Déli Hírlap, 1981. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

1981-12-18 / 295. szám

) A lóból is megárt a sok Versenytárgyalás, izgalom nélkül Két óra a fürdési idő a miskolci gőzfürdőben. Senki sem ellenőrzi ennek az elő­írásnak a betartását, akad aki csak fél óráig, mások vi­szont három órát is üldögél­nek a fürdőben. Az orvosok csak egészséges embereknek ajánlják a fürdőzést. A szív­betegek, a magas vérnyo­másban és légzési bántál - makban szenvedők könnyen rosszul lehetnek a gőzfürdő­ben. A szárazgőzben 70—80 fokos a levegő, és a nedves­ben sem sokkal Kevesebb Így aztán időnként — a hosszasan fürdőzők közül —1 néhányan rosszul lesznek. Fürdőorvos nem tartózkodik a gőzben, így ilyen esetek­ben a mentőket szokták ér­tesíteni. ■if. Csütörtökön volt a váltás a SZOT lillafüredi Palotaszállójában Az új turnus 300 részt­vevője a rendkívüli időjárás ellenére is időben megérkezett az ország különböző tájairól. Számukra speciális programot állítottak össze, mivel valamennyien itt töltik a karácsonyi ünnepeket is. Szilveszterre viszont már ismét újabb turnus népesíti be az üdülőt. (Herényi László felvétele) A hazai piacokon ritkán Kamionban utazik a divat Nem akármilyen szövetkezet .. Szinte nincs olyan nap, hogy az Avas Ruházati Szö­vetkezet előtt, a Palóczy ut­cában ne állna egy-két kül­földi kamion. Nem ritka, hogy egyszerre háromba is pakol­ják az itt készülő, szebbnél szebb ruhákat. A szövetkezet a termelésének 80 százalékát tőkés bérmunkában végzi, ex­portra. Az évek során jó kapcso­latot alakítottak ki NSZK­beli, holland, francia és oszt­rák cégekkel. A megrendelők láthatóan nagyon elégedettek a munkájukkal, amit az is bi­zonyít, hogy már jövő első fél évi ter­melésüket is lekötötték. A szövetkezet nyolc részlegé­ben dolgozók ez évben 200 ezer darab ruhát varrtak meg. kiváló minőségben. Az idén először a nagycsécsf, Sa,jómenti Tsz­szel kooperálnak, 5k 25—30 ezer darabbal „száll­tak be” az Avas Szövetkezet termelésébe. Általában női ruhákat vállalnak, de férfi- és női sportruhák is gyakran futnak a szalagokon. Az itt születő öltözékek egy-két évvel megelőzik a magyar divatot. Ebben csupán az a fájó szá­munkra, hogy mindezekhez hazai üzletekben nem lehet hozzáférni. Igaz, időnként előfordul, mint most, kará­csony előtt is, hogy néhány szép darabot a szövetkezet a saját üzleteiben, a miskolci vásárlók számára értékesít. (kerényi) íz árát elveszik, jegyet nem adnak... Pénzkezelő buszvezetők Mi lesz a kishonokkal? sk A nyugati partner minden modellből csak kis szériái ké­Sokan panaszolták már szerkesztőségünknek is, de magunk is találkoztunk ha­sonló jelenséggel: a Volán- autóbuszjáratain a pénzkeze­lő autóbuszvezetők nem egy esetben elveszik a jegy árát, ám jegyet nem adnak. A pa­nasztevők javasolják, hogy tegyék gy akoribbá — eseten­ként. a buszvezetők által nem ismert ellenőrökkel — az il­letékesek az ellenőrzéseket. A panaszt Küblik Ferenc­nek, a Volán 3. sz. Vállalat személyforgalmi főosztály­vezetőjének továbbitottuk, akitől a következő választ kaptuk: Mit látott a kamera? Az elmúlt napokban vá­rosunkban járt Ráday Mi­hály forgatócsoportja, hogy városvédő tévésoro­zatukban Miskolc műem­léki, városképi gondjait, értékeit is sorra vegyék. Aki eddig is nézte a re­mek sorozatot, annak nem árulunk el nagy titkot az­zal, hogy a iorgatócso- port városunkban is ugyanolyan kritikus szem­mel nézelődött, mint Bu­dapesten. őszintén szólva, van némi drukk bennem, ha arra gondolok, hogy a miskolciaktól sokszorosan szebb, s jobban védett ré­gi budapesti utcákon is mi mindent észre vett Rádayék „mindent látó” kamerája. Eszembe jutott, vajon mennyit tudtak fel­fedezni városunkból, be- széltek-e nekik régi épü­letekről, amelyeknek csak hűlt helyét találhatjuk ma már? Tudomást szerez-e majd az egész ország azokról a régi emlékekről, vagy a meglevő; de ke­véssé ismert értékeinkről, amit csak néhány lokál- patrióta városlakó emle­get föl mindig, s kardos­kodik mellette unos-unta- lan? (k-ó) Miskolci — Vállalatunk 6761 helyi, helyközi járatot közlekedtet naponta. Közúti, forgalmi el­lenőrzéseink rendszeresek, így kívánjuk leleplezni a tár­sadalmi tulajdon ellen vétő­ket. Saját ellenőreink mel­lett igénybe vesszük a rend­őrség segítségét, nem egy esetben titkos ellenőröket küldünk ki a területre, sőt, más Volán vállalattól is ..kölcsönkérünk” ellenőröket. A tapasztalat az, hogy való­ban előfordulnak Ilyen visz- szaélések. Kérjük az utazó­közönséget, hogy amennyi­ben ilyet tapasztal, a járat megnevezésével segítse ez irányú munkánkat. Az igaz­sághoz hozzátartozik, hogy a megelőzésben jelentős szere­pet vállalhatna az utazókö­zönség is, hiszen sokan előse­gítik a visszaéléseket azzal, hogy nem kérik, sőt, egyesek nem fogadják el a menetje­gyet. Autóbuszvezetőink meg­felelő bérezésben részesülnek, nincs tehát szükség az effaj­ta „borravalóra”. Vállalatunk vezetése erőteljesen fellép a társadalmi tulajdon védel­mében, s köszönettel vesz- szük, ha az utazóközönségtől bejelentést kapunk visszaélé­sekről. Nem kellett nyugtától be­vennie annak, aki végigülte tegnap délelőtt a szerződéses üzemeltetésre kínált élelmi­szerüzletek versenytárgyalá­sát. A formaságokat is be­tartva. az akció alig negyed­óráig tartott, s egy szem iz­galom sem volt. Ilyen is van. A Miskolci Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalat 28 mis­kolci bolt megpályázását tet­te lehetővé. A teremben ti- zenketten ültünk. Fejenként kettőnél több üzlet jutott volna, ha mindannyian ko­moly vevők vagyunk. Ám, a december 7-i határidőre csak három pályázat futott be. Az egyiket a vállalat vezetői nem fogadták el. Egy ver­senyző a helyszínen lépett vissza. Írd és mondd: janu­ár elsejétől a 602. számú édesség-, kávé-, teaszaküzlet került csak bérbe; vita, li­cit és izgalom nélkül. Írhatnám, hogy sikertelen volt a vállalat próbálkozása. De nem írom, noha a sokat látott jogtanácsos sem ta­pasztalt versenytárgyaláson még ilyen érdektelenséget. Gyakran egy határozott NEM is többet ér egy bi­zonytalan TALÁN-nái. A válasz ugyanis ugyanaz ugyanarra á kérdésre: hogy miért hirdette meg a cég a boltokat, s miért , nem kel­tek el a boltok. Ügy tűnik, hogy ma Magyarországon nem üzlet élelmiszer-keres­kedőnek lenni. Legalábbis nem úgy, ahogy azt a játék- szabályok, a szokások lehető­vé teszik. Persze, nemcsak erről van szó. A vállalat vezetői el­mondották, hogy a kereske­delem mai dolgozói eladni tudnak. Kereskedni, kockáz­tatni nem. Az emberek (ve­vők és eladók egyaránt) el­szoktak attól hogy a végle­ges véleményt a piac mond­ja ki. Túl ezen: egy jó ren­delkezés végrehajtásának, hasznosításának kapcsán az is kiderülhet, hogy nem min­denki egyformán értelmezi az egyetemes érvényű törvé­nyeket. A kiskereskedő a szállítótól (ipar, nagykeres­kedelem, kistermelő) függ. Habár a bérlő, a szerződé­ses üzemeltető jogi személy, a partnernak ítélt szállító vállalatok ezt többnyire nem hajlandóak tudomásul venni. Viszonyuk, kapcsolatuk jo­gilag tisztázatlan. A kisbol­tok vezetői nem akarnak: kockáztatni, okulva mások tapasztalataiból és az alig burkolt fenyegetésekből. Ezért érthető érthetetlensé- gében is, hogy az egyébként jól menő húsboltokra egyet­len pályázó sem akadt. Marad minden a régiben. Illetve mégsem, hiszen az egy tapasztalattal gazdagabb váll^.at újólag meghirdeti majd boltjait. Remélve azt, hogy több jelentkező lesz; bogy a központban csökkent­hető az adminisztráció; hogy a még mindig kínálati pozí­cióban levő, s csak nevében partnervállalatok is felnő­nek, vagy „leereszkednek” az igényeket jobban kielégítő,« a követelményeknek jobban megfelelő, a hatályos ren­deletek által szentesített új áruforgalmazási rendszer ki­alakításához. (brackó) Társadalmi munkásokra vár Megőrizni, amit felépítettünk Városunk jövő évi társa­dalmi munkaprogramjában külön helyet szántak az elmúlt években társadalmi munkával készült létesítmények fenn­tartásának, gondozásának. Nem kis büszkeséggel mond­hatjuk el, hogy nem kevés az, Kibővített vezetőségi ülést tartott tegnap délután a Ma­gyar Vöröskereszt Miskolc városi Vezetősége. Szászfái Lajosné városi titkár adott tájékoztatást a Magyar Vö­röskereszt VI. kongresszusát megelőző feladatokról, majd a vezetőség értékelte 1981. évi munkáját. Fe l vágó $ fi i A cím nem a kivagyiságra, hanem egy veszélyes, s egyre inkább elharapódzó durvaságra utal: a műjégpályán suhan- cokbói álló bandák szórakoztatják magukat 3 kisebb gyere­kek felvágásávai. azaz elgáncsolásával. Kisebb-nagyobb sé­rülések, és nemritkán begipszelt végtagok tanúskodnak róla, hogy a »ebesen haladé testet tovább repíti a tehetetlenség és a venyige-vékony karok, lábak, megsínylik az ütközést. Szóval nincs rend a jégpályán, de nem is könnyű rendet tartani. Ahhoz túlságosan nagy a tömeg, hogy néhány — idő­sebb korosztályhoz tartozó — rendező át tudja tekinteni a tere­pet, és lefülelje a durváskodó suhancokat. Bizony, kinőtte a város a műjégpá’yát, ám addig is, amig majd egyszer megte­remtődik a feltétele a bővítésnek, elejét kell venni valahogy a felvágósdinak! Tudom, nehéz dolog szigorúan ragaszkodni hezzá, hogy csak annyi embert engedjenek be, amennyit a pálya tumultus nélkü1 elbír. Mégis ez a célravezető út, hiszen a tömeg sodrásában, állandó ütközésnek kitéve, nem öröm a korizás, különösen az egyébként is bizonytalankodó kezdők­nek és a kiszolgáltatott kicsiknek. Beszéltem olyan édesapá­val, aki este már el sem engedi a gyerekét korcsolyázni. Szo­morú ezt hallani, hiszen annyi jó szándék, áldozatvállalás tes­tesül meg a társadalmi úton létrehozott pályában ... Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis megemlítem, hogy — olvasóink jelzése szerint — a jégpálya környékén az utób­bi időben gyakran felbukkannak Iejmoló bandák, öt-tiz fo- r'ntot követelnek a kisebbektől, és ha a kívánság nem telje­sül, elcsattan néhány pofon. Ez már nem a sportcsarnok ve­zetőségének, a jégpálya rendezőgárdájának az ügye! Rendőr- járőrrel viszonylat gyakran lehet találkozni ezen a részen, és mégis... Csak megismételni tudom az említett észrevételek­hez fűzött kérést: rendszeres ellenőrzéssel és szigorú fele- lősségrevonással meg kell szüntetni a nyugtalanító jelenséget! (békés) amiről így gondoskodnunk kell. Társadalmi összefogással épült az avasi ifjúsági park, a Szentpéteri kapui KRESZ, park, a Majális-park jó ré­sze, a Hejő menti liget, a Ea- radna-völgyi pihenőterület. Hogy az elkövetkezendő években is gyarapodhassanak ezek a létesítmények, sok munkára lesz szükség: gon­dozni kell a növényzetet, a sporteszközöket, utakat, az erdei bútorokat. Az elmúlt évek alatt minden miskolci megszerette ezeket a parko­kat, ligeteket, s minden bi­zonnyal nem lesz szűkében a jelentkezőknek a munkák szakmai irányítója, a város- gondnokság. Az Állami Biztosító közli, hogy a lakásokban bekövet­kezett tűzkárok bejelentésére külön tűzkárbejelentő nyom­tatványokat rendszeresített. Különösen a várható kará- csonyfatüzek idején hasznos tudnivaló, hogy a tűzesetet a tűzrendészeti hatóságoknak is be kell jelenteni, különben a károsultak nem kaphatják meg a biztosítótól járó térí­tést. Ez korántsem felesleges óvatosság, hiszen egy-egy la­kástűz olykor észrevétlenül terjedhet tova, és okozhat súlyosabb károkat is.

Next

/
Thumbnails
Contents