Déli Hírlap, 1981. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

1981-12-18 / 295. szám

repelt az elnökség előtt e vá­ros KBT-jának munkája is. Ennek tárgyalásakor hangzóit el a „mentegetőzés” a mező­kövesdiek részéről: nem te­szünk semmi különösebbet, csak komolyan vesszük a dol­gunkat, betartjuk a szabályo­kat és gyakorta ellenőrzünk. Az elismerés mindenesetre kijár az elnökség részéről...) A bekövetkezett közúti közlekedési balesetek tekin­tetében — ebben az időszak­ban — az edelényi járás „ve­zet”, majd követi Ózd város és járása, Kazincbarcika, s azután következik Miskolc. Ami pedig a járművek ne­mét illeti, a baleseti statisz­tikában ez a sorrend: motor- kerékpárok, segédmotor-ke­rékpárok, kerékpárok. Sajnos, nagyon sokszor a gyalogosok számlájára is írandó a bal­esetek előidézése (251 száza­lék). A KBT megyei elnök­sége továbbképzéseken, mun­kaértekezleteken is felhívta a rendőri állomány figyelmét az úgynevezett lassú jármű­vek fokozott ellenőrzésére. (Az utóbbi időben gyakran láthattunk például a járőr által leintett motorkerékpá­rost ...) A balesetek előidézésének további — szembetűnő — oka az elsőbbségi jog meg nem adása és a gyorshajtás. A forgalomban részt vevő, sza­bályosan közlekedő jármű­vezetők bizony maguk is iga­zolhatják, hányszor találkoz­nak napjában mindkét eset­tel. Az elnökségi ülésen el­hangzottak szerint elsősorban a fiatal, kellő tapasztalattal nem rendelkező járműveze­tők azok. akik a fentiekre vonatkozó közlekedési szabá­lyokról megfeledkeznek. (Vagy vagánykodásból fity- tyet hánynak rá!?) Ugyanez vonatkozik a harmadik, leg­gyakrabban balesetet előidé­ző okra: a szabálytalan ke­rülésre. Benne járunk a télben. Ve­zetni sohasem könnyű és ve­szélytelen. De ilyenkor, ami­kor a természeti körülmé­nyek is próbára teszik józan­ságunkat és képességünket, sokszorosan fontoljuk meg, van-e valami csekély értel­me is annak, hogy szabály­talankodjunk? Az elnökségi ülés a kérdésre azt válaszol­ta: soha, senkinek, semmi­lyen körülmények között nem lehet oka a szabálytalanko­dásra! j+c Munkaeszköze a telefon, otthon pedig jó barát. Min­dig öröm, ha megcsörren. if Mindent a helyére ... Kü­lönb rendet teremt, mintha segítséget hívna. * Azon mosolyog, hogy a Braille-írásos rádióújságban sajtóhibát talált. Bekukkantunk a konyhába A kalácsot illatáról, a térítőt tapintásáról Még a tavasszal meghívott Vera néni vendégségbe. Az in­vitálás úgy szólt: nézzem meg, milyen szép lett a lakása. A konyhába új csempét, a szo­bába virágos tapétát kapott. Tudom, nem neheztel meg rám, ha bevallom: halogattam a háztűznézőt. Tartottam az ér­zéstől, milyen lesz nézni azt, amiben ő csak lelki szemével gyönyörködhet. Mo6t itt vagyunk nála, a Herman Ottó utcai, második emeleti otthonban. Sürög-fo- rog, terít. Szétnyitja a nagy asztalt. — Az étkészlet fele a pad­lóra kerül, ha nem így te­szek — mondja minden men­tegetőzés nélkül. — Ez a te­rítő igaz, hogy sötét, de hosz- szabb — veszi elő a szek­rényből. Minden darabot a fogásáról ismer. A virágos kis előkéket pontosan a szé­kek elé, az evőeszközt akku­rátusán a tányérok mellé te­szi. — Az olyan sorsú embe­reknek, mint én vagyok, igen fontos, hogy pontos na­pirendjük legyen. • „MINDENRE SORT KERÍTEK” — Hány assaony van, ki azt sem tudja, hogy miért hová kell nyúlni a lakásban — vetem közbe. — Nem is tudják, mennyi időt veszítenek el. Én olyan, klasszikus értelemben vett karácsonyi nagytakarítást sem csinálok. Minden hó­napban egyszer mindenre sort kerítek. Naponta fél öt­kor kelek, szellőztetek és le­A szerdán este 17.55-kor induló Tokaj expresszre legalább ezer ember várakozott a Tiszai pályaudvar peronján. Türel­mesen várták a vonat érkezését a VI. vágány mellett, azon a peronon, amelyet az információs táblákon megjelöltek. A gyakori utazókat őszintén meglepte, hogy a havas, csúszós idő­járás ellenére percnyi pontossággal érkezett Miskolcra az ex­pressz. Ennél jobban csupán az lepett meg mindenkit, hogy az eredetileg kiírt VI. vágány helyett a IX-rc futott be a vo­nat. És mindezt már csak akkor közölték az utazókkal, amikor a vonat begördült az állomásra. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy magunk előtt lássuk, milyen tülekedést váltott ki az utazóközönségben a megkésett információ. Senki sem akart lemaradni, így aztán bőröndökkel és táskákkal felszerelve, mindenki megpróbált a VI. vágány mellől a IX. mellé rohan­ni. Többen már csak a mozgó vonatra tudtak felkecmeregni. A vonat indításakor ugyanis nem nagyon vették figyelembe a téves információ okozta problémát. Megérdeklődtük a MÁV illetékeseitől: mikor értesülnek ró­la, hogy melyik vágányra érkezik be a szerelvény? A válasz: akár napokkal korábban pontosan meg tudják adni ezt az in­formációt. Előfordul azonban, hogy lefagy az egyik váltó, és kényszerűségből más pályára irányítják a beérkező vonatot. Mindez rendben is volna, de ha már ilyenre sor kerül, leg­alább annyi időt hagyjanak az utasoknak, hogy az állomás egyik végéből a másikba, nyugodt körülmények között eljus­sanak! (sz. L) törölgetem a port. Megiszom egy csésze cukros tejet, utá­na jöhet a kávé. A tisztál­kodás után, az időjárástól függően indulok hétkor, vagy fél nyolckor a munkahe­lyemre. Ebédre valót is itt­honról viszek. Sült húst, vagy hasonlót, amit hidegen el le­het fogyasztani. Amikor ha­zajövök, akkor eszem meleg ételt. Jó nagy hűtőszekré­nyem van, s úgy főzök este vagy hétvégeken, hogy az ér­kezés után már csak köretet kelljen készíteni. • ELMARADTAK A RÉGI BARAíOK Vera néninek 41 éves ko­rában lezárult életének leg­csodálatosabb szakasza. Fér­jével nagy társasági életet él­tek, alkalomadtán harmincán is körülülték asztalukat. Az­tán mintha a címüket is el­vesztették volna a régi ba­rátok. Mi történt vele? Mintami­kor leoltják a villanyt, elsö­tétült előtte a világ. A diag­nózis : látóideghártya-levá­lás. Gyógyíthatatlan beteg­ség. Mint mindenkit, akit ilyen tragédia ér, ő is arra gondolt, nincs miért tovább... Aztán az ellenkezőjét: férjé­nek ő az egyetlen. Nem okoz­hat neki ekkora bánatot. Így határozta el, hogy minden maradék energiájával azon lesz, hogy bizonyítson. Kez­detben csak a férjének igye­kezett meglepetést szerezni. Hallgatta, hogy fő a leves. Illatából ítélve, kopogtatva vallatta a tésztát, megsült-e a túrós sütemény. Később megtanult a Braille-írás sze­rint gépelni és olvasni. Bu­dapesten, a szövetségükben, telefonközpont-kezelői tanfo­lyamot végzett • KÜLÖNBÜL MEGCSINÁLJA Néha-néha takaríttattak a boy-szolgálattal. Hallja egy­szer, hogy egy asszonyka rögtön az ablaküveggel kez­di. Megkérdezi tőle: —Asz- szonyom, a fáját nem mossa le? — Majd utána — vála­szolta a nő. Ekkor úgy dön­tött, ő különbül megcsinálja. Szerinte nem ez a sorrend. Azóta minden házimunkát maga végez. Annál is"''in­kább, mert 1979-től végleg magára maradt. Meghalt a férje. Életének legnehezebb szakasza következett. Volt idő, amikor egy csésze tej, egy szelet kenyér jutott na­ponta. Amit tudott, eladoga­tott, de biztosabb kenyér után kellett nézni. A DVTK telefonközpontosa lett 1979, december 19-én. A kezdeti bizalmatlanságot szinte egyik hétről a másikra váltotta fel az elismerés, a megbecsülés. Amit tud, ebből is viszonoz, ö más társadalmi munkát vállalni nem tud, mint azt, hogy munkaidő után is „for­rón” tartja a vonalakat, ha a stadionban rendezvény van. Ügy érzi, amíg- be tud járni, komoly anyagi gond­jai nem lesznek. • Édesebb AZ A KENYÉR ... Bejárás ... Annak illuszt­rálására mondta el a követ­kező történetet, milyen fan­tasztikus téves felfogás él a látó emberek körében őróluk. Egy havas reggelen mellé lép egy férfi és azt mondja: — Mondja kedves, miért jön ilyenkor az utcára?! A vá­lasz: — Munkába megyek. Mire a férfi: — Te jó isten, még magának is dolgozni kell?! — Nem tudják az ilyen emberek, mennyivel édesebb az a kenyér, amiért magunk dolgoztunk. OLÁH ERZSI Ma délelőtt Gyógyszertárat avattak Hejőbábán A Borsod megyei Tanács Gyógyszertári Központja 3 millió forintos költséggel mo­dern gyógyszertárat építtetett Hejőbábán. Az egészségügyi intézményt Nemesbikkről helyezték át, a közigazgatási egységek módosításának megfelelően. A kivitelezést a Mezöcsáti Költségvetési Üzem végezte. Az idén ez a negye­dik gyógyszertár, amelyet megyénkben adtak át, s to­vábbi hét épül napjainkban. A hejőbábai gyógyszertárat ma délelőtt 11 órakor dr. Nád- ler Viktor, a gyógyszertári központ igazgatója adta át rendeltetésének. D A MABÉOSZ_ Észak-magyaror­szági Területi Bizottsága és a Borsodi íszcnoányák igazgatósá­gának üelyeggyujtő köre elhatá­rozta, hogy 1982-ben megbeszélé­seket, előadásokat rendez, első­sorban a klasszikus bélyegeket gyűjtök, részére. Amennyiben más motivumgyüjtők is szeret­nének találkozni az azonos té­mákkal foglalkozókkal, azok ré­szére . is meg fogják szervezni az előadásokat. Az érdeklődőket a bélyeggyűjtő körök bővebben tájékoztatják, a kiadott körlevél szerint. A Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetsége ismét meghir­dette . az ifjúsági filatelista ve­télkedőt, melyet kétévenként rendeznek meg. Már eddig is szép számmal jelentkeztek, noha a nevezési határidő 1982. február 1. Miskolcról .cs. Borsod megyéből bizonyára még számos szakkör él a lehetőséggel. Ugyanis az út­törő korcsoport' legjobbjai nyá­ron Zánkán táborozhatnak, míg a KlSZ-korosztaly kiemelkedő versenyzői nemzetközi vetélke­dőn vesznek részt. 1982. április . 3—13. között Szol­nokon rendezik meg a 20. or­szágos ifjúsági bélyegkíállítást, melyre 1982. január 15-ig lehet jelentkezni. Az eddigi kiállításo­kon a borsodi-miskolci Ifjú' fi- latelisták szép eredménnyel sze­repeltek. A kiállításra való fel­készülés ' a szakkörökben törté­nik, a kiadott körlevélben sze­replő tematika szerint. Pablo Picasso születésének cen­tenáriumára a Magyar Posta elő­reláthatóan december végén 20 forint névértékű blokkot bocsát ki. A bélyegképen „A fésülkö- dö” című, lDOf-ból származó fest­mény szerepel. R. L. A mester j és tanítványai i­Nöbel-díjat nyerni l"? Önmagában is naaf/.do- • r íóg, de olyan ercd- [ *'*%iérif)f ~kevés tudós i'° ‘rrióndhatott * magának, , ;!thitit }.' J. Thomson J= angol" fizikus, akinek i tanítványai közül he- [ ten nyerték el a fizu i kai Nobel-dijat! Thom- son professzor rekord- karriert, futott be, hi- 1 szén 27 évesen lett a kísérleti fizika profesz- i szóra, s a híres Ca- \ vendish laboratórium i igazgatója. Az atomfi- | ‘ zika terén végzett ku- t tatásainak köszönhető, 1 hogy Anglia, századunk i első három évtizedé- i ben az átömkutatás ve- zető hatalma lehetett. i. Thomson professzor J , 125 ■évvel ezelőtt, ezen ■ a napon született. ■jf. összegyűlt zgy kiskocsira való meleg... STOP! KÖZLEKEDÜNK! A jó példa: Mezőkövesd A Borsod megyei Közleke­désbiztonsági Tanács elnök­sége a napokban megtartotta év végi ülését. Több napi­rendi pont között tájékozó­dott a legutóbbi ülés óta végzett munkáról, továbbá megvonta az év tizenegy hó­napjának közlekedésbiztonsá­gi mérlegét. Mielőtt ezt ismertetnénk, röviden érzékeljük a tett in­tézkedéseket, hogy párhuza­mot tudjunk vonni a meg­előzés és a tényleges helyzet között. A KBT, a megyei út­törőelnökséggel karöltve, megrendezte a közlekedési úttörők megyei találkozóját. Vontatóvezetőknek versenyt szervezett, több vetélkedőt rendezett, s a lista folytató­dik önkéntes tesztvizsgákkal, gépjárművek időszakos felül­vizsgálatával, vetítettképes előadásokkal, propaganda­anyagok közreadásával. Mint mondottuk, mindez csak érzékeltető a nagy gond­dal szervezett és sokoldalú megelőző munkából. Sajnála­tos, hogy a buzgó igyekezet ellenére romlott a közleke­désbiztonság az év januárjá­tól november végéig: 1387 személysérüléses közlekedési baleset történt; 15 százalék­kal több, mint a múlt esz­tendő azonos időszakában. A balesetekből 74 lett halálos végű, míg 545-en súlyosan megsérültek. Az egészen be­lül ez a szám emelkedett leg­szembetűnőbben : majdnem 30 százalékkal. Vajon örüljünk-e annak, hogy az ittas vezetésből szár­mazó közúti balesetek 1,8 százalékkal csökkentek? Az öröm nem lehet teljes, hi­szen az a „részarány” ön- rhág&bari is sok. Az ittas Ve­zetés. ellen még továbbra is kitartóan kell hadakoznunk... ■ ■ örülhetünk viszont annak a ténynek, hogy egy koráb­ban is és ma is forgalmas közlekedési gócpont: Mező­kövesd és járása a megye települései között az egyet­len, ahol abszolút értelem­ben csökkentek a közleke­dési balesetek. Emlékszünk rá, lapunk is gyakran közölt hírt e helységben megtörtént balesetekről. A 3-as út itt vezet keresztül, hosszabb ideig csatornázási munkála­tok folytak, a város pedig „kerékpáros város” — és mégis itt közlekedtek a leg­biztonságosabban. (Egyéb­ként napirendi pontként sze

Next

/
Thumbnails
Contents