Déli Hírlap, 1982. április (14. évfolyam, 78-102. szám)

1982-04-22 / 95. szám

I Alpinisták munkaközössége restest, moist - bármilyen maeassánban Talpunk alatt a város. A látvány csodálatos, innen ke­vesen látták még Miskolcot. És mégis szorongok. — Honnan az ötlet? — Valamennyien tagjai vagyunk a Miskolci Alpin Klubnak, s hogy meglegyen a felszerelésünk, meg hogy pénzt keressünk a túráink­hoz, magas épületek, kémé­nyek festését vállaltuk el. Ügy gondoltuk, hogy ezt a munkát főfoglalkozásban is végezhetjük. Így hát Fehér Tibor, Orisz Csaba, Himer Béla és Himer 3(c Három kémény egymás mellett. A legmagasabb a hegymászó festők munkahe­lye. + A 150 méteres és a 80 méteres szint között URH-rádión tart­ják egymással a kapcsolatot József HETESZ GM fantá­zianévvel 1982. április 1-én megalakította a Hegymászó Technikával Szolgáltató Gaz­dasági Munkaközösséget. Te jő égi De közel kerü­lünk most hozzád! Belebor- zong az újságíró és a fotó- riporter is. Ilyen magasan kell riportot készíteni? Elfá­rad a nyak, a tekintet. Ké­rem. Egy tízemeletes épület talán 30 méter magas. Ez a kémény az ötszöröse. Na gye­rünk! Azon a kis vashágcsón, az oldalán... — Magunk sem hittük vol­na, hogy ilyen hamar bein­dul a kisvállalkozásunk — mondja Fehér Tibor. — Munkát találtak? — Iggn, s méghozzá ha­mar. Alig egy hete voltunk együtt s a szerződést már a kezünkben tudhattuk a ítŐ- technika Vállalattól. Kinéz­tük ezt a kéményt itt a ko­hászat távfűtőművénél, lát­tuk, hogy új, s a légügyi aka­dályjelzések még nincsenek felfestve rá. Jelentkeztünk, hogy mi ezt megcsinálnánk hegymászó technikával. Örömmel fogadtak, hisz a1 cégnek így legalább nem kell körülállványoznia a 150 mé­teres kéményt. Ez Miskolc legmagasabb építménye. Most meghódít­juk .., A legjobb vendéglátók Ünnepi termelési tanács­kozást rendez április 23-án, pénteken délután a Katowi­ce étteremben a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat. Ér­tékelték a tavalyi év gazda­sági eredményeit, s a szocia­lista munkaversenyben nyúj­tott teljesítményeket, s a ta­nácskozáson nyújtják át aki­emelkedő munkát végzőknek a kitüntetéseket s egyéb di­jakat. Lötyög és zörög Bizonyára sokan látták a Delta című televíziós műsorban, hogy a tervezők milyen alapos zajvizsgálatnak vetik alá a ké­szülő autóbuszokat. Hetekig mérik és vizsgálják a motor és a karosszéria okozta rezonanciát. Ezerféleképpen védekeznek a zörgő lemezek ellen, s ha csak tehetik, az összes forgó alkat­rész zajhatását megszüntetik. Mindezt annak tudatában teszik, hogy az erős és éles zaj lassan, de biztosan kikezdi az embe­rek idegeit. Amikor kihozzák a gyárból az új autóbuszt, a motorja csen­des, utasterében még a légy zümmögését is hallani, csakhogy ezután minden közlekedési vállalatnál felszerelik az ablakokra az útirányjelző táblákat. A mindössze három milliméter vas­tagságú táblát egy centiméter szélességű tartóvasak közé he­lyezik. Érthető, hogy minden buszon éktelen csörgést, csö­römpölést okoznak, s egy csapásra megsemmisíthetik a jármű- tcrve. ák fáradságos munkáját. Kérésünk: kisebb tartóvasakat és nagyobb figyelmet az uta­sok iránt! (sz. i.) Számolok. Tíz .húsz... harminc ... No nem, hát ez lehetetlen. Kapaszkodom fel­felé vagy félórája, s még se­hol semmi. Csak vashágcsó. Ügy húszméterenként meg lehet állni pihenni. Köszö­nöm szépen! Alattam a tá­tongó mélység. Le sem me­rek nézni. Felfelé sem. Csak előre, a szürke kéményfalra. Mennyi van még hátra? — Lehet ezt szeretni? — Persze, csodálatos sport a hegymászás. Volt, aki kö­zülünk megmászta a Pamir egyik hétezer méteres csú­csát, volt aki a Mont Blancra jutott fel. — Ez azért mégsem hegy... — De most már ez a mun­kánk is. Mit tagadjam, azért szokatlan volt nekünk is ez az alkotmány. Ilyen maga­san egyikünk sem dolgozott még. Mégis megbirkóztunk vele néhány nap alatt. Már nem törődünk a mélységgel, öt, egyenként három méter széles, piros és fehér színű csíkot kell felfestenünk a 150 méteres szinten, s ötöt a nyolcvan méteresen. Egyi­künk kötélen függve dolgo­zik a kémény palástján, a másik biztosítja. Biztonsá­gunk háromszoros. Egyébként életbiztosításunk is van .., I. S. Szakmunkás egyetemisták //. Ösztöndíj és fizetés A szeptemberben tízéves SZÉT első két évfolyamát csak érettségivel nem ren­delkező szakmunkások vé­gezhették el. Aztán 1975-ben minden szakmunkás előtt megnyílt a SZÉT kapuja. Volt is jelentkezés! Abban az esztendőben ezer fiatal pá­lyázott a műszaki SZET-re, közülük. egyhetes felkészítés után 500-at vettek fel. A nagy lelkesedés azonban hamar lelohadt. A rákövet­kező évben már csak 400-an, míg 77-ben és 78-ban mind­össze 320—320-an kezdték meg a szakmunkások egye­temi előkészítő tanfolyamát + AMI „BETETTE A KAPUT” Dr. Bir János, a műszaki SZÉT igazgatója ekképp ecse­telte előadásában a vissza­esés okait: — Sok minden megválto­zott azokban az években. Nőtt az oktatás időtartama, más lett a tanfolyam időbe­osztása: 2 hét tanulás után 2 hét munka következett, összesen 26 hétig. Csökkent a propaganda, s végül megje­lent az egységes ösztöndíj­rendelet. — No ez az! Az egységes ösztöndíj tette be nálam a kaput. A munkahelyemen megkerestem a 4000—4300 forintot, itt meg egyetemis­taként 2000 forinttal indul­tam. A lányomért kaptam 500 forintot, ez volt a szo­ciális kiegészítés. Persze járt még tanulmányi pénz is, 250 —1000 forint. így jó, ha 3000 forintot haza tudtam vinni. Hahn László otthagyta az egyetemet, visszament laka­tosnak a gyárba. Arról azon­ban, hogy mérnök lesz, nem tett le. Levelezőre jelentké- zett­— Egy évvel többet kell majd járnom — mondja —, de anyagilag jobban kijö­vünk. Tavaly — mivel az illeté­kesek is belátták, hogy a 2000 forintos kezdő-ösztöndíj egy családos embernek bi­zony édeskevés — 50 száza­lékkal felemelték az össze­get: 3000 forinttal indul min­den SZET-es egyetemista. Talán, ha ezt korábban tudja Hahn, ő is az egyetem padjaiban marad. + MINDENKI EGYFORMA De hát miért is kellett egységesíteni az ösztöndíjat? Nem volt jó az a gyakorlat, hogy a szakmunkás egyete­mista ösztöndíjként megkap­ta fizetése 80 százalékát és a szociális juttatásokat? — Határozottan állíthatom, hogy nem. Kolozsváry Tibor már végzett, gépészmérnök. — És miért nem? — Az egyetemen minden­ki egyforma, mindenki egy­ért küzd, a diplomáért. Az, hogy ki honnan jött, s mit csinált, nem érdekes. A pénz­ben ez az egyformaság nem Szépül az ifjúsági ház udvara Az ifjúsági és úttörőház udvarán eddig is sokszor lát­hattunk pingpongozó, futká- rozó gyerekeket. Most elha­tározták, hogy az eddig ki­használatlan udvart rende­zik, s sportolási lehetőséget teremtenek a lakótelep és a város gyerekeinek. A tervek szerint egy bitumenes és egy salakos teniszpályát és tér­S ;>í i ■ ' ­, ^ / % * ' '' .* 'j.v* 4\ ■ •' jjc A házirend utolsó pontja: a hetetlen... hamutartót elvinni tilos, és le- (Kiss József felvétele) játékokat alakítanak ki. Eh­hez a munkához szívesen veszik és várják a város fia­taljainak társadalmi munká­ját. mutatkozott meg. Volt, aki gyengén tanult, kettes, hár­mas jegyeket szerzett, s majd’ 5000 forintot vágott zsebre. Volt, aki gürizett a tanulásban, jeles lett, s csak 3000 forintot vehetett fel ha­vonta. Mindenki annyit, amennyi a civiléletben \*>lt a pénze. Ez pedig gyakorta ellentmondásokat szült. Mu­száj volt egy szintre hozni az ösztöndíjakat. Igaz, a kezdeti 2000 forint kevés volt... + MIVEL KELL TÖRLESZTENI? És bizony az a pénz sem sok, amit egy kezdő mérnök kap. Közismert, hogy egy felsőfokú végzettséggel ren­delkező műszaki szakember fizetése a segédmunkáséval vetekszik. így aztán nem csoda, hogy a SZET-et, majd az egyetemet elvégző fiatalt nagy meglepetés éri, amikor visszamegy dolgozni vállala­tához. — Hogy a fenébe ne döb­bentem volna meg! Nagy ambíciókkal vágtam bele s/z egyetembe, még nagyobb el­szántsággal készültem visz- sza. Elvégre sokat köszönhet­tem a cégemnek. Üfey érez­tem, hogy a munkámmal törleszteni kell. Mondom, a munkámmal. És mi lett? A fizetésemmel kell törleszte- nem. Kevesebbet kapok 400 forinttal, mint szakmunkás koromban. Az egykori mun­katársaim bére jelentősen emelkedett azóta, én meg kezdőnek számítok. Zsoldos János kifakadása érthető. Bár friss diplomás, a gyakorlati munkában ő már korábban bizonyított. Más mérnök ő, nem olyan, mint, akik a gimnázium padjából ültek át az egyetem padjá­ba, s lettek úgy mérnökké. (Folytatjuk) ILLÉSV SÁNDOR Á vendéglátós vállalkozik A vendég válogat A szép természeti tájakat, erueinae,, vizeinkét nemzeti kincsként szoktUK emlegetni. Megyénnben, s tarosunk kör­nyékén nem szűkölködünk lát­nivalójában, megteamtesre ér­demes nevezetességekben, még­sem tartozunk az idegenforga­lom hazai élvonalába. Talán az ötletek hiányoznak V A Miskol­ci Vendéglátóipari VáUalatnál is elgondolkodtak ezen, s úgy döntöttek, hogy ők bizor,, sze­retnének valami hasznút is látni értékeinkből. Idegenfor­galmi kisvállalkozást hoznak létre két tapolcai szálloda — a Lídú és a Park motel — és a Tokaj vendeglaióliaz részvé­telével. A kisvállalkozásban te­vékeny szerepet játszik a Bor­sodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság és az IBUSZ is. De vajon mi az, amire vállalkoz­tak? Az ötlet egyszerű: mind­azt, ami létezik városunk s tágabb környékének idegen- forgalmi kínálatában, együtt, szinte egységcsomagként kí­nálják fel az érdeklődőknek, a megrendelő szája ízére bízva, milyen komplett utat szeretne összeállítani saját­maga számára. A tapolcai szállodák szolgálnak a ven­dégek szálláshelyéül, s a szobakulcs mellé ingyen für­dőbelépő is jár. A Tokaj vendéglátóház sajátos jelle­gének megfelelően kínálja fel összes kulturális rendez­vényét, szórakoztató műso­rát, a Miskolci Kabarétól kezdve a diszkóig. Emellett megszervezi az érdeklődők színház-, mozi- és tárlatlá­togatását, tetszés szerint szakmai programot nyújt, városnézést szervez — rossz idő esetén filmen mutatja meg a várost — és sport- eseményekre is szerez belé­pőket. A vendéglátóház Fip­rega-védnöki táblás konyhá­ja is a vendégek rendelke­zésére áll. Ajánlatként szerepel a Bükki-party: ez nem más, mint egy kis nosztalgiavo­natozás a restaurált kisvas­úti szerelvényen Andó-kútig, ahol kitelepült konyha és folklórműsor várja a ven­dégeket. A helyszínen a vállalkozók és a BEFAG pénzéből már épül a kör­nyezetbe illő rusztikus sza­badtéri ebédlő, padok, asz­talok, tűzrakóhelyek. Az ajánlatokból semmi sem kötelező érvényű; min­denki^ az igényeihez, anyagi lehetőségeihez mérten állít­hatja össze a saját útiprog­ramját. Létezik ily módon egészen olcsó, diákzsebnek való összeállítás, s luxusigé­nyeket kielégítő, nyugati tu­ristáknak való utazás. A vállalkozás egyik előnye ép­pen ebben rejlik, hiszen így az árakkal szabadabban bán­hatnak, valódi konzultáció folyhat a megrendelők és a szervezők között. A vállal­kozás szervező-vezető szere­pét a Tokaj vendéglátóház látja el. Természetesen a vállalko­zás résztvevői érdekeltek az üzletmenetben: a növekvő bevétel egyben növekvő ke­resetet is jelent az ott dol­gozóknak. A sikert az elkö­vetkezendő hónapok döntik el, de a résztvevők optimis­ták, hiszen már a progra­mok téliesítésének tervein dolgoznak. (k-ó)

Next

/
Thumbnails
Contents