Déli Hírlap, 1982. április (14. évfolyam, 78-102. szám)
1982-04-23 / 96. szám
Ki lesz a legügyesebb autóvezető'f sfe Hol tél, hol tavasz... (Kiss József felvételei) l\em eszi mess a kutya a telet... Hórekordot döeíöttíink Még mindig jólesik a fűtés, s reggelenként a nagykabátot sem érezzük tehernek. Igazán szeszélyes a mostani április. Rügyeznek, virágzanak a fák, erőteljesen tűz a nap, ám nem sok meleget ad. Néhány perc múlva tavaszi zápor mossa fel az utcákat sőt a hóesés sem megy ritkaságszámba. Az Országos Meteorológiai Intézet repülőtéri főállomásán Görgényi László technikus átlapozta az utóbbi évek időjárásjelentéseit. 1977-ben április 13-án esett a hó utoljára. Tavaly az utolsó hózápor április 18-án söpört végig Miskolcon. A tegnap reggeli hóesés már igazán a tél ráadásának számít. A Kiliánban a leghidegebb téli napokra emlékeztető hóvihar kerekedett, ám a repülőtéri állomáson csak néhány perces hószállingózást regisztráltak. A Bükkben azonban húszcentis összefüggő hótakaró várja a téli sportok szerelmeseit. Reggelenként mínusz egy-két fokot mérnek ... s ami a legszomorúbb, minden előrejelzés azt sugallja, hogy az a bizonyos eb egyhamar nem eszi meg a telet. (sz. i.) Pannon magasfazék Velélkfdő a Park motel előtt A Magyar Autóklub Borsod megyei Szervezete április 25-én, vasárnap délelőtt 10 órakor rendezi meg A legügyesebb autóvezető cím elnyeréséért kiírt országos vetélkedő miskolci területi selejtezőjét Miskolc-Tapolcán, a Park motel előtti autóparkolóban. Ralliverseny- zök kivételével mindenki nevezhet, délelőtt 9.30-ig. Autóklubtagok nevezése díjtalan, nem klubtagok 25 forint nevezési díjat fizetnek. (A helyszínen kedvezményesen lehet belépni az Autóklubba.) A verseny két részből áll: 1. KRESZ-teszt- lap kitöltése; 2. ügyességi verseny. Géposztályonként az első két helyezett jutalomban részesül, a géposztályonkénti első négy helyezett jut tovább a megyei döntőbe. Uh Miskolci A Miskolci Postaigazgatóság az 1981. évi szocialista munka verseny ben elért kiemelkedő eredményei alapján a közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint a Postások Szakszervezete elnökségének egyetértésével elnyerte a Kiváló Igazgatóság megtisztelő címet. A kitüntetés ünnepélyes átadása ma délután 2 órakor lesz az Avas étterem Fehértermében. A Bonyhádi Zománcáru- gyárban megkezdték a BNV-n az Ipari Minisztérium formatervezési és gyártmányfejlesztési pályázatán második díjat nyert Pannon- edénycsalád sorozatgyártását. A fazék és lábas „összeházasításából született” magasfazekat acéllemezből hatféle: 14, 18, 20, 22 és 26 centi- méteres átmérőjű változatban készítik, belföldre főleg a hazai háziasszonyok által kedvelt, piros, valamint szemcsés fehér színben, matricás díszítéssel. Eddig tízezer Pannon-edény- sorozatot küldtek a boltokba. Az oktatást segítik Az audiovizuális eszközöknek egyre nagyobb szerep jut a tanításban. Az Iskolatelevízió adásai azonban nem tölthetik be teljes egészében ezt a teret, így szinte minden oktatási intézményben alkalmaznak írásvetítőket, filmvetítőket. Az iskolákat járva azonban sokat látni kihasználatlanul, meghibásodva. Nem egy iskolavezető azzal védekezik, hogy sokba kerül a fővárosba való szállítás, megvárják, míg egy-egy szállítmány több helyről összegyűlik, altkor társulva viszik javíttatni. Kevesen tudják, hogy nem kell Budapestre vinni a hibás audiovizuális berendezéseket, hiszen Miskolcon a Foto-Elektronik Ipari Szövetkezet műszerészei is elvégzik ezeket a munkákat. A legmodernebb nyugatnémet és japán gépekkel, precíziós eszFolt a betonon A rendőrségi és baleseti hírek tengerében fel sem tűnik egy ilyen néhány soros információ: K. Erzsébet 64 éves nyugdíjas leugrott a tizedik emeletről. Én is csak azért idézem fel a tragédiát, mert szinte szemtanúja voltam. A szomszéd ház tetejéről indult utolsó útjára az idős asszony. Reggel, tehát abban a napszakban, amikor a családok munkába készülődnek és táskás gyerekekkel telik meg az utca. Bizonyára voltak, akik látták is a zuhanó testet, a többiek már csak az intézkedő rendőrökkel körülvett, letakart tetemet nézhették, borzongó kíváncsisággal. A gyerekeket elzavarni sem lehetett, amíg be nem csöngettek a közeli iskolába. Megteltek az ablakok, a lépcsőfeljárók és szájról szájra szálltak a „jól értesültek” frissiben továbbadott tájékoztatásai. Pedig az ilyen tragédia hátterét szinte lehetetlen felderíteni. Az idős nő egész sorsának, testi és lelki betegségének ismeretében sem mondhatna többet az ember: megmagyarázhatatlan, elfogadhatatlan. A tömegben elvegyülve olyan véleményt is hallottam, hogy ezek a magas házak szinte csábítanak az öngyilkosságra. Én ezt nem hiszem. Amíg nem épültek panelházak, ott volt a romantikus történetű Molnár-szikla... És a viszonylag könnyen beszerezhető fájdalomcsillapítók, altatók hatalmas választéka is eszközt kínált. De nagyon leegyszerűsíti a dolgot, aki az „alkalom szüli a tolvajt” mintájára az öngyilkosságok viszonylag magas számát az eszköztár bővülésével magyarázza. Elgondolkoztató viszont, hogy mi, lakótelepi emberek — ha úgy vesszük, szomszédok — milyen keveset tudtunk arról, akinek a tetemét sápadt arccal körülálltuk. Az emberi kapcsolatoknak kétségkívül nem a legfontosabb változata manapság a szomszédság. Az elmagányosodást is túlzás lenne egy nevezőre hozni a lakótelepi életformával. És mégis... Egy ilyen tragédia kell, hogy önvizsgálatra késztessen bennünket: tudunk-e eleget a körülöttünk élőkről, azokról, akiknek mindennapi tevékenysége — legalább zajok, neszek formájában — átszűrődik hozzánk a betonfalokon, akikkel a liftben, lépcsőházban, a boltban szinte naponta találkozunk? De nagy merészség-e tovább bővíteni a kört: menynyi tudunk például közvetlen munkatársaink gondjairól, megvan-e bennünk a készség, hogy akárcsak egy jó szóval segítsünk, ha kell? Ablakomból odalátni és még látom, vagy legalább látni vélem a foltot a betonon. Ezért számomra ez a hír nem *egy a sok közül.. (békés) Szakmunkás egyetemisták ///. „Nem vagyok mérnök úr” Különös emberek ezek a szakmunkás egyetemisták; mások, mint az érettségizettek. Alig ismerik az utóvizsgát, számukra a bukás, az évismétlés megsemmisítő kudarc lenne, s ami ritka felsőoktatási intézményekben: majdnem minden előadáson bent ülnek a padban. Sok a pótolnivalójuk, nem lazíthatnak. Az egyetemekre, főiskolákra felvett SZET-esek háromnegyede sikeresen elvégzi az öt, illetve három évet. Egynegyedük lemorzsolódik, de elsősorban anyagi, s nem tanulmányi okok miatt. + HA ROSSZUL TANUL, ELKÜLDIK — Végeztünk korábban egy felmérést arról, hogy a SZET- esek miképp vélekednek a tananyagról. Nos, döntő többségük elégnek találta, 27 százalékuk kevesellte, s mindössze 3 százalékuk vélte úgy, hogy sok az, amit kapnak. Dr. Bir Jánosnak, a műszaki SZÉT igazgatójának szavait látszik alátámasztani Titkos Ferenc szakmunkásból lett gépészmérnök véleménye is: — A tanulás számomra nagy nehézséget jelentett. De vállaltam. Tudjam, hogy bíznak bennem otthon, a gyárban, nem mondhattam csődöt. Az első egy-két év után aztán belejöttem. Ügy voltam ezzel is, mint lakatostanonc koromban a reszeléssel. Eleinte az se nagyon ment... Az első évek kényszerű buktatói után a SZET-esek az évfolyamok krémjévé válnak. Persze ehhez az is kell, hogy a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyamára a legjobbak kerüljenek. Az igazgató erről ezeket mondotta: — A SZET-re való kiválasztás most már jónak mondható. A vállalatok vezetői alaposan megfontolják, kit küldjenek a tanfolyamra, ám még így is sokan, legalább egy- harmaduk idő előtt abbahagyja az egy évet. De azt is figyelembe kell venni, hogy most már mi is elküldjük azokat, akik rosszul tanulnak. + MEGSZAKAD A KAPCSOLAT Akik pedig bekerülnek az egyetemekre, főiskolákra (ez utóbbira azonban alig jelenttergákkal felszerelt műhelyben áz esetleg hiányzó alkatrészt is elkészítik, és Iegrosz- szabb esetben is két hét alatt keznek, mintha nem lenne rangja), azoknak — mint már mondottuk — háromnegyede el is végzi azt. És utána visz- szamegy dolgozni oda, ahonnan jött. — A frász kerülgetett a diploma megszerzése előtt két- három hónappal. Fogalmam sem volt, hogy hová, milyen munkaterületre fogok kerülni, mit kell csinálnom — emlékezik vissza azokra az évekre Kolozsváry Tibor. — És pont a legrosszabbkor volt ez a bizonytalanság, akkor, amikor az államvizsgára készültem. Való, hogy a kapcsolat a szakmunkás és a vállalata között az iskolai években megszakad. Helyesebben, egy valamire korlátozódik: az ösztöndíj fizetésére. — Hozzátartozik az igazsághoz — folytatja Kolozsváry —, hogy az öt év alatt kétszer vagy háromszor voltam bent a cégnél. Arra vártam, hogy ők értesítsenek engem. Ez a fél évtized pedig hosszú idő, felejtésre elég. Én is akkor gondoltam a munkára, amikor csak néhány hónapom volt hátra az iskolából —, mi lesz velem? És, úgy vélem, a (Folytatás az 1. oldatról) Városunk szerepköre, vonzáskörzete ma már nem olyan egyértelműen körülhatárolható, mint a századforduló tájékán — mondotta tegnapi előadásában dr. Le- hoczky Alfréd. Igazából nem központja Észak-Magyarországnak Miskolc, hiszen például Eger és Salgótarján inkább Budapest vonzáskörzetébe tartozik. A változások alapja a gazdaság átadják a megjavított vetítőgépeket. Szaktanáccsal is szolgálnak. (Solymos felv.) vállalatomnak is az utolsó pillanatban jutott az eszébe, hogy jön egy „új” ember, egy mérnök, akinek munkát kell adni. + MESTEREI FÖNÖKE — De azért kapott munkát? ... — Persze. Nem tudom, kinek jutott eszébe, de oda kerültem, ahonnan elindultam: üzemvezető lettem ott, ahol korábban dolgoztam. Jó ötlet volt. Az egykori munkatársaim, mestereim főnöke lettem. Mit mondjak? Eleinte furcsa volt, hogy én közlöm velük, mit kell elvégezniük, de ők nem néztek rám ferde szemmel, nem ugrattak, nem „cikiztek” velem. Ismertek, közéjük való vagyok. Az a szép, hogy nem mémökuraz- nak, hanem Tibinek, vagy szakinak szólítanak. * Tíz év telt el. A SZÉT kinőtt a gyerekcipőből, de ahhoz, hogy felnőtté váljon, még tenni kell. És, nem is keveset! . .4 (Vége) ILLÉST SÁNDOR szerkezetének átalakulása: az a folyamat, ahogy a kisipari jellegű településből 1945 után* egy csapásra egyoldalúan és végletesen nehézipari centrum lett. Ez rendkívüli változásokat okozott a társadalmi rétegződésben is, hiszen a nagyipar óriási munkaerő-szükségletét csak a környékről: a bejáró munkásokkal lehetett, s lehet kielégíteni. Sajnos, a nehézipar mellett más, szakképzett munkaerőt foglalkoztató iparágak nem jöttek létre. A felmérések szerint, bár a városiaknak jutnak elsősorban a „jobb” munkahelyek, még mindig kevés Miskolcon a munkalehetőség a középfokú vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára. Furcsa folyamat, hogy a 30 ezres bejáró tömeg megmarad — csak a bejárás tá-r volsága nő —, ugyanakkor a városból a magasan képzettek egy része kijár a környékre dolgozni. Talán azt is kevesen tudják, hogy a „fiatal” jelző már nem nagyon illik Miskolcra; a kormegoszlás tanúsága szerint lassan az idősek városa leszünk. Nem pesszimizmust takarnak ezek a megállapítások, hiszen az állapot helyes felismerése nélkül aligha lehet tudatos lépéseket tenni a kedvező folyamatok elősegítésére. Bár ez rendkívül nehéz feladat, de a jó szándék nem hiányzik, — erről tanúskodott a tegnapi konferencia hangulata is. Városunk és kornyéke Van aki bejár, s van aki
