Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)

1981-11-04 / 258. szám

ifi Ágyazni tudni kell..; Slágerszövegekből urtalo'mig ismert a „halálos csók”, itt éppen a fordítottjá­ról van szó: életmentés a cél. s(t A játékbabák még eltűrik, ha nem sikerül valami Házhoz megy a csemegekosár A Vörösmarty utcai nagy Csemegében sikere van a házhoz szállítási akciónak. Bár nem határozták meg, milyen értékhatártól viszik a megrendelő lakására az itt vásárolt árut. mégsem for­dult elő. hogy valaki egy tábla csokoládét rendelt vol­na a lakására ... Sokan, na­gyon ésszerűen, listán közlik a bolt dolgozóival, hogy mi­ből mennyit rendelnek. A legtöbben azonban az aján­dékozásnál, névnapok alkal­mával veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Egy-egy na­gyobb névnapon több, 800— 1000 forint értékű díszes cse­megekosarat állítanak össze, és kézbesítenek a megadott címre. Füstbe ment tiltás Egy Mezőcsátról Mis­kolcra bejáró dolgozó panaszolta — dohányos létére —, hogy alapo­san kitoltak a nem dohányzókkal a mezö- csát—miskolci vasúti járaton. A mindössze öt kocsiból álló szerel­vényen teljesen meg­tiltották a dohányzást, így aztán, más lehető­ség híján, mindenütt, valamennyi kocsiban dohányoznak. Mint ál­talában a vasút más járatain, a jegykezelők itt sem háborgatják a nikotinéhségben szen­vedőket. S. J. mező- csáti olvasónk jogosan teszi szóvá: a nem do­hányzók most maguk­ban füstölöghetnek, hogy a kedvűidért ho­zott rendelkezés a visz- szájára fordult. Ugyan­úgy, mint a MÁV más vonalain. (sz. L) Városi tanácstagok togaoHái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Boldizsár Éva, 9. sz. Általános Iskola, Sze­les u. 65. sz., 18—20 óráig; Uram Zoltán, Szeles utcai Általános Iskola, 18 órakor. Méreakezelői tnntvlvam Méregkezelői tanfolyamot hirdetett a Miskolc városi Közegészségügyi Szolgálat. A nagy. érdeklődésre való te­kintettel három csoportot szerveztek. A tanfolyamra elsősorban a háztartási bol­tok és a mezőgazdasági szö­vetkezetek szakembere^ je­lentkeztek. A legújabb ren­delkezés szerint ugyanis a boltokban csak úgy tarthat­nak növényvédő szereket, kromofágot. sósavat és salét­romsavat. és úgy őrizhetik a gazdaságokban a rovarirtó szereket, ha az ezzel kap­csolatos teendőket szakkép­zett méregkezelők látják el. Az intenzív, 45 órás tanfo­lyam résztvevői november végén vizsgáznak. Nem került pénzbe d félrelépés Egy miskolci turista megcsúszott az egyik NSZK-beli mú­zeum fényestje glancolt lépcsőjén. Az esés következtében ki­ficamodott a bokája, s másnapra járóképtelenné vált. Más megoldás nem lévén, az egyik közeli kórházba vonszolta ma­gát. ahol az alig félórás kezelés után olyan borsos számlát ál­lítottak ki. ami teljes egészében felemésztette volna a Magyar Nemzeti Banktól kapott szűkös valutakeretét. Csupán a négy röntgenfelvétel 500 márkájába került volna, ha az utazás előtt nem köti meg a külföldi országokba érvényes személyi bizto­sítást. így aztán a teljes kezelésért járó összeget a magyar Állami Biztosító fedezte. Turistánknak elegendő volt a bizto­sítási kötvényét felmutatni a kórházban, s ezzel mentesült a fizetési kötelezettség alól. Az Állami Biztosító megyei igazgatóságán elmondották: szo­cialista országokba 3, nyugati országokba pedig 5 forintért köt­hető személyi biztosítás. Azért drágább a nyugati országokba szóló biztosítás, mert ezekkel nem kötöttünk kölcsönös társa­dalombiztosítási szerződést. Ebben az esztendőben a megyénk­ből külföldre utazó állampolgárok közül a nyugati országokba 35 000, a szocialista országokba pedig 20 000 napra kötöttek személyi biztosítást. A megkötött szerződések 60 százalékára jutott egy-egy baleset. Fontos tehát a személyi biztosítás a külföldre utazóknak... Sz. I. A DH várospolitikai fóruma Miskolc története, sorozatban • Olvasóink kérésére • Hiányt pótol • As ókoriól napjainkig Lapunk sok-sok olvasójának, a városukat szerető miskol­ciaknak a kívánságát teljesítjük a rövidesen induló Miskolc története című sorozattal. Hiányt pótolunk ezzel, hiszen a könyvtárak féltett ritkaságai a régi Miskolc-történeti monog­ráfiák, így Szendrei János ötkötetes „Miskolcz város törté­nelme” is, mely 1890—1911. között íródott, és a város történel­mét a kezdetektől az 1900-as évek elejéig fogja át. A Halmay Béla—Leszih Andor szerkesztette Miskolc, amely 1929-ben jelent meg, kivonatolva megismétli Szendrei munkáját, és egy helyirati résszel egészíti ki a húszas évek elejéig. Azóta kisebb tanulmányok, idegen- forgalmi célokat szolgáló ka­lauzok jelentek meg Miskolc­ról. Nagyon hiányzik tehát a város történetét az ókortól napjainkig felölelő, tudomá­nyos igénnyel megírt, mo­nografikus jellegű feldolgo­zás. Miskolc a századfordulón kisváros volt, de még a fel- szabadulást közvetlenül meg­előző években is csak 70—80 ezer lelket számlált Az az­óta eltelt, valamivel több mint három évtized alatt nőtt ipari nagyvárossá, az ország­ban második, több mint két­százezer lakosú településsé. Népessége 100—120 ezerrel gyarapodott, s a megye, vala­mint az ország más tájairól ide települt tízezrek nem is­merhetik eléggé történelmét. Igazán szeretni pedig csak azt lehet, amit az ember ismer. Lapunk kezdeményezése azt a célt szolgálja, hogy ők és a felnövekvő ifjú nemzedék is megismerje, megértse azt a fejlődést, mely a középkori kereskedővárostól elvezetett napjaink Miskolcáig, Észak- Magyarország regionális köz­pontjáig. Ugyanakkor meg­világosodjon előttünk az is, hogyan kapcsolódott a város .élete ezer szállal hazánk, sőt Európa történelméhez. A Déli Hírlap újságíró-kol­lektívája nem vállalkozhatott volna egy ilyen hatalmas, fe- felelősségteljes munkára. A témakörök helyi és országo­san elismert szakembergár­dája sietett segítségünkre. Mindenekelőtt a Herman Ot­tó Múzeum, a Megyei Levél­tár és a Nehézipari Műszaki Egyetem régészei, történészei, etnográfusai. Heti egy alkalommal, min­dig a keddi számunkban kö­zöljük — az adott kort jel­lemző tárgyak, dokumentu­mok fényképével illusztrált — írásaikat, amelyekben a kronológiát követve, a kezde­tektől napjaink felé haladva mutatják be városunk törté­nelmét. Írásaik túlnyomó ré­sze eddig sehol sem közölt, a legújabb kutatási eredmé­nyeken alapuló ismereteket tár az olvasó elé. Érdemes rendszeresen fi­gyelemmel kísérni a körülbe­lül egy évig tartó sorozatot azért is, mert előreláthatólag december elejétől várostörté­neti vetélkedővel kapcsoljuk össze. A lapunkban megjele­nő kérdésekre pedig csak a korábban közölt anyagokból olvasható ki a helyes válasz. A vetélkedő legjobbjait érté­kes díjazásban részesítjük. A verseny feltételeit annak ide­jén majd részletesen ismer­tetjük. Sorozatunk első részét no­vember 10-én, kedden közöl­jük. Miskolc régi és új címere Hős tisztjelöllek Ma délelőtt Budapesten, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola udvarán, emlék­művet lepleztek le, amelynek márványtáb­láján kilenc név olvasható. A viselőik nép­hadseregünk hősi halottái; 25 évvel ezelőtt, az ellenforradalom kezdetének másnapján vesztették életüket a tanintézet elődje, az Egyesített Tiszti Iskola védelmében. Fiatal­emberek voltak mind, társaikkal együtt ké­szültek a honvédtiszti pályára. S valameny- nyiük rátermettségét mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy a zűrzavar válságos óráiban, napjaiban, esküjükhöz híven helyt­álltak, kemény ellencsapást mérve az ellen­forradalmár bandákra. Ezek 1956. október 24-én hajnalban a Népliget felől közelítették meg az iskolát, s néhány, őrségben álló tisztjelöltei orvul le­lőttek. Az utóbbiak halála megacélozta baj­társaik elszántságát, és sorra visszaverték a meg-megújuló rohamokat. A felfegyverzett bandáknak véres fejjel kellett tudomásul venniük, hogy az ÉTI nem kerülhet a bir­tokukba. Fájdalom, kilenc fiatal élet volt az ára a nevelőik, parancsnokaik vezetésével helytálló tisztjelöltek győzelmének. A hősi halált haltak között volt egy húsz­éves miskolci fiú is, Szabó Miklós másod­éves hallgató, Szabó Károlynak, a Lenin Kohászati Művek egyik művezetőjének fia. Gyermekkora óta tiszt szeretett volna lenni — dm csak a hősi halála után teljesülhetett vágya: a honvédelmi miniszter hadnaggyá léptette elő, az Elnöki Tanács pedig a Mun­kás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel és a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntette ki. A főiskola udvarán ma felsorakozott hall- • gatók — akiket az egykori védők közül, im­már magas rangú tisztként, hárman is ne­velnek, tanítanak — Szabó Miklóst is két­ségtelenül besorolták példaképeik közé. A Zalka úgy is lerótta kegyeletét a haj­dani miskolci ifjú emlékének, hogy a Mün- nich Ferenc nevét viselő KlSZ-alapszerve- zetének három miskolci illetőségű tagjával, két zászlóssal és egy harmadéves hallgató­val a múlt szombaton felkerestette Szabó Miklós egyedül élő idős édesapját '(az édes­anya néhány éve meghalt), s a diósgyőri te­metőben megkoszorúztatta a hősi halott sír­ját. Ezt egyébként évek óta városunk hely­őrségének egyik alakulata gondozza ... T. L

Next

/
Thumbnails
Contents