Déli Hírlap, 1981. szeptember (13. évfolyam, 203-228. szám)

1981-09-21 / 220. szám

Színe és Mit szólnának a jó palócok? Bizony, kedves Tóth Imre, „napjaink emberei lassan- lassan leszoknak a köszönés­ről.” Szülőfalujában, Beme- cebarátiban sokunkat meg­szóltak volna, mondván: „Olyan, mint az ökör, csak le­szegi a fejét, és úgy megy el az ember mellett.” No, de mint a Honismeretben meg­jelent cikkéből kiderül, a Börzsöny eldugott községé­ben, a fentebb megnevezett Bernecebarátiban élő jó pa­lócok sem jeleskednek ma már annyira a köszönésben, mint az ön gyermekkorában, a ’30-as években. A nagyvá­rosi, különösen lakótelepi em­berekről nem is beszélve. Szótlanul kerülgetjük egy­mást, az idősebbek még némi lelkiismeret-furdalással szem­lesütve, a fiatalok viszont könnyed hányavetiséggel. Az általános alsó tagozataiból ki­nőve, volt tanítóikat elvétve is alig üdvözlik az utcán. De nem sokkal több tiszteletet kapnak jelenlegi tanáraik sem. Az üzletekben, hivata­lokban egyáltalán nem divat a köszönés, sem a kuncsaft (ügyfél), sem a boltos (ügy­intéző) nem méltatja a mási­kat üdvözlésre. Legfeljebb ha valami régi vágású nyugdíjas nagyon erőlteti, akkor kap válaszul valami homályos naormogást: ... pót! Én sem sírom vissza a rang­kórságot tükröző köszönési szokásokat. Odáig még elfo­gadható volt az alapelv, hogy: „Köszönj az öregebbeknek!” Ám az, hogy a cselédeknek és a cigányoknak senki sem kö­szönt, sőt az úgynevezett jött- menteknek sem járt ki tisz­telet, az már bizony ellenér­zést kelt bennünk. Még in­kább a jómódú birtokos család esete, akiknek ugyan pár száz holdjuk volt és a vagyontisztelő falusi közös­ség hierarchiájában előkelő hely illeti meg őket —, ha nem zsidók. De mert azok voltak, legfeljebb béreseik, aratóik méltatták őket a Jó napot !-ra a színkatolikus fa­luban. Szóval, nem kell ájult tisz­telettel adóznunk a hajdan­volt falusi etikett előtt, de annyit azért megszívlelhet­nénk, amennyit érdemes. Pél­dául : bár tekintélyes idős em- ' bér volt a szerző édesapja, mély tisztelettel köszöntött egy nálánál jóval fiatalabb, ismeretlen embert, csak azért, mert vendégként tartózkodott a faluban. A fia csodálkozó kérdésére így válaszolt: „Ej­nye! Hát mit gondolna a fa­lunkról? Hazamegy és el­mondja, hogy Bernecén még köszönni sem tudnak.” Ked­ves szokás volt az is, hogy ha jártukban, keltükben talál­koztak, köszönésképpen „szól­tak” egymáshoz az emberek. Megérdeklödték egymástól, hogy van, merre megy, ne­héz-e a hátán cipelt, talicskán tolt teher, hogy halad a mun­kával a mezőn stb. Egészsé­gére kívánták a jó ismerős­nek az éjszakai nyugodalmat, a früstököt és „üjj mán le, ne vidd el az álmunk!” — felszó­lítással marasztalták a kedves Vendéget. A köszönés elmulasztása, még inkább el nem fogadása, durva sértésnek, buta gőgnek számított. Hol vagyunk már ettől? Akiben még egyáltalán van valami hajlandóság a kö­szönésre, az is a divatosan el­torzított változataival szolgál: helló, szia, csao. cső, és ami — férfiak közt — szinte már hányingert keltő: csókollak! Ha ezt hallom, néha az a vi- szolyogtató érzésem támad, hogy komolyan is gondolják. Vajon hogy fogadnák kedves Tóth Imre a bernecebaráti jó palócok, ha egy hasonló korú férfiember, megbökvén kalap­ja karimáját, bajsza alól oda­vetné a szomszédnak: csókol­lak!? Azt hiszem, „szólná­nak” hozzá. (békés) % Ez egy házaspár szobája aszociális otthonban. Az asszony sajnos világtalan. Egyszer a fiatal is megöregszik 1. 1Vem „megpecsételt” sors ságra emlékezni, régi nótá­kat dúdolni, közösen kézi­munkázni jobb az otthon­ülésnél. Volt idő, amikor az öregek napközi otthonába is toborozni kellett a magányo­sokat. A martintelepi idősek — névsort idézhetnék — há­lásan emlegetik a vöröske­resztes titkár nevét, mert el­hozta őket az öregek napkö­zi otthonába. 1977-ben 155 napközis fé­rőhely volt a városban. 1980- ban 215. A VI. ötéves terv­ben még három öregek nap­közijét szeretnének életre hívni Miskolcon. A fenntar­tásukra, kiadásaikra fordít­ható összeg évről évre nő. 1977-ben 1 300 000 forintot költöttek, 1980-ban már csaknem a duplája jutott a gondoskodásra. Segély a rászorulóknak Várakozni kell Szociális otthonba kerülni két évtizeddel ezelőtt, még megpecsételt sorsot jelentet! egy-egy idős embernek. Ma már, várakozni kell, hogy bejuthassanak, mert kevés a férőhelyek száma. Miskolcon jelenleg 460 idős ember él a szociális otthonban. Felvé­telre körülbelül nyolcvanan várnak. Hogyan is élnek itt az em­berek? Mennyire' tudnak (Solymos László felvételei) kapcsolatot tartani a város­sal? Régi jó ismerősök, szomszédok és rokonok hoz­zák-viszik a híreket. S szám­talan azoknak a szocialista brigádoknak a száma — a nagyüzemektől kezdve a I szövetkezetekig — melyek­nek a tagjai rendszeres láto­gatók és beszélgetőpartnerek. A fodrászszövetkezet tagjai alkalmasint megszépítik az ősz fejeket. „Pótunokákból” sincs hiány; a szomszédos katonai alakulat tagjai is át­járnak, a 10. jzámú Álta­lános Iskola kisdiákjai pedig egyetlen ünnepről sem hiá­nyoznak. Program, elfoglalt­ság mindennapra jut. A ki­rándulás, a testvérintézetek­ben való vendégeskedés, a saját kis műsorok készítése mindig eseményszámba megy. Nem jó egyedül Amíg az egészség tart, a saját házban lakni jó. De nem jó benne egész nap egyedül. Az elmúlt fiatal­ok Séta az otthon kertjében Statisztikai adatok: 1900- I ban a férfiak átlagéletkora ; 36 és fél, a nőké alig több i mint 38 év volt. 1949-ben a ] férfiaké 59-re, a nőké 63-ra i emelkedett. 1970-ben tovább nőtt az átlagéletkor: a fér­fiaknál 66, a nőknél 72 év­re. 1980-ban: a férfiaké 69, a nőké pedig túlhaladta a 73 évet. Hogy életkilátásaink to­vábbra is javulnak, ez első­sorban az orvostudomány fejlődésének köszönhető. Ma- : ga a tény azonban számta- ! lan szociálpolitikai kérdést | hozott felszínre. Amíg né-’ hány évtizeddel ezelőtt ge­nerációk éltek egy fedél alatt, az idősek nem marad­tak magukra. A nők foglal­koztatása sem volt olyan általános, mint napjainkban, így a felnőtt gyerekek beteg szüléikről is tudtak gondos­kodni. A társadalmi mobili­tás tette végső soron szük­ségessé az idősekről valé szervezett gondoskodást. Amit manapság a család nem ké­pes önmagában megoldani, a társadalom igyekszik segít­ségére lenni. A szűkre szabott pénzügyi lehetőség mellett is igyekez­tek a tanács vezetői segít­séget nyújtani az idős rászo­rultaknak segély formájá­ban. Ma már elég magas az az értékhatár: a család egy tagjára 1830 forintot számí­tanak. Akinek semmi jöve­delme sincs, annak a havi juttatása a legkisebb özve­gyi nyugdíj összegével — 1430 forint — kell meg­egyeznie. Ha ennél kevesebb a havi járandóság, azt álla­munk a fenti összegre egé­szíti ki. 1970-ben átlagosan 515 idős korú részesült Miskolcon rendszeres szociális segély­ben. 1980-ban 567-en kap­tak. Rendkívüli segélyt 1976- ban 3028 esetben fizettek ki, összesen 1 606 000 forintot; 1980-ban 5111 esetben, 3 579 000 forintot juttattak. Az idősek között is akad­nak követelőzők, és szemér­mesek. Helyzetük alaposabb megismerésére felmérést ké­szítenek. E munkára ápoló­nők vállalkoztak. A tapasz­talatgyűjtés arra lesz jó, hogy a szociális gondosko­dást még körültekintőbben szervezhessék. (Folytatjuk) Mikor árusít egyságcsomagolót a posta? A közelmúltban többször Is hallottunk róla: a Magyar Posta hasznos újítást vezetett be a fővárosban. A papíripa­ri vállalatokkal megállapod­va, egységcsomagoló karto­nokat hoztak forgalomba. A kisebb és nagyobb for­mátumú csomagoló lényege­sen könnyíti a csomagot fel­adó, de még inkább a posta munkáját. Szele Mihályt, a Miskolci Postaigazgatóság postaforgalmi osztályvezető­jét kérdeztük: mikor lesz kapható az egységcsomagoló Miskolcon is? — A fővárosban már más­fél éve árúsítják ezeket a csomagolóanyagokat. Nagy a közönségsikere, s egyre na­gyobb az igény is iránta. Mi­után mind nagyobb az érdek­lődés vidékről is, a Posta Ve­zérigazgatósága most azt vizsgálja: hogyan tudják megszervezni a vidékre szál­lítást, itt a tárolást. Tudni kell ugyanis, hogy postahiva­talaink így is meglehetősen zsúfoltak, nincs arra hely, hogy több száz ilyen egység­csomagoló anyagot bárhová is elraktározzunk. Ha sikerül megoldani egy központi rak­tárhelyiséget, onnan az el­osztást, minden bizonnyal rö­videsen a város postahivata­laiban is kapható lesz majd a csomagolóanyag. Megkérdeztük s Virágzik a seprence A Dráva menti ligetek va­lóságos téli képet mutatnak ezekben a napokban: olybá tűnnek, mintha hó borítaná a földeket. A csalóka látványt a seprence nevű növény okoz­za, amely igen gazdagon vi­rágzik a mostani őszön. -A fe­hér szirmú gyomnövény Ame­rikából került hozzánk, s nagy a fény- és nedvesség­igénye. Az utóbbi napok, he­tek időjárása — a napsütés­sel váltakozó esőzések — igencsak kedvezett a sepren- cének. Árengedményes áruk is Nagy sikere volt az első miskolci „Diszpo”-áruháznak: az új árusítási forma meg­nyerte mindannyiunk tetszé­sét. Nemrég olvashattak la­punk hasábjain arról, hogy vizsgálták a vasgyári új vá­sárcsarnok kihasználtságát, s kedvezőtlen tapasztalatokat >. gyűjtöttek. Az összefüggést a két hír között már sejteni is lehet: a vásárcsarnokban is a Diszpóhoz hasonló jellegű, szellemű rendszert honosíta­nak meg. Ma van a premier. A felmérés csak hatvan- százalékos kihasználtságot mutatott ki: az átalakító, szervező munkára a városi tanács külön pénzösszeget biztosított. Felszámolták a rosszul működő kereskedelmi egységeket és el is bontották a feleslegessé vált elárusító­helyeket a csarnokban. így száznyolcvan négyzetméter szabad területet nyertek, amit a diszpó jellegű árusítás cél­jára kívánnak felhasználni. A városi tanács kereskedelmi cégekkel, szövetkezetekkel egyéves menetrendet készít. Most, hétfői kezdettel a sza­bad terület az Unió Áfészé. Az élelmiszerek mellett árul­nak majd vegyes iparcikke­ket is. Az induló készlet egy-, másfél millió forint értékű. A napi slágercikkek harminc, negyven százalékos árked­vezménnyel kaphatók, majd. Lesz háztartási kisgép és vegyi cikk, de az áfész saját készletei mellett Skála-áru­kat is 'forgalomba hoz a vá­sárcsarnokban. Az Unió-he­tek november tizenötig tar­tanak. November végétől a BIK veszi át a stafétabotot, a de­cember végéig tartó időszak­ra. Karácsonyi ajándékcikke­ket, sportfelszereléseket, az ünnep előtti idényhez igazo­dó választékot kínál majd. Az árengedményes áruk itt sem maradnak el. Az egyes időszakok keres- j kedelmi programját úgy ala­kítják ki, hogy mindig a sze- | Az Unió Áfész az elkö­vetkezendő hetekben Skála­cikkeket is kínál t zonhoz, idényhez kapcsolód­jon: így tavasszal minden bi­zonnyal mezőgazdasági kis­gépeket, vetőmagvakat, min­denféle kerti segédeszközt árusítanak. De lesz a befőzés­hez gyümölcsdömping is majd a nyáron. A csarnok egyes állandó jellegű elárusítóhelyei, ha át­alakulva is. de továbbra is megmaradnak. Hús, kenyér, hal, tej továbbra is állandóan kapható. Tej-, tejtermék-min­tabolt nyílik. A TSZKER boltjában fűszerek, savanyú­ságok, az Unió Áfész üzleté­ben pedig a déli megyékből származó füstölt áruk vár- ! ják majd a vevőket. (k—ó) A RAKAMAZ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ felvételre keres KIRAKATRENDEZŐT Fizetés megegyezés szerint Jelentkezni lehet: Rakamaz, Vörös Hadsereg u. 52., az igazgatóság elnökénél Gépkocsival rendelkezők előnyben! ÁFÉSZ, RAKAMAZ A vasgyáriak újjászülető vásárcsarnoka Egymás után többször is diszpó i

Next

/
Thumbnails
Contents