Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)

1981-11-25 / 275. szám

Szép esztendők — nehéz évek III. Az elvesztett bizalom visszaszerzése ★ Itt nem lehet rutinból dolgozni, percenként bele kell pillantani a tervekbe... (bal oldali kép). — Kirakós játék felnőtte lenek: minden elemnek száma van, s nem helyettesíthetők egymással... (jobb oldali kép). Maguknak dolgoznak Az épülettömb Tízes honvéd utcai része már kiemelkedett a földből (Kiss József felvételei) a mérlegen A Nagyváthy utcában munkáslakások épülnek. A BÁÉV szakembereinek sok gondot okozott eddig a hely szűkös volta — nehéz moz­gatni a darut —, de nem pa­naszkodhatnak, hiszen ma­guknak építenek: a lakások­ba a vállalat. dolgozói köl­töznek. A rutin itt nem elég, figyelni kell nagyon, hiszen a házgyári elemek egyedi terv alapján készültek, és ennek megfelelően, gondos munkát igényel a szerelés. (Folytatás az 1. oldalról) A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnapi ülésén egy matyó motívumokkal díszített be­számoló is az asztalra került. A megyei testület a mező­kövesdi városi tanács mun­káját tette mérlegre, megál­lapítva, hogy Matyóország fővárosa látványosan fejlő­dik, s lakóiban igen nagy a városszépítő és gyarapító tenniakarás. Mezőkövesd ipari város, a 11 ezer aktív kereső az ipar­ban dolgozik. Nem véletle­nül került be az új címerbe a matyó rózsa mellé a fo­gaskerék. Érdekes egyébként, hogy a bejárók száma csaknem egyenlő a kijárókéval, bár a frissen végzett fiatal szakmunkások háromnegyede a helyi üzemekben helyezke­dik eL A társadalmi-gazda­sági változások termékenyen hatottak a kulturális életre is. A város művelődésének sajátos jelleget kölcsönöz a népművészet hagyomá­nyainak ápolása, tovább­fejlesztése. A Matyó Múzeum állandó kiállítását jól egészíti ki a mezőgazdasági gépek gyűjte­ménye és a kialakulóban le­vő falumúzeum házainak lát­ványa. És persze, ne feled­kezzünk meg a híres-neves Zsóriról sem. Igaz, meglevő gond, hogy a hőfürdőt nupg mindig nem minősítettük gyógyfür­dővé, s ez szűkíti a fejlesztésre fordítható potenciális bevéte­lek körét. A végrehajtó bizottság megfelelőnek ítélte a mező­kövesdi járási és városi ta­nácsi apparátus munkáját, s a szűkebb esztendőkben is biztosítottnak véli a város arányos, lakóinak nagyobb i komfortot adó fejlődését. A továbbiakban a testület a decemberi tanácsülés elé ke­rülő témákat tekintette át. (Borsod megye 1982. évi pénzügyi terve; a megyei ta­nács munkaterve; a korsze­rűsített településhálózat-fej­lesztés terve.) Végül döntött a „Megyei Tanács Kórusdí­ja” kitüntetés és a Reményi Ede-díj adományozásáról. B. I. NpK-beli kutatók • 300 ezer, 1944—45-ben I született férfit és nőt i vizsgáltak meg, akik- J nek édesanyja — a i háborús években — j nem táplálkozhatott ki­elégítően a terhesség i alatt. E fiatalok kö- J zott alig talállak elhí- i zottai, míg más kor- 1 osztályokban az elhí- , zottak aránya igen i magas. Ez arra mutat, 1 hogy a méhen belüli i fejlődés alatt érő ha- 1 tásoktól is függ az ember későbbi testsú- i lya. Valószínűleg a J magzat hipotalamuszá- i nak (az agy egyik ré- | sze) működését befo- i lyásolja a terhes anya i táplálkozása. A hipo- , talamuszban van i ugyanis az az agyköz- \ pont, amely az étvá- ; gyat és a testsúly ala­kulását szabályozza. 1953-ra komoly feszültségek alakultak ki a gazdaságban, s erőteljes tenntariásoa a töme­gek között a párt politikája iránt. A munkásosztályt gaz­daságilag különösen a reálbé­rek mintegy 20 százalékos csökkenése érintette igen sú­lyosan, a parasztság között pedig az adó- és begyűjtési rendszer, valamint a törvényen kívüli eszközökkel folytatott tsz-szervezés okozott gondokat. 1953 júniusában az MDP Köz­ponti Vezetősége nevezetes ülésén mélyen elemezte az or­szág helyzetét, megnevezte a párt általános politikájában, gazdaságpolitikájában, ideoló­giai munkájában bekövetkezett torzulások felelőseit, megfogal­mazta a beruházás és fogyasz­tás arányai megváltoztatásának szükségességét az utóbbi javá­ra, s több olyan döntést ho­zott, melyek egészében alkal­masak voltak az elvesztett bi­zalom visszaszerzésére, a párt- és a szocialista demokrácia visszaállítására. A KV-határozat megvaló­sításának azonban súlyos korlátái voltak. A felelősök — Farkas Mihály kivételé­vel — megtartották párton belüli tisztségeiket, a minisz­terelnöki posztot Nagy Im­rére ruházták. A legsúlyo­sabb problémát azonban az jelentette, hogy a KV, mint korábban annyiszor, politikai kiskorúként kezelte a párt­tagságot és a munkásosztályt, s Nagy Imrére bízta, hogy hozza nyilvánosságra a ha­tározat államéletet, gazdasá­gi életet érintő főbb megál­lapításait. Lenin írja, hogy a szek­tásság büntetés a munkás- mozgalom opportunista hi­báiért. Ügy tűnik, a gondo­lat fordítottja is igaz: a re- vizionizmus büntetés a moz­galom szektás hibáiért. Az 1953-as júniusi határo­zat megvalósítása körül elv­telen huzavona kezdődött Rákosi és Nagy Imre között. Rákosiék személy szerint nem voltak érdekeltek az új politikai irányvonal megva- lósításáben, különösen a törvénysértések feltárásában, Nagy Imre pedig a júniusi határozat megvalósításának szervezése során elkövetett valamennyi hiba kritikáját „baloldali ellenállásnak” mi­nősítette. A kritika éle — mint any- nyiszor — most is a párt alsóbb szintű fórumain dol­gozók ellen fordult, akik „nem képviselték megfelelő­en a dolgozók jogos érde­keit, elnézték és tűrték a dolgozó tömegekkel szemben egyre jobban elszaporodó törvénytelenségeket, igazság­talan, durva adminisztratív intézkedéseket, jogtalan bün­tetéseket és zaklatásokat a tanács, a rendőrség részéről”. 1954-ben az MDP III. kongresszusán az elvtelen huzavonát elvtelen alku pe­csételte meg. Nagyék nem beszéltek Rákosiék felelős­ségeiről a törvénysértésben, Rákosiék pedig hallgattak a Nagy Imre és köre által el­követett — mindinkább jobb­oldali hibák rendszerévé összeálló — baklövésekről. 1955 márciusában a KV, miközben hitet tett a júniusi politika folytatása mellett, rámutatott a megvalósítás során keletkezett jobboldali típusú torzulásokra, s java­solta Nagy felmentését a mi­niszterelnöki tisztségről. A KV 1955. évi helyes márciusi határozatát követve azonban újrá folytatódtak azok a hibák, amelyeket az 53-as júniusi határozat egy­szer már kritika tárgyává tett. Pótlólagos összegekkel jelentősen növelték a beru­házásokat, felújult a tsz-ek erőszakos szervezése, s — megkopott formában ugyan — a személyi kultusz stb. Ezt a folyamatot betetőzi, hogy egy esztendő múlva, 1956. márciusában Rákosi a szektás-dogmatikus politika és a személyi kultusz az SZKP XX. kongresszusán kifejtett bírálatát a hasonló magyarországi jelenségek iga­zolására próbálta meg fel­használni. Ez pedig lehető­séget teremtett a revizionis­táktól a fasisztákig terjedő jobboldalnak, hogy a XX. kongresszus zászlóvivőjekénl fellépve, a szocializmus esz­méinek fedezékéből indítson harcot a szocializmus ellen. Folytathatnánk az esemé­nyek felsorolását, melyek je­lezték: az MDP úgy érkezett el a válságos 56-os őszhöz, hogy belső egysége megbom­lott A párt egysége pedig fel­tétele a munkásosztály egy­ségének és a nép egységé­nek. A pártegység azonban nem valamiféle önmagából és önmagától születő állapot hanem egy olyan dinamikus politikai-ideológiai folyamat melynek alapjait a párt po­litikájának a minősége te­remti meg. Ha a párt poli­tikájában nem képes társa­dalmi érdekké integrálva ki­fejezni a különböző dolgozó osztályok és rétegek érde­keit törvényszerűen létre­jönnek a párton belül olyan csoportok, amelyek a fő po­litikai irányvonal ellen lép­nek fel. Különösen így Tan ez, ha a párt és a munkásosztály érdekeit a különböző érdek- csoportok saját személyi presztízsüknek rendelik alá, s akkor is ragaszkodnak a hatalomhoz, ha a vezetésben való jelenlétük a kibontako­zás akadályává válik. A pártnak és a szocializmus ügyének legalább annyit ár­tott az 1953—56 júliusa kö­zötti „cikcakk politikája”, mint az elkövetett hibák együttvéve, mert abban in­Nagy sikere volt a Min­denki lehet ezermester cím­mel a közelmúltban a Sport­csarnokban megrendezett ki­állításnak. Nagy öröm min­denki számára, ha eldicse­kedhet vendégeinek, bogy a j szoba sarkában álló könyves­polcot vagy tévéasztalt saját kezűleg készítette. Milyen forgalmat bonyolítanak le havonta? — kérdeztük Ju­hász Lászlótól, az Ezermes­ter- és Űttörőbolt Vállalat Szabó Lajos utcai barkács- boltjának vezetőjétől. — Üzletünk 1979 márciu­sában nyílt meg, azóta fo­lyamatosan nő a forgal­munk. Havonta átlagosan 10—15 ezer forint értékű ol­csó barkácsárut értékesí­tünk. Bár az összeg nem nagy, illik tudni, hogy áru­gatta meg a tömegek bizal­mát, hogy a párt képes ki­javítani a felismert hibákat-7 A szocializmus talaján ki­bontakozott politikai válsá­gok fontos jellemzője a bi­zalmi válság, a tömegek pártba vetett bizalmának megingása. A Rákosi—Gerö- klikk egyik legsúlyosabb tör­ténelmi felelőssége, hogy nemcsak nem tudott élni a tömegeknek a párt, sőt sze­mélyük iránti bizalmával, hanem visszaélt vele, saját egyéni céljaik érdekében használva fel azt, A pártnak szívós harcot kell folytatni a dolgozó tömegek bizal­mának megszerzéséért, még nehezebb feladat azonban az elvesztett bizalom vissza­szerzése. Annál is inkább, mivel ellenfeleink nem hagynak időt a bizonyításra.' A bizalmi válság kialakulá­sának kell tehát elejét ven­nünk, nem szabad holt tő­keként kezelve egyszer * mindenkorra adottnak venni a tömegek bizalmát, hanem napról napra bizonyítanunk kell, hogy méltán bírjuk art­igen fontos tanulsága az 1956-os esztendőnek, hogy ha a párt nem képes politikai síkon megjeleníteni a mun­kásosztály és a dolgozó osz­tályok érdekeit, akkor a szo­cializmus ellenfelei nagyon szívesen vállalják magukra azok „védelmét”, sőt kisa­játítják a szocializmus érté­keit is, s ezen értékek nevé­ben indítanak támadást a párt és a szocializmus ellen. Nagyon kevesen voltak nálunk 1956-ban, akik a ka­pitalizmust sírták vise». So­kan voltak viszont, akik a hibák kijavítását akarták — közöttük a revizionisták többsége is. A politikában azonban a dilettantizmus nem enyhítő körülmény, mert a cselekedeteket nem a szándékok, hanem ered­ményeik alapján értékeli a történelem. A történelem értékítélete pedig úgy szól, hogy ha a munkásosztály és pártja ki­engedi kezéből a hatalmat, ez a hatalom törvényszerűen a burzsoázia kezébe kerül; nincs harmadik út, mert a modem társadalomban nincs harmadik erő, mely képes lenne a hatalom gyakorlá­sára. (Vége) K. L. ink zöme meglehetősen olcsó, filléres cikk. Begyűjtjük a vállalatoktól az elfekvő készleteiket, és azokat továbbadjuk az ezermestereknek. Legkereset- j tebb cikkeink: a bútorlap, a dekoritlemez s a faléc. Jó a kapcsolatunk az encsi bútor­gyárral, ahonnan rendszeresen kapunk na­gyobb mennyiségű selejtes bútorlapot. Nagy sikere van a barkáes- műhelyünknek, ahol vásár­lóink szakmai felügyelet mellett azonnal méretre vághatják, feldolgozhatják a deszka­lapokat Kölcsönzünk fűnyírót és par­kettacsiszoló gépet, festék­szóró pisztolyt és ütvefúrót Ezek a kis gépek jóformán sosem találhatók a boltban, kézről kézre vándorolnak. Közös lónak... Tizennyolc család nevében panaszolta Broda Lászlóné, a Gőzön Lajos utca 19. szám alól, hogy napok óta nincs vizük. A nap 24 órájából jó, ha félóráig csorog a csap náluk. A Mis­kolci Vízművek a panaszt a Lenin Kohászati Művekre hárít­ja, mondván; ez a 150 milliméteres csőrendszer a kohászat tulajdonában van. Az LKM viszont a vízművektől kapott, il­letve nem kapott víz híján, csupán csövet adhat a Gőzön La­jos utcai bérház lakóinak. Mindenkit meghallgattunk, még­sem lettünk okosabbak. Mi sem tudjuk, ki tehet arról, hogy a magasan fekvő lakásokban nincs elegendő víz. De nem is a mi dolgunk a vitát eldönteni, és vizet szolgáltatni a szomjas lakóknak... (sz. L) Barkácsok boltja Kis gépek kéztől kézre

Next

/
Thumbnails
Contents