Déli Hírlap, 1981. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1981-10-19 / 244. szám

A jó elosztás fél siker Az arányosabb fejlesztés jegyében több jut a szinte Mis kolchoz tartozó, de falusias utcaképű Sajószentpéternek is. leszt. (Az infrastruktúra — illetve az általa nyújtott szolgáltatások — körét a kö­vetkezőképpen vonhatjuk meg: energiaelosztás, vízel­látás és csatornázás, szállí­tás és hírközlés, kereskede­lem és vendéglátás, lakásel­látás és városrendezés, köz- tisztaság, javító szolgáltatá­sok, egészségvédelem, oktatás és kultúra, igazgatás, rend- és jogbiztonság.) A fejlett tőkés országokban ez az arány hetven százalék kö­rül van. Nálunk azért annyi, amennyi, mert többre nem futja, de kevesebb már gá­tolná az általános fejlődést. Ugyanis, a gazdasagi-tár- sadalmi fejlődés egy bizo­nyos fokán a termelőága­zatok hatékonysága, dina­mizmusa azon múlik, hogy milyen fejlett az úthálózat, a hírközlés, a dolgozók egész­ségvédelme ... A szigorúan és közgazdasági értelemben vett „haszontalan beruházás” e ponton túl válik az érték­termelés. a nemzeti jövede­lem gyarapodásának feltéte­lévé. Ez a felismerés már sok év óta gyökeret vert a mi gyakorlatunkban is. Ojabb lépés, újabb felismerés, hogy a nem termelő beruházások aránya is további módosulás­ra szorul. Kevesebb állami erőből készülő lakás épül, de több jut boltra, egészségügy­re, iskolára, jó ivóvízre. o A cím kissé félrevezető. Nem a dilemmával, hanem a szűkösség értelmezésével van probléma. Mihez mérjük le­hetősségünket? A lehetősé­gekhez? Az igényekhez? Az elszalasztott haszonhoz? Vagy a tavalyi eredményekhez és eredménytelenségekhez? Ha valaki szűknek. ké­nyelmetlennek érzi elegáns, korábban sikert arató ruhá­ját, annak két oka lehet. Vagy összement a mosásban, vagy pedig a ruha viselője korpulensebb lett. A hason­lat is félrevezető, mert fél­igazság. A cikkben azt pró­báljuk föltérképezni, hogy a csökkenő ütemű, de arányos­ságra törekvő fejlődés miért kelti a szűkösség látszatát, s miért ígér mégis előrelépést. o Lakásban számolva 1985-ig kevesebb új otthon kerül tető alá, mint hetvenöt és nyolcvanöt között. De ez a tény nem jelenti azt, hogy kevesebb pénz jut a lakos­ság életkörülményeinek ja­vítására. A fejlesztési arányok mó­dosításának felismerése az­zal járt, hogy kevesebb kom­fortos lakást kell (lehet) épí­teni ahhoz, hogy mindennapi életünk komfortosabbá vál­jék. Nevezetesen arról van szó, hogy az úgynevezett nem termelői (infrastrukturális) beruházásokon belül szükség- szerű aránymódosítást kellett végrehajtani. Még így is, 1981- ről 1986-ra Borsodban a száz lakásra jutó családok száma 107-ről 102-re csökken. Most átlagosan 330 ember lakik száz lakásban, öt év múlva ez a szám 307 lesz. A köz­művi vízzel ellátott lakások aránya 52 százalékról 61 szá­zalékra nő. e Amire több jut Visszatérve a vélt szükség valós dilemmájára: az egész­ségügyi ellátás javítására tervezett beruházások ösz- szege Borsodban ebben a tervidőszakban mintegy fél- milliárd forinttal lesz több, mint az előző öt évben. A kulturális ágazat fejlesztési kiadásai 17 százalékkal nö­vekednek, így várható, hogy számottevően oldódnak majd a jelenlegi bölcsődei, óvódai. iskolai gondok. (Most, száz gyerek közül 71 járhat óvo­dába, öt év múlva gyakorla­tilag minden óvodás korú.) Nyilvánvaló, hogy a fesze­sebb gazdasági körülmények között nagyobb a felelőssége a tervezőknek, törvényho­zóknak. Ugyanis a rendelke­zésre álló pénz megtöbbszö­rözhető. ha jól osztják el és használják fel. Az arányok (brackó) Vidám szüreti felvonulók 7en%ervízzel ízesítették Egy pint borért: egy rabszolgát A szőlő származását máig sem tudták tisztázni. Való­színű. hogy Ázsia, talán Elő- A..sia volt az őshazája, és onnan terjedt el nyugaton és keleten, meghódítva az egész földet, melynek minden ré­szén megvannak az emlékei, nyomai. Ksnaoan a bornak es a sző­lőnek külön istene volt. és Fok-hi egyenrangú volt a többi istennel. India is ma­gáénak vallja a bor felfede­zésének dicsőségét: a hagyo­mányok szerint a Nysa-hegy vidékéről szármázik, es Prithu-Siva isten örvendez­tette meg először borral a világot. Perzsiában Dzsem- sid király i. e. kb. 2500 évvel mái híres szőlőskertet muto­gatott vendegeinek. Babilon, Asszíria Mezopotámia is ter­melt szőlőt, és innen szállí­tották hajóikon a bort a fö­níciaiak Európa szomjas né­peinek. Egyiptom, ahol még ma is akadnak újabb ókori leletek, már vagy tízezer éve ismerte a szőlőt és a bort. Szőlőmag­vak kerültek elő a fáraók sziklasírjaiból. Menas III. Totmes és más fáraók sírjai­ban a szőlőművelést és a bor­készítést bemutató rajzok lát­hatók. A bibliában Noét nevezik a szőlő atyjának, mert az özönvíz elvonulása után az Ararát hegyének lankáin szőlőt telepített. A görögök, rómaiak is ősidőktől ismer­ték a szőlőt és a bort. Sok híres szőlőterületet telepítet­tek a római birodalomban (Szicília. Falernum stb.). A gallíai (mai franciaországi) provinciában nagy ára volt a bornak: egy pint borért egy rabszolgát lehetett vásárolni! A római katonák pedig, bár­hová is vonultak, mindenütt telepítettek jófajta itáliai szőlővesszőket. Ez érthető is volt, hiszen a köznép nem­csak. kenyeret és olajat ka­pott naponta, hanem bort is, de a katonai ellátáshoz is hozzátartozott a mindennapos boradag. A bor az egész világon el­terjedt, és ezzel együtt az iszákoskodás is. amit szigo­rú intézkedésekkel igyekez­tek megfékezni, de ez soha és sehol sem sikerült telje­sen. Ezt jól mutatja Hammu­rabi babilóniai királynak i. e. 4200 év körül egy kőbe vésett rendelete, amely megtiltotta, hogy ittas embereket borral itassanak vagy részükre bort adjanak ... Az is megtörtént Dáciában (i. sz. I. század kö­rül) hogy Buravista király kiirtatta az országban lévő szőlőket, hogy ezzel eltérítse népét a borivástól, és ily módon erkölcseit javítsa. Thébaban a bori vason rajta­kapott embert halálra ítélték. A borfogyasztásnak sokfé­le módszere volt. A görögök például sót tettek a borba, vagy sós tengervízzel ízesí­tették. A rómaiaknál két rész borhoz három rész vizet töltöttek. Aki hígítás nélkül ivott bort, azt iszákosnak ne­vezték. Ugyanekkor a bor ízét fűszerekkel (ánizs, ko- riandec, rózsasziromlevél stb.) javították. így tudták a bor mellékízét megszüntetni, kö­zömbösíteni. A bort ugyanis nem pincében, hanem padlá­son, vagy a lakóház felső emeletén tartották érlelték, éspedig közel a kéményhez, ezért a bor fanyar, kesernyés ízt és füstszagot kapott, amit mesterséges ízjavítassal akar­tak megszüntetni. Hazánk területén legalább 2000 éve ismerik a szőlőmi- velést és a borkészítést. A ró­maiak idejében Pannóniában (a mai Dunántúlon) a domb­oldalakon .voltak a szőlősker­tek. Amikor őseink ide ér­keztek. nyilván örömmel üuvözölték a szőlőt és a bort, amit itt találtak, hiszen eze­ket már a Kaukázusban is megismerték. R. J. Ruhatári jogok Kabátot ioen, festményt nem Borsodban a tanácsok ren­delkezésére álló pénzből ke­vesebb jut az úgynevezett célcsoportos lakásépítésre. A csökkenés mértéke a koráb­bi tervidőszak adatával ösz- szevetve, kilenc százalékra tehető. Föltételezhető, hogy Holnap este 8 órakor a Kisvadász étteremben tiroli vacsoraest lesz, amelyen köz­reműködik a magyarországi német népi együttes több tag­ja is. Ugyancsak kedd este 8-kor kezdődik a Tokaj étte­remben öreg, de arany cím­mel a régi aranylemezek Liszt Ferenc születésének 170., halálának 95. évforduló­ja tiszteletére ma este 7 óra­kor koncertet rendeznek a Bartók-teremben. Bevezetőt mond Timkó Gabor, majd a főiskola tanárai: Virágh kérdésé A hatvanas évek eleje óta hazánkban a beruházások 45 százaléka infrastruktúrát fej­diszkója. Utána'video bemu­tató következik. Még egv program a holnap estére: 8 órakor kezdődik a cigánybál az Aranycsillag étteremben. Az étlapon eredeti cigányre­ceptek alapján készült éte­lek szerepelnek. Endre (orgona), Papp Gábor (zongora), Lenkey Csaba (hegedű), Papp Zoltán (zon­gora) adnak elő részleteket Liszt műveiből. Közreműkö­dik a Bartók-kórus, Reményi János vezényletével. Egy-fjy nagyobb bál, va­csoraest után szinte mindig marad néhány feleslegesnek tűnő, gazdátlan kabát a ru­határban: a feledékeny, vagy illuminált tulajdonosok az­után többnyire előkerülnek. Nagyobb baj az. ha a tulajdo­nosokból van többlet: nincs meg a bunda, vagy a felöltő. Mit mond ilyenkor a jog? Jár-e akkor is a kártérítés, ha nem a ruhatárból tűnik el a holmi? Ha a ruhatárat üzemben tartó (lehet színház, de diszkó esetén a rendező KlSZ-szer- vezet is) megfelelő helvet bo­csát a látogatók rendelkezé­sére, akkor csak az itt elhe­lyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel. Azaz, ha egy étteremben van mű­ködő ruhatár, akkor a ven­déglátóktól nem jár kártérí­tés a szék karfájáról ellopott kabátért. De mi a helyzet, ha nincs ruhatár, s mondjuk az asz­talok közé elhelyezett foga­sokon lógnak a bundák és a táskák? Ebben az esetben is jár a kártérítés: az üze­meltető felelősséggel tartozik. Nehogy azt higgyük, hogy a szék lábához támasztott eredeti Rembrandt-festmény. vagy a fogasra akasztott ci­zellált vadászfegyver árát is megtérítik, ha ellopják. A jog szerint a felelősség csak azok­ra a tárgyakra ter jed ki, ame­lyeket a szóban forgó helyre — étterembe, színházba — a látogatók rendszerint maguk­kal szoktak vinni. Érdekes, hogy nincs össze­függés a kártérítés és a ru­határi díj között. Ha nem kell fizetni a ruhatárért, ak­kor is felelős a ruhatárat üzemeltető: a lényeg csak az, hogy a kabátot, táskát olyan személynek adjuk át, akiről méltán hihetjük, hogy ő a ru­határos. A téli szezonokban gyakran rendeznek egyetemeken, isko­lákban, üzemek kultúrtermé­ben diszkót, táncmulatságot, bált. Azoknak, akik egv ilyen alkalom megrendezésére vál­lalkoznak. érdemes elgondol­kozni az alábbi megtörtént eseten. Az egyetemi bálon a ruha­tárba betett bundák közül kettőt elloptak: a tolvajok a hátsó bejáraton nyúltak be. a ruhatáros nem is látta, mi történik. A rendező szerv — a KISZ-bizottság — fizetett. A két bunda árára ráment a teljes báli bevétel. (k—ó) i Hafat 1 t i terem a kút i i [ A Tallinn közelében i levő „Kostivere” szov- ! hoz munkásai a helybeli i kútból vizet merve. 1 gyakran halzsákmány- nyal temek haza. A titok nyitja egy- i szerű: karsztos a talaj, sok benne a repedés, a , barlang, ahová utat ta- i Iái magának a tavaszi [ folyóvíz. A föld alatti i víztároló a vízzel együtt J a halat is „beszippant- i ja”. Ez a jelenség nem- i csak a halkedvelők és J turisták figyelmét von- i ta magára hanem a tu­dósokét is: a karsztkő- zetek kutatása egyaránt fontos az építők a ta­lajművelők. az öntöző- i rendszerek tervezői szá- [ mára. • • Orejr, de arany Liszt-emlékest a Bartók-teremben

Next

/
Thumbnails
Contents