Déli Hírlap, 1981. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
1981-12-03 / 282. szám
Mire A 100. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói méltán büszkék arra, hogy a képen látható gépek a saját tanműhelyükben készültek. Esztergákat, és az iparban, valamint a kereskedelemben hiánycikknek számító eszközöket és alkatrészeket gyártanak a műhelyben. Az esztergagépekhez pótalkatrészt adnak és garanciát is vállalnak érte. A társintézetek természetesen soron kívül rendelhetnek gépeket tanműhelyeik részére. A tanulók, miközben elsajátítják a szakma fogásait megérdemelt sikerélményhez jutnak, hiszen ők is tudják, hogy tevékenységük a népgazdaságnak is hasznos. Hajtassunk Borbála-ágat! Jól tesszük, ha a mai napon aranyeső-, mogyoró- vagy sombokor után nézünk, s vágunk róla néhány vesszőt. Holnap lesz ugyanis Borbála napja, s ezen a napon kell vízbe tenni az új esztendőre kizöldellő, virágba boruló „Borbála-ágat”. A fentebb említett, csak felszínes téli álmot alvó növények ágait otthon néhány percre 30 fok körüli meleg fürdőbe kell állítani. Ha jól végeztük a kezelést, új évre valóban virág lesz az asztalunkon. A Rádiótól kérdezték a OH vánaszot Kétezer címet keresnek fel Komputeres lakáscsere • Egyelőre budapesti géppel • Lakásbörze a Tokajban • Külön rovat lapunkban Észrevehetően megszaporodtak a lakáscserével kapcsolatos apróhirdetések a lapokban. \z ugrásszerűen növekvő igény kielégítésére hívták életre — Budapest után a vidéki városok közül elsőként — Miskolcon az ingatlanközvetítő irodát. A MIK kebelében működő iroda október elsejétől fogadja az ügyfeleket és azóta 200 megbízást kapott. Üjabb állomáshoz érkezett napjainkban a lakáscsereprogram: elkészültek a számítógépes adatlapok. Elegendő jelentkező esetén tehát komputer egyezteti a cserélni szándékozók igényeit, keresi meg a legjobb nartnert. Egyelőre az OKISZ Számítástechnikai és Szervezési Vállalat gépébe táplálják a miskolci adatokat; jövőre már helybéli komputert vesznek igénybe. Kétszáz megbízó azonban kevés ahhoz, hogy elindítsák a számítógépes programot. A MIK élelmes dolgozói nem várnak a sült galambra, eléje mennek az ügyfeleknek: sorra felkeresik azt a kétezer miskolcit, akinek a tanácson bejelentett lakáscsere-kérelme van. Felajánlják, hogy partnert keresnek nekik. Megbízás esetén sem kell a lakásba bekopogtató MIK-megbízot- taknak kifizetni a lebonyolítás díját, csupán az adatlapért járó öt forintot. Postán vagy személyesen, az ingatlanközvetítő irodában (Széchenyi út 56. sz.) fizethetik be a 300 forintot, amiből 200 az állománybavételért, 100 pedig azért az öt címért jár, amit majd felajánlanak. Ha egyik sem felel meg, ismét kap öt címajánlatot az ügyfél, ugyancsak 100 forintért. Amennyiben nem találnak cserepartnert, visszafizetik a százast. Budapesten a kizárólag er. re a célra rendeltetett újságban is közzé teszik a lakáscsere-hirdetéseket. Miskolcon ezt a szerepet lapunk vállalta. Januártól kezdődően rendszeresen találkozhát- nak a MIK saját rovatával, melyben főleg a lakáscserékkel foglalkoznak majd. Még egy újdonságról egész röviden : a Tokaj vendéglátóház is bekapcsolódik az akcióba, és lakáscserebörzét rendez. Az étteremmel szomszédos helyiségben, paravánokon teszik közhírré az ingatlan- közvetítő irodától kapott címeket. Ha kedvet kapnak hozzá, a megbízók számát szaporíthatják a- börzelátogatók is. B. D. A Miskolci Rádió legutóbbi Fórum-műsorában a veszélyeztetett gyermekekről és fiatalokról volt szó. Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések egyikével Sarka Ferencet, a Gyermekváros igazgatóhelyettesét kerestük fel. N 0 Egy Z. Z. monogramú levélben tették fel a kérdést: — Milyen fegyelmezést módszereket alkalmaznak a Gyermekvárosban? Köztudott, hogy az oda utalt gyermekek rend- szertelen családi körből kerülnek ki, és a magatartásukkal is baj van. — Semmi különösebb pedagógiai módszert nem alkalmazunk, ami az általánostól eltérne. Az átállás első állomása, hogy a gyermeket alkalmassá tegyük a nevelési módszereink elfogadására. A nevelőmunka hangsúlyosabb nálunk, s ezt követi az oktatás. A gyermek, amikor egy kis közösségbe befogadják, elmondja, hogy miért került ide, hogyan viselkedtek szülei. Rátalál egy hasonló sorsú társ- n, s a kontaktus azonnal élő lesz. Az itteni szokás- rendszert kell megtanulnia. S tényleg szó van bizonyos át- nevelésről, hiszen a szülők addig folytatott tudatos, vagy nem tudatos nevelői módszereinek alkalmazását mi nem folytathatjuk. A legfontosabb, hogy érzelmi kötődés alakuljon ki; egy felnőttnek — akár technikai dolgozónak — merje elmondani a legféltettebb titkait is. A büntetést már régen töröltük a szótárunkból. Csak a jutalmazás és a jutalommegvonás módszerét alkalmazzuk. Például; aki a házirendet .nem tartja meg, nem számíthat ruhaigényének kielégítésére. A nagyobb lányok ugyanis vehetnek csizmát 400—600 forintért, de ha kiérdemlik, 800-ért is kaphatnak. Jó magaviselettel lehet kiérdemelni az általános kimenőt. Ennek van a legnagyobb hatása. S jutalomból vehetnek részt a gyerekek minden városi rendezvényen, a művelődési házak programjain. Ilyen kiváltságokat elérni pedig minden gyerek igyekszik. A szép kirakat előtt szinte minden arra járó megáll... (Kerényi felv.) Hollóházi remekek Jól időzítetten nyitott üzletet két nappal ezelőtt a Tan'ácsház téren a Hollóházi Porcelángyár. Valóban soha kedvezőbb alkalmat a boltavatásra, mint karácsony előtt, az ajándékvásárlási hullám elején. A szép és gazdag választék megtette hatását: a vevők egymásnak adják a bejárati ajtó ízléses porcelánbetétes fogantyúját. Rajta a gyár alapításának éve; 1831. Másfél millió forintos árukészlettel nyitottak. A bejárattól jobbra a nagy szériában gyártott termékek sorakoznak a polcokon, míg a bal oldali bemutatószekrényekben a gyár iparművészeti stúdiójának termékeit láthatjuk. Ha valaki az utóbbiakból vásárol, biztos lehet benne, hogy abból csak néhány darab készült. Persze ezek árai magasabbak. Az olcsó díszfiguráktól a drága vázákig, étkészletekig van miből válogatni. A legdrágább a vadász teakészlet, amely szintén az egyedi darabok közé tartozik. Mint azt az üzletben megtudtuk, eddig a legnagyobb keletje a szendvicskészletne1- volt. A jutalmazás a legfőbb nevelési módszer Fejlődő városunk Irta: dr. Kovács László, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának titkára Aki átélte a. 37 évvel ezelőtti időszak sok tekintetben drámai, de a potenciális megújulás felcsillanó napjait, elkerülhetetlenül is emlékezik. Sokunkban feldereng egy kontúrjaiban már megkopott képsor; a városból pánikszerűen menekülő német katonák látványa, az elhagyott, a kiégett és rombadőlt házak halmaza, s mindezek kísérőzenéjeként a szovjet katyusák egyre erősödő hangja. Nem lehet elfelejteni a pincék menedéket nyújtó, de mégis nyomasztó világát, az emberek riadt tekintetét, amelyben ott ült a halálfélelem mellett a túlélés utáni természetes vágy, a rémhírektől felkorbácsolt bizonytalanság mellett a remény. Igen, a remény, amely a legerősebb volt ekkor mindenkiben. Miért is idézem mindezt? Mindenekelőtt azért, mert ez az időszak óhatatlanul a viszonyítási alapot jelenti számunkra. A régi emlékek és mai helyzetünk összevetése a fejlődést, a megtett út nagyszerűségét mutatja bizonyító erővel mindenki számára. A szovjet nép mérhetetlen szenvedése, áldozatvállalása, az igaz ügybe vetett megingathatatlan hite, a szovjet katonák hősiessége és véráldozata meghozta a hőn óhajtott győzelmet: térdre kényszerült Európa és a világ népeinek, a haladó gondolkodású emberiségnek a réme, a német fasizmus. És 37 éve Miskolcon kezdetét vette az a történelmi korszak, amely jelentősebb átalakulást, nagyobb fejlődést hozott, mint históriánk bármely korábbi százada. Ezt a hatalmas fejlődést városunk gyarapodása szemléletesen igazolja. Nemcsak nagyobb, de szebb és gazdagabb is lett. összehasonlíthatatlanul „komfortosabb” és minőségileg magasabbrendű életfeltételeket biztosít a város polgárainak, kicsinyeknek és felnőtteknek egyaránt. Villantsunk most fel néhány tényt ebből a fejlődésből, természetesen korántsem a teljesség igényével! Miskolc lakossága töb’ mint kétszeresére gyarapodott. 1949-ben a teljes foglalkoztatottak száma 43 ezer volt, míg ma több mint 130 ezer fő. Felsorolni is nehéz lenne az új üzemek sorát. A város lakásállománya is megduplázódott. 13 óvoda helyett ma 67 működik a városban, és lényegében minden gyereket el tudnak helyezni ebben az apróságok nevelése szempontjából oly fontos intézményben. Az 1940-es évek közepén Miskolcon 15 körzeti orvos dolgozott, ma 121 orvosi körzetben folyik magas színvonalú gyógyító-megelőző munka. Méltán lehetünk büszkék arra is, hogy ez a város szellemi, kulturális központtá is vált. Az egyetem, a Miskolci Akadémiai Bizottság, a több mint 50 ezer diák, az új kulturális, közművelődési intézmények (DVMK, a Galéria, a Történeti Képtár stb.) megannyi jele gazdagodásunknak. A miskolci filmfesztivált, a grafikai biennálét, vagy a Miskolci Szimfonikusok művészi tevékenységét már régen jegyzik kulturális közéletünkben. A Bartók Kórusnak, a Zrínyi Gimnázium énekkarának és a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek legutóbbi nemzetközi sikerei is fémjelzik valós értékeink gyarapodását A város csaknem négy évtizedes fejlődését a dinamizmus, a minden korábbi ütemet és léptéket meghaladó növekedés jellemezte. Ez a fejlődés — az 1944-ben még elképzelhetetlen, hihetetlen — eredmények ellenére nem volt problémáktól, gondoktól, egyenetlenségektől mentes, sőt a városban új feszültségek is keletkeztek és még ma is jelentkeznek. Mire gondolunk? A rohamosan bővülő igényeket nehezen tudjuk követni és kielégíteni, mindenekelőtt a lakáshelyzet megoldásában. A régi és az új városrészek lakosságának ellátásában markánsabbá váltak a kontrasztok. Sok bosszúság és jogos elégedetlenség forrása, hogy a kereskedelmi és szolgáltatóegységek, a gyermekintézmények gyakran határidőn túl valósulnak meg. Mindezek a gondok arra figyelmeztetnek, hogy a városfejlesztésben ma mindenekelőtt a minőségi tényezőknek tulajdonítsunk elsősorban szerepet, azoknak, amelyek a harmonikusabb fejlesztés, segítik, szolgálják. Arra kell törekednünk, hogy városgyarapító munkánkban azonos értékű, egyenrangú szempontok legyenek a gazdasági, a kulturális, a közösségi, a városképi tényezők. A szaporodó igények és jelenségek azt is egyre sürgetőbben vetik fel, hogy Miskolcot és környékét a jövőben szervesebb tervezési és fejlesztési egységként kezeljük. A város számmal mérhető gazdagodásánál nem kisebb mérvű az a gyarapodás, ami az emberek gondolkodásában, szemléletében következett be. Az a mértékegységekkel ki ncm fejezhető változás, ami a városhoz, a kultúrához való viszonyban, az életmódban tapasztalható, kifejezésre jut a lakosság növekvő politikai, közéleti aktivitásában, a mindennapi szorgalmas munkában, a Miskolcért érzett és vállalt felelősségben, az érte végzett társadalmi tevékenységben. Amikor Miskolc felszabadulásának évfordulóját üdvözöljük, köszöntjük a város polgárait is. Köszönjük lakóinak azt a tevékenységét, amit ki-ki a maga területén végzett azért, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt, bizakodó légkörben ünnepelhessünk, emlékezhessünk. Kérjük, várjuk és igényeljük továbbra is ezt a lelkesedést, a vállvetve vállalt és teljesített értékgyarapító munkát. Ezt az igényt és ezt a kérést nemcsak a nehezedő gazdasági feltételek, az új feszültségek teszik indokolttá, hanem a szülővárosunkért, a lakóhelyünkért, annak jövőjéért érzett felelősségünk, a gondok leküzdéséhez elengedhetetlen közö« erőfeszítés, együttes munka.
