Déli Hírlap, 1982. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-11 / 9. szám

A mostohagyerek, a híradástechnikai alkatrészbolt Boltok költöznek Alkatrész Aruház is lesz Nagy alkatrészfogyasztó or­szág vagyunk, s kereskedő, fogyasztó egyaránt bosszanko­dik, ha az igényeket nem tud­ják kielégíteni. Most a mis­kolci alkatrészárusító üzletek egy részének gazdája, a Bor­sodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat nagy változtatásokat tervez — hallottuk Tróján Fe­renc áruforgalmi osztályvezető­től. Először is a legrosszabb helyzetben levő két üzleten próbálnak segíteni azzal, hogy összeköltöztetik egy sokkal nagyobb, felújított helyiségbe. Megszűnik tehát a Kossuth mozival szembeni 136. számú háztartási gépal­katrész-üzlet, és az Ady-híd- nál a híradástechnikai bar- kacsbolt, a 333. számú. A kettő egyesül, és a Beloian- . nisz utcában a volt Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat üzlethelyiségében Alkatrész Áruházként üzemel tovább. És lesz néhány, kissé bo­nyolultnak tűnő üzletköltöz­tetés is. A BIK szeretné mindezt február végéig lebo­nyolítani. A Beloiannisz utcai Szer­szám- és Kisgépüzlet már el­költözött a Petneházy utcai volt TVK Mintabolt helyére, ahol rövidesen meg is nyílik. Itt kedvezőbb körülmények között vásárolhatnak a közü- letek is, mert van parkolási lehetőség. Megszűnik az Ady- hídnál a másik, a 332. számú barkácsbolt is. Árukészletét Középkori konyha Rántott A Magyor Hírmondó sorozat egyik könyvét sem kell különö­sebben reklámozni: a kiadás után néhány nappal mór csak pult alól lehet szerezni belőlük. Különösen így van ez a legutóbb kiadott, szakácsmüvészeti ritka­ságokat tartalmazó kötettel. „A szakácsmesterségek könyvecskéje” két gyűjtést tartalmaz tulajdonképpen: Zrínyi Miklós Csáktornyái udvarának kéziratos recept­gyűjteményét és Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári sza­kácskönyvét. A könyvben nemcsak a receptek étvágy gerjesztőek, hanem az a mód is, ahogy a konyhaművészek­ről írnak a régi magyar ci- kornyás nyelven. Soha nem hallott nevekkel, fogalmak­kal ismerkedhetünk meg a gasztronómiai mesterfogások tikmony mellett. Megtudhatjuk, mi a főkötös fánk, a fényes birs- alma-liktáriom, vagy mi fán terem a rántott tikmony. Több mint hétszáz korabeli étel receptje található a kis könyvecskében, s mellettük élvezetes leírásokat olvasha­tunk a konyháról, s minden egyéb tudnivalóról, amit egy középkori szakácsnőnek is- j mernie kellett. Nem valószínű, hogy a re- j ceptek mindennapi étkünkké válnak, de nem is ez a könyv célja. Olyan kultúrtörténeti kuriózium került kiadásával a magyar olvasók kezébe, amely eddig csak igen ke­vesek számára volt hozzáfér­hető. Az eredeti művek ! ugyanis páratlan könyvritka­ságok. egy-két példánynál nincs belőlük több a viiá gon. (k—ó) szétosztják, ennek egy részét az új Alkatrész Áruház kap­ja meg. A tapétáit az Antik­várium melletti ajándékbolt­ba szállítják, ahol tapéta- szaküzlet nyílik, míg az aján­dékok a háztartási gépalkat­részből! helyiségében kapnak helyet. Az Ady-hídnál üre­sen maradó két üzlet egyi­kében szerszámokat tartanak majd, a másikba pedig be­költözik a Tanácsköztársaság városrészről a hanglemezbolt. A hanglemezbolt jelenlegi helyiségeit az Állami Pénz­verde vásárolta meg. A BiK tehát egy kicsit átren­dezi a Széchényi út képét, azzal, hogy néhány üzletét ideálisabb környezetbe helyezi. Persze ettől még nem lesz nagyobb az áru­kínálat. A háztartási gépalkat­rész-ellátás terén az elmúlt év­ben már .jelentős javulást lát­tunk. A két összeköltöző boltot közösen üzemeltetik a RAV1LL Nagykereskedelmi Vállalattal, mégis úgy tűnik, a híradástech­nikai egy kirsit mostoháfcyereíc- nek számit. Mi általában ismer­jük ezen a területen az orszá­gos kínálatot, elég gyakran meg­fordulunk It talapé-1 en is. Ilyen­kor derül ki, bogy ettől messze elmarad a Miskolcra juttatott Készlet. Reméljük, hogy az új Alkatrész Áruházra az áruért fe­lelős RAVII.I. jobban odafigyel. Intézet — vagy édes otthon? 1. Gyermeksorsok, dossziéban Egyre több az állami gondozott (herényi) A híres Árvácska-korszak­ban, 1938-ban 41 949 árva és félárva. vagy törvénytelen gyermek élte a lelencgye­rekek sorsát. Javarészt jóté­teményekből, ilyen-olyan alamizsnákból tartotta fenn magát egy-egy ilyen intézet. Ha a gyerekek nevelőszülő­höz kerültek, többségüknek mostoha cselédsors jutott osztályrészül. Ma lelencek nincsenek. A rossz ízű szót lassan elfelejt­jük. Állami gondozottak let­tek a gyerekek. A legtöbb intézetben, gyermekvárosban a legteljesebb anyagi jómód­ban élnek; néha sokkal ma­gasabb életszínvonalon, mint más, szerény jövedelmű csa­ládban nevelkedő gyerek. Ez viszont nekik is, de a társa­dalom egészének is kétes öröm. A szülők elvesztéséért kevésbé jóvátehető kárpótlás. Pénzt kapnak a sajátjukért A társadalomnak nem pusztán anyagi gond, hogy az állami gondozottak száma jó­val meghaladja az Árvádska- korszakét. Egyre több erköl­csi és lélektani kérdés elé áíiítja a felnőttek társadal­mát e csatád nélkül nevel­kedő gyerekek sorsa. Mert érdemes megjegyezni: ma már nem azért kerülnek ál­lami gondozásba, mert árván maradtak. Sőt nem is azért, mert a szülők anyagilag nem tudnák gondjukat visel­ni. Ha mégis ez lenne a csa­ládi helyzet, akkor sem biz­tos, hogy a gyermek állami gondozásba kerül. Egy 1974- es rendelet' értelmében ugyanis, ha a szülő önhibá­ján kívül nem tudja ellát­ni gyermekét, de a nevelésé­re alkalmas, akkor a család­ban maradhat. Ügyuevexett nevelési segélyt kap, nrúnétvj gyermeke nevelőszülője len­ne. A rendszeres nevelési se­gélyre szorulók száma is egy­re emelkedik. A megyében 1980-ban 743, az elmúlt esz­tendőben már 1600 gyermek után kaptak a szülők ezen a címen segélyt. Az erre fordí­tott végösszeg tavaly tizen­egy millió forint volt. De az a megoldás még mindig jobb, mint asz intézeti élet. Akiket hitegetnek Ennél csak az állami gon­dozásban levő gyermekek száma aggasztóbb. A megyé­ben 1977-ben 2559, 1980-ban 2617 gyermeket tartottak nyilván. Többségük veszé­lyeztetett családi környezet­ből került ide. életük vaskos kilókban mérhető dossziékká dagadt. Az alkalmankénti szülői látogatások gyakran viselik meg a gyermekek ide­geit. A felnőttek őket hite­getve búcsúznak, ígérve, hogy munkahely után néznek, la­kást keresnek, s akkor kivi­szik őket. De a hőn áhított nap soha nem akar elérkez­ni. Mert vannak, akik vi­gyázzák. s környezettanul­mányokkal igazolják, megér­tek-e a feltételek — s a szü­lők is — arra, hogy a gyer­mek visszakerüljön a család­ba. Elörtékrtek^W tnartSes *tr- sadalom negyünk. De ezt így kinyilatkoztatni kevés. A nő személyi szabadsága jogán annyi gyermeket szülhet, amennyit akar, vagy ameny- riyire képes. Az állami gon­dozásba került gyermek vi­szont csak értelmének nyila- dozása, helyzete megismeré­se után tud vallani érzelmei­ről. Szívesen lemondana a színes televízióról, egy-egy jobb ruháról egy morzsányi szerétéiért, a valakihez tar­tozásért. Érzelmi merénylők Viszokay Árpád, a megyei gyermek- és ifjúságvédő in­tézet igazgatója mondja: — A legaggasztóbb, hogy egyre több csecsemő kerül ál­lami gondozásba. Az édes­anya már a szülés előtt nyi­latkozatba adja: lemond gyer­mekéről, az állam „javára”. Vagy egyszerűen ottfelejti a kórházban. Sőt, gyakran kell állami gondozásba venni pa­rányi gyermekeket akkor is, amikor megbetegszenek, kór­házba kerülnek. S szüleik a többszöri felszólítás ellenére sem mennek értük. Vannak tehát szülők, akik gyermekük érzelmi élete el­len gyakran jóvátehetetlen merényletet kővetnek eh (FOtytofjvk) OLÁH ERZSI A flgpMi, 3 takássazdáikodásról A főkháepfífetv a tartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irány­elveiről lesz szó azon a be­szélgetésen. amelyet holnap délután 3 órakor rendeznek a Haaafias Népfront megyei bizottságának tanácskozóter­mében. Mint ismeretes, az Sértődékeny sértegetök ÍSSEÍSP K«'.ponti Bizottsága és a Minisztertanács tavaly októberében meghatározta a lakásgazdálkodás korszerűsí­tésével kapcsolatos feladato­kat. Megyénkben is külön programot dolgoznak ki a ha­tározat megvalósítására. A holnapi beszélgetést, a prog­ramot előkészítő vitát, Kákái István, a népfront városi al- elnoke vezeti. Pályásat Társulásokról, vállalkozásokról y Maguknak építik: az építkezés ahol a felvételünk készült, két dolog minitt is különleges. Egyrészt először épül városunk­ban foghíjat kitöltő panelétület, másrészt azt építők csinálják építőknek. A lakásokban a BÁÉV munkásai laknak majd. Táncolna, ha volna még réztányér a borbélyműhe- íyek előtt. így csak költészet nélkül, népiesen: varnyúká- rogtató idő van. S e cudar időben ott vacog a vásárló a zöldségespavilon előtt. Áll és vár. Várhatna persze vala­melyik széltől, hidegtől job­ban oltalmazott boltban is, de 'mi tagadás, feledékeny az illető. Rendre kiváltott min­den receptet — a köptetőtői az aszpirinig —, de az, hogy citrom is kell majd a teába, az influenza kurálásához, csak itt jutott eszébe. Itt is csupán azért, mert ott zöldül a C-vitamin a lakótelepi pa­vilon ablakában. Zöldül, zöldül, de mit ér, ha túl az ablakon a kínjá­ban ért déligyümölcsnél is savanyúbb ábrázattal ingatja rosszallóan a fejét az eladó­nő. Az első és igen bátorta­lan kopogtatás után. Tehát bent a citrom, kint a cidri — és most már némi türelmet­lenség is. Üjabb kopogtatás. Válasz: egy számla felmuta­tása belülről. Seftimi kétség, számlát böngész a hölgy, és most már látni: nem is egye­dül. mert a pavilon félhomá­lyos mélyén ott ücsörög egy metes férfiú is, munkaru­hán. \ vevő kétségbeesett utol­só próbálkozása: — Tessék adni két citromot, és már itt sem vagyok. A számlát lehet esetleg azután is . .. A benti arcokon mélysé­ges megdöbbenés, aztán kivá- gódík az ajtó, az ajtón át a tagbaszakadt szállítómunkás, és öklét rázva, üvöltve, ká­romkodva küldi a vevőt oda. ahol melegebb van. A náthás vásárló behúzott nyakkal, szipogva-szepegve szedi a lábát, amennyire tud­ja, bár nem az utasításnak megfelelő irányba, hanem csak hazafelé. Mögötte utca­hosszat zeng az áldás és az okítás arról, hogy micsoda ember, aki nem becsüli a dolgozót, noha a dolgozónak ezer fontosabb teendője len­ne, mint az a vacak citrom. A fenti történet hétköznapi mondhatni banális. Csak ar­ra jó, hogy — gyengécske — példa legyen arra, hogy . .. Mire is? Szemléltethetné te­szem azt a kereskedelem és a vásárlóközönség áldatlan kapcsolatát. Vagy lehetne nekrológja egy olyan keres­kedői felfogásnak, mely sze­rint a legfontosabb az áru eladása, következésképpen a vevőt semmilyen címen sem célszerű, s nem is illik el­utasítani. Szidni, fenyegetni még kevésbé! De most kanyarítsuk más irányba gondolatainkat, s próbáljuk beleélni magunkat a zöldség árusnak és szállító­lelki vi­jának. — egy a cég lágaba. A példátlan arcátlanság: kopogni és tevékenységük megszakítását kérni, őszintén felháborította őket. Ügy is- ter.igazából meg voltak sért­ve. Mert „öntudatosak” és sértődékenvek lettek nagyon sokan napjainkra Más össze­függésben ugyanerről beszélt irodalmi lapunk cikkírója. Néhány mondata ide illeszt­hető: „Az egyéniség —több­nyire rosszul értelmezett — méltóságával találkozunk az italboltban, a kazánházban, a kapusfülkében stb.” Igen. nem Achilles-sarok, hanem valóságos Achilles-felüleí nőtt sokakon a már idézett szerző találó hasonlatával él­ve. S tetőtől talpig sebezhe­tővé teszi őket ez a mindig ugrásra kész rettegés. Rette­gés, mitől is? Hogy alábecsü­lik őket? Vagy csak annyira becsülik őket, amennyire ér­demesek? Akár egyik, akár másik, valahonnan innen ered, hogy például a házmes­ter csak a házfelügyelő meg­szólításra hallgat, számos portás bizonyára hiányolja zubbonyáról a tábornoki vál- lapot, és akadhatnak kiskirá­lyok, akik e kifejezésben csu pán a kicsinyítő képzőt kilo gásolják. (békés) I Gazdasági társulások, vál­lalkozások szervezése címmel január 1-évcl az Országos Ve­zetőképző Központ és az MTESZ közös pályázatot hir­detett. Pályázni két témakörben lehet. Bármely, legalább egy éve működő társulás, illetve társas vállalkozási forma eredményességét értékelő és szervezési tapasztalatait öez- szegező és elemző munkával, valamint új gazdasági társu­lás — társas vállalkozás, kis szövetkezet — létrehozására irányuló javaslatot tartalma­zó tanulmánnyal. Két kate­góriában lehet részt venni: külön elbírálásban részesül­nek az egyéni pályázók, s a’A, intézményi kollektívák. A kategóriáktól függetlenül két 50 ezer forintos fődíjat írtak ki, valamint az egyes kategó­riák helyezettjeinek 20 ezer forintig terjedő pályadíjakat. A bíráló bizottság a nem pá­lyadíjas, de részleteiben hasznosítható munkákat megvásárolja. A pályázatok benyújtási határideje: 1982. május 3. A pályázat további részleteiről, a beküldés körül­ményeiről információt az Or­szágos Vezetőképző Központ szervezéstudományi főosztá­lyán lehet kapni, levélben, vagy tedefoooii. *

Next

/
Thumbnails
Contents