Déli Hírlap, 1982. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-02 / 1. szám
afc Főszezonban hétköznap öt, vasárnap pedig kilenc pár szerelvény jár erre ... Műszaki-gazda sági konferenciák Elismerés illeti a diásmri kih «szokat (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt év eredményeit értékelő, s az 1982. évi feladatokat meghatározó, ünnepi műszaki-gazdasági konferenciát rendeztek szerdán kora délután a Lenin Kohászati Művek vendégházában a diósgyőri kohászok. A gyárrészlegek és üzemek párt-, állami és társadalmi vezetőit, valamint a megjelent vendégeket — akik között ott volt Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, Tóth József, az SZMT vezető titkára, Fülöp Péter, a városi párt- bizottság osztályvezetője, Rózsa Kálmán, Miskolc megyei város Tanácsának elnöke és Szabó Pál, a KISZ KB tagja, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára — Móri Lajos, a vállalati szak- szervezeti bizottság titkára köszöntötte, majd dr. Szep- pelfeld Sándor vezérigazgató mondott beszédet. — Rendhagyó értékelésre, a gondok őszinte, tárgyilagos feltárására van szükség, hiszen rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdeni a kollektívának 1981-ben — kezdte beszédét a vezérigazgató, aki a továbbiakban arról szólt, hogy a világpiaci árak hanyatlása, a kereslet nagy mértékű csökkenése, az alapanyag- és energiaárak növekedése, a szabályozórendszer változása rendkívül nehéz helyzetet alakított ki az LKM-ben. Ennek megfelelően a főbb termelési és értékesítési mutatók alatta maradtak a tervezettnek, s mintegy 550—600 millió forintos veszteséggel zárja az évet a kohászat. A vezérigazgató nem kendőzte a kerítésen belüli gondokat sem, majd arról szólt: 1982-ben még nehezebb körülmények között kell rugalmasan alkalmazkodni a piaci igényekhez. Végül köszönetét mondott a kollektívának a nehéz körülmények ellenére végzett munkájáért. A műszaki-gazdasági konferencián felszólalt Grósz Károly. A megye párt-, állami és társadalmi szervezeteinek köszöntését és köszönetét tolmácsolva, egyebek között arról szólt: mérni kell az elszalasztott és kihasznált lehetőségeket, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a kohászatban tettek a gondok leküzdésére. Támogatjuk e törekvéseket, s bízunk benne, hogy ezek segítségével enyhülnek majd a diósgyőri gondok. ... Ha nem fagy januárban Nekünk magától értetődik, hogy január elseje az év első napja. Julius Caesar emlékezetes naptárreformja óta ez így is van — igaz, a kereszténység hosszú ideig, egészen a XII. századig nem volt hajlandó elfogadni január elsejét az esztendő első napjának. Egy bizonyos: január elsejéhez és máso- dikákoz rengeteg időjósló népi regula kapcsolódik. Az egyik azt állítja, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz az egész évi időjárás is. A január 2-i időjárás derült voltáról pedig a nyári bő gyümölcstermésre következtettek. Ezekben az állításokban több a babona, mint az igazság, azt azonban a meteorológusok is alátámasztják, hogy a fagymentes január utal a kora tavaszi fagyokra. Ha ilyen lesz az időjárás ebben a hónapban, márciusban és áprilisban biztosan fagyni fog, hisz a januári meleg légtömegek által feltartott sarki hideg levegő ilyenkor fog lezúdulni Európára. Amikor a postás katona... Jó kapcsolatot tartanak a Miskolci Postaigazgatósás KISZ-esei ,a sorkatonai szolgálatot teljesítő munkatársaikkal; a hálózatépítő üzem fiataljai például rendszeresen leveleznek velük. A miskolci 2. számú postahivatal dolgozói munkatársaik katonai eskütételén is jelen voltak, a 10. számú posta Hámán Kató szocialista brigádja pedig szakmai és politikai vetélkedőt szervezett, felfrissítendő a honvédségtől visszatérő fiatalok szakmai ismereteit Rekord a kisvasúton Meddig ér a takaró? Felújítják a pályáját Rekordforgalmat bonyolítót le 1981-ben a lillafüredi erdei kisvasút: az előző évi 192- ezer utassal szemben több, mint 240 ezren váltottak jegyet. Gedeon István, a LÄEV üzemfőnöke szerint a rekordforgalom elsősorban a nyári jó időnek köszönhető. Kocsiparkjuk ugj^anis nem változott, most is 12 nyitott és 7 téli vagont üzemeltetnek. Ezeket négy MK és két C— 50-es típusú motormozdony vontatja. A személyforgalomra alkalmas vasúti pálya hossza mindössze 33 kilométer, ebből 14 kilométer a fő vonal és 19 a mellékszárny. A biztonság fokozása érdekében, a teljes vasúti pályát a mostani 14—15 kilogrammosról 23,6 kilogrammos sínre cserélik. (Egy méter sínnek a súlya ennyi.) Ezzel nagyobb tengely nyomású kocsik közlekedtetésére is lehetőség adódik. Nem olcsó a vasúti pálya rekonstrukciója, kilométerenként egymillió 200 ezer forintba kerül. Annak ellenére, hogy a sínek zömét a MÁV-tól kapják, a mostanában felszámolt kis nyomtávú vasutakról. Eddig nyolc kilométer pálya- szakaszt újítottak • fel. A munkálatok tempója korántsem gyors, évente mindösz- sze 1000—1200 méter sínszakasz kicserélésére képesek. Plusz egy nap Sárkány Ferenccel, a Szak- szervezetek Borsod megyei Tanácsának politikai munkatársával az ötnapos munkahét bevezetésének tapasztalatairól és kilátásairól beszélgettünk. Kiváló apropót kínált erre az a tény, hogy január elsejétől már 240 borsodi gazdálkodó szervezet tért át az új munkarendre. — A közvéleményt nem érte váratlanul ez a, közvetve vagy közvetlenül minden magyar állampolgárt érintő rendelkezés. A terv szerepelt a kongresszusi vitaanyagokban is. S aki a szocialista országokban járt, az tapasztalhatta, hogy más a dolgozók munkarendje, ha másból nem, hát abból, hogy az üzletek másként vannak nyitva, mint nálunk... Az emberek őszinte kíváncsisággal tekintettek a változások elé. ■ Néhány helyen viszont a megvalósítás kezdeti bizonytalansága azt a látszatot keltette, hogy baj volt az előkészületekkel. — Nem volt kötelező a Júliusi határidő. Volt olyan kohászati vállalat, mint például az LKM, ahol július 1. mellett döntöttek, máshol viszont különféle meggondolásokból január mellett tették le a voksot. (DIGÉP, drótgyár.) De visszatérve a probléma lényegére: az új munkarend nem csak több szabadnapot jelent, hanem jelenti azt is, hogy kinek- kinek a korábbi hat napra elosztott munkáját öt nap alatt kell elvégezni. A kezdeti örömben erről néhányan megfeledkeztek. Bonyodalmak oka volt az is, hogy a kormányrendelet megjelenését követően a vállalatvezetők kicsit belső ügynek, kizárólag vezetői feladatnak tekintették az áttérést, illetve az áttérés feltételeinek megteremtését. Kezdetben sokan nem ismerték fel azt, hogy egy ilyen jelentős társadalompolitikai lépést egyedül megtenni nem lehet. Minden döntési szintnek működnie kell (kellett volna.) A társadalmi vitákon derült aztán ki igazán, hogy a technikai-gazdasági feladatok újbóli megszervezése mellett legalább ilyen súlyú figyelmet kell fordítani az emberi tényezőkre. A dolgozót tehát nemcsak mint munkavállalót kell elhelyezni az új struktúrában, hanem mint utast, vásárlót, turistát és családtagot is. A kohászatban dőlRokkant embertársaink Már-már szinte az unalomig megszokott menetrendje van minden évnek: valamilyen ügynek szenteljük, legyen ez évforduló vagy egyéb más, s már olajozottan működik is a sajtó, rádió, televízió gépezete, kiadványok jelennek meg, bizottságok alakulnak, gyűjtést rendeznek — és kiállításokat. Az elmúlt év, hisz mindenki tudja, a rokkantak éve volt. Vajon sikerült-e elérnünk valamit a szokványos akciókon túl is, valami olyat, ami maradandó, nem kötődik az egyszeri alkalomhoz? Most nem azokra a szép kezdeményezésekre gondolunk, amikor egy-egy új intézet alapjait rakták le, vagy milliók gyűltek föl egy folyószámlán, esetleg új rokkantkocsit kapott valaki egy önfeláldozó munkáskollektívától. Hanem arra, hogy sikerült megtölteni azt a légüres tért, ami eddig körülvette rokkant embertársainkat. Nem értettük, nem ismertük eléggé gondjaikat eddig, s ami a legfőbb: nem tudtuk, hogy mi, az, amit igényelnek, kémek a társadalomtól, mindany- nyiunktól. Megismertük életüket, céljaikat és kudarcaikat, s így most már segíteni is könnyebb. Sokszor felróják a rokkantak évéhez hasonló akcióknak, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a témák állandó ismétel- ■.etésével túl hétköznapivá teszik a gondokat, valósággal hozzászokunk a riasztó tényékhez is, ahelyett, hogy felráznának mindenkit. Ez a hiba most erénnyé válik. Hiszen az a legnagyobb eredmény hogy lassan megtanulunk hétköznapi módon együtt élni és együttműködni, immár teljes értékűnek tekintett rokkan’, embertársainkkal. (k-ó) gozó férj természetesen azt szeretné, ha a többlet szabadnapot mondjuk a kereskedelemben dolgozó feleséggel együtt és egyszerre vehetné ki. Erre lehetőség van. ■ Sokan féltették a gazdálkodási eredményeket a munkaidőalap csökkenése miatt... — Nagyon hamar bebizonyosodott, hogy ennyi tartalék, ennyi rátartás volt még, van még az üzemekben. A pamutfonóban példásan, rafinált megoldásokat alkalmazva tértek át az új munkarendre. Ám a viszonylag mérsékeltebb gazdasági eredmények oka máshol keresendő... De túl a plusz egy napon; az átállás miatt a vállalatok rákényszerültek arra, hogy a tervidőszak első esztendejében áttekintsék taktikájukat és foglalkoztatási rendszerüket. Így aztán egy szociálpolitikai program végrehajtásának kézzel fogható gazdasági haszna is lett, illetve lesz. ■ Vajon mely cégek vannak kedvezőbb helyzetben: a júliusiak, vagy » januáriak? — Ahol már júliusban meglépték az „ötnapost”, ott nyugodtan tekinthetnek az új év elé. Ahol most van a premier, s ezek a vállalatok vannak többségben, ott érthető a várakozás izgalma Az utóbbiak könnyebb helyzetben vannak, hiszen nemcsak . több idő, hanem sok jó tapasztalat is rendelkezésre állt. Aki hajlandó más hasznán vagy kárán tanulni, az elkerülheti az egyébként elkerülhető kezdeti döccenő- ket. Várható az is, hogy a lehetőségekhez kapcsolódó irreális igény kevesebb lesz, s az ötnapos munkarend bevezetésének kapcsán senki sem nyújtózkodik tovább, mint ameddig a takaró ér. B. L Szíves elnézést leltarozm miatt a bolt "lÁfíy-tm A BŐIT ElteÍTHHÓ'^á UGköbl»« NYtTVATABTÓ 6011 jfc A leltározás nem könnyű munka: azoknak, akik csinálják, s természetesen a vevőknek is sokkal könnyebb túl lenni rajta, ha jól szervezik. Miért decemberben? Leltár miatt zárva! Sokan bosszankodnak mostanában a boltokat járva, hogy az üzletek egy része zárt ajtókkal, s a következő felirattal fogadja a vevőket: „Elnézést kérünk, leltározunk!” Különösen azokat érinti ez érzékenyen, akik szeretnének visszacserélni valamit a karácsonyra kapott ajándékokból. Tudjuk, hogy cserélni csak ott lehet, ahol vettük a holmit, s ennek bizonyos határideje is van. Megkérdeztük: vajon muszáj-e év végén leltározni? Aki , nem járatos a számvitelben, könyvelésben, köny- nyen azt hiheti, hogy a fenti kérdés értelmetlen, hiszen az tűnik természetesnek: év végén számba kell venni a készleteket. Ez azonban nem így igaz. Az előírások a kereskedelmi vállalatokat csak arra kötelezik, hogy minden boltban legalább egyszer az év folyamán legyen leltár. A határidő látszólag tetszőleges, hiszen hosszú az év, de nem szabad elfelejteni, hogy például csak a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak több mint 200 boltja van, a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalatnak pedig 115!... A vállalatoknál minden év elején leltározási ütemtervet készítenek, amit a vállalat vezetősége jóváhagy. Ebben figyelembe veszik, hogy azonos ellátási területen hasonló, vagy azonos profilú boltok egyszerre ne leltározzanak, mindig legyen nyitva elegendő. A tervet azonban nem mindig sikerül betartani. Többek között azért sem, mert év közben számos rendkívüli leltárra is sor kerül — ha változik a boltvezető, vagy az árak emelkednek —, s ez persze felborítja az ütemtervet. A rendkívüli alkalmak mellett a rossz szervezés, a vontatott munka is eltolhatja a tervbe vett határidőket. Summa summarum, sok helyen év végére marad számos bolt leltározása, s vannak olyan közös üzemeltetésű üzletek is, amelyekben a szerződés értelmében, ilyenkor év végén kell elvégezni a számbavételt. Sok múlik ilyenkor a kereskedelmi vállalatok vezetőin, a leltárt szervező munkatársakon, hiszen a vállalati mérleget csak február— márciusra kell elkészíteni, így januárban is van idő még leltározni. Gondolniuk kell arra, hogy a két ünnep közötti napokban dúl a cserebere a boltokban: nagyon sokan újra visszatérnek oda, ahol előzőleg vásároltak. Lehet, hogy teljesen laikus, s a szakértelem hiányáról tanúskodó javaslat, de még azt is el tudnánk képzelni, hogy az egyes boltokban figyelmeztető plakátokat helyeznének el tíz nappal, két héttel a leltár előtt: „Figyelem, leltározni fogunk!”. i
