Déli Hírlap, 1982. június (14. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-29 / 152. szám

i Kedvcsináló, holtszezonban Centrum-Expo az Avas-délen A Centrum Áruház — kihasz­nálva az iskolaszünetet — az Avas-déli Közgazdasági Szak- középiskolában tegnap nyitotta meg Centrum-Expo áruházát, ahol szombat délig 20—70 szá­zalékos engedménnyel lehet vá­sárolni a legkülönbözőbb cik­keket. Sok százan vártak bebo­csátásra már jó fél órával a ka­punyitás előtt. Gáspár Tibor- nét, az áruház áruforgalmi ve­zetőjét arról kérdeztük: mi ad­ta az expo ötletét? — A nyári hónapok — kü­lönösen június vége, július eleje — az egész év forgalmi mélypontját jelentik. A vá­sárlási kedvet szeretnénk fo­kozni a Centrum-Exoóval. Szerte az országban sok áru­ház él ezzel a lehetőséggel. Az aulában elsősorban divat­áruk, fehérneműk, műszaki cikkek és szőnyegek találha­tók, míg egy-egy tanteremben helyeztük el a kötöttárut, a cipőosztályt, s a konyhafel- szerelési eszközöket árusító standunkat. — Milyen készletet hoztak, s milyen forgalomra számíta. nak? —- Az itt levő árukészlet 17 millió forint értékű, de fi­gyelembe véve a rendkívüli engedményt, ez 10 milliós készletet jelent, a lakosság­nak ugyanakkor hétmilliós megtakarítást. Azt szeret­nénk, ha 6 millió forint körül forgalmazna az expo, de ak­kor sem esünk kétségbe, ha már szerdán újabb teherautó­nyi rakományokat kell szál­lítani az Avasra. Azonnal fel tudjuk tölteni az expo pult­jait. — Miket szánnak sláger­cikknek? — Nyári strandruháink iránt bizonnyal nagy lesz a ík Van aki csak válogat, de a többség vesz is kereslet, de az egységesen 60 forintért kínált gyermekcipő­ből sem hiszem, hogy sokat kell visszaszállítanunk zárás után. Miután jelentős a ked­vezmény, úgy véljük: műsza­ki cikkeink is kapósak lesz­nek. * Beszélgetésünk közben az ajtón túl egyre nőtt a tömeg, így a 10 órai nyitáskor alig a felét tudták beengedni a kíváncsiskodó vásárolni vá­gyóknak. Az iskola földszint­jét discozene, vásári hangza­var töltötte be. A sárga egyentrikós eladók már az el­ső fél órában alaposan meg­izzadtak. Mindez ugyanúgy bizonyítja az ötlet kiválósá­gát, mint a tegnapi forga­lom, amely elérte a 2,2 millió forintot. T. Z. Hibás kanna is falnék A Kereskedelmi Minőségellen­őrző Intézet vizsgálata során megállapította, hogy a Jászsági Vas- és 'Zománcipari Szövetke­zet ötliteres, fémből készült üzemanyagkannája nem felel meg az előírásoknak. A kanna kiöntőfedelét rögzítő zárőkapocs hibája miatt szállítás közben a kanna könnyen kinyühat. Az öt­literes, fémből készült üzem­anyagkanna oldalán „5 liter" felirat található, egyéb azonosí­MISKOLC TÖRTÉNETE 34. Nyilvános iskolai könyvtár Anno 1836 A hajdani miskolci református gimnázium nemcsak több, mint négy évszázados múltjával, ha­nem hires könyvtárával, a ha­ladó mozgalmakban való aktiv részvételével, jeles tanítványai, val is dicsekedhet. Igaz, a mis* koici skála soha nem ért el olyan társadalmi rangot, mint a sáros­pataki anyaiskola, a Zemplén- hegység tövéből idekerült taná­rok azonban mostohább körül­mények között szerették volna ugyanazt és ugyanúgy megvaló­sítani, mint pataki kollégáik. A reformkori mozgalmak a miskolci tanárokat is érzékenyen érintették. Tanítványaikat ők is szerették volna az irodalom ak­tiv művelésére, értő olvasására nevelni, s ezáltal az új magyar művek számára elegendő pia­cot teremteni. Kazinczy nyomán az irodalom nyelvét nemcsak „original", azaz eredeti művek Írásával akarták csiszoltabbá tenni, hanem idegenek műfor­dításával is. S nemcsak a ma­gyar reformok két-három évti­zedében, hanem a lelvilágoso- dás hatására már sokkal koráb­ban, a 18. század vége felé az ország jelentős iskolavárosaiban egyre-másra alakultak a magyar irodalmi diáktársaságok, a ma. gyár munkákat gyűjtő iskolai könyvtárak, amelyeknek diák- aiapitói a belépti dijakból, az évi tagdíjakból fejlesztették tiszteletreméltóan naggyá könyv­tárukat. S ugyanezek a fiata­lok olvasmányaikkal, botladozó írásaikkal az irodalmat és a ha­zát akarták szolgálni. A nagy- enyedi református gimnázium­ban Moliere komédiáit fordítot­ták le a 18. század végén, Deb­recenben és Sárospatakon a kö­vetkező század harmincas évei­ben irodalmi antológiát adtak ki, s ugyanekkor Miskolcon, ahol a feltételek sokkal szerényebbek voltak, kéziratos emlékkönyvet ,jelentettek" meg. Regéczi Nagy István Sáros­patakról került 1836-bar, Mis­kolcra tanítani. A Bodrog-parti Atthénban négy évvel korábban alakult meg a Pataki Ifjú Egye­sület. Alapitója és motorja Sze­mere Bertalan volt. S létrejötte után két évvel nyomtatták ki irodalmi zsebkönyvüket, a Par- theont. Bár Regéczi Nagy Ist­ván nevét nem találjuk az ifjak névsorában, az nem lehet két­séges, hogy a sárospataki pél­da hatására hívta életre a mis. kolciak hasonló célzatú egyesü­letét, s hozta létre a reformá­tus gimnáziumban a „magyar könyvtárat". A Regéczi Nagy István által alapított könyvtár elsősorban a kor tehetséges magyar íróinak munkáit vásárolta meg, s azt oz ifjúság bármikor ki is vehette. A könyvtáriétesités, a nyilvános könyvtárhasználat mellett Regé­czi más ten/eket is szövögetett. Ugyanezekkel az ifjakkal külön­féle műfajú verses vagy prózai munkákat is íratott, s o legjob­bakat az év végi „örömünnepé­lyen", azaz a nyilvános záráfog- lalkozáson fel is olvastatta, s azokat dijaztatta is. így nem­csak az olvasásra, hanem az írásra is nevelte tanítványait. S minthogy nyomdaköltségre pénzt nem tudott szerezni, a legjobb írásokat a társaság emlékköny­vébe másoltatta be, ez máig is árulkodik arról a szellemről, amely ebben a körben munkált. A Helytartótanács természete­sen valamennyi magyar iskolá­ban fel akarta oszlatni ezeket a könyvtárakat és a csoporto­kat; a rebellió lehetőségét, élesztését sejtette meg műkö­désükben. A társaságok vezetői keményen ellenálltak. A mis­kolci egyháztanács to legjele­sebb politikust, Palóczy Lászlót bízta meg azzal, hogy küldjön választ a Helytartótanács tör­vénytelen rendeletére. Palóczy húzta a válaszadást, majd végül úgy nyilatkozott, hogy minden­féle rendelettel ellenkezik a fel­oszlató szándék. S míg a válasz­ra is válasz érkezett, a magyar társaság Miskolcon bontatlanul működött. Az iskolatörténész szerint 1849-ig, a szabadságharc véres leveréséig nyugodtan dol­goztak a református gimnázium reformszellemtől átitatott diák­jai. S könyvtáruk egyre nőtt. 1836-ban még csak 121 könyvük volt, a negyvenes évek végén pedig 450-re emelkedett a köny­vek száma. Ezenkívül épp az imént említettek naplóiból de­rül ki, hogy rendszeresen járat­ták a kor magycft folyóiratait, S így a legfrissebb szépirodalom­mal is megismerkedhettek. A könyvtár pedig mindenki előtt nyitva állt, aki a belépti di­jat és az évi tagdijat megfizet­te. Ki tudja, meg lehet-e még találni a Lévay József tudomás nyos könyvtárban ennek a gyűj­teménynek a maradékát? Azt hiszem, érdemes lenne felkutat­ni. KILIÁN ISTVÁN tő jele nincs. Kívülről zöld, for­mája a 20 literes marmonkannáé- hoz hasonló. A KERMI a kanna további árusítását megtiltotta, s a már eladott termékeket újabb ellenőrzés nélkül kötelesek az üzletek visszavásárolni. Ugyancsak megtiltotta a KER­MI a boltokban található minő­séghibás Prakticolor fehér fal­festék árusítását is. A hibás termék arról ismerhető fel, hogy kellemetlen, átható, növényvédő, illetve rovarirtó szerre emlékez­tető szaga van. Az üzletek kö­telesek a rendeltetésszerű hasz­nálatra alkalmatlan Prakticolor árusítását beszüntetni, s azokat a vevőket, akik ebből korábban vásároltak — a minőségellenőrző szerv ismételt vizsgálata nélkül — kártalanítani. az úíÉ közöst Megyénk újítómoz­galmának eredménye­ként tavaly anyag- és energiatakarékosságot elősegítő javaslatokból több mint ezer érke­zett. Üzem- és munka- szervezési problémák megoldását kétszáz- nyolcvanhét pályázó tartotta feladatának, örvendetes tény, hogy az újítók egynegyede harminc éven aluli. Növekedett az újítók között a nők aránya is: az előző évihez ké­pest tizennyolc száza­lékkal. Hírünk a világban Ez a történet olyan régi, hogy akár valótlannak, vagy valószínűtlennek minősíthető... Egy többkönyves, frószövet- ségi tagsággal rendelkező tollforgató megkereste a helyi illetékeseket, s tett egy ajánlatot. Fölvállalja, hogy tisztes honoráriumért vagy ösztöndíjért megszervezi, megcsinálja, megírja és publikálja a táj propagandáját. ötletét egy lírai alkatú emberhez szinte méltatlan, vagy legalábbis idegen, közgazdasági számításra alapozta. Tudo­mása szerint a táj (megyét még véletlenül sem merek írni) nagyvállalatai és intézményei évente legalább félmillió fo­rintot költenek az országos lapokban megjelenő reklámokra. Nem csip-csup álláshirdetésekről, szezonvégi vásárokról, el­fekvő anyagok kelendőbbé tételéről van szó, hanem olyan generális ismertetőkről, amelyek egy-egy várost, nagyüze­met, esetleg egy-egy gazdasági vagy természeti körzetet népszerűsítenek. (Tiz-tizenöt évvel ezelőtt gyakori volt az ilyen, a lap alján a szokásos jellel ellátott — X —, s újság­cikknek álcázott hirdetés.) Szóval, hősünk azt ajánlotta, hogy a félmillió helyett ő ezt ötvenezerből kihozza, s nem lóg ki lóláb, nem lesz X a cikk végén, s megnevezte azokat a napi- és hetilapokat, amelyek írásait eddig is, s feltehetően ezután is közölni iogjáK. Az üzletből semmi sem lett. Legfőképpen azért, mert a •dolog pénzügyi lebonyolítására nem volt séma, nem volt szabály. A vállalatok, intézmények azóta is hirdetgetnek. példabeli írónk azóta is rendszeresen publikálja a nem túl magas honoráriumért a tájat ismertető (dicsérő és ostorozó, de mindenképpen valósághű) cikkeit. A hosszas bevezetőt csak annak illusztrálására szántam, a példával. felpántlikázva, hogy szűkebb hazánk, Borsod és Miskolc pillanatnyi publikációs mérlegét megvonjam. Per­sze, nem teljes ez a kép. De csak statisztikailag hiányos. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen a hírünk a világban. A számvetésből kihagytam a fizetett cikkeket. Az egyik legrangosabb, s általam is nagyrabecsült hazai újságíró a Magyar Nemzetben így vezeti be a .Miskolci meglepetés” című Írását: „Ez a város mindig izgatott, min­dig felajzott, mintha egy könnyű nőszeméllyel lenne talál­kám az ország másik felében, ahová időnként el kell utazni, mintegy bűnös zarándoklatként. Izgatott ez a város, mert nem sikerült úgy megismerni, mint egy barátságosan ko- mázó, pertut iszogató alföldi várost — Miskolc mindig tar­tózkodó és elutasító volt...” A címben jelzett meglepetés pedig arra utal, hogy — állítja az újságíró — megszépült a város, udvariasak a kereskedők, segítőkészek az idegent útbaigazító bennszülöttek. Jó propagandája ez a magyar városok sorában felemás módon jegyzett Miskolcnak. Szo­morú szenzációt tálal viszont, folytatásokban, az Ország- Világ. A három gyermekét elemésztő apáról van szó. Olva­som is, nem is a hitelesség látszatát keltő, könnyzacskó- nyitogató dolgozatot. Több bennem az Iszonyat, mint az- érdeklődés. Ezt nem nekünk, hanem rólunk (?) írták. Rólunk írták viszont azokat a pár soros bejegyzéseket, amelyek az Olvasó Nép legutóbbi számában jelentek meg. Kommentár nélküli idézetek ezek az edelényi könyvtár ven­dégkönyvéből. Moldova György nem tud kibújni a bőréből: „-------------------------(a kivonalazott részre kéretik valamilyen szellemes mondást képzelni) egyébként szeretettel és barát­sággal köszöntőm a (számomra) felejthetetlen találkozó résztvevőit.” Veres Péter 18 évvel ezelőtti bejegyzése: „Ne­hezen hiszek a hivatalos ismertetéseknek, de nem csalód­tam: ez a könyvtár és ez a közönség m.ár az és olyan, aminek és amilyennek lennie kellene minden faluban, kis- és nagyvárosban.” Citálhatnám Gulyás Mihály kezeírását, gondolatát is, de rá inkább a közelmúltban megjelent írásai okán hivatko­zom. Rangos lapokban, a szép szó meggyőző erejével pana­szolta föl a kisközségek gondját, az ingázó gyerekek napi törettetését. Az Új Tükör, az Élet és Irodalom vagy a Nép- szabadság biztosan nem tud annyi honoráriumot fizet­ni, mint amennyit egy-egy botcsinálta tollforgató kap a hirdetőtől egy-egy egész oldalas borsodi reklámért... De nem is ez a fontos. Olvastam én már fizetetlen, szaklapban is szakszerűtlen cikket. Egy képes kiadvány (1978. október, XXII. évfolyám) állította, hogy „a városrendezéssel kapcso­latban merült fel a Fórum eszpresszó átalakítása — süte­ménybolttá. A helyi sajtó ugyan szembehelyezkedett ezzel az elképzeléssel — a közvélemény azonban a süteménybolt mellett adta le voksát.” Megítélés dolga. Tény, s ez a cég dicséretére legyen mondva, a süteményboltban gyakran le­het kapni a manapság hiánycikknek számító Unicumot. De konyakot mindig... Tallózhatnék még a szűkebb hazát érintő hírek között, akár a szélsőségekig elmenve is. Tűzről és vízről van szó. Nagy sajtója volt a leninvárosi tűznek, de egy glossza ere­jéig megfricskázták azokat a szülőket is, akik nem tasakos vízzel itatják a kékbetegség veszélyének kitett ’ csecsemő­ket... De nem folytatom, és igazán nem olcsó poénnak szán­tam, hogy a drótgyár _ híres terméke híres feltalálójának nevét a rádióújság rosszul közölte. Kaderják Gyula, a Ko­rai kábel egyik megalkotója viszont olyanokat mondott a rádióban, amit sehol sem tesznek ki a kirakatba. Ha Ka­derják Gyula NB Il-es futballista lenne, vagy (de miért soroljam a címre és rangkórságra érzékeny hivatalnokokat) akármi más, csak nem feltaláló; akkor tudnák a nevét. Ak­kor ismernék. Így aztán az ismerősök szűk körét leszámítva, a rádióhallgató találgathatja, hogy mi is a keresztneve a világszabadalommal védett újítás egyik ötletemberének... BRACKÖ ISTVÁN A vásárló kedvére Boltok szolgáltatásai Sokféle szolgáltatást nyújt a Borsodi Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat. Kölcsö­nöznek háztartási gépeket, díjtalanul házhoz szállítják a tartós fogyasztási cikkeket, barkácsoló műhelyeket léte­sítettek, kulcsot másolnak, s méretre vágják a boltjaik­ban vásárolt idomvasakat, csöveket, műanyag redőny­lemezt. A közeljövőben to­vább bővítik szolgáltatásaik körét: becserélik a használt tartós fogyasztási cikkeket, a személygépkocsik lefutott kö­penyeit, és lakberendezési tanácsadást tartanak. Na­gyobb boltokban pedig he­lyet adnak a szövetkezetek javító- és szolgáltató részle­geinek. A harcikai csónakázótó Az Idegenforgalmi Alap támogatásának segítségével Kazincbarcikán az idén kör­nyezetvédelmi célú informá­ciós táblákat helyeznek el, j fejlesztik a csónakázótó kör­nyékét. A beruházás kétmil­lió forintba kerül: a támo­gatás összege háromszázezer forint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents