Déli Hírlap, 1982. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-25 / 48. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-225 Kocsma és tej Elöl bérlettel sem?... Közlekedési útvonalam évtizedek óta naponta a Tanácsház téri borkóstoló előtt vezet el. Ez idő alatt — úgy érzem — mások által is észrevehető hanyatláson ment át e vendéglátó intézmény színvonala. No, nem mintha én rendszeres látoga­tója lennék, sőt, nagy ívben elkerülöm, mivel lassan a jár­dát is elfoglalják az oda látogatók. Ehhez járul még az is, hogy a vendégek a szomszédos épületek kapualjait és lépcsőházait összetévesztik a nyilvános illemhellyel, továbbá a poharazga- tók az elmaradhatatlan cigarettacsikkekkel terítik a környé­ket. Félreértés ne essék, alkalomadtán szívesen betérnék és is egy deci zamatos borra, de nem ide, ennél igényesebb vagyok. Nem értem, hogy a város vezetői székhelyük tőszomszédságá­ban hogy tűrhetik el ezt az élő alkoholistareklámot. Vélemé­nyem szerint már régen nem borkóstoló ez, hanem a szó szo­ros értelmében vett kocsma. Ideje lenne megszüntetni, s a he- íyén a lakosság ellátását szolgáló üzletet nyitni. Kötött munkaidőben napi 9 órát dolgozom. Ebből követke­zik, hogy a család napi szükségletét, amely — többek között — 5 liter tejből áll, munkaidő után, 17 óra körül szerzem be. Ek­kor jön a meglepetés. Mennyibe kerül 5 liter tej? Igen, mindenki tudja, hogy lite­renként 6 forintjával 30 forint. No de az említett időben már nincs literes, csak feles, így az 5 literért fizetek 31 forintot. Ez még a jobbik eset. Előfordul, hogy csak a drágább, zsíros tej kapható, literenként 7 forintos áron. Akkor fizetek 35 fo­rintot. Tehát mennyibe kerül egy liter tej? Most számolja ki valaki! Véleményem szerint az a kereskedelmi egység, amely nem tudja felmérni a keresletet, és nem tudja biztosítani a 6 forin­tos egységáron a tejet, köteles lenne bármely kiszerelésű és minőségű terméket az aiapegységáron adni. Bálint Péter Miskolc ízlett a tállyai babgu'yás Táílyán tizenhárom éve vezeti már Takács András a helyi áfész kis éttermét. Az ott dolgozóktól tudtuk meg, hogy ezalatt á bolt forgalma néhány százezer forintról 3— 4 millió forintra nőtt, úgy, hogy közben a körülmények jóformán semmit nem vál­toztak. Az egyre növekvő forgatom ésr népszerűség1 •" egyik titka a házias jellegű, ' jó étel. Jómagam ismerőse­immel február 18-án délben ebédeltem itt, s mondhatom, olyan babgulyást kaptunk, amire mindig elégedetten fo­gunk visszagondolni. Kár, hogy Miskolcon nem főznek sehol babgulyást „tállyai” módra, pedig biztosan nagy sikere lenne. M. B. Miskolc Nhgv Huba (Miskolc, Vándor S. u. 17.1: Az ön által felvetett problé­mával már foglalkoztunk koráb­bi lapszámainkban, s most is talál hasonló esetről készített felvételt. Mádai Béláné (Miskolc, Oszip I. u. 10.): Kérdésére rovatunk következő összeállításában, vagyis hétfőn kap pontos választ. Addig is türelmét kérjük. Rosszul mutat.. % Miskolc belvárosának szivében látható ez az irányjelző tábla. A Sátoraljaújhely felé mutatót már régen összetörték valakik, ám kicserélése késik... Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a „villanyrendőr” délkeleti sarkán — a falon levő várostérkép alatt — hasonló tábla látható, azzal a különbség­gel, hogy mindhárom nyél teljesen üres. Fojlán László Miskolc Idősek farsangja Február 15-én, hét­főn este remek farsan­gi ünnepségen szóra­kozhattak a miskolci szociális otthon idős lakói. Csak az tudja igazán átérezni egy ilyen kedveskedés való­di értékét, aki látja az örömkönnyeket a ma­gukra maradt, az elet­től' megfáradt férfiak, nők szemében. A vi­dám műsor rövid idő­re elfeledtetett velük mindent, s felszabadul­tan, vidáman nevettek, valósággal boldogok voltak. A műsorban s az idős emberek örö­mében több meghívott vendég is gyönyörköd­hetett. A nevükben, s azok nevében is, akik­nek ezt a farsangi es­tet megrendezték, sze­retnék köszönetét mon­dani az otthon vezető­ségének, a segítőknek, s az ápolónőknek. K. P. Miskolc Az elmúlt napok egyikén sokan vártunk Kazincbarci­kán a Miskolc felé induló Vo­lán-autóbuszjáratra. Meg is érkezett időre, s a hátsó fel­járónál bizony tolongott az embersereg. Néhányan, akik bérlettel rendelkezünk, elöl szerettünk volna felszállni, megmutatva a bérletünket a vezetőnek. Az ajtó azonban nem nyílt ki. Így kénytelenek voltunk mi is tolakodni a hát­só ajtónál. Amikor a Borsodi Hőerőműnél leszálltunk, ak­kor tudtuk meg ismerősünk­től, hogy a GF 33-66-os járat vezetője elöl még gúnyolódott is rajtunk, mondván, hogy na ugye, fel tudtak szállni hátul is az urak... Jó lenne, ha a Azt válaszolták, hogy HELYHASZNÁLATI DÍJAT KELL FIZETNI A KILIÁN-DÉLI GARÁZSOK UTÁN Kruj Géza miskolci lakos korábban levélben fordult hozzánk, amelyben azt kér­te, derítsük ki: kötelesek-e a Küián-délen levő garázsok tulajdonosai saját garázsuk után helyhasználati havidí­jat fizetni? Sőt — írta — ezt most 1978-tól visszame­nőleg' kérik tőlük. Emiatt so­kan nem írták alá a hely­használati szerződést. Pana­szosunk levelét a városi ta­nács pénzügyi, illetve építési és közlekedési osztályához továbbítottuk. Az építési és közlekedési osztály kivizs­gálta a helyzetet, s az aláb­bi választ küldte: „A Kilián-déli lakóterület ga- rázstulajdonosainak panaszát ki­vizsgálva az alábbiakról tájé­koztatjuk önöket: A korábbi jogszabályok alap­ján kialakított gyakorlat szerint az állami lakásépítési területek kisajátításának időpontjában az egész terület a magyar állam tu­lajdonába és a kisajátítást kérő szerv — korábbiakban Miskolc m. város Tanácsa V. B. terv­osztálya — kezelésébe került. A lakótelepek megvalósulását kö­vetően a kialakult használat alapján kerültek az egyes terü­letek kezelői jogai telekkönyvi átjegyzésre (pl. transzformátor­állomás, hőközpont, közterület, garázsterület, lakóépületek terü­letei stb.). A garázsterületek kezelői jo­gát a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat vette át. A garázsok tu­lajdonosainak felderítése azon­ban rendkívül nagy nehézségek­be ütközött. A garázshelyzet rendezésének kérdésével Miskolc m. város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1978. augusztus 17-i ülésén foglalkozott. VIII—76/Tk. 43.526/1978. V. B. számú határoza­tával úgy rendelkezett, hogy a garázsterületeket felül kell vizs­gálni, arról pontos felméréseket, nyilvántartásokat kell készíteni, a tulajdonosokat, kezelőket azo­nosítva, hatósági intézkedéseket ktell tenni a garázsok fennma­radásának engedélyezésére, vagy a bontások elrendelésére. Egy­ben a területek és felépítmények tulajdon-, bérleti, illetve lati díját is rendezni kelL A felülvizsgálat befejezését kö­vetően a végrehajtó bizottság ismételten foglalkozott a város garázshelyzetével és 1980. feb­ruár 7-i ülésén hozott II—25/Tk. 43.019/1980. V. B. számú határoza­tának 3. pontjában úgy rendel­kezett, hogy a garázsegységek sorszámozását és a tulajdonosok felderítését követően a garázste­rületek kezelője a területek bér­leti díjának behajtását haladék­talanul kezdje meg. A vb-határozat értelmében a behajtásnál az 1977. évi IV. tv. 324. §-ában biztosított 5 éves el­évülési határidőn belüli követe­léseket csak 1978. január 1-től — a területek kezelői joga átvéte­lének időpontjától — érvényesí­ti. A magánszemélyek áital hasz­nált garázsterületek bérleti dija 4 Ft m2/hónapban lett megálla­pítva. A hátrálékok befizetésé­nél a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat a dolgozók részére 500 Ft-os havi részletfizetési kedvez­ményt. a nyugdíjasok részére 13 havi, 300 Ft havonkénti részlet­fizetési kedvezményt ad a ked­vezményt kérelmezők részére. Amennyiben a garázstulajdo­nosok a díjhátrálékot a MIK Vállalat felszólítására nem haj­landók megfizetni, úgy a válla­lat követelését polgári peres úton fogja rendezni. Tájékoztatásul közlöm, hogy a garázsok megvásárlására a Mis­kolci Ingatlankezelő Vállalatnak sem jogszabályi, sem pénzügyi lehetősége nincs. Így a garázs­tulajdonosok ez irányú javas­latát nem áll módjában végre­hajtani. A fent leírtak alapján megál­lapítható, hogy a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat a testületi döntésnek és a jogszabályok­nak megfelelően járt el, mikor a garázstulajdonosokat a terü­letbérleti szerződés megkötésére és a díjhátralék megfizetésére szólította fel. Feltételezhető, hogy a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat illetékes ügyintézője a végrehajtás előzményeit nem is­merte teljes mélységében, ezérl nem tudta a garázstulajdonoso­kat részletesen tájékoztatni. A hasonló problémák elkerülése érdekében jelen levelünk egy példányának másolatát a Mis­kolci Ingatlankezelő Vállalat 3. be. Házkezeios égének is meg­küldjük, tájékoztatás céljából. Pávd János Volán nemcsak a balesetvé­delemre oktatná ki járműve­zetőit, hanem az udvarias ma­gatartásra is. Petényi N.-né, Kazincbarcika, Szabó Lajos utca Szükséges a vészkijárat ) Nem értjük a Miskolci Közlekedési Vállalat opti­mizmusát. Arról van szó, hogy megszüntették az autó­buszokon az egyébként fel­irattal jelzett, vészkijáratul szolgáló hátsó baloldali ab­lak, valamint a leszálló aj­tók utasok által történő ki- nyithatóságát. Az utóbbi, vagyis a kinyithatóság ter­mészetesen csak veszélyhely­zetre értendő... Az autóbusz eléggé nagy, s csak ritka esetben sérülé­keny jármű ugyan, ám még­sem sebezhetetlen. Jó példa erre az LKM-nél történt au­tóbusz—tehergépjármű ütkö. zés... Vagyis: ha ritkán is, de szükség lehet az utasok által is kinyitható vészkijá­ratra! Úgy gondoljuk, hogy a gyár sem hobbiból építi így a járműveket, hanem minden bizonnyal azért, mert a biztonságtechnikai szabvá­nyok azt előírják ... Békés Gábor Bokányi D. u. Miskolc Újmódi szeméttároló Nem éppen szép látványt nyújt a Tanácsköztársaság város­rész képünkön látható zuga. Mint ismeretes, a Miskolci Köz- tisztasági Vállalat dolgozói — az érvényben levő tanácsi ren­delet szerint — csak az úttest szélére felvitt edényekből köte­lesek kiönteni a szemetet. Lehet, hogy az újmódi szeméttároló ennek a következménye? Lehet, ám akkor sem vet jó fényt az ott lakókra .,. Papírválság A Deli Hírlap 1982. január 8-án rövid tájékoztatót közölt, miszerint megszüntetik a régi, lapos egészségügyi papír gyár­tását és ezentúl csak a „korszerű” tekercset fogják gyártani a PV Lábatlani Gyárában. Olyan volt ez, mint a vicc: mon­dok egy jó viccet, meg egy rosszat, melyiket mondjam elő­ször? A hír annyira megragadott — mondhatom azt is, hogy a manapság oly divatos nosztalgia felülkerekedett —, hogy egyből elkeseredtem. Hol van az a régi jó papír, amit mi, fér­fiak, de a nők is kisebb adagokban, táskában (retikülben), za­kó belső zsebében, farzsebben elraktározhattunk jobb időkre és használhattuk, amikor a szükség úgy kívánta. Ennek már lőttek. Amíg volt, még az állami tartalékból egyesek, szimpa­tizánsok felvásároltuk, de már az is elfogyott. Azt már nem is merem említeni, hogy a régi lapos csomag ára 2,50 forint volt, amiből egy lap az egy lap, az új, korszerű tekercses ára 5,25 forint, amiből egy lap legalább három lap. Nem beszélve a színes, szívet és egyéb részeket gyönyörköd­tető import papírtekercsek áráról és minőségéről. Amíg a régi fajta gyártása folyamatos volt és mindig lehe­tett kapni, addig az új, „korszerű” tekercsessel való ellátás válságba került. Ma már az a sikk, ha valaki be tudja sze­rezni... Végtelenül tisztelem azt, aki a tekercseset szereti, de ké­rem, hogy javítsák meg, újítsák fel azt a gépet, amelyik azt a mostoha, hajtogatott, lapos papírt gyártotta. Talán valame­lyik tsz-melléküzemág még jó hasznot élvezne belőle, és az élvezetből nekünk, szimpatizánsoknak is kijutna. B. P. Miskolc r r EGY UT a diósgyőri vásárcsarnok VflSARKOZPONTJflBA EGYÚTTAL jó vásár az Ön számára!

Next

/
Thumbnails
Contents