Déli Hírlap, 1982. június (14. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-21 / 145. szám

Megkövetelné a kegyelet Rossz körülményekről panaszkodott városunk tanácsának legutóbbi ülésén a városi köztemető vezetője. Elmondta, hogy hat éve üzemel a Szentpéteri kapuban létrehozott temető, s azóta rengeteg gondjuk akadt. Elsőként magával a ravatalozó épületével: a tetőszerkezet az ismételt javítgatások ellenére is beázik. Említett mást is, például a szociális létesítmények szű­kösségét, a dolgozók nehéz helyzetét. Jól tudjuk, hogy a kegyeleti szolgáltatások minden apróbb hibáját különleges nagyítón át nézzük, hiszen ami másutt csak bosszúságot okoz. itt emberi érzéseket sért, mélyen. Éop ezért feltűnik az arra járóknak néhány dolog. Nem valószínű, hogy — minden gond ellenére — ne kerülne annyi pénz, hogy a ra­vatalozó épületének pereméről lehullott üveglapokat ne tud­nák pótolni. A valaha márványlappal borított, most csupasz felületüket mutató posztamensekre is kerülhetett volna már régebben valamilyen burkolat. Szemet sértő apróságok ezek, amihez nem szükséges nagyobb befektetés, csak némi gondos­ság. (k—ól A Hazafias Népfront Mis­kolc városi elnöksége ma délután tartja ülését. A na­pirenden elsőként a Il-es számú területi vezetőség munkájáról szóló tájékoztató szerepel, majd megtárgyal­ják a HNF városi elnöksé­gének második félévi ülés­tervére vonatkozó javasla­tot. Végezetül az illetékesek beszámolnak az előző elnök­ségi ülés óta végzett mun­káról, s elhangzanak idősze­rű bejelentések, javaslatok is. A troli-terv csak álom ? Évente ezerszer utazunk Annak megítélése, hogy milyen a tömegközlekedés, az az utazó személyes ta­pasztalatain, mozgásigényén és nem utolsósorban a vér- mérsékletén múlik. Van úgy. hogy tizenkét perc is elég. a Majláthtól a villanyrendőrig jutni. Csúcsforgalomban, műszakváltáskor negyven perc is kevés. A miskolci autóbuszok át­lagos utazási sebessége 18 kilométer óránként, de ez a szám igen szélsőséges érté­kekből adódik össze. A vil­lamos átlaga csak 14 kilo­méter. s ez minden bizony­nyal tovább csökken, hiszen a pálya avíttsága miatt a maximális sebességet mér­sékelni kellett. Az kétségtelen, hogy az új utak építésével, illetve a meglevők korszerűsítésével, a járműállomány moderni­zálásával, s új járatok in­dításával a korábbi évekhez képest lényegesen javult a tömegközlekedés színvonala. Ne feledjük, hogy — bár a nagyságrendek mások — az MKV-nek nem kisebb fel­adatot kell megoldania, mint a BKV-nak. Egy miskolci polgár éven­te átlagosan ezerszer ve­szi igénybe a tömegközle­kedés járműveit, s általában 5,3 kilométert utazik egyszerre. Ez csak­nem pontosan megegyezik a fővárosban tapasztalt utazá­si igénnyel. S ha már az összhasonlításnál és a ha­sonlatosságoknál tartunk, elmondjuk, hogy szigorúan üzleti alapon számolva, a városi tömeg- közlekedés deficites. Azaz, a jegy mellé az állam árkiegészítést ad az utasnak, illetve a vállalatnak, öt év­vel ezelőtt Miskolcon egy kétforintos autóbuszjegy va­lójában 4,80-ba került. A fő­városban négy forint 1 fil­lérbe. Egy 1980-as kimuta­4 napforduló előtt A csillagászok sze­rint, csak holnap kez­dődik a nyár, mivel június 22-e a nyári napforduló, a csillagá­szati nyári évszak kezdete. A mi földré­szünkön ekkor leg­hosszabb a nappal, a Nap ekkor jut legtá­volabbra az égi Egyenlítőtől, mégpedig északi irányban. A ter­mészeti évszakok rend­je ettől eltérő: e be­osztás szerint a nyár június 8-tól augusz­tus 20-ig tart jjc Még mindig a villany­rendőr a város közepe . „ tás szerint Budapesten és az öt nagyvárosban az egy utazásra jutó ár­kiegészítés meghaladja a 3,50 forintot. Vajon meddig tartható fenn és viselhető el ez a diffe­rencia abban a korban, ami­kor társadalmi, gazdasági tö­rekvés az érték- és költség- arányos árak kialakítása? A kérdésre majd a jövő adja meg a választ, csak­úgy, mint a már régen meg­álmodott trolira is. Sok an- kétot, eszmecserét szervez­tek már Miskolcon a troli- terv megvitatására. Abban mindenki egyetértett, hogy jő lenne, hasznos lenne a várost észak—déli irány­ban átszelő járat, de... Ügy tűnik, hogy a magas költségek miatt Sze­gednél megrekedt a kísérlet. Debrecenben és Pécsett is foglalkoznak a troli gondo­latával, de egyre inkább fel­tételes módban fogalmaznak. Egy friss közlekedési kiad­vány szerint Miskolc már nincs is a trolira esélyes városok között. Nem meglepő egyébként, hogy a városi tömegközlekedés­ben egyre inkább erősö­dik az autóbuszok hege­móniája. Az egyetlen Szeged kivéte­lével most a villamosok mindenütt kevesebb utast szállítanak, mint öt, vagy tíz évvel ezelőtt. Miskolcon pél­dául esaknem tízmillióval kevesebben szálltak villa­mosra tavaly, mint tíz esz­tendeje. B. L I Most sem jobb.,. Aluljáró, más nézetbe! Nyilatkoznak az építők Kétségkívül, hogy a város legneuralgikusabb pontja a Tiszai pályaudvar előtti Zója tér. Zsúfolt és balesetveszé­lyes. Taponta több tízezer ember fordul meg itt. nekik innen kezdődik a város. Hát. szebb kezdést is el lehetne képzelni... Született terv arról, hogy s mint kellene e teret átépí­teni, új autóbusz- és villa­mosvégállomást kialakítani, megszüntetni a balesetve­szélyt. Pénz azonban most és ma csak egy valamire van: a Tiszai pályaudvar aluljáró­jának bővítésére, meghosz- szabbítására. A beruházó, a MÁV Miskolci Igazgatósága kivitelezőnek az Észak-ma­gyarországi Állami Építőipa­ri Vállalatot nyerte meg. A munkát a cég az elmúlt év októberében kezdte meg, s hogy hol (nem) tartanak, ar­ról mindenki meggyőződhet, aki betekint a sárga mű­anyag kerítés mögé. A vasút — mint ahogy azt május 26-i számunkban meg­írtuk — az építkezés ilyetén- képp állása miatt az ÉÁÉV- et hibáztatja. Mit mond erre Karvajszki István, arz ÉÁÉV műszaki ' gazgatóhelyettese? — Nem kellett vcóna el­kezdenünk a munkát. Hely­telenül jártunk el, hogy még­is belevágtunk. Jóhiszeműsé­günknek estünk áldozatai... A kerítés mögött gödör van, felvonulási épületek, csövek. Munkái, ames. Itt, ezen a helyen park volt, pa­dokkal, ahol pihenni lehe­tett, utasellátó-pavilon, ahol sört árultak és ajandéktar- gyakat. Bosszantó, bogy a park is, meg a pavilon «s csaknem egy éve eltűnt. A mai napóg meglehetne rwnd- kettő—. Komáromi Gyula főépítés­vezető osztja főnöke vélemé­nyét: — Bennünket a joszándek Világszerte sajtótéma volt, hogy Japánban megölt egy munkást a robotgép. Igaz, a szerencsétlenül járt ember vigyázatlansága okozta a balesetet — belépett a védő­sávba —, mégis érdemes meditálni egy kicsit a tör­ténteken. Mintha a tudományos­fantasztikus regények réme. az ember, ellen forduló ro­bot lépett volna ki a mesék birodalmából. No, de a leg­egyszerűbb szerszám vagy gép is megcsüfolhat ben­nünket, ha elfeledkezünk az óvatosságról. Mégsem táplá­lunk ellenérzést magunkban a termelőeszközök iránt. Sőt! A tudományos-technikai és technológiai forradalom időszakát éljük, s egy-egy ország iparának versenyké­pességét az is meghatározza, milyen mértékben tudja automatizálni a munkafolya­matokat. azaz mennyire fej­lett ott a robottechnika. Kis hazánk messze elma­rad Japán és az iparilag magasan fejlett országok mögött az okos gépek gyár­tásában, alkalmazásában — mondják k szakemberek. Mert valószínűleg nem tud­nak róla — amit most Önök­nek, szigorú titoktartást kér­ve elárulok —, hogy igen sok robot működik náhwk. Robotok Csak embernek vannak ál- i cázva, valószínűleg az ipari kémek megtévesztésére. Kül­ső megjelenésükben oly tö­kéletesek, hogy csupán az éles szemű megfigyelő veszi észre: egy beprogramozott géppel áll szemben. A köz­hivatalokban a különböző rendű-rangú ügyintézők kö­zött nem ritka az ilyen em­ber formájú robot. Valaki va­lahol azt táplálta beléjük, hogy aki az íróasztal egyik oldalán ül, az felsőbb-, aki az íróasztal másik oldalán áll, az alsóbbrendű lény. Ennek meg­felelően működnek — mi ta­gadás — gépies pontossággal, de nem több lélekkel, mint pél­dául egy porszívó. Kedvenc munkahelye a humanidok- nák (azt hiszem, így hívják a sci-fikben az emberkülsejű robotokat) a kereskedelem. Szemmel alig követhető gyor­sasággal, mondhatni automa­tikusan lökik hozzá a szín húshoz a zsírt és a csontot. Közben a hasukba épített magnótekercsről megállás nélkül szól a kezitcsókolom, szépasszony, és nagyságos­asszony, fiatalember, drága uram, és tisztelt vevő. Kü- fau tanuhnánj* jöhetne tu az úgynevezett figyelő robo­tokról. őket arra programoz­tál:, hogy leleplezzék a tol­vajokat. Szemük szüntelenül mozgó kamera, de lábuk és nyelvük nehezen hozható mozgásba. Elkeresgélhetünk mellettük a polcon akármed­dig, anélkül, hogy odalépné­nek és kiböknék, hol talál­ható teszem azt a cipőpasz­ta. Ha volán mellé kerül egy robot, akkor észleli ugyan a zebrán a mozgó tárgyakat, de az agyát helyettesítő mik^ roprocesszorok azt vezény­lik neki, hogy lábtormájú al­só manipulátorával ne a fékre, hanem a gázra tapos­son, mert az úttest az ő bi­rodalma. Felbukkanhatnak továbbá a humanidok mindenféle ta­nácskozáson, például a szó­noki emelvényen is. Akad köztük néhány elavult típus is. Ha megszólal, az élesebb fülű hallgatók megfigyelhe­tik, hogyan serceg hangszó­rója mögött a sokat forga­tott lemez. Vannak továbbá írásra állított robotok, me­lyek —- valamiféle áramkö­ri hiba miatt — grafománi- ássá válnak, és írnák sort sor irtán, amíg csak... Ki­kapta. rfc Egy nagy gödör és más semmi. Mikor lesz itt aluljáró? vezérelt, amikor hiányos ter­vekkel belefogtunk a mun­kába. Tudtuk, hogy fontos a városnak a Tiszai, s bíztunk abban, hogy nagyon hamar megkapjuk a tervkiegészíté­seket. Jóformán még csak piszkálgattuk a földet, de már nagyon sok mindent ta­láltunk. Karvajszki István: — A tervezésnél vagy nem vették figyelembe, vagy nem tudtak róla, hogy a föld alatt micsoda közműkáosz talál­ható. Szennyvízcső, gázveze­ték, postai kábelek... Az épülő ötvenméteres aluljáró­szakasz melletti ház statikai vizsgálatát is el keil végezni. Az EÁEV munkásai 1981. november is-én vettek ka­lapjukat, lelakatolták az épí­tési területet körülvevő ke­rítés kapuját, s odébbálltak. Ennek közvetlen kiváltó oka: ekkorra derült ki, hogy az Állami Fejlesztési Bank a szeptemberben kötött szerző­déssel nem ért egyet, s arra nem fizet. (Ez az akadály csak ez ev februárjában há­rult el.) Az igazgatóhelyettes foly­tatja: — Szívesen csinálnánk az aluljárót, hisz’ belevág a pro­filunkba. mélyépítési munka. Ezért vállaltuk el. A gázve­zeték áthelyezésére a terv elkészült, s a szennyvízcsa­torna ügye is megoldottnak látszik ma már. Érvényes % szerződésünk, 15 millió fo­rintból kell kihoznunk az aluljárót. Ha a műszaki problémák megszűnnek, ak­kor lehet dolgozni. — És ez mikor lesz? — A nyár közepén. Akkor az emberek ismét itt lesznek. A befejezési határidőt azon­ban módosítani kell. Erede­tileg december 20. a határidő, ezt tartani képtelenség. Egy év szükséges ehhez a mun­kához .., A kész aluljáróhoz három feljáró csatlakozik. Használ­ni lehet majd, ám célját csak akkor éri el, ha a tér is hoz­zászületik ... Május 26-i cikkünket fur- csállással zártuk: nem értet­tük, hogy az ÉÁÉV-nek mi­ért nem fontos a város e kri­tikus pontja. Nos, fontos ne­kik is. Túlságosan is az volt. Abban a hiszemben, hogy jót tesznek ezzel, komplett terv nélkül kezdték el a földmun­kát. A lakat az elmúlt hét kö­zepéig lógott rozsdásan a ke­rítés kapuján. Aztán felpat­tintották (vagy leverték?), s öt munkás, valamint egy munkagép dolgozni kezdett. A nyár közepe még arrébb van. Mindenesetre az előhír­nökök már megjelentek __ (illésy) Kinek csapás az a csapás? Egy csapásról van szó, amelyet sem rendörhatósátrilag, sem vasúthatóságilag nem engedélyeznek, de amelyet nap mint nap jó néhány száz ember használ, és amelyen szerdán és pénteken ezren koptatják a lábukat. Az úticél tilos: át a Zsarnairól a Szentpéteri kapu felé, a síneken. (A síneken való átjárást tiltó tábla csak a csencselésre összejött kül­földieknek okoz gondot.) Szóval ez a csapás él. Füvek kö­zött. A csapás két oldalán földtúrások tornyosulnak, de mé­lyedések is. Az egyik akna. Mármint betonnal kibélelt, két méter mélységű verem. Hogy mi lesz a rendeltetése, még titok. De az már kevésbé, hogy a beléje zuhanók közül négy­nek lábtörése, egynek zúzódása és egynek kisebb agyráz­kódása lett. Gyorsan hozzátesszük: haláleset még nem for­dult elő... Bár a környék szinte minden serdülője naponta arra segédmotorozik, többször is. A lakótelep vonatot látni vágyó aligévesei közül pedig húszan-harmincan naponta ke­rülgetik a nyitott aknát. S a piaci napokról kár is beszél­ni... Vagy érvényt kellene szerezni a vasú?* síneken való átjárást tiltó rendelkezésnek (ez a nehezebb!), vagy befedni a nem tudni, mi célból épített betonaknát. Mert a sors is csak az ésszerűség határáig kegyes... D. T. B. Ülésezik 3 népim városi elnöksége

Next

/
Thumbnails
Contents