Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)

1981-08-26 / 198. szám

3fc Esküvő Mezőkövesden. A színpompás népviselet, úgy látszik, már ilyen ünnepi alkalmak­kor sem kerül elő. A DH várospolitikai fóruma A finn példa • „7estre szabott" lakás • Az egyén ízlése szerint • Mit tanulhatunk? Akinek volt szerencséje vendégeskedni finn családoknál, tanúsíthatja, milyen magas fokon áll északi rokonainknál a lakáskultúra. A szerényebb anyagi viszonyok között élők is igyekeznek egyéni ízlés szerint berendezni otthonukat, és eb­ben kétségkívül segíti őket az is, hogy a lakások túlnyomó többsége „testre szabott”, azaz a belső terek nagysága, elren­dezése igazodik a család lélekszámúhoz, igényeihez. Hogy mi­ként sikerül megteremteni — legalább részben — ezt az össz­hangot. arról szó esett a közelmúltban a televízióban, A Hét című műsorban is. Nevesincs szekrénysor Házi kiállítás a bútorgyárban Házi kiállításra invitáltak bennünket az Avas Bútor­gyárba. Elsősorban a vevő­partnereknek szól ez a bemu­tató. Már körülbelül tíz éve hagyomány, hogy a kereske­dőktől itt kérik ki vélemé­nyüket; bútoraikból meny­nyit szeretnének rendelni a jövő évre. / Tegnap a Borsodi Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat képviselőivel ültek tár­gyalóasztal mellé. Ilyenkor rendszerint elmondják a ve­vők igényét, vitatkoznak, ki kit győz meg alapon. A tel­jesíthető , kéréseknek persze i igyekeznek a gyárban eleget r tenni. Az egyik ilyen, jól I megfóntolt kérés, hogy a ! gyár igyekezzék kisbútorok­kal gazdagítani választékát. Az ígéret úgy szól, hogy minden évben lesz egy-egy I darab kisbútor, ami az ed- ! dig gyártott garnitúrájukhoz I illik. így mutatták be a már ] jövőre piacra szánt ágyne- I műtartót. Darabjaikat ném- ! csak garnitúrában, hanem I szólóban is megvásárolhat- 1 ják a vevők. I Deák István igazgató a i Skálacoop üzletembereit is várja, akik rendszerint nagy tételben vásárolnak. A gyár arra számít, hogy a Borsod Ex és a Monaco még min-1 dig a „kemény” cikkek közé tartozik, s elviszi a kereske­dőktől és a vevőktől is a pálmát. De nem árulnak zsákbamacskát: a Monacót továbbra is csak előjegyzésre vásárolhatják. Annyival tud­nak többet adni, hogy a bu­dapesti és a miskolci üzle­tek után Borsod több bútor­üzletébe is szállítanak majd. Jól bevált kereskedelmi forma, hogy közvetlenül a kiskereskedelmi vállalatok raktáraiba szállítják a gyár­ból a bútort. A nagykeres­kedelem kikapcsolásával a szállítás útja rövidül le. s nyilván kevesebb károsodás érheti a portékákat Bekukkantottunk a kísér­leti üzembe is. Már félkész állapotban találtunk az őszi, Budapesti Nemzetközi Vá­sárra készülő szekrénysoru­kat. Az új termékük még ■nem esett át a keresztelőn, de az Otthon ’82 megnyitá­sára neve is lesz, készen is lesz. I I O. E. I * A Monaco szekrénysor sötétre pácolt változatban is ké szül Tanulj tőlem táncolni! r A plakátok, megállító táb­lák hasonló címe mindenkép­pen arra csábítja a táncban járatlanokat: ide feltétlenül el kell menni. S aki ezt teszi, nem is bánja meg. A Városi Művelődési Központ Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőháza ugyanis éppen a táncolni nem tudókra gondolva szervezte ma délután 6 órakor kezdődő rendezvényét. Ezen az Or­szágos Társastánc Pedagógus Továbbképző Intézet tanárai tanítják meg az érdeklődőket a legdivatosabb táncokra. A Gárdonyi Ifjúsági Parkba nemcsak a fiatalokat, de a táncolni nem tudó felnőtte­ket is várják. —i--n»-im A pécsi vándorgyűlésen döntöttek Javul a látás ellátás A Magvar Táplálkozástu­dományi Társaság pécsi ván­dorgyűlése tegnap befejezte munkáját. A vándorgyűlés résztvevői ajánlásokat fo­gadtak el a diétás étkezte­tés korszerűsítésére, az egy­séges kórházi diétás rendszer megvalósítására és a dieteti- kai oktatás megszervezésére vonatkozóan. Az ülésen javaslatok hang­zottak el a kórházi diétás rendszer egységesítésére, to­vábbfejlesztésére vonatkozó­an. s ezeket eljuttatják az illetékes egészségügyi, gyógy­szerészeti. élelmiszeripari, il­letve élelmezési szervekhez, intézményekhez, vállalatok­hoz. Bizonyára sokan felfigyel­tek rá, milyen támogatást kapnak a fészekrakáshoz a fiatal házasok. Az előtakaré- kosság ott is megkívántatik, ám az — építési kölcsön sze­rényebb hányadát kitevő — induló tőkéhez bankhitelt kaphat a házaspár. Hogy mennyit, és milyen hosszú törlesztési időre, az alapve­tően a család jövedelmi vi­szonyaitól függ. Tehát nem az építkezési forma, hanem a család jövedelme és szociá­lis viszonya a meghatározó! Egyéni megkülönböztetés a teherviselésben és — mint már utaltam rá — az egyéni kívánságokhoz igazított kivi­telezői munka. Pedig nem egyedi terv alapján készült családi házakról volt szó. Tí­pustervek alapján építkeznek a szerényebb jövedelmű finn családok is, társas- vagy sor­házas formában. Csakhogy ezek a tervek rugalmasak, és néhány közfal. ajtó elmozdí­tásával jelentős mértékben átalakítható a lakás belső te­re. • • A televízióban nyilatkozó magyar szakember hangsú­Borsod agrárgazdasága Minden szemre szükség van (Folytatás az 1. oldalról) Borsod ipari megye, s aie- zőgazüuságáról, élelmiszer- iparáról talán kevesebb szó esik az indokoltnál. A köz­érdeklődés reflektorfénye el­sősorban a nagy. s méltán híres gyáróriásokra esik. noha Borsod agrárgazdasá­ga is jelentős. A végrehajtó bizottság egyebek mellett azért is tűzte napirendre a témát, hogy számba vegye az agrárgazdaság eredményeit, s számba vegye a gondokat. Mert gond van bőven. A jelentős úgy fogalmaz, hogy megyénk mezőgazdaságának eredményeit, a kitűzött fel­adatok megvalósítását dön­tően meghatározta a kedve­zőtlen időjárás, az ár- és a belvíz pusztítása, az eszkö­zök árának emelkedése és a támogatási lehetőségek szű­külése. Dr. Pusztai Béla általános elnökhelyettes joggal mond­hatta, hogy — csekély kivé­teltől eltekintve — a bor­sodi mezőgazdaság vártnál mérsékeltebb produktuma nem emberi, szakmai, ve­zetői mulasztásoknak tud­ható be, hanem objektív okok játszottak közre. A hatékonyabb gazdálkodás­ra törekvő — egyébként he­lyes — szándék a mezőgaz­daságban nemkívánatos ter­mékszerkezet-módosítással járt. Pedig, s ez politikai. gazdasági célkitűzés egy­aránt, minden megtermelhe­tő mezőgazdasági terméket meg kell termelni és haszno­sítani. Az országnak szüksége van a gyengébb borsodi földe­ken kisebb hozamokat adó gabonára, a költségesebb, külterjes jellegű állattar­tás húsára, a később érő zöldségre és gyümölcsre. (Az egyik hoz­zászóló az olaj szédületes áremelkedésére hivatkozva utalt arra, hogy várhatóan az élelmiszer is hasonló karriert fut be a világpia­con. Ez pedig fölértékeli majd a rosszabb körülmé­nyek között, most még vesz­teséggel előállítható élelmi­szerek értékét is.) Az elkövetkező öt év tervei 2—3 százalékos éven­kénti fejlődést prognoszti­zálnak. Ennek érdekében a borsodi mezőgazdasági üzemeknek még jobban kell alkalmaz­kodni a mezőgazdaságilag hasznosítható területek öko­lógiai viszonyaihoz, s talán hasznos lenne differenciál­tabban támogatni a hátrá­nyos helyzetű termelőszövet­kezeteket. Ennek megítélése azonban már egy másik tes­tület feladata. B. L lyozta, hogy sok az azonos­ság, de az eltérés is a két or­szág lakáspolitikájában. Ért­hető, hiszen más társadalmi rendszerben élünk, és az sem elhanyagolható, hogy Finnor­szágban az egy főre jutó nem­zeti jövedelem körülbelül kétszerese a miénknek. Rész­ben ez utóbbiból következik, hogy lényegesen magasabb fokon áll náluk az építészet, s a lakáskultúra is. De mindez nem zárja ki, hogy megtanuljuk tólük, ami jó, alkalmazható a hazai vi­szonyok között. Ilyen pedig sok van. Például: egyazon la­kótelepen megtalálhatók egy­más mellett a legkülönbözőbb lakásépítési formák, úgy, mintha nálunk az állami erő­ből épülő otthonok mellé, kö­zé magánerős sor- és társas­házakat telepítenének. Annyi előnye mindenképpen lenne az eljárásnak, hogy változa­tosabb volna a városkép. • • Elgondorkoztató, hogy nem duzzasztják túl nagyra a la­kónegyedeket. Mert minél ki­sebb egy negyed, annál köny- nyebben „befogható” az ott élők számára. Néhány évvel a beköltözés után, már isme­rősök sokaságával találkoz­hatnak az utcán, a boltban, szórakozóhelyeken. így bi­zony könnyebb lenne kialakí­tani a ma még inkább csak óhajként emlegetett közössé­gi életet is! Hétköznapokon, reggeltől késő délutánig néptelenek, „alvó városok” a lakótelepek. A magyarázat: a munkaké­pes korú lakosság megy a dol­ga után — általában távoli munkahelyekre —. otthon csak az idősek, és a gyermek- gondozási segélyt élvező anyák maradnak. Ezen úgy változtatnak a finnek, hogy munkaalkalmat teremtenek helyben, azaz kisebb üzeme­ket telepítenek az otthonok mellé. Nálunk nem lehetne? De ha ezt nem is — rugal­masabb lakásgazdálkodással — legalább annyit elérhet­nénk, hogy az otthonok ki­utalásánál vegyék figyelem­be: ki, hol dolgozik. Most ugyanis ezrek utazzák keresz- tül-kasui a várost, hogy pél­dául az Avasról eljussanak a diósgyőri nagyüzemekbe, a diósgyőri lakótelepről pedig a város ellenkező végében le­vő vállalatokhoz. Jámbor óhaj ? A lakáscserék meg­könnyítésével valamennyit még lehetne segíteni a bajon.! Mit tanulhatnánk még? fii természet tiszteletét. Legen­dává nemesült — saját sze­memmel láttam, hogy igaz — a házzal körülépített park története. Gondolják meg! Abban az országban, mely kivételesen gazdag fában, egy szép fenyő megtartásáért mó­dosítják a beépítési alapraj­zot! ... S nemcsak a lakások ragyogóan tiszták, hanem a lakótelepek, utcák, parkok is. Fs nem a szigorú bírságolás, hanem a belső igény miatt. (békés) Tanszersegély nagycsaládosoknak, árváknak Hagyomány már a Volán 3. sz. Vállalatánál, hogy a szeptemberi tanévkezdés előtt a nagycsaládosokat, s azokat az árvákat, akiknek valame­lyik szülője a vállalatnál dol­gozott, tanszersegélyben ré­szesítik. A három gyermeknél nagyobb családdal bírók, s at árvák 400 forinttól 3 ezer fo­rintig kapnak tanszersegélyt. Az idén összesen 428 vállalati dolgozó, illetve azok árvája kap tanszervásárláshoz se­gélyt, összességében 328 ezer forint értékből. Lábbelik jövőre Az ország legnagyobb cipő­ipari üzeme a martfűi Tisza Cipőgyár, sikerrel szerep>elt az augusztus második felében tartott budapesti börzén, ame­lyen 1982 első felére szánt kollekcióját ajánlotta nyolc kereskedelmi vállalat képvi­selőinek. A bemutatott 240 modellből száztízet választot­tak ki és rendeltek meg, s a fél évre felajánlott 3 millió 120 ezer pár lábbelit teljes egészében lekötötték. Kivált­képp nagy sikere volt a gyár két új termékének a pvc gyermek- és fiúcsizmáknak, valamint a férfi szabadidő-ci­pőknek. A gyermekcsizmák­ból már ez év végéig százezer párat kap a kereskedelem, 1982 első felében p>edig to­vábbi 150 ezer párat. A fröccs­öntött talpú férfi szabadidő­cipő előállításához december­ben látnak hozzá és a követ­kező év közepéig 102 ezer pá­rat küldenek a nagykereske­delmi vállalatoknak. Hagyo­mányos termékeikből, mun­kásbakancsból, kismamaci­pőkből, különféle tornacipők­ből is teljes mértékben fede­zik a szükségletet. Újdonság még, hogy a Tisza Cipőgyá,r belföldi termékeiből megkö­zelítően kétszázezer pár láb­belit két bőségben gyárt, ez­zel a kényesebb lábú vásárióla igényét is kielégíti. A gyár újdonságait az őszi BNV-én is kiállítják.

Next

/
Thumbnails
Contents