Déli Hírlap, 1981. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

1981-07-10 / 159. szám

Két szomszéd vár... ...a vevőre Ä Tanácsköztársaság város­részben lakók jól ismerik a két szomszéd zöldségesslan- dot az aluljárónál. Kezdet­ben volt a magánszektor — két fiatalembere a cég, nem messze van ide az állandó boltjuk —, aztán jött a Zöldért. Milyen a viszony a két szomszéd között? Ezt kérdeztük meg az egyik fia­talembertől, illetve a zoldér- tes eladótól. A fiatalember: — Túlzás lenne azt állíta­sd, hogy boldogok voltunk, amikor vagy egy hónapja lepalmlták ide a Zöldért istajwijBt. Ám úgy gondoltuk, hogy áüjuk a versenyt, a mi *an«rtk frissebbek, hetente háronasaor utazunk Pestre, a Bosnyak térre, illetve Sze­mgödre és környékére. Nem anondom. volt már úgy, hogy rajtunk maradt nem kevés zöldség vagy gyümölcs, de azért nem vagyunk mínusz­ban. Dél körül jövünk ki ■Sde. kora estig maradunk. •Amikor megérkezem — vagy wnegéEkeziK a tarsam —> f Többen fogunk buszon, ■villamoson utazni az elkö­vetkezendő öt évben, a Mis­kolci Közlekedési Vállalat felmérése szerint. Az utas­szám átlagos évi növekedési ütemét 3 százalék körülire teszik, de ennek a nagyobb részét az autóbuszokon uta­zók számának emelkedése okozza majd. A nagy lakó­telepek bekapcsolódása a vá­rosi forgalomba autóbuszjá­ratokkal történt eddig, s tör­ténik a jövőben is. De a pályái kezdődő felújítása is korlátoz« ni fogja a villamoson utazóte számát A növekvő utasfor­az első dolgunk átballagni a hölgyhöz, megnézzük az ő árait, és ahhoz igazítjuk a mieinket. Vagy Zöldért-áron, vagy alatta adjuk a portékát. A hölgy: — Azt kérdezi, hogy kö­szönőviszonyban vagyunk-e? Persze. Valamelyik fiatalem­ber átjön hozzám árnézőbe, aztán várakozik. Én is min­dennap kapok friss árut ná­lam több a főznivaló. Reggel­től estig egymagám vagyok, azazhát a vevőkkel. Azt írja meg, hogy ebből a konkur­enciából a vásárlónak van haszna. Így van. Ne vizslassuk az áruk választékát, minőségét, frisseségét, megteszik ezt a vevők, a nézelődők. Akik esetleg már zöldséggel-gyü- mölccsel teli szatyorral áll­nak meg a két szomszéd előtt, felpakoltak az ABC-bolt előt­ti standon. A „mérkőzés” pil­lanatnyi állása: egyelőre szó sincs Vörösmarty A két szom­széd vár című eposzában le­írt mindent betöltő gyűlölkö­désről, a két szomszéd acsar- kodásáróL S*. GL galom zavartalan lebonyolí­tásához természetesen több autóbusz kell. A tervek sze­rint évente majdnem 5 száza­lékkal fog nőni városunk autóbus zállomanya, így le­hetségessé válik a jelenlegi zsúfoltság minimális csök­kentése is. A városi tömegközlekedés csak az utazóknak olcsó, a járműveket vasárló, s kar­bantartó vállalatnak drága mulatság. Az elkövetkezendő öt évben egy híján 600 mil­lió forintba kerül városunk tömegközlekedésének fejlesz­tése. Az IBUSZ ajánlja Uíak őszre, tavaszra Most megjelent őszi—tavaszi programfüzetében az IBUSZ ötödével több külföldi utat kí­nai a főszezon utáni hónapok­ra, mint az elmúlt évben. Sokan — így például a me­zőgazdaságban dolgozók — munkájuk természeténél fog­va szabadságukat nem vehe­tik ki a főszezonban. Első­sorban rájuk gondolva szer­vezték meg a nyolcnapos üdüléseket Opatijába, Szocsi- ba, illetve Jaltára. Novem­berben és decemberben kü­lönvonat viszi az érdeklődő­ket Rómába, de utazhatnak Athénba, Thüringiába, a Szovjetunió számtalan vidé­kére, s Koreába és Vietnam­ba is. Vannak olyan területek, így például Kuba, India, Thaiföld, melyeket éppen az őszi—tavaszi időszakban ér­demes felkeresni, mivel ég­hajlatuk ekkor a legkelleme­sebb. Az IBUSZ külföldi ajánla­tai között első ízben szerepel Nyugat-Berlm, egy kombi­nált autóstúra keretében. Az autósok ezenkívül is gazdag kínálatból válogathatnak: a hagyományos zágrábi és belg­rádi újévi vásár mellett, a velencei karneválra, Isztam­bulba, Görögországba szer­veznek számukra utazásokat. Aki a hét végét akarja kelle­mesen eltölteni, utazhat Brünnbe, Prágába, Krakkó­ba, sőt Párizsba és Londonba — igaz, az utóbbi városokba jóval drágábban —, s ha már a drága utakról esik szó, a különlegességet kedvelők el­látogathatnak a New York-i út során Disneylandbe, s a Cape Kennedy űrhajósköz­pontba is. Egyre többen érdeklődnek a hajóutak iránt. Nekik kedvez­ve, több helyen utazást ikta­tott programjai közé a válla­lat. Októberben a görög szige­tekre terveznek 9 napos ha- jóutat. Szintén októberre balti-tengeri hajóutat kínál­nak: Leníngrádtól Gdanskig, de az északi-tengeri, az al- dunai — Fekete-tengeri prog­ramok szintén felejthetetlen élményt ígérnek. Egyre több az utas Buszon, vagy villamoson? A város első tanácselnöke Béla bácsi értünk élt élete Sok-sok miskolci úgy isme­ri Benyák Béla bácsit, hogy ő volt a város első tanácsel­nöke. Jólesett látni a köz- gazdasági szakközépiskolában rendezett, „A tanácsok 30 éve” című kiállításon, ahogy körülvették az érdeklődők. Emlékszel? — kérdezték tőle azok, akik együtt dolgoztak akkor vele, s az emlékeket nemcsak ők, hanem az oda gyűlő fiatalok is szívesen hallgatták. Nem is csoda: Béla bácsi élete kész regény. A küzdelmes életút állomá­sai egy szívós, a mások iga­záért is harcolni tudó ember portréját tárják elénk. ♦ ♦ Édesanyja cseléd volt Bu­dapesten. Fiával csak éven­te egyszer láthatták egymást: a lélekölő, embert tipró mun­ka mellett családra, pihenés­re, együttlétre nem juthatott idő. A favágó nagyapa keze alatt gyorsan cseperedett a szülőfaluban, Szobon. Ahogy ő fogalmazta: a nyomor az emberpalántákat is koravén­né teszi. A hat elemi után rögtön kemény munka kö­vetkezett, a grófi birtokon s a szobi kőbányában. A 19-es forradalom szele megállíthatatlanul sodorta a kamaszodó sihedert magával, összekötő lett a szobi Vörös őrség és a 14-es árkász zász­lóalj-parancsnokság között. A italai fiú a yóröskatqnák kedvence lett hamarosan. Ma­gukkal vitték, együtt harcol­tak egészen az összeomlásig. Ilyen előélettel a szülőfaluba vissza nem mehetett akkor. Először Nagybörzsönybe, majd 1921-ben Budapestre ' került, ahol a kőfaragás mellé kitanulta az asztalos szakmát is. Egyre több szál­lal kötődött a munkásmoz­galomhoz: egymást követték a sztrájkok, tüntetések, a fa­siszta szervezetekkel való összetűzések, amelyekben szervezőként, résztvevőként közreműködött. Az egyik ilyen utcai csata nyomát örökre az arcán viseli. 1925-ben Miskolcra kerül a Villamos Művek közúti vil­lamosvasútiéhoz, asztalos­ként. Itt az SZDP tagjaként végzi a szervező és körzet­bizalmi nehéz, s egyre ve­szélyesebb munkáját. Röpla­pokat terjesztenek: kedvenc búvóhelyük a valamikori Arany János utcai Elefánt­udvar volt. A 30-as években a rendőrség egyre szigorúb­ban őrzi, figyeli minden lép­tét; 1942 áprilisában elhur­colják. Miközben a Fazekas utcán őrzik társaival együtt, három kisfia közül kettőt, azonnal kicsapnak az iskolá­ból... A miskolci börtönből le­plombált vagon vitte egyene­sen az ukrajnai 7. különleges büntetőszázadhoz, a keleti frontra. 1943-ban sikerült át­szöknie a szovjet hadsereg­hez.' Nyughatatlan szelleme, szervezőkészsége itt is azon­nal tettekre sarkallta. Politi­kai iskolák után propagan­distaként járta a fogolytábo­rokat. A partizánkiképző tá­borból már a felszabadult Magyarországra vezetett az 'útja, kormányőrként segítette a debreceni ideiglenes kor­mány munkáját. Miskolcra visszakerülve, először járási párttitkárként dolgozott, majd 1950-ben a megalakuló városi tanács vb-elnöke lett. Ma már szinte nem is lehet érzé­kelni, milyen nehéz feladatot jelentett ez akkor, hiszen a megszülető tanácsok tekinté­lyét kellett megteremteni, elnyerni az emberek bizal­mát, s kézben tartani egy nagyváré* közigazgatását. ♦ ♦ Béla bácsi nyugdíjaztatá­sáig több vezető poszton is helytállt, egyebek között ki­lenc éven át a megyei párt- bizottság osztályvezetőjeként munkálkodott a borsodiakért, miskolciakért. Már mint nyug­díjas, kis híján 15 éven át tevékenykedett az I/l-es te­rületi pártalapszervezet tit­káraként. E ree* *inyes mun­káját az évek során többször magas kormánykitüntetéssel imerték el. De mind közül a Szocialista Hazáért Érdem­rendre a legbüszkébb. KISS LÁSZLÓ Munkaszünetben." Ha nincs anyag, vagy ha lehet lazítani, akkor lehet a forgalmat is nézni. Vízen és szárazon. Miskolci tizenévesek Pesten Duna-partí tábor Sárga trikó, címerrel — Á .. nem nehéz ez — legyint szinte egyszerre Ko­vács Attila és Bacsó László —, könnyedén végzünk ve­le. Az alsó és felső partfa­lat kell megcsinálnunk, a rézsűket. Kövezünk ... Igaz, még soha nem volt dolgunk ilyennel, de hamar beleta­nultunk. A brigádversenyben is harmadikok lettünk ..._ Mindegyik fiú sárga trikót visel, rajta az építőtábor cí­merével. ^ Egy kis baleset történt... Elsősegélynyújtás a Duna-parton. Idén Ismét önkéntes épí­tőtáborokba szólította tag­jait a KISZ. Az első turnus két héttel ezelőtt kezdett, s ma fejezi be a munkát. Borsodi fiatalok egy cso­portját látogattuk meg teg­nap Budapesten, a rákoscsa­bai építőtáborban. Jó gyerekek ezek nagyon A legnagyobb miskolci csúcsforgalom is elenyésző ahhoz képest, ami az Árpád- hídon zajlik. A hidat széle­sítik, a közlekedés két sáv­ra szűkült: a teherautók, személygépkocsik, autóbu­szok áradata szűnni nem akar. — Eleinte lenyűgözött a forgalom — mondja a sze­rencsi Leskó József —, de később már rá se hederí­tettem. Meg lehet szokni, hogy az ember feje fölött állandóan dübörögnek ... Itt, a pesti hídfő környé­kén, s a Margitsziget óbudai hajógyár felé eső részén dol­gozik a 153 középiskolás. — Jó gyerekeket kaptam nagyon — magyarázza a tá­borvezető, Hárai Albert. — Huszadik nyaramat töltöm a fiatalok körében, de állítha­tom, hogy ez a két hét volt eddig a legkegyetlenebb. Egyik nap hatalmas vihar áztatott, máskor harmincfo­kos hőséggel égetett a nap, szélvihar is volt, de a srá­cok becsületesen helytálltak. Pedig itt, a Duna-parton nem könnyű. Ha szükséges, akkor nyolckilós köveket cipelnek, betonoznak — mindezt a gimnázium nem­igen tanítja. — Ä szállásunk Rákoscsa­bán van — mondja a tá­borvezető —, a munka pedig a Rákos-patak torkolatától, idáig az Árpád-hídig tart. Most alacsony a vízállás, le­het dolgozni. Csak ilyen is maradjon. A négyszer két hét alatt 2,5 millió forintér­téket kell produkálnunk. A Fővárosi Közmű Fő­igazgatóság (ők foglalkoz­tatják a fiatalokat) emberei tegnap szemlélték meg a két hét eredményét. — Jó summázták a véle­ményüket — Más se csinál­ta volna különbül..« __ Kicsit fáradunk.„ A munka reggel hattól ál­talában délután egyig tart Utána szabadidő. — A legrosszabb az egész táborozásban az utazás —i jegyzi meg Baraté László. — Háromnegyed órát buszozunk a munkahelyig, s vissza. Vá­rosnézés egy tömött busz­ban. Ugyanis valamennyiün­ket egy csuklós buszba szo­rítanak . — — És a kaja? — Arról inkább ne be­széljünk. Sokat adnak ... De a programok kárpótolnak. Szerepelt nálunk a Mikrosz­kóp Színpad, honvédelmi 3^ Betonozni nem tanítanaIS a középiskolában. Ám itt megtanulták'... j előadást is tartottak, meá lehet sportolni, szinte min­dent. Néha bejárunk a bel­városba, ám oda pénz kellj Most már az az igazságj hogy várjuk a végét Kicsit azért fáradunk... , . I (illcsy) j A borsodi Kis-Hortobágy is Üjabb területek kerülnek védettség alá megyénk ter­mészeti kincseiben gazdag tájain. Az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal Észak-magyarországi Felügyelőségének szakembe­rei most készítik elő a zemp­léni tájvédelmi körzet létre­hozását — itt 35 ezer hektár­ról van szó-. Ugyancsak táj­védelmi körzet lesz a Tokaj —Bodrogzug szép vidéke, s a Dél-Borsodban elterülő, úgy­nevezett Kis-Hortobágy is. A tervek szerint jövő év végé­re minden feltételt megte­remtenek arra, hogy az e te­rületeken található, felbecsül­hetetlen értékű állat- és nö­vényvilág élvezze a termé szetvédelem hatóságainak gondoskodását, jogi védel­mét, Kertbarátok kirándulnak A miskolci kert bará tóit Buday József és Kocsis Pál mezőgazdasági szakkörei a nyáron több tanulmányúton vesznek részt. Ma reggel Me­zőkövesdre indultak, a nap folyamán megtekintik a ter­melőszövetkezetet. majd az áfész-szakcsoportok szaporító­telepeit. a -Matyó Múzeumot és a Mezőgazdasági Gépé; szeti Múzeumot

Next

/
Thumbnails
Contents