. Lelkiismeretünk (ma­radék) tisztaságát így is meg­mentette valaki, hozzátéve az előadottakhoz, hogy az, amit hallottak, ma még inkább csak vágyálom, a valóságban Miskolctól Bánrévéig akkor ragad tollat az olvasó, ha rosszul játszik a mérleg nyelve a boltban, udvariat­lan az eladó, kátyús az út, sok a szemét stb. A vendé­gek arcán széles mosoly te­rült el, és egyetlen mondat továbbítására kérték a tol­mácsot: náluk is pontosan így van ez. E történetke sokféle tanul­ság levonására kínál alkal­mat, de most csak marad­junk annyiban, hogy nem jó, ha valaki pápább akar len­ni a pápánál. És folytatom ott a kitérő után, ahol abba­hagytam, hogy tudniillik a „nyájas” többnyire segítséget kér régen vajúdó ügyének elintézéséhez, néha attól a tévhiedelemtől vezéreltetve, hogy „a sajtó nagyhatalom”. Pedig sokkal kisebb, mint sokan feltételezik. Nem tud például lakást szerezni ak­kor sem, ha egy házaáság sorsa, pontosabban: a házas­élet zavartalansága múlik ezen. A panasz előadója 30 év körüli, csinos menyecske. A panasz lényege: elvált, majd újra férjhez ment. A régi lakást megosztva hasz­nálják a volt férjjel. A für­dőszoba az ifjú pár hálószo­bájából nyílik. A volt férjet nem lehet eltiltani bizonyos berendezési tárgyak haszná­latától. És erre a bosszúvágy­tól hajtott cudar emberre „mindig akkor jön rá”, ami­kor ... Alighanem hallgató­zik és apró neszekből követ­keztet rá, mikor kell sűrű bocsánatkérések között ko­pogtatni, majd átsétálni a szobán. Mit nem tud még az új­ságíró? Tiszta vizet önteni a pohárba, pontosabban az Augusztus 2 tf. strandfürdő medencéjébe. Csak leírja, amit az illetékesek monda­nak, hogy tudniillik a me­dence fala fekete, a vize zöl­des-barna ugyan, de ettől senkinek semmi baja nem lesz. Leírja továbbá, hogy ugyanezen fürdő kútjának hideg vizével — ami kris­tálytiszta és átlátszó, ellen­tétben a regionális vízműtől kapottal — lehetne keverni a nagymedence vizét, mert van szivattyú is, cső is. ám előbb még valamiféle Köjál- vizsgálatokat kellene elvé­gezni. De miért? Hiszen ugyanennek a kútnak a vi­zével hosszú évek óta keve­rik a hátsó medence vizét. Oda nem kellett Köjál-vizs­gálat? Végül mit nem tud, mit nem vállalhat az újságíró? Attila, az Isten ostora és Tenkes kapitány szerepét, azaz nem lehet elvárni tőle, hogy hányja kardélre, vágja kupán fokossal, verje el a karikás ostorral a szemete- lőket, a mócsingos húst mérő henteseket, a kiskirálykodó főnököket és azokat, akik szeretnek mellébeszélni a nyilvánosság színe előtt. Utóirat: A fentiek ellené­re, címünk a régi, és várjuk levelét, nyájas olvasó! (békés) % Ebből az ismerkedésből „házasság" is lehet... (Solymos felv.) alapján a második, fejlett­ségi szintben az ország leg­nagyobb eltéréseket, s ter­mészeti adottságokban igen változatos képet mutató me­gyéje. Gazdaságának lég- fontosabb jellemzője: fej­lett, de strukturálisan és te­rületileg egyoldalúan kiépí­tett nagyipar, a természeti kincsek viszonylagos bősége, mostoha és különleges adott­ságokkal egyaránt rendelke­ző mezőgazdaság, jelentős, de csak részben korszerű közlekedési hálózat, ame­lyekhez az aprófalvas tele­pülések magas aránya já­rul.” Kész a leltár, s a szerző ár. Barta Imre által vélt „borsodcentrikusságot” (Aba- új és Zemplén rovására) nyugodtan tetézhetjük „Mis- kolc-centrikussággal”. Ezt nemcsak a közelmúlt tényei bizonyíthatják, hanem az új fejlesztési arányok is. Az a felismerés ugyanis, hogy a vidék megtartó erejét fokoz­ni kell, azzal párhuzamosan, hogy mérséklődjék a város­ba áramlás üteme; látványo­san és valóságosan csak eb­ben a tervidőszakban nyert csatát. Józan megfontolások, szigorúan materiális Indokok játszottak közre a megyei pénzügyi terv összeállításá­nál. Több jut, lényegesen több jut a falu komfortosab­bá tételére, s nagy találmány az is, hogy várost nem lehet fejleszteni a városkörnyék fejlesztése nélkül. Az ingá­zók száma Borsodban száz­ezerre tehető, a nagyüzemek nem tudnak létezni a napon­ta utazók nélkül. Ezért lett nagyközség Tiszalúc. ezért vált városkörnyéki település­sé a két Zsolca, Szirmabese- nvő, Kistokaj, Mályi, s ezért készült tanulmányterv a miskolci agglomeráció hely­zetéről és továbbfejlesztésé­nek irányáról. + AZ ARÁNYOSSÁG JEGYÉBEN A fejlődés dilemmáit most a feszesebb gazdálkodás kö­vetelményei terelik határo­zott mederbe. Szűk, szigorú ez a csatorna. Nem lesznek látványos beruházások és avatóünnepségek. Kevesebb panelház épül, de több csa­ládi házra kerülhet fel a májusfa. És nemcsak a kerí­tésen belül csoportosítják át a munkaerőt, hanem az üze­mek, iparágak, sőt népgazda­sági ágak között is.

Next

/
Thumbnails
Contents