Déli Hírlap, 1982. március (14. évfolyam, 51-77. szám)
1982-03-08 / 57. szám
\ 7 f • arosi tanácstagok beszámolói Ma tartja tanácstagi beszámolóját Béres Pál és Le- hoczky András, 15. sz. Általános Iskola, Miskolci u. 38/a sz„ 18 órakor; Hell István, Szeretet utcai Általános Iskola, 17.30 órakor: Székely László. 11. sz. Általános Iskola, Krausz Gy. u. 2„ 17 órakor. Jobban x keresnek a drótgyárban Dinamikusan nő a December 4. Drótművek kollektívájának bérszínvonala. 1978-ban 45 426 forint volt az átlagkereset, tavaly már meghaladta az 54 ezret. Az egy dolgozóra Jutó jövedelem 47 ezer forintról 60 ezerre emelkedett néhány esztendőn belüL Ha szépek a lányok... Ha szépek a lányok, attól szebb az élet. Nagyanyánknál szebb öregasszony nincs. Anyánk a legszebb asszony. Feleségünk a legasszonyosabb nő. Kedvesünk gödröcskéi a legkedvesebbek. Mindezt nem Így fogalmaznánk meg, ha nem lenne nőnap, és talán virágot sem vennénk, ha a nők napja nem március 8-án lenne. Nem a férfiember pénztárcájára spekuláltak pedig, amikor Clara Zetkin az 1910-es koppenhágai nemzetközi szocialista nőkonierencián azt javasolta, hogy legyen az évnek egy napja, amely csak a nőké. Nagyanyáink generációja ezzel is a választójogért harcolt, ma könyvből nézzük ki, hogy március 8-ának mi a történelmi alapja. Nem tudjuk, mert ma már a világ legtöbb országában nem kérdés, hogy van-e választójoga a nőknek. Törvény előtt egyenlő jogokkal bírnak nők és férfiak, de egyesek szemében a nő még mindig csak drága „csecsebecse", virágszál a gomblyukban, vagy ingyencseléd, statisztikai megfontolásokból választott testületi tag, a karriert egyengető reprezentáció kelléke. Pedig a nők többen vannak, tovább élnek, ők hozzák világra a gyereket, ők főznek ebédet, alkusznak a piacon, ők küldik el a villanyszámlást, ha eggyel kevesebb a forint. Nem különbek, csak mások, és ezért vesszük meg a virágot. Tíz év múlva virágot kap az a kislány, akit tíz évvel ezelőtt a kórházban „felejtettek', és lehet, hogy virágot kap az az anya is. Csokorral állit be a férj, és a szeretett virágot hozza a kedves. A virágnak ára van. Egy világot kérünk érte cserébe. Azt adjuk, amit várnak tőlünk, és azt kapjuk, amit kiérdemeltünk. As igények sarkantyúja ...és a tisztes középszer koionca Terv a véradásra A Magyar Vörösk eresírt Borsod megyei Vezetőségériek véradásszervezési munkabizottsága március 9-én délelőtt 10 órakor a Palotás étterem különtermében ülést tart. Sztankovics József, járási vöröskereszt-titkár tájékoztat az encsi járás eredményeiről. Dr. Mády János, a megyei vértranszfúziós osztály vezetője az elmúlt esztendő vérvételi térvteljesíté- séről, illetve az 1982. évi véradási tervről számol be. Az ülésen jelen lesz dr. Rozim János, a Vöröskereszt járási vezetőségi elnöke és dr. Molnár György, a megyei kórház igazgató főorvosa. Energiatakarékos konvektorcsaiád 'Kiéitelében tetszetősebb, energiatakarékosabb konvektorcsaláddal váltja fel eddigi fali gázfűtőkészülékeit a Fegyver- és Gázkészülék- gyár. Márciusban készülnek el az első, új típusú 3,5 kilowatt teljesítményű gázkonvektorok, melyeket jövőre követ a legkisebb, a 2,2 ki- Jowattos és már különféle vizsgálóintézetekben minősítik a család harmadik, 5,5 kilowatt teljesítményű tagját. A termékváltást — a korszerűsödés követelménye mellett — azért határozta el a vállalat, mert a lakóépületek szigetelési előírásainak megszigorításával csökkent a hőveszteség, feleslegessé vált a nagyobb teljesítményű konvektorok felszerelése. A számítások szerint mintegy 10—15 százalékos energiamegtakarítás érhető el az optimális teljesítményű konvektor alkalmazásával. A új konvektorcsalád fűtőanyagigénye nemcsak kisebb teljesítménye, hanem + A játék komoly dolog ... (Kiss felv.) nagyobb hatásfoka miatt is csökken. A készülékekbe korszerűbb hőhasznosító szerkezetet építenek be. Segítségével az eddigi 80 százalék helyett a felhasznált energia 85 százaléka válik hasznos meleggé. A magyar kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége volt Schönmann László, aki a Tanácsköztársaság idején már intenzív baloldali tevékenységet folytatott. 1919 őszén letartóztatták, s börtönbe vetették. Egész 1932- ig sorozatos letartóztatások, s kínzások követték egymást, de az illegális' KMP tagját csak fizikailag tudták megtörni. 1932-ben, a Szovjetunióba emigrált. Nyolcvan évvel ezelőtt, ezen a napon született. jjc A vasipari szövetkezetben azelőtt soha.„ Az innováció: újítást, újdonságot, megújulást jelent. Mai értelmezése a gondolatok, cselekvések, szabályozók, érdekek összességét foglalja magába; a rajzasztaltól a munkapadon át a piacig, az ötlettől a tettig, a reklámtól a gazdasági futurológiáig. Korábbi közgazdasági lexikonokban hiába is kerestem az innováció definícióját. A legfrissebb, néhány évvel ezelőtt közreadott idegen szavak szótára ritkán használatos fogalomnak titulálja .. . Manapság viszont annál gyakrabban hivatkoznak rá. Ez természetesen nem előzmény nélküli dolog. Az 1968-as gazdasági reform már feltételezte, elvárta a gazdálkodótól, hogy tartVí kend-kenyér Még általSnossá sem vált. máris végigélte a szokásos sajtókampányt az ötnapos munkahét: a vészkiáltásoktól a segélykérő S. O. S.-jel- zéseken át, egészen a hurrá- optimizmusig. A minap reggel már arról hallottam kom. mentárt a rádióban, hogy miközben Pistikéért aggódunk — szeptembertől az iskolákban is általános lesz az „ötnapos-’ — a szóban forgó lurkótól távol áll minden riadalom és alig várja, hogy az eddiginél több ideje jusson kirándulásra, focira, haszontalankodásra és nem utolsósorban a családi kirándulásra. Szóval megy minden a maga útján, engem azonban az a hírecske gondolkoztatott el, hogy itt van és Pesten már kapható a víkend-kenyér. A sütőipar új terméke abban különbözik a megszokott „mindennapitól”, hogy friss marad, péntektől hétfőig. E kenyérben a magyar szellem megtestesülését vélem felfedezni. Aggódunk, vitatkozunk, terveket kovácsolunk, de közben egy pillanatra sem feledkezünk meg a leg. fontosabbról; a hasunkról. Ha vissza tudnak emlékezni rá, úgy kezdődött az ötnapos munkahétre Való felkészülés, hogy a boltok új nyitvatartási rendjét kommentálták, vitatták a lapok, aztán az áruellátás meglevő, illetve várható zökkenőit elemezték mélyen szánté cikkek. Szóval a gyomor örömeivel, pontosabban a gyomor örömeiért érzett aggodalommal nyitotta a fentebb említett kampányt a sajtó — a közérdeklődésnek megfelelően. Az eddigiek azt mutatják, hogy ezzel lesz a legkevesebb baj. (Ha később mégis revideálni kell a derűlátó prognózist, azt semmiképpen sem a rövidebb munkahét rovására kell majd írnunk!) De, hogy bele ne zuhanjak én is a valós gondokat elcsevegő kincstári optimizmus szakadékéba, elmondom, mitől tartok leginkább. Sok házaspár, család csupán levelező viszonyban volt eddig, a rövidre szabott hétvégeken kívül, jószerivel csak üzenetet váltott egymással férj, feleség, szülő és gyermek: „fizesd ki a villany- számlát; ma későn jövök, értekezlet lesz; vacsora a fri- dzsiderben; tegnap férjhez mentem; bizonyítványom elégséges, év végére javítok: stb”. A kevéske szabad időben mosni, főzni, takarítani, tévézni... De mi lesz ezután? Jut idő még arra is, hogy szót váltsunk egymással. A televízió sokat segít, de balga, ki nem készül fel azokra a hosszú órákra, amikor majd együtt ül a lakásban, avagy kint a szabadban az egesz család, és egy olyan, már-már feledett tevékenységet lesz kénytelen gyakorolni, amit úgy is nevezhetek, hogy kötetlen eszmecsere. Van-e még hozzá szókincsünk, lesz-e mit mondanunk egymásnak? A hivatali pletykák gyorsan elfogynak és a tegnapi tévéműsor megbeszélése sem tölthet ki órákat. Bizony, kedves felebarátaim, nehéz napoknak nézünk elébe! A gyerek ellenőrzőjébe bekarcolni „miniszteri” aláírásunkat sokkal könnyebb, mint érdemben megbeszélni mindazt, ami az osztályzatok mögött rejlik. S még ennél is nehezebb lesz majd szembenézni azokkal a sehova be nem jegyzett és csak elméletben létező — de létező! — osztályzatokkal, melyek legközelebbi hozzátartozóinkkal való kapcsolatunkat minősítik. Mondjuk egy esős vasárnap délutánon ... Egykor léteztek úgynevezett társalgási zsebkönyvek. Ám ezek is csak az olyan jeles alkalmakra kínáltak „receptet”, mint az első látogatás, az ismerkedés, kézfogó stb. Most majd csak saját kútfőnkre támaszkodhatunk és vádoljanak bár pesszimizmussal, attól tartok, ugyancsak mélyre kell majd ereszteni a vödröt, hogy két teljes napra valót merítsünk belőle. Mert a ví- kendhez sem csak friss ke nyér szükségeltetik! (békés) olyasmire vállalkoztak, amire (Solymos felv.) son lépést a kor követelményével, s mindenfajta törekvés iránytűje a legnagyobb társadalmi hasznosság irányába mutasson. Tehát: zöld utat a jó ötleteknek, s a különböző tevékenységek a piac értékítéletének serpenyőjében méressenek meg. Az elvekkel nem is volt baj, de a gyakorlat döcögött. A mechanizmusban sok volt a fék, nem teremtődtek meg a kölcsönös érdekeltségi viszonyok... S az emberi természet különben is hajlamos arra. hogy kényszer nélkül nem újít, ha a régi szisztémával is boldogul és megél. Rövidre zárták a kört Most mi a helyzet? A korábban monopolhelyzetben levő építőipari vállalatok ráfanyalodnak a filléres munkákra. A hatékonyság csökkenésének megakadályozása érdekében (gondoljunk a nagyteljesítményű gépekre és a szétaprózódott munkahelyekre) piackutatásra, jobb munkaszervezésre, takarékosabb anyagfelhasználásra van szükség. Más példa, annak illusztrálására, hogy az innovációra való törekvés olyasmit is jelent, amit azelőtt nem csinált a vállalat A Miskolci Üveggyár a külföldi üzletek megkötését, a piackutatást a külkereskedelemre bízta. Most, rövidre zárva a kört, a hagyományos kapcsolatok megtartása mellett, saját maga vizsgálódik a piacon. Űj megrendelőket szerez, lappangó vásárlói igényeket tár fel. Ez persze, némi költséget, rátermettséget és bátorságot igényel. A bátorság az üzleti életben kifejlett és kifinomult vállalkozási készséget takar. A Miskolci Vasipari Szövetkezet (nagyobb cégek erre nem voltak kaphatók) belevágott abba, hogy hűtőtornyokat gyárt. A nagy játszmának még az első félideje sem zajlott le, de a háromszáz embert sem foglalkoztató kisüzem dollárelszámolású exportja egyik évről a másikra megnégyszereződött. Kockázat nélkül nincs üzlet! Gátja az újnak Az MTESZ-ben tartott rendezvényen az innovációról csak az innovációt akadályozó tényezők ürügyén volt szó. Ez azért figyelemreméltó, mert jelzi, hogy a borsodi szakemberek többsége a probléma felvetésén és felismerésén már túl van. Ugyanis: már a megoldás útjait keresi az, aki a rossz beidegződés, a kényelmesség, a tisztes középszer koloncaitól igyekszik megszabadulni. Az ankét rendezői abból a tételből kiindulva, hogy a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrások többre predesztinálják a magyar népgazdaságot, közvéleménykutatást végeztek. A kérdőíves felmérés azt igyekezett feltérképezni, hogy a szakemberek szerint melyek a legfőbb akadályok az újdonságok, az új gondolatok és eljárások előtt. A lehetséges válaszvariációk között többek között szerepelt: a pénzügyi források hiánya, az alacsony műszaki színvonal, a szakmai felkészületlenség, a vezetőkiválasztásban a kontraszelekció érvényesülése, a bürokratikus ügyintézés, a piaci orientáció hiánya... A legtöbben úgy vélték, hogy a fő gond: nem innovációközpontú az ertékrendszer a társadalomban. Azaz túlteng a stabilitásra való hajlam, s az újjal szembeni idegenkedés, nem megfelelően értékelődnek a szellemi teljesítmények, s a gyakorlat elutasítja a kreatív személyiségjegyeket. Az elemzés és a tanulságok levonása meghaladja e cikk kereteit. Az azonban bizonyos, hogy az új ötletek megvalósítására, az új eljárások bevezetésére lényegesen több, központilag biztosított pénz aligha áll majd rendelkezésre, s az sem várható el, hogy törvényt hozzanak a már meglevő törvények betartására. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a szűkösség dilemmája dönt és az igények sarkantyúja ösztönöz majd ebben, a jövőnket meghatározó sorskérdésben is. BRACKÓ ISTVÁN Lenin városi mozga lom Egy brigád - egy nyugdíjas (Tudósítónktól) Az idősek éve alkalmából a Tiszai Erőmű Vállalat Szőnyi Márton szocialista brigádja felhívással fordult a leninvá- rosi erőmű valamennyi brigádjához, hogy támogassák a városi öregek Napközi Otthona lakóit. A támogatás egyik formájaként a brigádok többletmunkát vállalnak és végeznek, s annak bérét átutalják az otthonnak. Ugyanakkor nem feledkeznek meg egykori munkatársaikról, az erőmű nyugdíjasairól sem. Meghonosítják az „Egy brigád — egy nyugdíjas” mozgalmat, s otthonukban segítik rendszeresen a munkából kiöregedetteket