Déli Hírlap, 1981. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1981-10-26 / 250. szám

^ Dr. Énekes Sándor vezérigazgató és dr. Kálmán András igazgató aláírják a szerződést Szocialista szerződés Egy nagyvállalat es toy iskola Nyolc aláírás hitelesíti azt a szerződést, melyet szomba­ton délelőtt írtak alá: szo­cialista szerződés jött létre a DIGÉP és a Zalka Máté Gépipari Szakközépiskola között. A nagyvállalat és az isko­la együttműködése idén tíz­éves: először 1971-ben szer­ződtek közös céljaik, gond­jaik jobb megoldására. A ta­pasztalatok alapján most — átdolgozott szöveggel — új­ból megkötötték a szocialis­ta szerződést, határozatlan időre. Az iskolai oktatás és az üzemi termelőmunka szo­rosabb kapcsolatának záloga ez; feladatokat jelent és elő­nyökkel jár mindkét fél szá­mára. Az iskola figyelemoe veszi a DIGÉP munkaerőigé­nyét, a tanulók egy részét ide küldik majd termelési gyakoi - latra. Az üzemi igényekhez közelit a jövőben a felnőtt- oktatás is. A DIGÉP segít kitölteni az iskola tanműhelyének szabad kapacitását, bérmunkák biz­tosításával. Ugyancsak részt vállalnak az iskola új ága­zatának — a gépszerkesztő szaknak — a fejlesztésében, elméleti tanácsokkal és be­mutatóeszközök átadásával. Az iskola tanulói sem járnak rosszul: a nagyvállalat tár­sadalmi tanulmányi szerződé­seket köt velük, ösztöndíjat biztosít számukra. A levéltár kincseiből Eskükönyv Miskolc városának elöljáróit, tisztségviselőit a régmúlt szá­zadokban a polgárok válasz­tották. A hites polgárok ki­fejezés onnan származik, hogy ezek a tisztségviselők a főbíró előtt, az „építőszé­ken”, azaz a tanácsválasztó közgyűlésen esküt tettek. A főbíró, a prédikátor és a ta­nács előtt tett esküt. A me­gyei levéltárban található eskükönyv azért becses tör­ténelmi forrás, mert ez az egyetlen hely, ahol pontosan megfogalmazták a tisztségvi­selők (főbíró, tanácsosok, vá­sárbíró. tolmács, futosó ka­pitányok azaz kisbírók, a város szolgái) „munkaköri kötelességeit”. Az eskü szö­vege maga egy hatalmas körmondat volt, amely mai helyesírással kb. így hang­zott: „Én, N. N., esküszöm az élő Istenre, aki Atya. Fiú, Szentlélek, egy és igaz örök Isten, hogy ezen Miskolc vá­ros főbírói tisztében legjobb értelmemmel és tehetségem­mel szolgálok a város bol­dogulására és előhaladására. senkivel szemben nem ked­vezek, sem rokonnal, sem jjc A városi tisztségviselők eskükönyve a- XVIII. század­ból szomszéddal, a város jöve­delmével becsületesen elszá­molok, az egész várost érin­tő dolgokat a tanáccsal és a gazda emberekkel megbeszé­lem stb.. stb. Isten engem úgy segéljen!” É I A magyar bor csak­nem negyedét, körülbe­lül 5 milliárd forint ér­tékben exportálják. Ez az ország kedvező sző­lőtermesztő adottságai­nak köszönhető. Borvi­dékeink a tenyészidő alatt évente 2600—3300 Celsius-foknyi hőmen­nyiséget ,kapnak. Az évi napsütés ideje pedig meghaladja a 2000 órát. Ezek a hő- és fényvi­szonyok teszik lehetővé a szőlő jó beérését. a kedvező cukor- és sav­arány kialakulását. A borvidékek zöme 500— 700 milliméter évi csa- dékot kap, ezért nem kísértenek a különböző rothadásos és gombabe­tegségek. A tőlünk északabbra fekvő vidé­keken már nem minden fajfa érik be jól. dé­lebbre viszont túl lá­gyak a borok és a za- matanyag-képződés sem olyan intenzív, mint ná­lunk ... Merre tart Bühhssentlássló? Egy utca, két költ, három telefon Nagvtakarí'ás (7 J az erdőben Nagytakarítást végeztek tegnap a Szabolcs-Szat- már megyei Természetbarát Szövetség szakosztályainak tagjai a Nyíregyházához tar­tozó sóstói erdőben. A 16 hektárnyi területen 568 ter­mészetbarát serénykedett. A villákkal, ásókkal, lapátok­kal felszerelkezett brigádok a társadalmi munkaakcióban megszabadították a téli na­pokra készülő erdő élővilá­gát az idegenforgalom, a tu­rizmus kellemetlen nyári em­lékeitől. A műszak végén 5 tonna hulladékot — közte több ezer forint értékű üve­get, rongyot és papírt — gyűjtöttek halomba. A nyár „maradványainak” további sorsáról az erdőgazdaság dolgozói gondoskodnak. Az italboltban, ahol kár­tyázni. énekelni és lármázni tilos, arasznyi betűkkel pla­kát hirdeti, hogy Anti pén­teken ismét diszkóm űsort rendez. Minden összejövetel biztos siker, a múltkor is telt ház volt Délelőttönként a biliárdé a főszerep. Az autóbuszra vá­rók, a műszakba indulók ez­zel múlatják az időt. A va­laha jobb napokat látott rex- asztalból már időtlen idők óta hiányzik az óraszerkezet. Aki játszani akar, az hat fo­rintot fizet egy órára. Már időtlen idők óta ez a tarifa. A szokás, a hagyomány szin­te törvény itt. Változtatni és megőrizni Az Elnöki Tanács nemrég nyilvánosságra hozott rende­leté szerint Bükkszentlászló 1982. január 1-től Miskolchoz tartozik. A tanácselnökkel (aki társadalmi megbízatás­ként tölti be ezt a funkciót) és a végrehajtó bizottság tit­kárával a hagyományok és a község múltjának tükrében villantjuk fel a közelgő ese­ményt. Különös kettősségre mutatnak rá a mintegy 8Ü0 lelket számláló bükki telepü­lés tanácsi vezetői. — Bükkszentlászló mindig is zárt, izolált közösség volt. Viszont mindig is Miskolchoz kötődött. A munkaképes ko­rú népesség csaknem teljes egésze a kohászatban, a gép­gyárban, az erdészetnél ke­resi a kenyeret. így, a Mis­kolchoz való tartozás csak közigazgatási deklarálása a valós helyzetnek. A korábbi falugyűlés he­lyeslő egyetértéssel fogadta a fúzió tervét. A nem titkolt nagy remények köztudottak, de éppen a már említett „különös kettősség” miatt változatlanságot és változást takarnak. — Szerénánk, ha az izo­láltság megmaradna, abban az értelemben, hogy Bükk­szentlászló Miskolc kedves, csendes, jó levegőjű kertvá­Nylonzsákba rejtve... Felhők között bujkált a hold. és a ködöt kavaró hű­vös őszi szélben kísértetiesen susognak a martintelepi ná­dasok. Az éj csendjét csak egy közeledő Trabant zúgá­sa verte fel. Megállt a ná­das szélén és egy sötét ruhás alak lépett ki belőle. Körül­nézett. majd gyors léptekkel a csomagtartóhoz ment és tö­mött nylonzsákot emelt ki belőle. Az éppen előbukkanó hold egy pillanatra megvi­lágította a szikár férfit, amint titokzatos terhével a nádas­hoz osont, még egyszer kö­rültekintett a néma tájon, aztán a csatornába lökte a zsákot. Néhány perc múltán már csak a Trabant távoli zúgása emlékeztetett arra, hogy ezen az éjszakán a Martintelepen valami szörnyű dolog történt. A zsákot néhány nappal később fedezték fel. félig a csatorna vizébe süllyedve. Azonnal értesítették .. . no, persze nem a bűnüldöző szer­veket, hanem a városgond­nokságot. A csomagban ugyanis nem feldarabolt, megcsonkított hulla, hanem fél mázsa hulladék rejlett. Hasonló egyéni akciók sű­rűn lezajlanak városszerte a Martinteleptől Szirmán át Perecesig, ide értve a kirán­dulóhelyeket is. Néha olyan messzire cipelik a víkend- házépítés, barkácsolás ma­radványait, hogy az em­ber elképed miért nem szállítják a nádasréti telep­re? Hiszen egész odáig be­tonon mehetnek, és így telje­sen legális — mondhatni: példamutató — az ügylet. Igaza lenne annak a pana­szosnak, aki megpróbált tör­vénytisztelő. környezetóvó ál­lampolgárhoz méltóan visel­kedni. de nem hagyták ne­ki ? Elmondása szerint a pin­cerenoválás hulladékát vitte a szeméttelepre, amikor azon­ban ki akarta üríteni a zsá­kokat. keményen rendreuta- sították. mondván, itt: tilosI Sőt, még valamiféle enge­dély hiányát is emlegették. A bejelentés valódiságát élénken vitatja Juhász János, a Miskolci Köztisztasági Vál­lalat termelési és szolgálta­tási vezetője. Miért is ne en­gednék meg. hogy oda vi­gyék a magánosok a hulla-, dékot, ahová való, amikor úgyis nekik kell összegyűjte­ni az illegális szemétlerakó helyek kisebb-nagyobb hal­mait? Csakis félreértésről le­het tehát szó — mondta. A félreértésre pedig az adhat okot, hogy sokan közvetlenül a szeméttelep bejáratánál akarják lerakni gépkocsijuk terhét. Ez a terület azonban nem a köztisztasági vállalaté, hanem a cementgyáré, és rekultiváéióra van kijelölve. Ez utóbbi azt jelenti, hogy humusszal takarják be a ce­mentgyárból származó hulla­dékot, majd füvesítik, fásít­ják. Ide tehát tilos hulladé­kot vinni. Nem tilos, sőt kí­vánatos azonban bentebb le­rakni. Aki mást mond. vagy engedélyt követel, az önha­talmúlag jár el és merőben ellentétesen mind a város, mind a köztisztasági vállalat érdekeivel. Éjszaka, amikor felhők kö­zött bujkál a hold, és a kö­döt kavaró őszi szélben kí­sértetiesen susognak a mar­tintelepi nádasok, ne oson­jon senki az árokpartra tit­kos terhével! Sokkal kelle­mesebb elfoglaltságokat is ta­lálhat ilyenkor magának az ember (ugye nem kérnek tippeket), csupa olyanokat, melyek törvényhatóságilag engedélyezettek. Kerüljön minden a maga helyére! így például a szemét a Nádas­rétre! (békés) rfc A kertek alatt az erdő ... fosává válna. Viszont sze­retnénk. ha megoldódna a vízellátás, javulnának a köz­lekedési és kereskedelmi vi­szonyok. Marad-e tő utca a főutcaY A község képe lakóinak le­hetősségéről árulkodik. Sok az új ház, sokan most épít­keznek. Természetesen kalá­kában. Itt ez a szokás. A te­levízió antennáját nem a te­tőre szerelik, hanem egy hosszú póznára tűzve, a me­redek hegyoldalon állítják fel. Porta nincsen kutya nél­kül. de minden második ud­varon gépkocsi csillog. A legfrissebb bükki útika­lauz így ír: ,,A Bükkszent- lászlón végigfolyó kis patak a község házait elhagyva vad sziklaszirtek között halad, majd a mederfenék mészkő- hasadékaiban eltűnik, hogy aztán hosszú föld alatti út után a miskolc-tapolcai nagy forrásban lásson ismét nap­világot vize”. Ennek a pom­pás tájleírásnak egyetlen szépséghibája van. A neve- sincs patakocskába folyik be a bükkszentlászlói disznó­ólak szennyvize. A bűzös kis csatorna szalagja fűzi fel a község házait. Bükkszentlászlón egyéb­ként egy utca, két bolt és három) telefon található. A telefonszám ötjegyű, ebből a szempontból közel van a vá­ros, de nincs nyilvános állo­más. A boltok általában csak délben kapnak kenyeret, így aligha csodálható, hogy a Miskolcról jövő autóbusz minden utasa veknit szoron­gat a hóna alatt. Ami pedig az utcát illeti: feltehető, hogy megváltozik a neve. Most Fő utcának hívják. A helybeliek túl hangzato#- nak vélik ezt a titulust, no­ha már az ősök is ezt hasz­nálták. Még tanakodnak, hogy a Bükkről, vagy a kö­zeli Fehérkőlápáról, vagy va­lamelyik szlovák személyiség­ről nevezzék el. A község ugyanis kétnyelvű, szlovák telepesek alapították. Jönnek a miskolciak Nem ez lenne az első, min­denkit érintő névváltozás. A hajdani üvegfúvó foglalatos­ságra utalva 1940-ig Óhutá­nak hívták ezt a bükki fa­lut. Akárhogy is lesz, akármi is lesz; a nagy tervek jól meg­férnek a napi tennivalót je­lentő valósággal. A kohászat itt építkező diszpécsere cse­repet szerzett; a falu ismert figurája, Frigyes bácsi két csokoládét is vett az unoká­nak, de az egyiket elvesztet­te; a boltba megérkezett a jószágnak szánt, régen várt kukorica: az erdőből mindig is pénzelő bükkszentlászlói- ak rekordmennyiségű gom­bát takarítottak be. (Kará­csony nem múlhat el a spe­ciális kólbászos-gombás étel nélkül.) December végén tartja utolsó, ülését a községi ta­nács. A mostani tisztségvi­selők leköszönnek, s a Bükk rengetegében beljebb kerül a miskolci helységnévtábla. Igaz. addig még sok mindent tisztázni kell. (Marad-e az iskola, vagy a gyerekek be­járnak majd Miskolcra?) Nem véletlenül lehet hát lát­ni szinte naponta a gidres- gödrös, keskeny, kanyargós úton a falu felé kapaszkodni állami rendszámú gépkocsit. BRACKC ISTVÁN Ivóvizü rtk Városunkban a tavalyi év­ben majd huszonkilenc millió köbméter ivóvíz fogyott el. Legtöbbet a lakosság hasz­nált fel: több mint tizenegy millió köbméter vizet ittunk meg. fürödtünk, főztünk el. Az ipar víztogyasztása ennél kisebb mértékű, csak tízmil­lió köbméter körüli. Az elkö­vetkezendő öt évben elsősor­ban a lakosság fogyasztása emelkedik majd: a tervek szerint legalább hárommillió köbméterrel

Next

/
Thumbnails
Contents