Déli Hírlap, 1982. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-23 / 46. szám
Még mindig nem késő bekapcsolódni! 3T. Hol helyezkedett el a kora középkori Ó-Miskolc (2 pont). 0. Hány „kötel”-ből állt a XIV—XV. században kialakult Új-Miskolc, és mit takar a „kötél” elnevezés? (3 pont.) 0. Hol állt, és miről nevezetes a fényképen látható épület? (4 pont.) Értékelés a kísérlet után Vendég lett az iskolásokból +: Képünk a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában készült, ahol a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat büfét nyitott a tanulók részére Veiélkedő városikról Elnézést kérünk versenyzőinktől, saját versenydrukkunk következtében félrevezettük őket. Megnyugtatásul közöljük, hogy e félrevezetés következtében senki sem károsodott — legfeljebb mi bosz- szankodtunk napokon át a hiba miatt. Arról van szó, hogy várostörténeti vetélkedőnk első fordulójának harmadik kérdésére — olyan épületeket kellett megnevezni, amelyeken Miskolc mai címerábrázolása látható — helyes válaszonként 2—2 pontot ígértünk, amikor február 2-i számunkban közöltük az első há rom kérdést. Így is pontoztunk. Ám február 10-én, szerdán mégis azt írtuk, hogy ezek a válaszok 1—1 pontot érnek. Hogy történt? Nem tudni, miként tévedett ekkorát e sorok írója, aki maga is részt vett a pontozásban, és természetesen 2 pontokat adott a városi tanács épületére, a Szemere-sarokra, éppúgy, mint a Gárdonyi Művelődési Házra. Miskolc történetének talán az egyik legizgalmasabb, s ugyanakkor még napjainkban is alig ismert és vitatott kérdésekkel teli időszaka a XVI. század. Ennek az időszaknak a „kihívásai" közül kiemelésre méltó az egységes Miskolc létrejötte, a reformáció térhódítása, a török hódoltság kezdete, gazdasági téren pedig a bortermelés uralkodóvá válása a paraszti árutermelésben és a céhek megalakulása. A kézművesipari tevékenység differenciálódásának jeleit már nagyon korán felfedezhetjük városunk történetének írott forrásaiban. Az első jelentősebb ipari jellegű létesítményekről, a Szin- ván működő vízimalmokról 1343- ból és 1375-ből van adatunk. A XV. század végére a mai Miskolc belterületén már 5 kása- és kendertörövel ellátott vízimalom szolgált a város és a környező települések lakossága gabonájának őrlésére. A vízimalmok működésével párhuzamosan a városlakók neveit vizsgálva több iparág meghonosodására és létére is következtethetünk. A XIV —XV. századtól rendszeresen felbukkannak az olyan mesterséggel összefüggő családnevek, mint a Kőmives, Szabó, Szűcs, Fazekas, Molnár, Varga, Szíjgyártó, Gombos, Mészáros és Borbély. A diósgyőri vár közelA harmadik forduló kérdései — mint látják — újfajta feladattal bővültek. Ezután is lesznek alkalmanként ilyenek, egy-egy fényképről k II felismerni valamit, valakit. A 4., 5. és 6. kérdések helyes válaszait holnapi számunkban közöljük. További jó versengést kívánunk olvasóinknak. Azzal a megjegyzéssel. sége, s a városban, illetve közvetlen környékén folyó hatalmas egyházi építkezések sok iparos betelepedését tették lehetővé, de meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az ipari tevékenység meghonosodásában nemcsak egyedül ez volt a meghatározó. Legalább ennyire jelentős volt az, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődésével párhuzamosan egyre több munkáskéz leiszabadulására nyílott alkalom, s az ipari tevékenységet folytatók a létfontosságú mezőgazdasági termékeket beszerezhették. Az iparral foglalkozóknak az összlakosságon belüli számaránya és az ipari munkamegosztás azonban korántsem volt olyan szintű Miskolcon, mint az ország fejlettebb városaiban, ahol 30-40-féle mesterséget is űztek. Miskolcon a XV. század közepén a meghonosodott iparágak száma 10—15 között mozgott. Ezért is érthető, hogy az azonos foglalkozásúak érdekvédelmi szervezetei, a céheit kialakulásának feltételei hiányoztak, hiszen nem volt szükség a termelés szabályozására és a konkurencia kiküszöbölésére. A miskolci kézművesiparban a Mátyás-kor viszonylag nyugalmas időszakában következett be mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt jelentős változás. Új-Miskolc kialakulásáhogy még mindig nem késő bekapcsolódni, nem jelent behozhatatlan hátrányt, ha valaki — vagy valamely brigád, ifjúsági közösség — csak a 7. kérdéstől vesz részt egész éves vetélkedőnkön, melynek fődíjai külföldi utak — Párizsba, illetve a Szovjetunióba —, mellékdíjai pedig értékes tárgyjutalmak. nak és rohamos fejlődésének köszönhető az, hogy újabb és újabb iparágak honosodtak meg, és igen sok iparos telepedett be. A miskolci ipar XV. század végi és XVI. század eleji fejlettségi szintjét jól példázza az, hogy mintegy 40—50 km-es körzetben itt lehetett az ipari termékeket beszerezni, és a város a környező területek fegyverkészítő központja volt. Mindezekről nagyon szépen tájékoztatnak II. Hyppolit egri püspök hires „modennai codexei". Az ipari termelés fejlettségi szintje a XVI. század elején követelte meg a céhszervezetek létrehozását, elsősorban termeléskorlátozó jelleggel és a külső konkurencia, a kontárok termékelőál- litásának kizárására. A városban először 1508-ban alakult céh, a mészárosok céhe. II. Ulászló oklevelében az egyik legfontosabb rendelkezés is éppen az érdek- védelemre utal, miszerint „Egy mészáros mester se merjen a vágásra rendelt időkben többet vágni, mint a másik. ... senkise űzhessen mesterséget közöttük csak az, akit a mesterek közössége meg választ." A néhány évvel később, 1521-ben megalakult második, a varga céh, majd a 10 évvel később megalakult szabó céh és a század közepe táján kialakult korcsolyás céh alapitó leveleiben is hasonló érdekvédelmi jelleg dominált. A boroshordók rakodásával foglalkozó korcsolyások védelmét a város tanácsa még külön statútumban is előirtó, miszerint: „... ha vidéki ember jött a városba bort venni, köteles legelsőben is a korcsotyásokat megkeresni", s a borokat csak azokkal rakathatta fel. A városi céhek azonban ebben az időszak- ban még a fejlődést szolgálták, nem voltak zárt szervezetek, mint később a XVIII. század végén és a XIX. század elején, amikor számuk több tucat volt. A városi céhek is a gazdasági érdekeken túlmenően politikai érdekeket szolgáltak, hiszen a papság és a nemesség rendi törekvései mellé zárkóztak fel, kiszélesítve a rendi társadalom alapját. VERES LÁSZLÓ Majdnem egy éve már, hogy néhány miskolci általános és középiskola konyhájában — összesen tizenegyben — három vendéglátóipari vállalat főzi a nebulóknak az ebédet. Akkor úgy döntött városunk tanácsának végrehajtó bizottsága, hogy az átadás csak meghatározott időre — 1981. december 31-ig szól. A kísérleti időszakban pedig az illetékes hatóságok folyamatosan vizsgálják, hogy javul-e vagy romlik a gyermekétkeztetés helyzete az átadás következtében. Nem véletlen, hogy így határoztak, hiszen sok volt a kétkedő hang, többen vártak rosszat az átszervezéstől, mint jót. Egy év után most újra döntenie kellett a testületnek; további iskolai konyhákat is átadjanak a vendéglátóknak, vagy vegyék vissza azt a tizenegyet is? Ha kevés a gyümölcs A szakértők három fő témakörben vizsgálódtak az átadott iskolai konyhákban: nőtt-e az étkeztetésben részt vevő gyerekek létszáma; jobban főztek-e a vendéglátók; változott-e az ebédlők, konyhák tisztasága, rendje, kulturáltsága? Még az előző, 1981-es tanév végén azzal zárhatták a statisztikákat, hogy több nebuló részesülhetett rendszeres étkeztetésben: különösen így volt ez a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat által üzemeltetett konyháknál. Sikerült kihasználni teljesen az Egészségügyi Szakközépiskola konyháját, s beindították a 20. számú Általános Iskola új konyháját is, így az Ifjúság étteremben több óvodásnak, iskolásnak juthatott hely. Az októberi adatok alapján az étkezők száma tovább emelkedett, összesen 1400-zal több gyerek vehetett részt az ebédeltetésben napközisként, vagy mint menzára befizető. A szakértők megállapítása szerint az első időszakban meglehetősen sok kifogás volt az ételek minősége, mennyisége ellen. Például szokatlan ízűnek, túl fűszeresnek találták a Gasztrofól ételeket, s ezekkel ráadásul elég sűrűn találkozhattak az étlapon. Kevésnek találták az étrendben a friss zöldséget, gyümölcsöt. Egyhangúnak bizonyult a tízórai és az uzsonna. Az is előfordult, hogy néha kicsit késett az ebéd; vagy az elkészítésnél, vagy a szállításnál volt csúszás. Újabb átadás A vendéglátók igyekeztek változtatni, megszívlelvén a kritikákat. Másként fűszerezték a Gasztrofól ételeket, változatosabb lett az uzsonna és a tízórai, s a gyümölcs vagy a gyümölcslé mindennapos lett az étrendben. Az ellenőrzést végző tanácsi szervek véleménye szerint év végére nagyrészt orvosolták a jogosan kifogásolt hiányosságokat, s így a panaszok is jelentősen megritkultak. A konyhák rendje, tisztasága, az ebédlők kulturáltsága nem változott, hiszen az eredeti személyzet maradt, s a tárgyi feltételek sem változtak. A szakemberek a megkezdett átadást-átvételt tovább- fejleszthetőnek ítélték meg. Így a városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén hozott határozat szerint, június 30-ig újabb 23 általános iskola vagy középfokú oktatási intézmény konyháját adják át a vendéglátóiparnak. Ellenőrzés, ezután is A Miskolci Vendéglátóipar ti Vállalat újabb 10 konyhát vesz át: ezekben összesen 4500 adag ebédet lehet jelenleg elkészíteni. Tizenkét konyhát üzemeltet június 30-tól a Bükkvidéki Vendég- látóipari Vállalat. A tucatnyi konyhában több mint 5000 adag ebédet főznek most a gyerekeknek. A Borsodi Vendéglátóipari Vállalat a 26, sz. Általános Iskola négyszáz adagos konyháját veszi át. Bár a kísérleti időszak lezárult, az ellenőrzés nem lazul; továbbra is mindennapos vizsgálat tárgya lesz, hogy mi kerül a gyerekek asztalára. KISS LÁSZLÓ Minden múlandó e Földön, kivéve egyetlenegyet: a temetkezési vállalat „kirakatát”. Megírtuk sokszor, hogy a koporsókat nem illik az utcán tárolni, még kevésbé illik kint, a járókelők szeme láttára „beágyazni’ az utolsó fekhelyet. Múlt az idő, cikkeink átmentek a szokásos metamorfózison — MÉH. zúzda, ismét papír —, és ha szabadjára engedem a fantáziámat, még azt is el tudom képzelni, hogy e sorokat olyan papírra nyomtatják, melyen korábban a temetkezési vállalat módszere ellen hadakoztunk. A felvétel a minap készült, ezért állíthatom, hogy van örök és megváltoztathatatlan a Nap alatt! De ha így hiszem, miért íródik e cikk? — kérdezhetik jogosan. Nos, azért, mert kitartásban mi sem adjuk alább, mint a temetkezésiek. Megírjuk, lefényképezzük újra és újra. Örökkön-örökké ... Ámen. B. D. MISKOLC TÖRTÉNETE 153fc Fazekasábrázolás Comenius Orbis Pictusából Örökkön-örökké... Az iparfejlődés kezdetei és a céhek
