Déli Hírlap, 1981. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

1981-07-18 / 166. szám

A nők a kultúrát is komolyan veszik Egy délután a fonodában Moldova György nagy sikerű könyve, A szent telten és Ma­tyiig Aliz szociograuaja, A hol­napon innen, tegnapon túl fel­keltette a ligyeimet a textil­ipar iránt, olyan tarsaaalmi gondokat fogalmazott meg, amelyek más iparágakban is fellelnetők ugyan, am ilyen töménységben, markánsan csak itt található. Ez a „könnyű­nek” nevezett iparág nőiese­dett el a legjobban. Az oko­kat kutatva a klasszikus tyúk­tojás kérdéskörhöz jutunk. Azért nőiesedett el a szakma, mert csökkent a társadalmi presztízse, vagy azért nincs társadalmi presztízse, mert ne­héz, rosszul fizetett? Szigeti Tibornak, a Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyára igazga­tójának tettük fel ezeket a kérdéseket. Moldova könyvében na­gyon sok megszívlelendő igazság ván, a mi gyárunk­ban azonban lényegesen jobb a helyzet, mint a tex­tiliparban általában. (Erről meg is győződhettünk, ami­kor végigmentünk az üze­men.) így aztán — noha nagyra becsüljük az írót — azt kell mondanunk, hogy könyve kicsit ártott is ne­künk. Nézzük például a fi­zetéseket. Az átlag nálunk 4000 forint körül van, ami nem mondható rossznak. Mégis létszámgondjaink van­nak, 20 százalékos a fluktu­áció. Ennek a négy műszak az oka és a munka elgépie- sedése. Amikor a nők férj­hez mennek, gyereket' szül­nek, kisebb fizetésért is el­mennek tőlünk könnyébb munkakörbe. Ez emberileg érthető, de aki keresni akár, az nálunk is megtalálja a számítását. Dolgozóink fele bejáró, 150-en laknak a le­ányszállón. Talán nem elég ösztönző az 5 százalékos szakmai pótlék sem, de a rendelkezések szerint nem adhatunk többet. Ennek el­lenére sokan tanulnak ná­lunk. A csaknem 1300 dol­gozóból alig 100 nem fejezte be a 8 általánost, de ebből mindössze 28-an fiatalabbak negyvenöt évesnél. Az ebédlőtől a könyvtárig ■— Nagy gondot fordítunk a munkahelyi művelődésre. Eredményeink jóknak mond­hatók, de nem vagyunk ön­elégültek. Munkásaink igény­lik a kulturális programo­kat: a kirándulásokat, a gye­sen levőkkel, a nyugdíjasok­kal való törődést, sport- és más rendezvényeket. Igyek­szünk a programokba be­vonni a vezetőket is. Odafi­gyelünk, dicsérjük, jutalmaz­zuk a brigádok kulturális vállalásainak a teljesítését. Ebédidő lévén, engedvén a szíves invitálásnak, elbal­lagtunk az ebédlőbe, ahol önkiszolgálta magát az igaz­gató is. Ebéd után néztük meg az üzemet. A hatalmas csarnok, az ezernyi sebesen forgó orsó, a folyamat, aho­gyan a hatalmas gyapot és műanyag bálákból vékony fonál lesz, lenyűgözi a láto­gatót. Tárgyilagosan meg kell azonban jegyeznünk, hogy irigység nem támad a szemlélőben. A zaj és a pá­rás meleg után jólesik a könyvtár csendje, ahol Buk­ta Valéria könyvtáros már „felkészülten” fogad: táská- nyi programmal, prospektus­sal, a gyárban folyó közmű­velődési munka dokumentu­maival. Szeretnek olvasni A könyvtár impozáns, ké­nyelmesen berendezett te­rem, 12 000-nél több kötettel. Tavaly 939-en iratkoztak be (ebből 850 brigádtag), az idén eddig 758-an, tehát a gyár dolgozóinak mintegy három­negyede. Ez elismerésre mél­tóan szép arány. A brigádok vállalásai-között szerepel az olvasás is, évi 7—8 kötet jut egy-egy tagra. Különböző akciókkal, kampányokkal (például Olvasó ifjúság, Kell a jó könyv vetélkedőkkel) teszik őket érdekeltté az ol­vasásban. Jól szerkesztett, praktikus füzet, témaajánlás segíti a brigádtagokat a kul­turális vállalkozásokban. Ez felöleli a politikai ismeret- terjesztést, a szakmai képzés és továbbtanulás módjait, bemutatja a könyvtár kíná­latát, a város kulturális in­tézményeit (színház, mozi, könyvtár, múzeum, kiállítá­sok helyei, nyitvatartási ideje), a kirándulási, sporto­lási lehetőségeket. Egyszóval, aki valóban művelődni, tájé­kozódni akar, az ebből a fü­zetből, az időszakos tájékoz­tatókból, a hosszú folyosók falán elhelyezett ‘ tucatnyi hirdetésből, versenyfelhívás­ból, de magától a könyvtá­rostól is bőséges információt, segítséget kaphat. „A nők jobban akarnak művelődni, komolyan veszik ezt a dol­got” — summázta vélemé­nyét Bukta Valéria. Mennyit ér a brigádnapló? Kisebb vitába keveredünk a könyvtárban levő fonónők­kel a brigádnapló hasznáról és szükséges voltáról, vala­mint a KISZ-vitakörök te­matikájáról. Végül is meg­győznek, hogy nem csupán „adminisztrálnak”, de van tényleges tartalma is a moz­galomnak. Azon a javaslato­mon viszont ők gondolkoz­nak el, hogy a vitakörök te­matikáját jobban kellene kö­zelíteni a mindennapokhoz. Ha a lányoknak, asszonyok­nak a „szerelmes könyvek” a kedvenc olvasmányuk, akkor miért nem foglalkoznak a házasságra való felkészülés, a gyermeknevelés gondjaival? „Magánügy” — mondták, de ezt nem hiszem el. Aholeny- nyi nő dolgozik (ezernél több), ott ezek a dolgok köz­ügyek, ha megtalálják hoz­zájuk a megfelelő formát és előadót. A négy műszak, 8 óra az orsók mellett nem könnyű dolog. Sok nő neveli egye­dül a gyerekét. A munka­helyi közművelődésnek ak­kor van értelme, ha a hét­köznapok „kis” gondjaihoz közelit. (borpácsi) Égi séta Séta a nyári csillagos ég­bolton címmel rendezi meg a nagyközönségnek szóló hét­fői előadását és távcsöves bemutatóját a miskolci Urá­nia Csillagvizsgáló. A prog­ram 7 órakor kezdődik. tfc Megnéztük, és most megformáljuk Élvezik a formákat, a színeket Gyerekek a múzeumban ^ Bal kézzel könnyebb Azon sem lehetne csodálkoz­ni, ha nem tűnnének fel ezek a múzeumi déleiőttök; június­tól szeptemberig sokféle tá­bort, gyermekfoglalkoztatást rendeznek. Ilyen viszont nincs több, és nem is volt eddig a nyárig, amíg a Herman Ottó Múzeum népművelési csoport­jában dolgozó fiatal nőknek eszébe nem jutott: múzeum van, gyerek van, a Rónai Mű­velődési Központ nyaranta még össze is gyűjti őket, csak át kell sétálni* a Papszerre, vagy a Felszabadítók útján levő köz­ponti épületbe, és kész. A Rónai sok éve szervezi a nyári gyerekfoglalkoztatá­sokat, és a napokat nehéz Ha a vizet esti szél fodrozza... Igaz, hogy a nyár derekán járunk, de az időjárás min­denkor szeszélyes, és a hét végi pihenőkhöz,' víkendek- hez speciális ruhadarabok is szükségesek. Készülnünk kell a hűvös, esetleg barátságta­lan estékre is. Ilyenkor jó szolgálatot tehet egy-egy me­legebb, praktikus kabátka, vagy akár csak egy sállal „felfűtött” blúz is. Ezekhez adunk tanácsot képeinkkel, amelyek már az őszi divatot idézik. Flanellből, vékony szövet­ből készülhet a steppelt, csí­pőig is alig érő kabátka, be­varrott ujjú, gombolópánt nélküli, nyakra simuló sza­básvonallal. Ha két réteg anyagot helyezünk egymásra, a tűzésdísz is jobban érvé­nyesül, s a tartása is jobb lesz. A nap mi Aden szakában hordható szép ingblúz se­lyemből, batisztból, mintás vagy egyszínű anyagból egy­aránt elegáns viselet. Két rátett zseb díszíti, ujja kéze­lőbe fogva. Ami különleges­sé teszi, az a saját anyagá­ból készült hosszú sál. Akik átélik — a szó szoros értelmé­ben a bőrükön ér­zik —, azok már a címből is tudják, hogy miről van szó. Arról, hogy karbantartási munkák miatt nem tudom hány száz lakásban szünetel ezekben a napok­ban a melegvíz­szolgáltatás. Né­hány ilyen fél-víz- komfortos bérlőt megkérdeztem: hogyan úszta meg eddig? Egy férfi: — Nincs meleg víz? Észre sem vettem. Egy nő: — rintem, ha Sze­apró búvárokkal csinál­nák a karbantar­tást, olyanokkal, akik beleférnek a csövekbe, nem kel­lene szüneteltetni a melegvíz-szol-* gáltatást. Egy másik nő: — A múlt éjszaka nagymosást csinál­tam az Augusztus 20. strand hátsó medencéjében. Egy úr: — A Pa­tyolatba járok. Fürdeni. Egy apa: — Mi az, hogy nincs me­leg víz? Dehogy nincs. A feleségem utasítására sza­badságot vettem ki, és most egész nap cipelem a konyhából a forró vizes fazekakat a fürdőszobába. In­kább azt írja meg, hogy nem lehet kapni 43-as azbeszt gumicsizmát. Egy lakás: ... (Nem tudtam be­menni, az előszo­baajtóig ért a mo- satlanruha-tor- lasz.) Egy gyerek: — A hónap végén már lesz meleg víz. Majd akkor meg­mosakszom. Csak addig észre ne ve­gyék apuék, hogy nem lakom otthon. Sz. G. változatosan, játékosan és értelmesen is eltölteni. Át­terelgetik hát a kisebb-na- gyobb gyerekek csoportjait a megyei könyvtárba, és ha­sonlóan jó helyen vannak a múzeum termeiben is. Nem nehéz a didaktikus célt meg­találni: szokjon a kisgyerek a könyvek, a műtárgyak vi­lágához, így jön vissza fel­nőttként is. A formát már alighanem nehezebb volt ki­alakítani. Az avas-alji régi ház méteres falainak hűvösé­ben zsibongó kicsik őrizőit, tanítgatóit rögtön meg is kérdeztem: — Nincs nektek elég ba­jotok? > — Arra gondolsz, hogy baj van a gyerekekkel? — kér­dezett vissza Tóth Lajosné. — Nincs velük baj,' fejük, kezük, szemük elfoglalt. Elő­ször megnéztük az emeleten levő állandó kiállítás régé­szeti anyagát, és mindenki azt formálgatja meg, amire emlékszik. Sok kicsi nagyon ügyes, de a szülők a kevés­bé sikerült rajznak, formá­nak is örülnek, ha hazaviszi a művét a gyerek. Segítünk is, de a legjobb segítség a múzeum maga — mondja, és az egyik kisfiú fölé hajlik: — Nem akar ez sikerülni. Szaladj fel, nézd meg! Régi vágya volt a múze­umnak az öreg ház föld­szintjén ez a hosszúkás te­rem, amelynek az asztalát most a nyári gyerekek ülik körül. Sok átszervezésnek kellett megtörténni, amíg a régi műhelyek helyén újabb nagy időszaki kiállítási tér született, és a pillanatnyilag itt levő ikonkiállítás szom­szédságában gyerekek ejthe­tik kétségbe a termek idős őreit. Mit sem tudnak még a hely szelleméről, de a dél­előtti két óra végén lelkesen gyűjtik be a maszatos kis ke2ek az éppen megszáradt gipszformákat. Veres Ildikó előbb eligazítja az érdeklő­dőket — hol lehet kezet mos­ni? —, azután válaszol a kérdésre: — Mivel foglalkoznak az egész nyárra szóló program során a gyerekek a múze­umban? — Tulajdonképpen ismer­kedéssel. Minden osztály munkájával találkoznak, bár erről fogalmuk sincs. A Fel­szabadítók útján levő épület második emeleti nagyterme a mi birodalmunk, itt lehet vetíteni is. Megismerkedtünk már növény- és állatország­gal diáról, fotóról, a foglal­kozások végén kirándulunk egy nagyot, és az utolsó na­pon hegyi kristályokat ön­tünk gipszbe. A természetet is megszerettetheti a múzeum, és öröm őket látni, amikor a vetítés után lemegyünk a képtárba, hogy nagy meste­rek tájképein is nézzék meg: hogyan látják a festők a fűt, fát, virágot. Összesen húsz foglalkozás nem sok, de nem is kevés. Már az is ered­mény, ahogyan a színeket, formákat élvezik. Élvezik ezt a hűvös, halk közeget, a sok szépet, ami­hez közel lehet menni. Mire Eördöghné Bukta Mária, a kicsiket terelgető tanító né­ni ebédelni indul a délelőttöt régészeti búvárkodással töltő társasággal, már be is vihar- zanak a nagyobbak. Most rajtuk a sor. Ősztől pedig ismét az iskolákon. Sok órát lehet itt tartani. Olyat, amire még emlékeznek is a gyere­kek. M— Állatok farsangja Felnőtteknek szól Havas Gertrud és B. Kiss István Ál­latok farsangja című bábmű­sora. Már szerepeltek ezzel az előadásukkal a Tokaj ét­teremben, most ismét itt lép­nek fel, a Miskolci Kabaré kezdődik vendégeként. A nagyméretű, bájos marionettfigurák min­den bizonnyal most is soka­kat nevettetnek meg. Az elő­adás hétfőn este 8 órakor Ön hogyan melegyíztelen?

Next

/
Thumbnails
Contents