Déli Hírlap, 1981. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

1981-07-20 / 167. szám

Építők a csapatépítés jegyében Becsülni a fillért is — Nem titok, hozzászoktunk a kiemelt beruházásokhoz. A vállalat is, az emberek is. Mindenkinek jól jött a pót­lék és a prémium. Néha szin­te már természetesnek tűnt, hiszen volt olyan időszak, amikor egyszerre hét nagy munkán dolgoztunk. Most a kombinált acélmű az egyet­len. — Gergely István, az Eszak- magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára harag, indulat, nosztalgia nélkül vá­zolja fel a tényeket, annak az embernek a nyugalmával, aki a felismerés birtokában már új dolgokon töri a fejét. — Gyönyörű munka az új konverter. Ilyen még nem volt Magyarországon. A no­vember 6-i csapolas nekünk, építőknek is ünnep volt... Ám a váHoeások miatt, s mi­vel megcsappant a nagyberu­házások száma, nekünk is változnunk, változtatnunk keltett. A szakszervezeti bi­zottság is áldását adta arra, hogy a vállalat kilépjen a megyéből. Vácon kórházi mo­sodát építünk, önálló főépí­tésvezetőség tevékenykedik a fővárosban, a Ganz-MÁVAG- nál, de ott vannak az em­bereink a dunaújvárosi sa- lakhabositó építésénél is. — Ez, ha úgy tetszik, a dol­gok technikai, gazdasági ol­dala. De az új törekvések nyilvánvalóan újfajta embe­ri problémákat is felvetet­tek ... — Eddig általában úgy volt, hogy az építtetők keres­tek bennünket. Most mi fu­tunk a pénzünk után... Ez persze, azt jelenti, hogy dol­gozóink egy része sok száz kilométerre kénytelen az ott­hontól élni. igyekeztünk olyan munka- és szociális körülményeket teremteni, hogy a távoliét elviselhető legyen. A vállalat dolgozói­nak létszáma nem csökkent. Nem fejlesztettük vissza ezt a jól felszerszámozott építő­apparátust ... Szóval, mielőtt egy-egy csapat útrakel, elbe­szélgetünk. A fiatalabbak még élvezik is a világlátást. És ez a világlátás szó szerint értendő, hiszen kőműveseink, ácsaink dolgoznak az NSZK- ban, s jó munkát ígér Cseh­szlovákiában, az Ostrava melletti cellulózgyár felépí­tése is. — És a kisebb munkák? — A korábbi léptékkel merve azt mondhatnám, hogy hogy megtanultuk becsülni a fillért is. Dolgozunk Mező- csáton, Monokon, Tiszalúcon, Büszkék vagyunk az avast is­kolákra, s úgy hiszem, jól mutat majd a Széchenyi úton az új KlOSZ-székház is. — Hogyan lett Gergely István 35 éves fejjel egy ■nagyüzem szakszervezeti kol­lektívájának első embere? — Apám a vállalatnál dol­gozik. kőműves brigádvezető. Jövőre megy nyugdíjba. Én 1964-ben végeztem a 100-as- ban. Vasszerkezeti lakatos lettem, majd letöltöttem a katonaidőt. Aztán acélszerke­zeti átvevő lettem, s elvé­geztem a gépiparit. Már ak­kor foglalkoztam a szakszer­vezeti munkával. Előbb mun­katársként, majd egy évvel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy titkárrá választot­tak. Mogyoróssi Karcsi bácsi után ő volt az elődöm, nem volt könnyű dolgom. Ö a példa és a mérce. Nem tit­kolom, volt bennem szoron­gás, s ma is van. Vajon meg- l'elelek-e a várakozásnak, leszek-e olyan hasznos titkár, mint amilyen hasznos laka­tos voltam ... — Gondolom, hogy az erő­felmérésre jó alkalom volt az új kollektív szerződés el­készítése, megvitatása és el­fogadása ... — Utólag is elmondhatom, hogy nem volt problémamen­tes az új vállalati alkotmány kimunkálása. Sok javaslatot és ellenjavasTatot kellett mérlegre tenni, s egyforma határozottsággal kellett igent vagy nemet mondani ... Vé­gül is, úgyhiszem, sikerült jó, közmegelégedésre okot adó kollektív szerződést készíte­ni. Szigorúbb az előzőnél, né­mely pontjában vaskösabban fogalmaztunk, mint koráb­ban. Jobban védjük, jobban becsüljük a törzsgárdistákat, a régi, jóban-rosszban kitar­tó dolgozókat. De a védelem senkit nem illet meg, aki fe­gyelmi eljárás alatt áll. Egy­ségesítettük a kitüntetések odaítélésének feltételeit, a prémium differenciált elosz­tásának érdekében rangsorol- tűk a munkaköröket, felső határt szabtunk a kifizethe­tő túlóráknak, finomítottuk a brigádvezetői pótlék rendsze­rét... Summa' summárun»: a csapatépítés jegyében arra törekszünk, hogy ne csak egy-két „kirakatbrigádunk” legyen, hanem azt szeretnénk — s ez szolgálja leginkább a vállalat érdekét is. —, ha sok jó brigádunk lenne. B. I. Ha Hlés nem, majd Dániel... Ma Illés napja van, a ha­gyományok szerint hírhedt zivatart hozó huszonnégy óra. Egyes vidékeken babonás tisztelettel készülődnek is rá. A tudomány mértéktartóan nyilatkozik: tekintettel arra. hogy július a legzivatarosabb hónap, könnyen megesik, hogy épp ezen a napon tör ki pusz­tító égiháború. A babona sze­rint, ha Illés nem hoz vihart, a nehéz feladat Dánielre — július 21. — hárul. Gpeli, Wen nil Még szombaton délben érkezett a hír a sátoraljaújhelyi SZOT-gyermeküdülőből, hogy — telefon híján — két hete el vannak zárva a külvilágtól. Dr. Szombatny Zsigmoiidné, az üdülő miskolci gyermekorvosa elmondotta, hogy a város­tól több mint három kilométerre táboroznak, s ha a félezer iidüiő gyermek közül bárki súlyos beteg, nem képesek a men­tőket értesíteni. A múlt héten volt egy vakbélgyanús bete­gük, s az üdülővezető nem volt hajlandó a saját kocsiján a kórházba szállítani, mondván, azt neki nem fizetik... Az autóbusz napjában csak háromszor jár arrafelé, így a védőnőknek többször kellett már lázas betegeket ölben be­vinni a városba. Ma hétfő reggel van, tetefonkapcsolat még nem lévén, nem ismerjük a legfrissebb helyzetet. Addig is sürgős segítséget kérünk a postától az ott üdülő gyermekeknek! (szántó) A Gép- és Felvonószerelő Vállalat mályi téglagyári és budapesti munkahelyekre fölvesz 9 ács-állványozó 0 csőszerelő 9 hegesztő 0 lakatos 0 bádogos 0 betanított és segédmunkásokat Szállást biztosítunk, í jelentkezés: Miskolc, Széchenyi út 28. I. emelet 2. Az építészet adta nemesi címét A külföldet járók közül bizonyosan sokan megcso­dálták már a bécsi Karls- kirche csodálatos épületét, vagy a salzburgi Kollegien- kirche hasonlóan remekmű­vű építményét. Mindkettő al­kotója Fischer von Erlach, az osztrák barokk leg­kiválóbb művelője. Pályáját mint éremmetsző és szobrász kezdte, Olaszországban az olasz barokk nagy mesteré­től, Berninitől tanult. Hazá­jába visszatérve József trón­örököst tanította építészetre, majd I. József császári ud­varában építész lett, s ne­mesi . rangot is kapott. Mű­vészetével sokáig ható, ma­gas színvonalú új stílust te­remtett, az ő stílusában szá­mos barokk épületet emel­tek Magyarországon is. 325 évvel ezelőtt, ezen a napon született. ________-jn\ ( ->—-p t ■'tu.JL* cu.­I r -V-, } r r rz úr Ezeket a sorokat írta az MSZMP KB első titkára a November 7. brigád naplójába Becses sorok a brigádnaplóban Hajnal János és a többiek Ha valaki^ mondjuk úgy húsz éve ment nyugdíjba a kohászaitól, és üzemlátogatá­son vesz részt napjainkban, ennek során eljutva a kombi­nált acélműbe, alighanem ezt mondaná: e^ek már nem is kohászok, inkább gépészek és műszerészek! Tegyük hozzá, részben igaza is lenne a haj­dani kohásznak. Az LKM-ben ma tizen- nyolcezren dolgoznak, és ke­zük nyomán évente 12 mil­liárd forint termelési érték­hez jut a népgazdaság. A legújabb beruházás eredmé­nyeként a hazai kohászat mi­nőségi acélt gyártó bázisa alakult ki Diósgyőrben. A beszélgetés végén a briJ gádtagok munka utáni elfog­laltságáról, a hobbikról kér­deztünk, és egyöntetűen is­mét a vezetőt, Hajnal Jánost tuszkolták középre: — Nem tudom, mi ebben a szenzáció, de én nutriát tenyésztek. Megyaszón élek, onnét járok be a kohászatba, szép helyen lakom, szabad időmben kedvenceimmel, a nutriákkal foglalkozom ... A közelmúltban városunk­ban és a megyében járt Ká­dár János, az MSZMP KB első titkára, és látogatása során eljutott a Lenin Ko­hászati Művekbe is. Nem vé­letlen, hogy a gyáróriás ve­zetői legújabb büszkeségüket, az új kombinált acélművet is bemutatták a vendég­nek. A párt első titkára itt baráti beszélgetést folytatott a háromszor-kitüntetett No­vember 7. szocialista brigád vezetőjével. Hajnal Jánossal, aki megkérte Kádár Jánost, összegezze tapasztalatait né­hány sorban a brigád napló­jában. A vendég ennek öröm­mel tett eleget. A napokban ismét a hely­színen jártunk, hogy köze­lebbről is megnézzük, hogyan dolgozik a November 7. bri­gád. Hajnal János, a brigád­vezető, fiatal ember: 38 esz­tendős. — Azt hiszem, nem kell külön mondanom, mekkora élmény volt az, hogy Kádár A konverter előtt. Itt nincs akkora hőség, mint a martinban volt elvtárs ott ül előttem, és a mi naplónkba ír ... Éppen jókor érkezett, akkor csapol­tunk ezerötszázadszor az új acélműből. Figyeltem első tit­kárunk kezét, ahogy rótta a sorokat, láttam közben az ar­cát, de azt hiszem, ezt tette mindenki, aki ott volt akkor. Beszéd közben tettünk né­hány lépést a brigád biro­dalmában, a konverter kö­rül. Meleg volt. — Semmi ez, ahhoz ké­pest, ami ott volt, ahonnan eljöttünk. Itt a konverterhez legközelebb sincs több 50 foknál, de ennyire közel nem is kell mennünk. Nem lehet összehasonlítani a martinnal. Vegyünk egy konkrét példát. Itt műszakonként általában tízet, tizenegyet csapolunk. Ä martinban műszakonként egyet.. . Ma a hatodiknál já­runk, és hol van még a mű­szak vége!... Bár a tempó egyenletes,' van idő egy pillanatnyi ci­garettaszünetre. Ekkor je­gyeztük fel a brigád tagjai­nak nevét: Szűcs Miklós, Oláh Pál, Adamovics József, Bogdán János, Kájel Endre, Orgonán Tamás és Biidi László. Amikor azt kérdeztük, mit jelentett a brigádnak az el­ső titkár látogatása, először szótlanul sodorgatták ciga­rettájukat. Keresték a meg­felelő választ. Azután szinte egyszerre mondták: ritka szerencse, hogy éppen mi voltunk akkor műszakban ... Újabb lendületet adott a munkánkhoz, elvégre, ha minket meglátogatott Kádár János, velünk beszélgetett, együtt gyújtottunk rá, akkor már nem hozhatunk szégyent a gyárra ... Azóta talán a fő­nökök is kritikusabban nézik a munkánkat... Úf- QvgareiLaszUnetben a brigád SOLYMOS LÁSZLÓ -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents