Déli Hírlap, 1982. május (14. évfolyam, 103-127. szám)
1982-05-12 / 111. szám
Még a rákos betes; sem szenved Négyezer lakatlan ház Borsodban Megszünteti a kínokat Szegedi professzor találmánya A fájdalom érzékelése az emberi szervezet nélkülözhetetlen jelzőrendszere a betegségek, a károsító külső hatások észrevételére. Vannak azonban úgynevezett gyógyíthatatlan krónikus fájdalmak, amelyek nem szolgálják ezt a célt. Ezek megszüntetésének lehetőségét fedezte fel egy ma- 4 gyár tudós, Csillik Bertalan, a Szegedi Orvostudományi Egyetem anatómiai-, szövet- és fejlődéstani intézetének tanszékvezető professzora. A pro- feszór kérésünkre ismertette felfedezését, amelyhez az ideg- rendszeri vizsgálatok vezették el. — Hosszú évek alatt kidolgozott eljárásunkkal, műtét ét gyógyszerek nélkül meg tudjuk szüntetni a gyógyíthatatlan, krónikus fájdalmakat. Negyvennnyolc beteg kórtörténeti lapja szerint, az örvsömör után hosszú évekig tartó fájdalmakat, a gerinc- sérv-műtétek után megmaradó fájdalmakat, az arcideg- zsába fájdalmait és egy tragikus kategória, a daganatos betegségek utolsó stádiumában jelentkező, úgynevezett terminális fájdalmakat voltunk képesek megszüntetni. — Módszerünk az úgynevezett iontoforézis alkalmazása. , Ennek lényege, hogy egy elektródként szolgáló ólomlap és a bőr közé a Vinca nevű örökzöld növény alkaloidjával átitatott textil- anyagot helyezünk, majd az ólomlapra gyenge egyenáramot kapcsolunk. Egy —órai kezelés után az említett növényből készült gyógyszer — amelyet a magyar gyógyszer- ipar gyárt — a bőrben levő idegrostok végződésein át hat a gerincvelőközpontra, szétválasztja az idegsejteket, és ezzel megszünteti a fájdalom érzékelését. A kezelés hatására az idegsejtek ideiglenes szétválasztása két-három hó- ' napig tart, de ennyi idő után a fájdalom rendszerint véglegesen megszűnik. — Azt tapasztaltuk, hogy ezután a gerincvelőközpontban visszaáll az eredeti állapot. regeneráció következik be Ez ellentétes eddigi ismereteinkkel, miszerint azt tanultuk és tanuljuk, hogy az emberi szervezetben, és általában az emlősöknél a központi idegrendszerben regenerálódás nem következhet be. Mint kísérleteinkkel bizonyítottuk, a gerincvelő fájdalomérzékelő központjában van regeneráció. — Eljárásunkat a Kőbányai Gyógyszerárugyár már szabadalmaztatta. Előadásaink, publikációink alapján néhány hazai egészségügyi intézményben is felkészültek alkalmazására, s folyamatban van- az eljárás külföldi szabadalmaztatása is. D. J. Fagyos, vagy nem fagyos ? Csak el ne kiabáljuk: úgy tűnik, az idén a- fagyosszentek rácáfolnak rossz hírnevükre. Igaz, a tudósok óva intenek a túlzott optimizmustól, ugyanis a fagyosszentek időpontja nem kötődik ennyire szorosan május közepéhez: az 1500-as évek végén volt az a naptárreform, ami miatt 10 nappal eltolódott a fagyos időpont. így a mezőgazdáknak még van mitől tartaniuk, hiszen május 25-én, Orbán napja környékén is sokszor jegyeztek fel a krónikák komoly fagyokat. Nem a fagylalt a vétkes Tömeges fagylaltmérgezésről adtunk hírt nemrégiben lapunk április 23-1 számában. Harmincöt nebulót szállítottak be előző nap este a fertőző osztályra, a gönci Károlyi Gáspár Általános Iskola és Kollégiumból. Szerencsére már az első vizsgálatok kiderítették, hogy állapotuk nem súlyos, így egy-két napos megfigyelés után valameny- nyiüket hazaengedhették. Mivel a gyerekek a kérdéses napon a Gönci Áfész cukrászdájában fagylaltoztak, érthető módon minden szakember a fagylaltra gyanakodott elsősorban. A KÖJÁL laboratóriuma megvizsgálta a fagylaltmintákat, s kiderült, hogy a Gönci Áfész 11. számú cukrászdájából származó jeges csemege nem lehetett a fertőzés forrása. 1 Az ügyben még nem zárult le a vizsgálat, s az eredményről tájékoztatni fogjuk olvasóinkat: lr®d€s*gép-f szervezéstechnikai szaküzietünk a Budapest II., Frankel Leó u. 9. sz. alól • 9 9 9 99 elköltözött r Uj címe: BUDAPEST VI.. NÉPKÖZTÁRSASÁG ŰTJA 2. Telefon: 111-021, 117-C90, 193-as és 194-es mellék. íj iizíeíilta is megfelelő Motettái, ii rendeikezéséie. r t MiCERT számítástechnika és ügyvitelgép osztály, Budapest VI., Népköztársaság útja 2. Telefon: 117-090. Van-e tanya eladó? a ház (Fojtán felv.) Kő az ajtó előtt... Üres Az egyik ismerősöm ajánlotta: tartsak vele, szeretne egy tanyát venni, nézzünk szét a megyében. Ismerősöm tapolcai' telkét szeretné elcserélni csendes, vidéki magányra. Ahol kevesebb a flanc, a kandi szomszéd, a motoros kapa és a hivalkodó kerítés. Nekivágtunk. Óvatos duhaj módjára először a városkörnyéket derítettük fel. * Bükkszentlászlón, a Mis- kolchoz tartozás ténye alaposan felsrófolta az árakat. S ebbe a pompás környezetű, jó levegőjű faluba (pontosabban fogalmazva: városrészbe) nem illik hétvégi házat építeni. A zsúfolt Bükkszentke- resztet eleve kihagytuk az útitervből. Mályiban találtunk egy eladásra kínált, százvala- hány négyszögöles telket, apró házikóval, nyolcvanezerért. Alkalmi vételnek látszott, de messze volt a víz, és semmivel sem látszott tágasabbnak a tér, mint Tapolcán. Zsolcán jobbára házakat kínáltak, illetve telket, tartós használatra, családi ház építése céljából. Ismerősömnek jól berendezett otthona van Miskolcon, így aztán nem lakást, nem építési, hanem élet- lehetőséget keres... Távolabbi tájakra eveztünk hát. A január 1-től nagyközséggé lett, egyre inkább fel- kapottabbá váló Tiszalúc nem nyerte meg barátom tetszését. A városi címért kapaszkodó Szerencsen csak átrobogtunk. Szirmán sem lehet olcsóbban lakhatási lehetőséghez jutni, mint itt. Bod- rogszegiben akadtunk az első lakatlan házra. Kőhajításnyi- ra a Bodrogtól, bedeszkázott ablakszemekkel, hámló vakolattal. A készséges falubeliek felvilágosítottak: gyakori vendég itt a víz, a laposról mindenki igyekszik a partoldalba ... Minimális ár reményében sem érdemes alkuba bocsátkozni. De nézzünk szét Erdőhorvátiban. öt lakatalan házat kerestünk fel. Volt köztük málladozó vályogviskó, s padlós szobájú, még roppanatlan gerincű kőház is. Az előbbit néhány ezerért meg lehetett volna kapni, s az utóbbit 40 ezerre mondták a szomszédok. (Majd egy hold a kert, az udvaron kút, a villanyt újra be lehet vezetni, a kapu előtt áll meg az autóbusz.) Sajnos, csak a szomszédok adtak, adhattak felvilágosítást. A tulajdonos valahol a főváros környékén él, s vevő híján sorsára hagyta szülei házát. Már legalább két esztendeje senki sem nyitotta ki az ajtót, senki sem merített vizet a kútból, senki nem tette rendbe a kertet * Ez volt az a pillanat, amikor már nem az érdekelt elsősorban, hogy ismerősöm nagy terve megvalósul-e, hanem az foglalkoztatott, hogy miért árvulnak el a házaik, miért mennek veszendőbe még menthető értékek. Erdőhorvátit a debreceniek például már fölfedezték. Tucatnyi egyforma hétvégi ház emelkedik a falu határában, a hegyek szoknyáján. És vajon az, aki az Alföldről ide zarándokol, miért nem vesz meg félpénzen egy lakható, vagy lakhatóvá tehető elhagyott épületet, s miért fektet aránytalanul sokat egy se szép, se olcsó, télen lakhatatlan, uniformizált faházba? Utánanéztem, s. megdöbbentett a tény. Borsodban legalább négyezer lakóház áll üresen. Ezeknek fele, harmada lakható, a többi csekély költséggel lakhatóvá tehető. Tudom, hogy ez nem oldja meg a városokban, nagyközségekben otthonra várakozók gondjait. De nemcsak a nosztalgia mondatja velem, hogy ezeket a hajdan családoknak menedéket adó otthonokat hasznosítani kellene. A törvényes keret adott, hiszen ha valaki elhagyott házat vesz, vagy vesz gondozásba, az (ha már lakása van) mentesül a tulajdonszerzési korlátozás alól, mert nemcsak a tapolcai számít víkendteleknek, hanem az a hely is. amelyiken valamelyik faluban gazdátlan épület áll. * A városi lakásépítés korábbi ütemű visszafogása fölértékelte a városkörnyéki települések ingatlanainak árát. A tanács sokat áldoz arra, hogy például a miskolci agglomerációhoz tartozó tizenkét településen jövő év végéig ezer telek az egyéni erőből otthonteremtő lakosok rendelkezésére álljon. Praktikus megfontolások miatt emelkedett a városkörnyék fejlesztése a városfejlesztés rangjára. Ha úgy tetszik: önvédelemből, az arányosság fokozottabb szem előtt tartása jegyében. Növelni kell a vidék, a falu megtartó erejét, ezzel is mérsékelve a városokra nehezedő nyomást és a városba áramlás ütemét. A távolságok lerövidültek, az urbanizáció áldásos kényelme már a várostól távol is élvezhető ... Éppen ezért döntött úgy csendes vidéki magányra vágyó ismerősöm, hogy vizsgálódási körét még nagyobb távolságra nyitott szárú körzővel rajzolja meg. BRACKÖ ISTVÁN Kettőn áll a vásár A piaci etikett elviseli az alkudozást. Senki nem talál kivetnivalót abban, ha a retket, vagy a paprikát, paradicsomot egy vagy két forinttal olcsóbban kéri az ember. Az viszont érdekes, hogy a „formásabb” standokon, sőt magánkiskereskedők pavilonja előtt, ritkán hallani ilyesmit: adja 50 fillérrel olcsóbban! Pedig alkudni ott is lehetne, csak a pult mintha kicsit elválasztaná a vevőt és az eladót egymástól. A VASVILL mostani vásárában nincs pult. Egy megállítótáblára lettem figyelmes a minap. Önnek mennyit ér? — jelszóval alkudni lehet a Bajcsy-Zsilinszky úti üzletben csillárokra, álló- és asztalilámpákra. Az üzletvezető meséli, hogy már a második ilyen attrakciójuk ez. S hogy berzenkedtek ellene, amikor az igazgatójuk kitalálta. De most már ők is beletanultak az alku vezetésébe, rutinosabban megy a dolog. Az árból 20—25 százalékot lehet lefaragni. A vásárlókat jól ismerő eladó mosolyog: persze mindenki féláron szeretné megkapni azt, ami neki megtetszett. De mi tudjuk, hogy melyik a kurrensebb áru, s azt is, melyiket rakosgatjuk már régen a raktárban. S így kalkulálunk. Ritkán marad itt, ami megtetszik, noha csak 20 százalékkal olcsóbban tudjuk adni. Ezzel is úgy vannak az emberek; meglátni és megszeretni. S végül már annak is örülnek, hogy valamennyivel olcsóbban kapták meg. Hát igy folytatjuk mi a Kettőn áll a vásár gyakorlatát: s valljuk, hogy mindketten jól járunk. O. E.
