Déli Hírlap, 1982. március (14. évfolyam, 51-77. szám)
1982-03-02 / 52. szám
Több Yolt az ammonium Köszönjük a kedves sorokat raid városunkról Már 120 szocialista brigád, illetve ifjúsági közösség, és 116 egyéni versenyző kapcsolódott be várostörtcneti vetélkedőnkbe. Örömünkre szolgál, hogy nemcsak miskolciak vesznek részt játékunkban, hanem például Ernődről, Ongáról, Kazincbarcikáról, Nyékládházáról is kapunk levelezőlapokat. A TIT Miskolc városi Bizottsága vállalta — helyesebben felajánlotta —, hogy márciusban megszervezi a pályázók és a vetélkedő gazdáinak, támogatóinak első találkozóját (találkozóit). A brigádokkal, diákközösségekkel, KlSZ-alapszerveze- tekkel és klubokkal valószínűleg március 15-én jövünk össze egy kis beszélgetésre, játékra, az egyéni versenyzőkkel pedig március 29-én. A tervek szerint az „élő” játékra tesztlapokat viszünk magunkkal, azok kitöltése és értékelése nem vesz sok időt igénybe. Gondoskodunk díjakról is. Bekövetkezett — mai fordulónkkal — amire számítaniuk kellett játékosainknak, már csak azért is, mert nem csináltunk titkot belőle, hogy sor kerül rá: némileg nehezebb a kérdésekre a teljes választ megadni. De hát a cél változatlanul az, hogy já- tékosiankat arra serkentsük: minél jobban megismerjék városukat, városunkat. Miként a Borsod megyei Tejipari Vállalat KlSZ-klub- jának I-es csapata írja: „Nagy örömmel fejtjük meg rejtvényeiket. Igazán jó ötlet volt ez a vetélkedő, hiszen mi, fiatalok, nem mondhatjuk el magunkról, hogy sokat tudnánk szülővárosunkról. Mindenkinek jó versenyzést kívánunk!...” Köszönjük a kedves sorokat, mi is további jó verseny, zést kívánunk pályázóinknak, köztük a fenti sorok íróinak! Tehát: vegyék elő találéRosszul szigetelni tilos Véget ért a türelmi időszak, a tanácsi építésügyi hatóságok már nem adnak használatbavételi engedélyt azokra az új családi házakra és egyéb létesítményekre, amelyek nem feleinek meg a két évvel ezelőtt megjelent országos hővédelmi műszaki előírásoknak. Ebben az ágazati szabványban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a korábbinál csaknem kétszer szigorúbb szigetelési és hővédelmi előírásokat rögzített. A szabványnak megfelelő kísérleti épületekben jobb szigetelések révén 30—35 százalékkal csökkent a fűtőanyag-fogyasztás, a hagyományos téglafalazatú épületekhez viszonyítva. Ha a több szigetelőanyag miatt drágább is az építkezés, a költségek az enqrgiameg- takarításból néhány év alatt megtérülnek. Már az építési engedély kiadását is meg kell tagadni, ha a tervek nem felelnek meg a hővédelmi szabvány előírásainak. Ezért jó, ha a tervezők és az építők jobban megismerik és alkalmazzák a korszerű szigetelési megoldásokat. Ezt szolgálja az állandó építésügyi kiállításon most megrendezett szigeteléstechnikai bemutató. A tavaszi BNV- ig nyitva tartó kiállítást hétfőtől péntekig, reggel 8 órától délután 4 óráig tekinthetik meg az érdeklődők a Budapesti Nemzetközi Vásárközpont 18- as számú pavilonjában. 13. A XVII. század végéig az év melyik napján és hol tartották a városi tanács választásait? (2 pont.) 14. Mi volt a XVI—XVII. században az adás-vétel hivatalos záró aktusa? Nevezze meg ennek a XV. századból származó, kiemelkedő művészeti értékű, Miskolcon található tárgyi emlékét! (5 pont.) 15. Melyik miskolci épületen látható ez az erkély es ablak, jelette a hajdúábrázolással? (5 pont.) Szennyezett Bodra Megúsztak vízkorlátozás nélkül konyságukat — ami nem azt jelenti, hogy lapunk, vagy a , Herman Oltó Múzeum munkatársaitól kérdezzék akár személyesen, akár telefonon a választ —, gyűjtsék a pontokat, az eddiginél talán kicsit több munkával, de legalább akkora lelkesedéssel. Ügy hisszük, érdemes. Szinte nem múlik el úgy egy esztendő, hogy megyénk valamelyik folyóját ne érje szennyeződés. Sajnos. Hol a Tiszán, hol a Bodrogon, hol a Hernádon vonul végig szennyezés, amelynek nehéz útját állni, s amely nemritkán tetemes halpusztulással is jár. Jobb esetben le kell állítani a folyók mentén a vízműveket, s csökkenteni, vagy szüneteltetni kell a vízszolgáltatást. Így történt ez most is. Ezúttal — a viszonylag tiszta folyónak tartott — Bódva vizébe került „valami”, ami miatt megnövekedett a folyó ammóniumtartalma Hogy^ mi is történt? Aranyosi Gábor, az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója: — Péntek délelőtt állítottuk le a sajóecsegi vízmű vízkitermelését, mert a vízminőség-vizsgálat az ammó- nium-koncentráció megnövekedését mutatta ki. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság vízminőség-laboratóriumától tudjuk a következőket: egy liter víz ammóniumtartalma 0,5 milligramm lehet. Vasárnap reggeli mérések szerint a Bód- vában Hidvégardón 1,3 milligramm, Edelénynél 1,0, Borsodsziráknál 1,4 és Sajó- ecsegnél 1,05 milligramm volt egy liter víz ammóniumtartalma. Sok. Bár meg kell állapítani, hogy négy évvel ezMISKOLC TÖRTÉNETE 17. Főbírók, szenátorok Az Újváros és Óváros összevonásával a XVI. század elején lett közigazgatásilag egységes mezőváros Miskolc. A zsellérek lakta utcák még egy ideig ezután is földesúri fennhatóság alá tartoztak, 1634-ben azonban megszűnik ez a különállóság, s csakis a főbiró Ítélkezhetett a zsellérek fölött. 1656-ból való az az esküminta, amely leírja a főbiró kötelességeit: eszerint legfontosabb feladata az egyházról és az iskoláról való gondoskodás volt. A város összes jövedelmével ő rendelkezett: kötelessége volt azt „takargatni, nem fogyatni, nem tékozol- ni". Azt is esküvel kellett fogadnia, hogy részrehajlás és személyválogatás nélkül fog törvényt tenni és igazságot szolgáltatni mindenkinek, aki gondviselése (hatásköre) alá tartozik. Hiába védték törvények és rendeletek a főbíró személyét például a szidalmazok és a rágalmazók ellen, hiába voltak bizonyos kiváltságai és magas jövedelme, mégsem volt népszerű a XVII. században ez a tisztség. Sok megválasztott inkább kifizette az elég súlyos büntetést, mintsem hogy főbiró legyen, és arra is van példa, hogy a főbíróság elnyerésére esélyes emberek a választás idejére elhagyták a várost, mivel távollevőt nem lehetett megválasztani. A főbiró ugyanis személyében felelt a városért. Ha például valami hiba volt a töröknek fizetendő adó körül, őt vették elő: 1686-ban ilyen dolog miatt raboskodott Török István az egri „büdös tömlőében". De a kuruc és labanc katonákban sem volt irgalom: 1678-ban egy részeg katona minden ok nélkül átlőtte Busa Mihály főbiró lábát, aki bele is P?i)U-}i>á'S < >(c Egy lap Miskolc jegyzőkönyvéből, a tisztségviselők névsorával. (Valent Ede reprodukciója) halt sérülésébe, 1685-ben pedig Szabó Miklós főbírót kinozta meg öt kuruc. Ezen az utóbbi eseten annyira feldühödött a város népe, hogy az egyik pincébe menekült katonákra rágyújtotta az épületet: mind az öten bentégtek. A város népe is sokat követelt biráitól, különösen erkölcsi dolgok tekintetében: 1698-ban Kondai Kis Mihályt, akit egy romlott nőszeméllyel kaptak rajta, könyörület nélkül halálra ítélték és lefejezték. A főbiró mellé négy esküdtbirót választottak, akik fő kötelessége az adók behajtása volt. Utoljára 1643-ban találkozunk esküdtbírák neveivel, az 1656-os esküszöveg-gyűjtemény sem tud róluk már. Úgy látszik, feladataikat részben a tanács vette át, részben pedig más, később kialakult tisztségek viselői: kincstartó, felügyelők, kapitányok. A főbiró legfontosabb segítője a tanács volt, tagjait szenátoroknak vagy konzuloknak nevezték. Számuk kezdetben, úgy tűnik, nem volt állandó, a XVII. század végétől legtöbbször ti- zenketten voltak. Az első szenátor volt a főbiró helyettese, szószólónak is nevezték. Néha egyik-másik szenátor neve mellett az „ország bírája" cimet olvashatjuk a jegyzőkönyvek adta névsorokban. A tanács egyes tagjai örökös szenátorok voltak, mások „esztendeig valók", tehát ezeket évenként választották. Feladataikat esküszövegük igy határozza meg: az ország, a megye és a város törvényeinek megfelelően, részrehajlás nélkül kellett törvénykezniük, és egyáltalán: minden dologban a bíró segítségére kellett lenniük. Választott tisztségviselő volt a jegyző is, akinek feladatait esküszövege igy foglalta össze: szolgáltasson igaz törvényt a perlekedőknek, vezesse helyesen az írásbeli ügyeket, lássa el gondosan a városi számadásokkal kapcsolatos írásbeli teendőket, és általában: szolgálja hűen és engedelmesen a várost és a tanácsot. A városnak a felsoroltakon kívül más tisztségviselői is voltak: a kincstartó, vagy másképpen a városgazda a jövedelmeket kezelte, a borbiró a város korcsmáinak, a vásárbiró a vásároknak a felügyeletét látta el, a tutosó kapitányok többek között a különféle terhek igazságos kivetését végezték el. A tanács előtt tettek esküt a korcs- márosok, az egyházfi, a harangozó, a tolmács - akinek a török időben és a katonai beszállásolásokkal kapcsolatban volt sok feladata —, a kerülők, a gazdasági felügyelők, a vincellérek és a pásztorok. TÓTH PETER előtt lényegesen nagyobb — legalább tízszer ekkora — volt a szennyezés, akkor két hónapra kellett felfüggeszteni a vízmű vízkitermelését. ♦ + A szennyezőforrás még ismeretlen. Csak feltételezni lehet, hogy valamelyik környező termelőszövetkezet gépei szórták a fagyos, havas földre a műtrágyát, s mivel enyhe idő, olvadás van, a műtrágyás víz utat talált magának a Bódvába. Meg kell azonban jegyezni — ha ez a tézis valóban áll, bár eredetét kideríteni nagyon nehéz —, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek helyzete is érthető. A fagyos földekre erőgépekkel rámenni még lehet, de sáros, a fagytól felengedett talajon műtrágyát szórni szinte lehetetlen. Embert, gépet próbára tevő feladat. Repülőgépből, helikopterből lehetne még szórni, de ez drágább. Bár ha a vízszennyezést nézzük, akkor a drágább hosz- szabb távon olcsóbb ... Az EVIZIG laboratóriumában még hozzáteszik: — Az is elképzelhető, hogy a szennyezést szennyvíz okozta, hiszen a folyóba számtalan helyen vezetnek tisz- títatlan szennyvizet... — Az a szerencse a bajban — fejtegeti az igazgató —, hogy a hét végén kellett meg. állnunk. Ha hét közben lett volna a szennyezés, akkor — esetleg — vízkorlátozást kellett volna Miskolcon bevezetni. Most nem kellett. A kieső vízmennyiséget pótolta a hernádi és a zsolcai vízmű. Miskolc észre sem vette, hogy a Bódvával mi történt. Vasárnap délelőttől pedig ismét Sajóecsegről kapja ivóvize egy részét Miskolc ... L S. , jf: A lakásügyi társadalmi bizottság és a lakásügyi hatóság elkészítette a garzonházi lakáshoz juttatandók végleges névjegyzékének tervezetét. Az ideiglenes névjegyzék ellen összesen 110 kifogás érkezett. A kifogások elbírálása után készült el a végleges névjegyzék tervezete. Ugyancsak elkészültek a munkás- lakás-akció keretében készülő OTP-értékesítésű lakáshoz juttatandók végleges névjegyzékének tervezetével is. A program szerint a városi tanács végrehajtó bizottságának március 7-i ülésén hagyják jóvá véglegesen a lakáshoz jutók névsorát. Boltavatás Egy új üzlet általában jó üzlet is. Jó, mert az új más, mint a többi, s legnagyobb vonzereje éppen abban rejlik, hogy előzmény nélküli. Itt van például az ingszalon helyén nyüt Módi butik. A várakozók sora, noha a premier már hetekkel ezelőtt lezajlott, még mindig az utcára ér. És élénken emlékszem még a húsáruház megnyitásának tumultuózus jeleneteire, vagy a múlt héten nyílt autósbolt önmagát gerjesztő nagy forgalmára. Szóval, jó dolog a boltavatás, bár visszafogott ünnepléseink takarékra állították az átadási ceremónia korábbi nagy lángját. Ünneprontás nélkül állíthatom, hogy ezeket a szertartásokat meg kell szoknunk, hiszen egyre gazdagodik a város, és a boltteremtő program még mindig késésben van. A belvárosi Üzletek szűkösek, képtelenek megbirkózni a csúcsforgalom áradatával. (És mikor nincs Miskolcon csúcsforgalom?!) A lakótelepi üzletek (és ez külön kategória, hiszen nagyobb alapterületről és korszerűbb körülményeket kínáló árubeszerző helyről van szó) méltó versenytársai lettek a patinás belvárosi boltoknak. Persze közrejátszik ebben az a kényszer is, hogy az autós bevásárlóknak parkolóhely áll rendelkezésükre a Kiliánban vagy a Győri kapuban. És — túl a kényelmességen — a vásárló előnyben részesíti a karakteres üzleteket. Azokat, amelyekben nemcsak árut kap, hanem jó szót, figyelmes kiszolgálást is. Be kell látnunk, hogy az elszemélytelenedés irányába mutató önkiszolgáló forma sem írhatja le a3 eladó—vevő közötti intim kapcsolatot. Éppen ezért prosperálhatnak olyan ragyogóan a nagy múltú, s a legjobb kereskedelmi hagyományokat átmentő üzletek, mint a Weidlich és a Meinl. Én mint vásárló azt szeretném, ha az új üzletek új berendezései között serénykedő új eladók ezt a régi, ha úgy tetszik örök, s hosszú távon mindenképpen kamatozó kereskedői erényt megtartanák és megőriznék. Mert az újdonság varázsa hamar megkopik, s az idő csak a patinát fényesíti. B. L
