Déli Hírlap, 1981. szeptember (13. évfolyam, 203-228. szám)
1981-09-21 / 220. szám
Színe és Mit szólnának a jó palócok? Bizony, kedves Tóth Imre, „napjaink emberei lassan- lassan leszoknak a köszönésről.” Szülőfalujában, Beme- cebarátiban sokunkat megszóltak volna, mondván: „Olyan, mint az ökör, csak leszegi a fejét, és úgy megy el az ember mellett.” No, de mint a Honismeretben megjelent cikkéből kiderül, a Börzsöny eldugott községében, a fentebb megnevezett Bernecebarátiban élő jó palócok sem jeleskednek ma már annyira a köszönésben, mint az ön gyermekkorában, a ’30-as években. A nagyvárosi, különösen lakótelepi emberekről nem is beszélve. Szótlanul kerülgetjük egymást, az idősebbek még némi lelkiismeret-furdalással szemlesütve, a fiatalok viszont könnyed hányavetiséggel. Az általános alsó tagozataiból kinőve, volt tanítóikat elvétve is alig üdvözlik az utcán. De nem sokkal több tiszteletet kapnak jelenlegi tanáraik sem. Az üzletekben, hivatalokban egyáltalán nem divat a köszönés, sem a kuncsaft (ügyfél), sem a boltos (ügyintéző) nem méltatja a másikat üdvözlésre. Legfeljebb ha valami régi vágású nyugdíjas nagyon erőlteti, akkor kap válaszul valami homályos naormogást: ... pót! Én sem sírom vissza a rangkórságot tükröző köszönési szokásokat. Odáig még elfogadható volt az alapelv, hogy: „Köszönj az öregebbeknek!” Ám az, hogy a cselédeknek és a cigányoknak senki sem köszönt, sőt az úgynevezett jött- menteknek sem járt ki tisztelet, az már bizony ellenérzést kelt bennünk. Még inkább a jómódú birtokos család esete, akiknek ugyan pár száz holdjuk volt és a vagyontisztelő falusi közösség hierarchiájában előkelő hely illeti meg őket —, ha nem zsidók. De mert azok voltak, legfeljebb béreseik, aratóik méltatták őket a Jó napot !-ra a színkatolikus faluban. Szóval, nem kell ájult tisztelettel adóznunk a hajdanvolt falusi etikett előtt, de annyit azért megszívlelhetnénk, amennyit érdemes. Például : bár tekintélyes idős em- ' bér volt a szerző édesapja, mély tisztelettel köszöntött egy nálánál jóval fiatalabb, ismeretlen embert, csak azért, mert vendégként tartózkodott a faluban. A fia csodálkozó kérdésére így válaszolt: „Ejnye! Hát mit gondolna a falunkról? Hazamegy és elmondja, hogy Bernecén még köszönni sem tudnak.” Kedves szokás volt az is, hogy ha jártukban, keltükben találkoztak, köszönésképpen „szóltak” egymáshoz az emberek. Megérdeklödték egymástól, hogy van, merre megy, nehéz-e a hátán cipelt, talicskán tolt teher, hogy halad a munkával a mezőn stb. Egészségére kívánták a jó ismerősnek az éjszakai nyugodalmat, a früstököt és „üjj mán le, ne vidd el az álmunk!” — felszólítással marasztalták a kedves Vendéget. A köszönés elmulasztása, még inkább el nem fogadása, durva sértésnek, buta gőgnek számított. Hol vagyunk már ettől? Akiben még egyáltalán van valami hajlandóság a köszönésre, az is a divatosan eltorzított változataival szolgál: helló, szia, csao. cső, és ami — férfiak közt — szinte már hányingert keltő: csókollak! Ha ezt hallom, néha az a vi- szolyogtató érzésem támad, hogy komolyan is gondolják. Vajon hogy fogadnák kedves Tóth Imre a bernecebaráti jó palócok, ha egy hasonló korú férfiember, megbökvén kalapja karimáját, bajsza alól odavetné a szomszédnak: csókollak!? Azt hiszem, „szólnának” hozzá. (békés) % Ez egy házaspár szobája aszociális otthonban. Az asszony sajnos világtalan. Egyszer a fiatal is megöregszik 1. 1Vem „megpecsételt” sors ságra emlékezni, régi nótákat dúdolni, közösen kézimunkázni jobb az otthonülésnél. Volt idő, amikor az öregek napközi otthonába is toborozni kellett a magányosokat. A martintelepi idősek — névsort idézhetnék — hálásan emlegetik a vöröskeresztes titkár nevét, mert elhozta őket az öregek napközi otthonába. 1977-ben 155 napközis férőhely volt a városban. 1980- ban 215. A VI. ötéves tervben még három öregek napközijét szeretnének életre hívni Miskolcon. A fenntartásukra, kiadásaikra fordítható összeg évről évre nő. 1977-ben 1 300 000 forintot költöttek, 1980-ban már csaknem a duplája jutott a gondoskodásra. Segély a rászorulóknak Várakozni kell Szociális otthonba kerülni két évtizeddel ezelőtt, még megpecsételt sorsot jelentet! egy-egy idős embernek. Ma már, várakozni kell, hogy bejuthassanak, mert kevés a férőhelyek száma. Miskolcon jelenleg 460 idős ember él a szociális otthonban. Felvételre körülbelül nyolcvanan várnak. Hogyan is élnek itt az emberek? Mennyire' tudnak (Solymos László felvételei) kapcsolatot tartani a várossal? Régi jó ismerősök, szomszédok és rokonok hozzák-viszik a híreket. S számtalan azoknak a szocialista brigádoknak a száma — a nagyüzemektől kezdve a I szövetkezetekig — melyeknek a tagjai rendszeres látogatók és beszélgetőpartnerek. A fodrászszövetkezet tagjai alkalmasint megszépítik az ősz fejeket. „Pótunokákból” sincs hiány; a szomszédos katonai alakulat tagjai is átjárnak, a 10. jzámú Általános Iskola kisdiákjai pedig egyetlen ünnepről sem hiányoznak. Program, elfoglaltság mindennapra jut. A kirándulás, a testvérintézetekben való vendégeskedés, a saját kis műsorok készítése mindig eseményszámba megy. Nem jó egyedül Amíg az egészség tart, a saját házban lakni jó. De nem jó benne egész nap egyedül. Az elmúlt fiatalok Séta az otthon kertjében Statisztikai adatok: 1900- I ban a férfiak átlagéletkora ; 36 és fél, a nőké alig több i mint 38 év volt. 1949-ben a ] férfiaké 59-re, a nőké 63-ra i emelkedett. 1970-ben tovább nőtt az átlagéletkor: a férfiaknál 66, a nőknél 72 évre. 1980-ban: a férfiaké 69, a nőké pedig túlhaladta a 73 évet. Hogy életkilátásaink továbbra is javulnak, ez elsősorban az orvostudomány fejlődésének köszönhető. Ma- : ga a tény azonban számta- ! lan szociálpolitikai kérdést | hozott felszínre. Amíg né-’ hány évtizeddel ezelőtt generációk éltek egy fedél alatt, az idősek nem maradtak magukra. A nők foglalkoztatása sem volt olyan általános, mint napjainkban, így a felnőtt gyerekek beteg szüléikről is tudtak gondoskodni. A társadalmi mobilitás tette végső soron szükségessé az idősekről valé szervezett gondoskodást. Amit manapság a család nem képes önmagában megoldani, a társadalom igyekszik segítségére lenni. A szűkre szabott pénzügyi lehetőség mellett is igyekeztek a tanács vezetői segítséget nyújtani az idős rászorultaknak segély formájában. Ma már elég magas az az értékhatár: a család egy tagjára 1830 forintot számítanak. Akinek semmi jövedelme sincs, annak a havi juttatása a legkisebb özvegyi nyugdíj összegével — 1430 forint — kell megegyeznie. Ha ennél kevesebb a havi járandóság, azt államunk a fenti összegre egészíti ki. 1970-ben átlagosan 515 idős korú részesült Miskolcon rendszeres szociális segélyben. 1980-ban 567-en kaptak. Rendkívüli segélyt 1976- ban 3028 esetben fizettek ki, összesen 1 606 000 forintot; 1980-ban 5111 esetben, 3 579 000 forintot juttattak. Az idősek között is akadnak követelőzők, és szemérmesek. Helyzetük alaposabb megismerésére felmérést készítenek. E munkára ápolónők vállalkoztak. A tapasztalatgyűjtés arra lesz jó, hogy a szociális gondoskodást még körültekintőbben szervezhessék. (Folytatjuk) Mikor árusít egyságcsomagolót a posta? A közelmúltban többször Is hallottunk róla: a Magyar Posta hasznos újítást vezetett be a fővárosban. A papíripari vállalatokkal megállapodva, egységcsomagoló kartonokat hoztak forgalomba. A kisebb és nagyobb formátumú csomagoló lényegesen könnyíti a csomagot feladó, de még inkább a posta munkáját. Szele Mihályt, a Miskolci Postaigazgatóság postaforgalmi osztályvezetőjét kérdeztük: mikor lesz kapható az egységcsomagoló Miskolcon is? — A fővárosban már másfél éve árúsítják ezeket a csomagolóanyagokat. Nagy a közönségsikere, s egyre nagyobb az igény is iránta. Miután mind nagyobb az érdeklődés vidékről is, a Posta Vezérigazgatósága most azt vizsgálja: hogyan tudják megszervezni a vidékre szállítást, itt a tárolást. Tudni kell ugyanis, hogy postahivatalaink így is meglehetősen zsúfoltak, nincs arra hely, hogy több száz ilyen egységcsomagoló anyagot bárhová is elraktározzunk. Ha sikerül megoldani egy központi raktárhelyiséget, onnan az elosztást, minden bizonnyal rövidesen a város postahivatalaiban is kapható lesz majd a csomagolóanyag. Megkérdeztük s Virágzik a seprence A Dráva menti ligetek valóságos téli képet mutatnak ezekben a napokban: olybá tűnnek, mintha hó borítaná a földeket. A csalóka látványt a seprence nevű növény okozza, amely igen gazdagon virágzik a mostani őszön. -A fehér szirmú gyomnövény Amerikából került hozzánk, s nagy a fény- és nedvességigénye. Az utóbbi napok, hetek időjárása — a napsütéssel váltakozó esőzések — igencsak kedvezett a sepren- cének. Árengedményes áruk is Nagy sikere volt az első miskolci „Diszpo”-áruháznak: az új árusítási forma megnyerte mindannyiunk tetszését. Nemrég olvashattak lapunk hasábjain arról, hogy vizsgálták a vasgyári új vásárcsarnok kihasználtságát, s kedvezőtlen tapasztalatokat >. gyűjtöttek. Az összefüggést a két hír között már sejteni is lehet: a vásárcsarnokban is a Diszpóhoz hasonló jellegű, szellemű rendszert honosítanak meg. Ma van a premier. A felmérés csak hatvan- százalékos kihasználtságot mutatott ki: az átalakító, szervező munkára a városi tanács külön pénzösszeget biztosított. Felszámolták a rosszul működő kereskedelmi egységeket és el is bontották a feleslegessé vált elárusítóhelyeket a csarnokban. így száznyolcvan négyzetméter szabad területet nyertek, amit a diszpó jellegű árusítás céljára kívánnak felhasználni. A városi tanács kereskedelmi cégekkel, szövetkezetekkel egyéves menetrendet készít. Most, hétfői kezdettel a szabad terület az Unió Áfészé. Az élelmiszerek mellett árulnak majd vegyes iparcikkeket is. Az induló készlet egy-, másfél millió forint értékű. A napi slágercikkek harminc, negyven százalékos árkedvezménnyel kaphatók, majd. Lesz háztartási kisgép és vegyi cikk, de az áfész saját készletei mellett Skála-árukat is 'forgalomba hoz a vásárcsarnokban. Az Unió-hetek november tizenötig tartanak. November végétől a BIK veszi át a stafétabotot, a december végéig tartó időszakra. Karácsonyi ajándékcikkeket, sportfelszereléseket, az ünnep előtti idényhez igazodó választékot kínál majd. Az árengedményes áruk itt sem maradnak el. Az egyes időszakok keres- j kedelmi programját úgy alakítják ki, hogy mindig a sze- | Az Unió Áfész az elkövetkezendő hetekben Skálacikkeket is kínál t zonhoz, idényhez kapcsolódjon: így tavasszal minden bizonnyal mezőgazdasági kisgépeket, vetőmagvakat, mindenféle kerti segédeszközt árusítanak. De lesz a befőzéshez gyümölcsdömping is majd a nyáron. A csarnok egyes állandó jellegű elárusítóhelyei, ha átalakulva is. de továbbra is megmaradnak. Hús, kenyér, hal, tej továbbra is állandóan kapható. Tej-, tejtermék-mintabolt nyílik. A TSZKER boltjában fűszerek, savanyúságok, az Unió Áfész üzletében pedig a déli megyékből származó füstölt áruk vár- ! ják majd a vevőket. (k—ó) A RAKAMAZ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ felvételre keres KIRAKATRENDEZŐT Fizetés megegyezés szerint Jelentkezni lehet: Rakamaz, Vörös Hadsereg u. 52., az igazgatóság elnökénél Gépkocsival rendelkezők előnyben! ÁFÉSZ, RAKAMAZ A vasgyáriak újjászülető vásárcsarnoka Egymás után többször is diszpó i
