Déli Hírlap, 1982. március (14. évfolyam, 51-77. szám)
1982-03-15 / 63. szám
Vendégségben, Borsodban A VÍZRŐL, Hl\l)E\hI\I.K Lássák azt, amit Irány a Tisza! musban túl nagy a kockázat. Joggal boncolgatta a városi tanács illetékes osztályvezetője: van-e reális veszélye annak, hogy Miskolc víz nélkül marad? Igen, számolni kell vízkorlátozással, mert a körülmények szerencsétlen összejátszása elnémíthatja a csapokat. (Nagy szárazság, vagy a víznyerőhelyek váratlan elszennyeződése stb.) így megnyugtató és hosszú távon megoldást csak a Tisza vizének hasznosítása jelenthet. Tiszalúc térségében terveznek egy „vízgyárat”. Az előmunkálatok, az úgynevezett vízfeltárás már folyik. Az eredmény dönti majd el a technológiát. Napi százezer köbméter vizet várnak, remélnek innen a szakemberek. (Jobb napokon ma ennyi a város napi fogyasztása.) Ügy tűnik, hogy a szennyvíztisztító-mű gyorsabb ütemű építése is jó vágányra került. Az eredeti elképzelést már messze túlnőtte az új koncepció. A terv az ezredfordulóig azt ígéri, hogy a három ütemben megépítendő tisztítómű napi teljesítménye 210 ezer köbméter lesz. A majdani avatás kapcsán remélhető. hogy nemcsak a város szennyvize tisztul le hanem a kivitelezés sok félreértése és vitája is ... B. X. Ebben az új fonógépben már nincsenek orsók: a szakemberek turbinás típusúnak nevezik. A Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyárában nemrég vásárolták meg ezt a nyugatrémet masinát, ami meggyorsítja a munkát, s minőségi terméket produkál. A gép a jelenleg beszerezhető legkorszerűbb típusok közé tartozik. (Kerényi László felvétele:) Tanácsok építkezőknek Telkek, tartós használatba Az állami tulajdonban levő beépítetlen lakó- és üdülőtelkeket, építési telkeket az építkezni kívánó lakásszövetkezetek, üdülőépítő szövetkezetek, építőközösségek és állampolgárok részére tartós használatba adhatják az illetékes tanácsi szervek. A tartós használatba adás lebonyolításával megbízhatják az építésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervet, az Országos Takarékpénztárt és az ingatlankezelő vállalatokat. A használatba adható építési telkeket a fővárosi kerületi, megyei városi, városi, illetőleg községi tanács végrehajtó bizottsága jelöli ki — közli az építkezésekkel kapcsolatos jogi tanácsai között az Építésügyi Tájékoztatási Központ. A használatba adható építési telkek kijelölése során meg kell határozni a használóként ‘kiválasztott szövetkezetei vagy személyeket, a telkek beépítésére vonatkozó hatósági előírásokat, valamint a használatbavételi díj megállapításánál figyelembe vehető kedvezményeket, köztük az út-, járda- és közműellátottságot. Az építési kötelezettség teljesítésére három évnél, üdülőteleknél két évnél rövidebb határidőt nem állapíthat meg a használatba adó szerv. Használóként csak az választható ki. aki az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdonáról szóló jogszabályok értelmében nem esik tulajdonszerzési korlátozás alá, illetve a korlátozás alól felmentést kapott, akinek beépítetlen lakó-, üdülőtelek nincsen tartós használatában, továbbá, aki vállalja a beépítésre vonatkozó előírások teljesítését és a díj megfizetését A szerződést írásba kell foglalni, és csak akkor köthető meg. ha a használó a díjfizetési kötelezettségét az előírt feltételek szerint teljesítette. A használati jognak az ingatlan-nyilvántartásba, telekkönyvbe történő bejegyeztetéséről a használat K-- adó köteles gondoskodni. ma március 21-e, Benedek napja, ennek ellenére számos, vidéken József napja, március 19-e számít tavaszkezdésnek. Sok helyen ezen a napon eresztik ki a mé- heket. Göcsejben a gazda József-napkor nem megy el hazulról, hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek. Eger környékén a szőlő nyitását javasoló regula így szólt: „Szent Józsefkor nyissad, ha vízben áll is a lábad!” A nép ugyanis egyházi hatásra ezen a napon Józsefnek, a názáreti ácsnak a névnapját köszöntötte. A csengődi homokra települt parasztok szerint viszont Sándor és József a szegény nép ellenségei. Ugyanis ilyenkor fújnak a böjti szélek, s a házakon kikezdik, megbolygatják az öreg, rozzant szalmatetőket. Március 21-én, a tavasz első napján Tápé öregasszonyai hagymát duggattak. Ez volt a „benedöki hajma”. Bertalan napján, augusztus 24-én kellett felszedni. Szedés után hét napig a háztetőn szárították, majd zacskóba gyűjtötték, tífuszos beteg hasát, fejét mosogatták, ke- negették a főztével. A század elején Göcsejben Bene- dek-napkor zsírt és fokhagymát szenteltettek: görcs, ha- sogatás, daganat orvosságának hitték. Azt tartották, a vele megkent jószághoz boszorkány, rontás nem fér. Igen, kedves mérnök úr, az ön — lapunkban is megjelent — javaslata nem számít teljesen új elgondolásnak. Némi kétellyel fogadta ugyan beszélgetésünk alkalmával, de ettől tény marad: a függesztett villamospálya vagy egy évtizeddel ezelőtt már szerepelt a közlekedés- fejlesztési koncepciók között, aztán lekerült a napirendről, csakúgy, mint a földalatti, illetve a kéregvasút, nyilván azért, mert meghaladta a város anyagi lehetőségeit Javaslatával — a Széchenyi úti villamospálya felújítása helyett foglalkozzanak az illetékesek a „függesztett” létesítésével — el is késett, hiszen a beruházás előkészítése folyamatban van, 1984 januárjában megkezdik a munkát. A huszonnegyedik órában, mert a villamossínek olyan állapotban vannak ma már, Tisztelt Uram, hogy... Inkább nem is mondom, milyenben, mert ha elhiszi, nem ül többet villamosra. Közlekedni csak kell valahogy, az Ön által javasolt módszer hazai megvalósítása pedig nemcsak sok pénzt, hanem sok időt is igényelne. Unokáink tehát — bárhogy fájlaljuk is — valószínűleg még a jó öreg villamossal találkoznak a Széchenyi úton, például a színház előtti szűkületben is, ahol mint írja, alig fér el két kocsi egymás mellett. De ha ennyire kilátástalan javaslatának a jövője, mi értelme van ismételten foglalkozni vele itt a lap hasábjaiéi? E kérdésre azt válaszolhatom, hogy nekem az ön eljárása legalább annyira tetszett, mint maga a függővasút. Hogyan is történt? jjt A wuppertali vasút Tizenhat évvel ezelőtt meg látogatta az NSZK-ban, Wuppertal városában az ismerőseit. Ott közlekedik — a pálya egyes szakaszain a Wupper-patak fölött — a függővasút. Önnek nagyon megtetszett ez a kényelmes, szellős, gyors közlekedési eszköz, és vásárolt is néhány olyan levelezőlapot, melyen a város egyéb nevezetességei mellett, ez látható. És tizenhat évvel később, amikor a Széchenyi út felújításáról olvasott lapunkban, felidézve emlékeit, megírta lapunknak a javaslatát. A tevékeny, sőt — remélem, nem sértődik meg érte — örökmozgó nyugdíjasok közé tartozik, és ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem az unalomtól, hanem pénzt is hozó tevékenységétől lopta el azt az időt, amit lokálpatrióta buzgalmától hajtva lapunknak, s rajtunk keresztül városának szentelt. Nem áll ezzel egyedül, de azt sem állíthatnám, hogy túl sokan vannak, akik határon innen és túl miskolci szemmel nézelődnek: mit lehetne hasznosítani a szőkébb pátriában abból, amit más tájakon szépnek, jónak találnak? Inkább csak irigykednek, ájult csodálatba esnek számosán, és visszatérve mindent — vagy csaknem mindent — kopottnak, szegényesnek, elmaradottnak találnak. Mer t: bezzeg itt, ott és amott... A ló másik oldalán tanyázik, ki a Szinvát Szajnának, a tízemeletes lakóházat felhőkarcolónak, s az egész várost tündérkertnek hiszi. Mi tagadás, nem az. De azért meg lehet szokni, sőt meg lehet szeretni, kivéve persze köztisztasági viszonyait, egyikmásik lakónegyedének arculatát, és némely lakójának modorát, mentalitását. No, lám már belőlem is — e rovatban szokatlan — lelkesült szavakat csal ki az a viszonylag egyszerűnek tűnő tény, hogy Ön a távoli Wuppertal- ban is a mi sokat ócsárolt Miskolcunkra gondolt. Füg- gővasútunk aligha lesz valaha is, de ha egyre többen gondolkoznak és tesznek úgy, mint Ön, akkor azért rendelkezünk majd néhány olyan látnivalóval, melyet — képeslapon megörökítve — elnézegethetnek akár a Wup- per-park mentén is. Addig persze még sok víz lefolyik a Wupperen, illetve a Szin- ván, és egyelőre annak is örülünk, ha új síneken szalad a villamosunk. (Csak már ott tartanánk!) (békés) 3)c Ebbe a barlangba legközelebb már hozzáértőkként adják el a túrákat — akár Győrben is. eladnak A Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal (Borsod Tourist) és a Volán 3-as számú Vállalatának utazási irodája valami egészen új dolgot talált ki. Négy napig megyei kirándulásra hívták az ország idegenforgalmi hivatalainak és Volán utazási irodáinak fiatal dolgozóit. Hogy miért? — arról kérdeztük Simon Lászlót, a hivatal vezetőhelyettesét és Szabó Imre irodavezetőt. — Ezt a négy napos kirándulást, vagy inkább találkozót olyan fiatal idegen- forgalmi dolgozóknak szer: veztük, akik közvetlen kapcsolatban állnak megrendelőinkkel. Velük találkozik az utazni szándékozó, ha felkeres bennünket. Többségük az ország különböző pontjain úgy propagálta, úgy adta Tavasz közeledtén, március legnépszerűbb, legjelesebb napjaira, a Sándor, József, Benedek — Zsákkal hozza a meleget kétsoros mondóka emlékezteti a legtöbb embert. A tavasz eljövetelét ősidők óta ünnepli az emberiség, s ez az ünnep a különböző kultúrákban sajátos szokásokat, hiedelmeket teremtett. Már a télbúcsúztató farsangi vigasságokban, továbbá a húsvéti gonoszt, betegséget elűző, tisztító rítusaiban, szokásaiban is megtalálhatók a tavaszt, a természet megújulását, a termékenységet köszöntő motívumok. A tavaszkezdet, a tavaszi napéjegyenlőség dátuel a borsodi utakat, hogy még maga sem járt soha ezen a tájon. Épp ezért gondoltuk azt, hogy megmutatjuk nekik megyénk nevezetességeit, megismertetjük őket szállás és étkezési lehetőségeinkkel. Így legalább Hosszú tapasztalás, megfigyelés az alapja ennek az időjósló rigmusnak: Mátyás, Gergely két rossz ember. Vagyis február 24, és március 12. között — ezekre a napokra esik a két névnap — gyakran nagy hideg szokott lenni. Solymos felv.) a közeljövőben tudni fogják, hogy az a túra, amit eladnak, milyen is valójában. A csaknem hetven tagú idegenforgalmista csoporttal szombaton Aggteleken találkoztunk. Mindannyian elismeréssel beszéltek a borsodiak kezdeményezéséről, s ezt emelte ki mondanivalójában dr. Pásztor Lászlóné, az Országos Idegenforgalmi Hivatal osztályvezetője is, amikor az idegenforgalom jelenlegi helyzetéről, feladatairól tartott előadást. A négy nap alatt a fiatal idegenforgalmi dolgozók megismerkedtek Miskolccal, a zempléni vidékkel, az aggteleki tájvédelmi körzettel és Kazincbarcikával. Az aggteleki Baradla barlangban a szokásos fény- és hang játék mellett a tiszakeszi Pávakor női énekkara is szórakoztatta őket. A Borsodba utazni vágyókat ezzel is csábíthatják ... A vízről volt szó az Országos Vízügyi Hivatal szakembereinek, valamint Borsod és Miskolc párt- és tanácsi vezetőinek eszmecseréjén. Így aztán írhatjuk azt is, hogy a víz kapcsán szinte mindenről szó esett: a csecsemőket fenyegető kékbetegségtől kezdve a karsztforrások mindig bizonytalan hozamán át az infrastrukturális ellátás fokozásának lehetőségéig. A szakemberek a régi témákat vitatták meg, új megvilágításban. A „hazai csapatot” dr. Pusztai Béla, Borsod általános tanácselnök-helyettese, a vendégekét dr. Szirota István főosztályvezető vezette. Az volt a kérdés, hogy az új (szűkülő) anyagi lehetőségek és az új (robbanásszerűen jelentkező) igények közepette újra kell-e gombolni a kabátot? Azaz merre tart, milyen léptekkel haladhat a vízellátás és a csatornázás fejlesztése? A soktémájú, részletkérdéseket is operatív alapossággal taglaló találkozón Miskolc vízellátásának helyzete két szempontból is új módon merült fel. Egyrészt hosszú évekre előre szóló perspektívát ígért, másrészt figyelembe vette a megyeszékhely tágan értelmezett agglomerációjának igényeit is. Miskolc szomjas város és a Tiszára kacsintgat. Bár a bükki források és a környező folyók kavicsteraszára telepített kutak még győzik, de ebben az ellátási mechanízSzíne és A függővasút — felfüggesztve A benedöki hajma „Nyissad, ha vízben áll is a Iáhad”
