Déli Hírlap, 1982. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-18 / 15. szám

* ... technika majdnem tökéletes. Csak egy hibája van: a nylonzacskót hátul is meg kell tartani, hogy a lecsúszás iránya egyenes legyen. Síkarnevál Bán kút on Más rendezők, más elképzelések A felvonónál, tömegben Alig volt egy hete, hogy la­punk munkatársai egy szom­bat esti villanyfényes sízésen vettek részt. Akkor nagyon hideg volt. Miskolcon mínusz tíz iok, Bánkú ton mínusz ti­zenhét. Tegnap kissé csodál­kozva vettük tudomásul, nogy a reggeli információs műsor­ban ez hangzott el: Miskolc mínusz tizennét fok, Bánkút mínusz öt fok. Talán a jó me­teorológiai előrejelzéseknek, tá­lán a Magyar Rádió Miskolci Körzeti Stúdiójában megje­lent riportoknak, talán a la­punkban megjelent előzetes­nek lehetett együttes követ­kezménye, hogy Bánkúton, a sikarneválon ezúttal több mint háromszáz aktív sportoló vett részt. A nézők és a passzív szemlélők megítélése ezúttal is nehéz feladat elé állította „stá­bunkat”, de megítélésünk sze­rint lehettek vagy ötezren. Akárki, akármit mond a sikameválról és a hozzá kapcsolódó eseményekről, ezek csatát nertek az utóbbi évek folyamán. De főleg az idén. Ezt hangsúlyozzuk, mert ezúttal a rendezés nehéz mun­káját a Magyar Sí Szövetség és a Városi Sportfelügyelőség vállalta magára­iul és le — Valamikor — nem is olyan régen — egyirányúsí- tották a bánkúti utat fölfelé, és a jávorkúti utat lefelé. Most nem. Ezért amikor le­felé haladtunk autónkkal, mindazokkal az autókkal ta­lálkoztunk, amelyekben ülők szerettek volna részt venni az esti sízésen. Hiába mondtuk nekik, hogy a felfelé menő utuk reménytelen lesz a sí- kamevál miatt, a lefelé jövő autók miatt, nem hitték el. Menetük és értetlenségük okozta a legnagyobb akadályt. — Lefelé jövet az előttünk levő Skodában a Bánkúti Sí Klub vezetője, dr. Szaladnya Sándor haladt, ő mondta: — örülnék, ha a különböző információs állomások nem a mostani leüt nehézségeiről szólnának, hanem arról, hogy a távlati tervben szerepel egy kétnyomsávos fel- és lefelé menő út megépítése. Lénye­gében Lillafüredtől Bánkútig. A síklub elnökének e megjegyzése bizonyára helyt­álló, ha a távlati programot vesszük figyelembe, de kevés­bé helytálló, ha a tegnapi sí­karneválról szólunk. Ugyan­is... Nem zakatolt a vonat és mégis valamennyi előre meg­hirdetett szám időben, jó ütemben, színvonalasan bo­nyolódott le. Magáról a síversenyről ren­geteg feljegyzésünk van. Szól­hatnánk arról, hogy a sí „Ki, mit tud?”-ot miért az nyerte, aki, szólhatnánk arról, hogy a csúszkaversenyen több mint lélszázan indultak, szólhat­ok Irány a cél: a zöld kör nánk arról is, hogy sokan és | versenyben, a jelmezversenyben, nnntnsan találtak célha a hó— ^ ,,ttl mit tud ’-ban, a nylon­pontosan taxauak ceiDa a no- zacsh6s esúszkaversenyben, zö­mében a miskolciak nyerték ... Elégtételnek ennyit... golyódobó versenyen. Mégsem ezt tesszük, mert előbb-utóbb hazafelé kellett jönnünk az egyik úton ... Úton hazafelé Hazaértünk. De hogy ho­gyan, ezt mihamarabb szeret­nénk elfelejteni. Könnyű len­ne most azt mondani, hogy a rendezők nem tettek meg mindent a Miskolcra, illetve az Egerbe vezető utak, illetve a közlekedés zavartalanságá­nak biztosítására. Most mégis azt mondjuk: semmit sem tettek. A valamikori egyirá- nyúsítás legalább annyira jó volt, hogy a fel- és lefelé me­nő járművek vezetői gondol­hatták, hogy előbb-utóbb el­jutnak azokra az útvonalakra, ahonnan távolabbi céljukat elérhetik. Most viszont egy­aránt mentek Ömassa, Jávor­kút, Eger felé. Mindezt egy csomópontból tették. És mivel több mint ezerötszáz jármű érkezett Bánkúira, monda­nunk sem kell, hogyan ala­kult a kora és késő délutáni program. Amikor saját kocsink leállt, lehetőségünk volt egy-egy — különböző városba menő — autóssal beszélnünk. Egy Sko- dásnak reggel volt szerencséje, egy Polski Fiatos azon keser­gett, hogy miért nem első meg­hajtású a kocsija, több Ladás arra hivatkozott, hogy akkor tudna igazán jó ütemben fel- és lemenni Bánkútra, illetve Bán­kúiról, ha az áttételt némileg módosítaná. Sajnos elég sok busszal is találkoztunk. A bu­szok egy bizonyos lejtésszög után tovább nem voltak képe­sek haladni. Mögöttük olyan gépkocsisor alakult ki, ame­lyeket még álmukban sem gon­doltak a síkarnevál rendezői. S hogy ezek mégis eljutottak oda, annak oka elsősorban a téli sport szeretete, és a síkarnevá­lon való részvétel... A Magyar Sí Szövetség és a Miskolc Városi Sportfelügyelő­ség díjainak többségét: a páros síversenyben, a hószoborépftő versenyben, a hógolyó-eéklobó D. TÓTH BÉLA Kosárlabda NB I Győzelemmel folytatta a DVTK A tervek mértéktartóak Az NB I-es női kosárlabda­bajnokságban tegnap folyta­tódtak a küzdelmek. Mint is­meretes, a DVTK a B-csoport 3. helyén végzett 18 mérkőzés után, melyből 14-et megnyer­tek. Ezzel a teljesítménnyel szerezték meg a lányok a jo­got arra, hogy a bajnokság második szakaszában már az 1—10. helyért küzdhetnek. A szakvezetés az 5. hely meg­szerzését tűzte ki célul. ARRÓL, HOGYAN SIKERÜLT A FELKÉSZÜLÉS Baumann Gáspár, a csapat edzője szerint többé-kevésbé a terveknek megfelelően tud­tak dolgozni a felkészülési időszakban. A városi sport­csarnok ideális körülményeket ígért, mégis a lányok „zokon vették”, hogy másfél hétig fázniuk kellett a különben va­lóban nagyszerű létesítmény­ben. Ugyanis ez idő alatt a hő­mérséklet alig érte el a plusz 10 fokot. Az edző is berzenke­dett, mert a gyakorlások al­kalmával a lányok mereven mozogtak, minek következté­ben a megjelölt feladatokat meglehetősen nagy hibaszáza­lékkal oldották meg. Terveik szerint négy előkészületi mér­kőzésen léptek volna pályára, ebből viszont végül is csak három lett. Ezek a találl&zók a játékosok formamegszerzé­sében játszottak nagy szere­pet. Mindettől függetlenül a csapat valamennyi tagja be­csülettel dolgozott, ami remél­hetőleg elég lesz a kitűzött cél valóra váltásához. ARRÓL, HOGY MIRE SZÁMÍTANAK A FOLYTATÁSBAN Először iá arra, hogy vala­mennyi mérkőzés nehéz lesz. Az ellenfelek így követkéz­'A sorsolásról — siránkozás A szombati televíziós közvetítésből, a vasárnapi újságokból ma már a labdarúgást szerető közönség pontosan tudja, hogy a spanyolországi labdarugó-világbajnokságon a magyar csapat melyik csoportban, és kikkel veheti fel a küzdelmet. A rend kedvéért azonban felsoroljuk, hogy a 24 csapatot hat né­gyes csoportba sorolták, a következőképpen: I. CSOPORT: Olaszország, Lengyelország, Peru, Kamerun. II. CSOPORT: NSZK, Algéria, Chile, Ausztria. HL CSOPORT: Argentína, Belgium, Magyarország, El-Salvador. IV. CSOPORT: Anglia, Franciaország, Csehszlovákia, Kuvait. V. CSOPORT: Spanyolország, Honduras, Jugoszlávia, Észak - lrország. VI. CSOPORT; Brazília, Szovjetunió, Skócia, Üj-Zéland. Voltak magyar sportvezetők, akik azt mondották, hogy a III. cso­port a legnehezebb. Voltak olyanok — és ezt főleg a tegnapi Nép­sportból tudjuk —, akik azt mondották, hogy az egyik legnehezebb. És voltak olyanok is, akik arra hivatkoztak, hogy minden világbaj­nokságon a legnagyobb erőkifejtéssel kell küzdeni ahhoz, hogy egy- egy csapat továbbjusson. Az kétségtelen, hogy ha az első csoportba került volna Magyaror- íLengyeI.or.szaS helyett), akkor Peru és Kamerun legj'őzése már «on vereseS Után is elegendő lett volna, hogy továbbjus­son. örültünk volna, ha Magyarország a második csoportba kerül. rt,aZ e.meIték ki első helyként és mellé Algéria és F^Ie..!jerü *» majd a mi úgynevezett „eröcsoportuifkból” Ausztria. Azt hisszuk, mondanunk sem kell, ha mi lennénk „Ausztria’*, akkor a fe­jünk se fájná, hiszen Algériát és Chilét illő lenne legyőzni. Ismeretes a harmadik csoport is, a mi csoportunk. Nem mond­juk azt. hogy lehetetlen Argentina legyőzése (június 18., 21 óra), de úgy erezzük, nem elsősorban őket kell legyőzni. Először is győznünk kell jumus 15-én Salvador ellen, majd mindent megtenni azért, hogy junius 22-én Belgium ellen is két ponttal gazdagabban hagyhassuk el a pályát. Ez bőven elegendő a továbbjutásra. Csoportunkban természe­tesen a nagy kérdőjel, mire képes Belgium, mire képes Magyarország Ha a Belgiumban játszó idegenlégiósaink megfelelő információval szolgálnak a magyar válogatott számára, és a magvar válogatott ezt ki is használja, akkor nagy baj nem lehet. És ezután még azt sem bánjuk, ha a megelőző mérkőzésen Argentínát legyőzzük. Nagyon nehéz a negyedik csoport. Talán az egvszem Kuvait ját­szik kevésbé szerepet az első, második hely eldöntésében de az úgy­nevezett nagy hármas: Anglia. Franciaország, Csehszlovákia bármilyen eredményre képes egymás ellen. Az ötödik csoportban két kiemelkedő csapat van. a házigazda Spa­nyolország és Jugoszlávia. Azonban nagy hiba lenne Észak-lrországot leírni. Hogy Honduras mire képes, azt még nem tudjuk, de az nem valószínű, hogy beleszól az 1—2. helyezés sorsába. A magyar csoporthoz hasonlóan nehéz a hatodik is. ahol Brazília mellett Szovjetunió. Skócia és Üj-Zéland csapata kísérli mee a tovább­jutást kiharcolni. Ügy érezzük, ehhez képest (a Szovjetunió besoro­lására gondolunk) még mindig jobb csoportunk beosztása, mintha a hatodikba kerültünk volna. összességében mondjuk el azt, hogy kaphattunk volna jobbakat kaphattunk volna rosszabbakat is. És idézzük Mészöly Kálmán szavait­— Óriási fegyvertény, hogy bejutottunk a világbajnokság huszon­négyen; mezőnyébe. A többit majd meglátjuk. O. T. B. jfc Jászka akció közben (Szabó István felvétele) nek: BSE, BEAC, Pécsi VSK, MTK-VM. A felsorolásból is kitűnik, hogy egyik mérkőzés sem ígérkezik olyannak, me­lyen akár félgőzzel is biztos sikert remélhetne a DVTK. Igaz, az elmúlt 18 mérkőzés­ből mindössze négyet veszített el a diósgyőri gárda, de en­nek ellenére is azt mondják a szakvezetők, hogy a győztes mérkőzéseken is volt olyan, amikor igencsak hullámzó tel­jesítményt produkált az együttes. Tehát erre jobban oda kell figyelni. Baürriann edző szerint a jó szereplés el­ső feltétele, hogy valamennyi hátralevő hazai találkozót megnyerjék Titkon azonban abban is bíznak, hogy idegen­ben is képesek meglepetést okozni, például az MTK-VM ellen. így lenne nagyobb re­mény az 5. hely megszerzésé­re. Persze sok minden függ attól is, hogy a diósgyőriek előtt álló négy csapat körbe- veri-e egymást, no meg az is, hogy a piros-fehérek milyen eredményekre lesznek képe­sek. Rengeteg a kérdőjel, egy azonban biztos: a csapat és a szakvezetés mindent megtesz a siker érdekében. ARRÓL, HOGY MIÉRT A MÉRTÉKTARTÁS Amikor az edző az 5. hely megszerzését jelölte ki célul, nem tagadjuk, kissé megle­pődtünk. Mi ugyanis egyálta­lán nem tartjuk lehetetlennek a 4. hely megszerzését. Kicsit túlzottnak tartottuk az edzői mértéktartást. Baumann Gás­pár a helyezési illető tartóz­kodását így indokolta: — A rájátszás a bájnokság- nak olyan versenyrendszere, melyen minden eredmény elő­fordulhat. A korábbi tapasz­talatok tesznek óvatossá. A rájátszás a fővárosban lesz, ahová a legjobb hat csapat kerül. Mi úgy számítjuk, hogy a bajnokság e szakaszában 4 fővárosi és 2 vidéki együttes játszik majd a helyezésekért. A körülmények nagy szerepet játszanak majd, hiszen az el­ső 5 nap alatt 4 mérkőzést kell lejátszani. Ezért döntő lehet, hogy milyen lesz az el­szállásolásunk, az edzéslehe­tőség, mennyire tudja kipi­henni magát a csapat egyik napról a másikra. Ehhez kap­csolódik az is, hogy milyen orvosi és gyúrói ellátásunk lesz. Lényeges, hogy a fővá­rosiak gyakorlatilag hazai pá­lyát élvezTk, hiszen ők több­ször játszanak a sportcsar­nokban, mint mi. Természe­tesen elsősorban az számít majd, hogy mire leszünk ké­pesek azokkal a csapatokkal szemben, melyek jobb játé­kosállománnyal rendelkeznek, gondolok itt a válogatottakra. Szerintem ezen a sorozatmér­kőzésen nem is elsősorban a tudás dönti majd el a pontok sorsát, hanem a pillanatnyi erőnlét- ARRÓL, HOGY TEGNAP: DVTK-ZTE 89:53 (43:27) A tegnaptól február 28-ig tartó tavaszi szezon első mér­kőzésén a DVTK hazai pá­lyán fogadta a tabella utolsó helyén álló ZTE-t. A diósgyő­riek a várakozásnak megfele­lően már a találkozó elején vezetést szereztek, amit végig tartottak. Ama a játékot ille­ti, azt mondhatjuk: még van mit javítani. A csapat nehe­zen lendült játékba, a játéko­sok teljesítménye eléggé hul­lámzó volt. Ismét remekelt Medgyesi és Winter, valamint a kevesebb, mint egy félidőt játszó, de 11 pontot szerző Spisák. A többiek játéka fe­lejthető. Elsősorban Molnár és Áronné keltett csalódást. A Virik és Simó vezette össze­csapáson a DVTK Medgyesi (31), Winter (23), Molnár (4), Áronné (8), Papp (6), illetve Spisák (11), Halmos (2) és Jászka (4) összetételű gárdája a hibák ellenére is reális és megérdemelt győzelmet ara­tott. A kezdet tehát nem volt rossz. Mi mást is kívánhat­nánk, mint azt, hogy így to­vább. Az se baj, ha a játék is jobb lesz... DARAB GYULA Jégkorong OB II fl f f Kellős vereség a hei végén A hét végén a Miskolci Ki­nizsi jégkorongcsapata kétszer is összemérte erejét az egyko­ri válogatottakkal teletűzdelt Pomáz együttesével. Szomba­ton a fővárosban próbált meg tisztes eredményt elérni a miskolci gárda. Ez a találkozó azonban meg- mutatta, hogy a Kinizsi játéko­sai rutinban és tudásban egye­lőre még alulmaradnak a sok­kal jobb játékosállománnyal és tapasztaltabb vendéglátókkal szemben. A végeredmény 8-2 volt a Pomáz javára. Az első har­madban már 4-1-re vezettek a hazaiak és ezután némi megle­petést keltett, hogy a második harmadban 1-1-et értek el a miskolciak. Az utolsó harmad­ban azonban ismét a pomáziak lőtték a gólokat, szám szerint hármat, amire a Kinizsi már nem tudott válaszolni. A két miskolci gól szerzője Kocsis és György volt. Tegnap délelőtt a miskolci jégpályán játszották „a vissza­vágót”. Az első harmadban ez­úttal is a vendégek szereztek előnyt, amit hasonlóan a szom­bati találkozóhoz, a másodikban kiegyenlített játékrész követett. Az utolsó harmadban a miskol­ciak mindent megpróbáltak azért, hogy szorosabbá tegyék a mérkőzést, de ez végül is csak hellyel-közel sikerült. Az ered­ményt tekintve mégis azt mond­hatjuk, hogy a Kinizsi dereka­san küzdve helytállt. A vég­eredmény Miskolci Kinizsi—Po­máz 4-7 (1-3, 2-2, 1-2). A hazai­ak gólszerzői: György, Skultéty, Nagy Zs. és Agárdi voltak. D. Gy. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents