Déli Hírlap, 1982. március (14. évfolyam, 51-77. szám)

1982-03-22 / 69. szám

Színe és Hajdani nyelvőr A szabadságharc ide­jén nemzetőrnek je­lentkezett, de fiatal kora miatt nem vették be, így Szarvas Gábor nem katona, hanem a magyar nyelv avatott kutatója, neves nyel­vész-tudós lett. ő indí­totta el a Magyar Nyelvőr című folyó­iratot. s maga köré gyűjtötte a korabeli magyar nyelvkutatás tehetséges munkatársa, it. Határozottan állást foglalt az erőszakos nyelvújítás, és az ide­genszerű tordulatok el­len. 1SC évvel ezelőtt, ezen a napon született. 4 LÉVAI KÖMVTÁR KINCSEI I. * * «t. < • »>>* * <•><> ::V> < > *¥$$> í ^ -ÄÜlfÜi ■;■ V-S ' f«Sí«*., • MwA>« »***«♦ í MÖ» fí'rWwM **>*t®' rí*»«ymtovf*## 1 ^HíMí-’wrxViíwMé'fe J^íhíst.v ::|ÍP%4^ jnnkjrt»»'5 IJöJj*- ^ ♦#***&' W #^í*w**É **» í *<- V«í>w A kép az egyik oldalát áb­rázolja annak az egy lapnyi töredéknek, amely a Lévay Könyvtár — de ne szerény­kedjünk! — hazánk legrégibb kódextöredéke is, miként Má- dy Zoltán Az Acta Antikvá­rium 1956/2. számában írt ta­nulmányában bizonyította. Nem más ugyanis, mint Ald- helmus ír püspök kódexének egy lapja, a VIII. századból. Hogyan került Miskolcra? Nos, nem is szokatlan mó­don. Egy 1693-ban, Jénában kiadott Justi ni án us -kódexet kötöttek ebbe a régi perga­menbe. Crökeri jénai nyom­dászmester adta ki a kötetet, aki — nyilván — mit sem tu­dott arról, hogy a híres Jus­tinianus-kódexet, amely ma­ga is antik érték, egy sokkal régibb, és ritkaságszámba menő régi kódexlapba köti. Festőművész az iskolában A vizuális nevelést szolgál­ják az iskolákban rendezett tárlatok. (Köztudott, hogy a szakközépiskolákban a ma­gyarórákon kapnak esztétikai oktatást) A Fáy András Köz- gazdasági Szakközépiskola aulájában holnaptól Kónya Katalin festőművész állítja ki munkáit. A kiállítást dr. Végvári Lajos művészettör­ténész, egyetemi tanár nyit­ja meg. >(c Bruckner (eredeti nevén Theodor Tagger expresszionista költő), a berlini Renaissance Színház hajdani igazgatója a drámaírásban az elsők között alkalmazta a filmtől kölcsönzött montázstechnikát; a darab időben egybeeső, térben távol levő történések egysége. Szlávik István díszlete függőlegesen bontja tehát a színpadot, ahol kivételesen pihenőben látjuk a kétféle felekezetet. „A végső számadás napja előtt * j)f Vaszil Kazandzsiev vezé­nyel ma Hétfő esti hangverseny A Téli bérlet koncertsori zat következő előadását rr este fél 8-kor rendezi az O; szágos Filharmónia a Mi; kolci Nemzeti Színházban, hangversenyen vendégka mester, Vaszil Kazandzsu vezényli a Miskolci Szimfi nikus Zenekart. Az est közn működője Szenthelyi Miki< hegedűművész, aki Csa kovszkij D-dúr hegsiűverr nyét játssza. Az e?+ műsoré .allható tné" Bíz thoven VI szim' ’úja. és a karmesti lllumináció című saját szel zeménye. Az Aldhelmus-töredék Az Angliai Erzsébet próbáján Festik A Lévay József-emlékKönyvtár teljes nevéből Is kiderül, hogy a hajdanvolt miskolci iskolák muzeális gyűjteményét őrzik a Felszabadítók útján, a Népkerttel szemben levő házban. Hosszú huzavona után költözött a gyűjtemény ide, esztendők munká­jaként áll a könyvtár valamennyi beiratkozott olvasójának a rendelkezésére. A nyitás óta is évek teltek el, és a könyvtá­rosok úgy vélik, ez az idő kevés volt, hogy a miskolciak ide találjanak. Nem biztos, hogy ismerjük a gyűjteményben rejlő lehetőségeket, nem biztos, hogy tudunk rőla: amit a páncél- szekrények őriznek, nemzeti érték, az archív anyagban nem egy unicum. A könyvkiadás évszázadainak ritkaságai, az elmúlt korok kultúráját őrző művek pedig a kutatók és az érdeklődő ifjúság számára kincsesbányát jelentenek. A hétfőnként jelent­kező, A Lévay Könyvtár kincsei című sorozatunkkal nemcsak a könyvtárosoknak kívánunk segíteni. Hogy aztán ez a kódex ho­gyan került Chyk Mihályhoz, a miskolci református gim­názium tanulójához, azt nem tudjuk. De azt már igen, hogy az iskola egykori diák-1 ja később Sárospatakon ta­nult teológiát, majd Gesz- telyben lett — mint a régi szövegek mondják — „osko­lamester”. A kódexet ő aján­dékozta 1847-ben volt gimná­ziuma ősi könyvtárának, amely később — amikor az iskola Lévay József nevét vette fel — megkapta a Lévay Könyvtár nevet. Érdekes az a kis cédula a töredék mellett a borítékban, amelyben a régiséget őrzik. Ezen olvashatjuk Mády Zol­tán aláírását, valamint a könyvtár akkori őrének, Bőd Andornak a nevét. Az aláírá­sok a kódextöredék ősiségé- nek levélváltással egybekötött megállapítása idején szület­tek. (máté) a Szabó Lőrinc Könyvtárat A Városi Könyvtár Déryné utcai Szabó Lőrinc Fiókkönyv­tára mától festés miatt zár­va lesz. Legközelebb április 19-én, hétfőn nyitják ki. Ad­dig a könyvtár nem számít késedelmi díjat a vissza nem vitt könyvekért. A városi könyvtár hálózata természe­tesen az olvasóik rendelkezé­sére áll. Kérdezgetünk Olvasónk nem volt rest. ..egszámolía: egyetlen lap­számunk öt címe után állt kérdőjel. Sokallta, és meg­toldotta egy hatodikkal: mi­ért kérdezősködünk ennyit? Némi öniróniával azt vála­szolhatnám, azért, mert a könnyebbik végén fogjuk meg a dolgot és másra pa­koljuk a válaszadás terhét. Tetszetős, mégsem ez az iga­zi magyarázat. Jól kérdezni ugyanis semmivel sem köny- nyebb, mint válaszolni. Szók­ratész, az ókori görög filozó­fus egész életében arra okí­totta az athéni ifjakat, ho­gyan lehet a dolgok mélyé­re hatolni, a kérdések hegyes pengéjével. A nagy kételke­dő neve fennmaradt, miköz­ben feledésbe merült sok-sok „kinyilatkoztatóé”. De ennyi elég is erről, is­ten őrizz, hogy mint dongó a légyfogón, megtapadjak a hasonlaton! Még azt hinnék, hogy filozofikus mélysége­ket vélek felfedezni cik­keinkben, és bölcselőknek vélem — magammal együtt — munkatársaimat. Erről persze szó sincs. Valószínű­leg nem is várják el tőlünk a tisztelt olvasók a halhatat­lanságot. Annál inkább el­várják, hogy egyértelmű vá­laszt kérjünk és kapjunk ne­vükben az iüetékesektől. Higgyék el, nem mindig raj­tunk múlik, hogy nem tu­dunk megfelelni a várako­zásnak ! , Munkatársunk annak pró­bált utánajárni, miért tűnik el időnként a boltok polcai­ról a barkácsoláshoz nélkü­lözhetetlen csavar. Akik cikkről cikrre követték nyo- mozóútján, tapasztalhatták, hogy kisebb-nagyobb mér­tékben minden nyilatkozat eltért az előzőtől. Végül az Ipari Minisztérium is elküld­te hozzánk levelét. Egyebek között azt olvashattuk ben­ne, hogy a szakértők szerint kielégítené a lakosság igé­nyeit annyi csavar, amennyit gyártanak, ám különböző áru­elosztási problémák jelent­kezhetnek, és — mivel ala­csony a kiskereskedelmi ár­rés — a csavarok jelentős hányadát a nagyfogyasztók (termelővállalatok) vásárol­ják meg — előlük. Ugyan, ki állná meg, hogy legalább magának — fel ne tegyen néhány kérdést e vá­lasz után? Ilyeneket: ha ma­gasabb lenne a kiskereske­delmi árrés, bírná-e a kis­fogyasztók pénztárcája; mi a jobb, némi utánajárással ol­csó csavart kapni, vagy dús­kálni a drágábban; van-e elegendő csavar, figyelembe véve mind a nagy-, mind a kisfogyasztók igényét; s ha nincs, miért nincs? És ha csak ez az egy „csa­varos” ügy lenne! Jómagam évek óta próbálom megfej­teni a következő ellentmon­dást: az olvasók sorra . fel­hívják figyelmünket a város balesetveszélyes pontjaira, zebrát, forgalmi lámpát, ese­tenként alul- vagy felüljá­rót követelnek. Ugyanakkor következetesen az aluljáró fölött sétál át az úttesten a Tanácsköztársaság városrész lakossága (tisztelet a kivé­telnek!) mint ahogy különös előszeretettel szlalomozunk a villamosok, autók között — egy életünk, egy halálunk! — tíz—húsz méterre a lámpás kereszteződéstől, a felfestett átkelőhelytől. Hogy van ez? Nem kis rejtély az sem, miért illesztettek be fordítva néhány keramitkockát a Ta­nácsköztársaság városrész flaszterjába az útburkoló munkások. E kockák alja bordázott, a teteje sima. A kettőt összetéveszteni egy laikusnak is lehetetlen. Ugyan mit válaszolnának ha kérdőre vonnák őket? Ajánlhatnám Szókratész hí­res mondását: csak azt tu­dom, hogy nem tudok sem­mit. Nekik ugyanis — ellen­tétben a nagy gondolkodóval — minden további nélkül el­hinném. (békés) Ennek a majomnak megke­gyelmezünk, ez még nem ölelt asszonyt — vijjogja Erzsébet, és az ember nem tudja, ki is ez a félelmetes öreg nő. Mert nincs kegyelem annak, akit nem is ismer, másért nincs a másiknak, és semmiképpen nincs Essex grófjának, aki so­kat mert, mert „egyszer jó voltam hozzá”. Kihez volt jó életében egyszer is Angliai Er­zsébet? Ezt a halálos ítélete­ket előterjesztő miniszter sem tudja. De ő ismeri VIII. Hen­rik lányát, a középkori Európa protestáns nagyhatalmának, Angliának a belső viszonyait, tudja, hogy országa és uralko­dója miért halálos ellensége II. Fülöp világhódító katolikus Spanyolországának. Neki az a tiszte, hogy kora politikai vi­szonyaiban otthon legyen. Az Angliai Erzsébet április közepére tervezett bemutató­ja előtt egy hónappal Ferdi­nand Bruckner gondolatai­ban igazán csak Csiszár Imre, az előadás rendezője van ott­hon. Mármint hogy az akko­ri ismert világ nagyhatalma­it mi feszítette egymással szembe, a messze évszázadok mélyén rejtőző konfliktusok miért voltak már Bruckner számára is érdekesek. Az elő­adást lépésről lépésre bontja ki. Felvázolja a helyzeteket, egymáshoz illeszt kort és em­beri kapcsolatokat. A kínzó munka, az egyvégtében há­romórás próba rövid szüneté­ben, Tímár Éva — Erzsébet óvatosan érdeklődik: velünk, angolokkal, ki törődik? Az óra szerint igazsága van: a délelőtt nagyobb része a spa­nyol udvar, Fülöp lelkének rejtelmeibe avatta be a színé- j széket I Színpadról, filmről ezt a bort Stuart Mária és Erzsébet, a skót és angol királynő véres kimene­telű vetélkedéséből ismerjük, Bruckner drámája a történelmi téma egy másik vonulatát vá­lasztja. De amíg mélyre ás az időben, dramaturgiáját úgy igazgatja, hogy az emberiség történelmének egyik legendás nőalakját, a szűz királynőt, Anglia nagyhatalmi státusá­nak egyik megalapozóját a maga női és uralkodói lényé­nek ellentmondásosságában, na­gyon izgalmasan, a szerepet játszó színésznő számára ha­talmas feladatként a néző elé tárja, a saját koráról beszél, és üzen. Az Angliai Erzsébet 1930-ban született Németország­ban, nem nehéz kihallani be­lőle, hogy szerzőjének az em­ber, az emberiség nevében sú­lyos kifogása van a nagyha­talmi és hatalmi törekvések ellen. Mert nem létezik kígyó módra számító okosság elva­kult fanatizmus nélkül, és an­nál veszélyesebb, minél oko­sabb .. • A hitében, elvakultságában megátalkodott Fülöp — Blas- kó Péter már több mint egy órája fekszik — ül a kényel­metlen hordszék-utánzatban, népes udvar igyekszik, hogy méltón állja-játssza körül. A liturgia szavai közönyös kö­zegben, számyaszegetten hul­lanak alá, míg a főpap most éppen a háború sikeres kime­neteléért Imádkozik: „Ante diem rationis ...” Csiszár Imre sokkal hangosabban fo­hászkodik: — Tíz perc szü­net. hölgyeim és uraim, ad­dig tessék megtanulni! Van még idő a premierig, de „a végső számadás napja” előtt nem árt a dolgokat ap- I róra tisztázni. 1 M— jfc Ma még több a rendezői instrukció. Csiszár Imre (háttal) Tímár Évával (Erzsébet) és Mihályi Győzővel (Essex). sfc Jelenet indul .. ? (Jármay György felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents