Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)
1981-03-12 / 59. szám
a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva— Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-221 Lovagolni jó! — s ez nemcsak magánügy Ha a 3-as úton autózunk Pest felé, s a mezőcsáti elágazás- előtt néhány méterrel jobbra nézünk, romladozó istállóépületeket látunk, egynek — ez ép, de háttal áll — a falán nagybetűs felirat: Hangácsi tsz lovasiskolája. Azt mondják, hogy aki lovagol, akár passzióból, akár versenyszerűen. testileg, idegileg egyaránt edződik. A lovaglás barátait szívós, nyugodt embereknek ismerjük, s aki ide, Nyékládháza határába jár lovagolni, annak szüksége is van ezekre a nemes tulajdonságokra. A buszmegálló jó félórás gyalogtávra van, s ha kocsival jön a lovagolni vágyó, ősszel és tavasszal elakadást, nyáron tengelytörést kockádat. Lassan egyéves múltra tekinthet vissza ez az intézmény. Amikor létrehozták — az ónodi és a hangácsi tsz közösen —, a tervekben szerepelt, hogy rendezik a környezetet, út épül az istállóig. Így valóban szép látogatottságra pályázó lovasiskola lehetett volna itt... Azóta a hangácsi tsz egyedül üzemelteti a lovasiskolát, béréivé a területet. Az istállót — egyet rendbe hoztak, bevakoltak — lósportrajongók önkéntes munkájával megsegítve —, de az útépítés, rendezés eddig elmaradt. Mindennek természetesen anyagi akadályai vannak elsősorban. az üzemeltető tsz lehetőségei ezen a téren korlátozottak. Igaz. lovagolni pénzért lehet. De ez az összeg elenyésző' a szükségeshez képest, s jelentős növekedéséhez is elsősorban a látogatókat csábító, vonzó, kulturált környezet lenne szükséges. Bárki mondhatná, hogy az iskola végül is üzlet, s ez a tsz magánügye, jó üzlet pedig — mindkét fél megelégedésére — nincs befektetés nélkül. Nehéz persze kívülállóként megítélni. utólag, hogy vajon a lovasiskola sorsát lehetett volna-e eddig ügyesebben, élelmesebben irányítani, vagy a körülmények szerencsétlen összejátszásán múlott minden. Tény, hogy létezik városunk tőszomszédságában egy lovasiskola. egy egyedülálló sportolási lehetőség, ami a mozgáshiányos világunkban különös értékkel bír — bírna! — számunkra. s ez a lehetőség jelenleg távolról sincs kiaknázva. Hogy lovagolhatunk-e. vagy sem. és milyen körülmények közt. ez egyáltalán nemcsak magán- vagy üzleti ügy. Miskolcon már régen tervezték, hogy majd egyszer lesz egy ilyen lovasiskola, de a tervekből nem lett semmi — írtuk régebben. a nyéki lovasiskola megnyitásának zűrzavaros körülményeiről szóló cikkben. Most már van egy, de ez sem az igazi. Egyelőre ... (?) —k —ó Ezf a A védőital-juttatásról 1981. január 1-én lépett hatályba az egészségügyi miniszter új rendelete, amely szabályozza a védőital-jutta- tasra jogosító munkaköröket. A rendelet hatálya kiterjed valamennyi munkáltatóra. A jogszabály alapján a munkáltató a dolgozók egészség- védelme érdekében köteles a meghatározott, térítés nélküli védőital-juttatásban részesíteni azokat a dolgozókat, akik a megjelölt munkakörülmények között dolgoznak. Melyek a juttatásra jogosító munkakörök? Melegítő italként személyenként és naponként 0,5 liter, kellő forróságú. lehetőleg csipkebogyóból készített, 3 dekagramm cukrot tartalmazó teát kell kiszolgálni a szabadban dolgozóknak azokon a napokon, amikor a Meteorológiai Intézet jelentése szerint a várható napi középhőmérséklet a 4 °C-ot nem haladja meg, s az olyan zárt munkahelyen dolgozóknak, ahol a munkahelyi hőmérséklet — a munka természete miatt — tartósan a 283 °K-ot (+10 °C-ol) nem haladja meg. A cukorbetegek részére cukrozatlan teát és megfelelő édesítőszert kell biztosítani. Szénsavas (0,1° 0 konyhasót tartalmazó) víz korlátlan fogyasztásának lehetőségét kell biztosítani az olyan munkahelyen dolgozók számára, ahol a klímakörülményeket jellemző effektiv, illetve korrigált effektiv hőmérséklet eléri vagy meghaladja az alábbi értékekét: könnyű fizikai munkánál 26 CCEH; közepesen nehéz fizikai munkánál 24 °CEH; nehéz fizikai munkánál 22 °CEH. A jogszabály előírja a védőital készítésének, tárolásának és kiszolgálásának alapvető^ egészségügyi szabályait is. A dolgozó azon a napon jogosult védőitalra, amelyen legalább 3 órát vagy megszakítás nélkül 2 órát tölt a meghatározott munkakörülmények között. A részletes szabályokat a munkavédelmi szabályzatban kell meghatározni. Dr. Sass Tibor Kanális nélkül mindhiába... Tolókocsiba kényszerült mozgássérült vagyok — mindkét lábamat elvesztettem —, talán érthető, hogy nemigen tudok kilincselni panaszommal . . . A II. kerületben, a Hamburger J. u. 15. sz. alatt lakom. s otthonom előtt az úttest annyira tönkrement, hogy lassanként lehetetlenség közlekedni, ha csapadékos az idő. A szemben levő — 28. számú — ház alól ugyanis állandóan folyik a talajvíz. Az úttesten aztán összegyülemlik. s az arra közlekedő gépjárművek nyakig fröcskölne^ sáros vízzel, s alaposan rongálják házam falát. Fordultam már az útfenntartókhoz. s a köztisztasági vállalat útjavító részlegéhez, ahonnan február végén ki is jöttek, hoztak némi anyagot a javításhoz. Lezárták az úttest felét — éppen azon az oldalon, ahol a 4-es buszok és a cementgyári teherautók járnak. A közlekedés tehát most éppen ott zajlik, ahol a víz tócsává gyülemlik, s 'bizony nem minden járművezető lassít, amikor keresztülvág rajta. Mindenesetre most ismét megstoppolják, kikátyúzzák az úttestünket, de ez szerintem ugyanúgy nem hoz végleges megoldást, ahogy a korábbi javítgatások sem. Itt ugyanis csapadékelvezető kanális nincs, víz viszont annál több — az említett talajvíz miatt is —, a tócsa tehát újra, meg újra ki fogja marni a bitument. Tudom, hogy Miskolcon nemcsak egyetlen utat kell javítani, s hogy korlátozottak az erre fordítható anyagi lehetőségek. De ez az állapot, amely utcánkban kialakult. már nagyon áldatlan. Kérem a tisztelt illeté- ‘keseket. találjanak valamilyen megoldást — lehetőleg véglegeset — gondunkra. Kiss Péter, Miskolc, Hamburger Jl u. 15. szám Ön is nyerhet! Újszerű betűrejtvénnyel örvendeztet)ük meg olvasóinkat. Az ötlet nem a miénk. A Tanácsház téri buszmegállónál, a húsbolt kirakatában látható ez a meglehetősen hiányos szöveg. Az arra járók megpróbálják kitalálni, mit jelenthetett „újkorában”? Arra mindenesetre jó. hogy a várakozók pillantását ráirányítsák a kirakatban látható finomságokra, s megindítsák a gyomornedvek' működését. Ilyenformán tehát mégiscsak reklámnak számit ez a felirat. Ám izgatja fantáziánkat. A legsikeresebb .,hézagpótló” szöveg beküldői között tehát egy rúd szafaládét sorsol ki fotóriporterünk. (Szabados György felvétele) Ez nem a lakók vétke! a)c Nem sikerült kinyomozni, hogy kinek köszönhette a Korvin Ottó utca március 7-én ezt a ..látképet”. Hogy nem a lakók vétke, az bizonyos, hiszSn ily sok nylónfóliát. tasakoi, papírt. miegyebet egyetlen háztartásból sem dobálnak ki az útszelre. Hogy az útközépre és a parkba is jutott belőle, az mar az élénk szél müve. S ily módon jutott is belőle az egesz környékre. Hogy kiket kellene „megdicsérni" érle -r mondom — nem tudom: a környékbeli boltokból került volna ki, netán az építők remekeltek? Mindenesetre a hét végére elektelení- tették a terepet, s hét elejen kétnapi munkát adtak három köztisztasági dolgozónak, akik alig győzték bolvégre szürkülni a könnyen szóródó hulladékot. Úgy vélem: közületeinknek is jobban kellene ügyelni környezetük tisztaságára. Nyilván nem tartott volna kél napig számukra az a munka, amit ennek a göngyölegnek a hulladékgyűjtőben való elhelyezése jelentett volna. így viszont... ? Hadd ne ismételjem. Tanúbizonyság erre a faló. I.- J. Miskolc Mindenki másként csinálja? Szeretném megtudni, van-e valamilyen, szabályzat, vagy 'rendelkezés arra, hogy melyik bölcsőde vehet be gyógyszert a gyerek gyógyszereze- sére és melyik nem. Gyermekeink ugyanis korábban a diósgyőri bölcsődébe jártak, s ott szükség esetén — ha nem luzas beteg volt a gyerek — adhattuk vele a gyógyszert is. Augusztustól az avasi 22. számú bölcsödébe kerültek át, és sajnos, azóta sokszor kell velük táppénzen lennem. Legkivált azért, mert hiába láz- talanok már, még gyógyszerezni kell őket, s nem mehetnek a bölcsödébe, mivel ott nem fogadják el a gyógyszert. Nem értem: ezt tehát mindenki másképpen csinálja a bölcsődékben? — kérdezi egy háromgyermekes kismama. • Kérdésével dr. Kise Katalinhoz, a városi tanács egészségügyi osztályvezetőjéhez fordultunk, aki elmondotta, hogy tulajdonképpen a körülményektől függ, melyik bölcsődében hogyan oldják meg a gyermekek gyógyszerelését. Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy beteg gyereket sem gyógyszerrel, sem anélkül a bölcsődébe nem lehet vinni. A bölcsőde ugyanis egészséges gyermekek intézménye. Ez pedig azt jelenti, hogy legfeljebb vitaminokat és úgynevezett prpfilaktikus — tehát megelőzést szolgáló — gyógyszereket fogadhatnak el a bölcsőde dolgozói a gyermekkel. Mindezeken túl pedig: minden bölcsődének van gyermekszakorvosa. Ű maga ítéli meg. a körülmények teljes ismeretében és teljes felelősséggel, hogy meddig vállalhatnak esetleg „rugalmasabb'’ megoldást a gyerekeknél. Természetesen ott, ahol a bölcsőde zsúfoltabb — mint amilyen a 22-es is! —. nagyobb szigorral kell óvni a gyermekeket a fertőzéstől, mint az olyan bölcsődében, ahol kevesebb a gyermek. És ezt a szülőknek éppen gyermekeik érdekében, kell megérteniük. Morzsája sem marad Ha emlékezetem nem csal, öt vagy hat hete állította le a Sályi István u. 29. sz. háznál ezt a valaha piros és jobb sorsra érdemes gépkocsit egy fiatalember. Levette a rendszámtábláját, és sorsára hagyta a masinát. Mi, lakók még csodálkoztunk is „nagyvonalúságán”, hiszen ha alkatrészeire bontja, akkor is eladhatta volna, nem is csekély pénzért. Ez persze csak akkor volt, mert azóta már tökéletes roncs lett belőle. A gyerekek játékszernek használják, teljesen kibelezték. Annak örülünk ugyan, hogy kereke sincs már, hiszen amíg volt, tartottunk tőle, hgy valamelyik nebulót elgázolja, ha nekilódul... Mindezen persze rágódjék a volt tulajdonos — ha egyáltalán érdekli. Bennünket tulajdonképpen csupán azért érdekel, mert ilyen lármás „játékszer” nem hiszem, hogy léteznék még egy. A srácok ugyanis nem tudnak ellenállni neki, csapkodják, dütíörögtetik, s a pihenni vágyók átkozzák a kocsi lemezeit. Az egyébként csendes lakóközösségben sok- sok összetűzésre ad okot ez a roncs. Ha ugyanis a csendre vágyók rászólnak a gyerekekre. akkor a szülők kelnek ki magukból. Ha viszont nem szólnak rájuk, akkor nem lehet megmaradniuk a nagy zajtól. Elszállíttatni innen senki sem meri, mert mi lesz, ha valaha elkezdik keresni? Ám legfőbb ideje lenne, ha végre intézkedne valaki, hogy megszabaduljunk tőle. Végül is nem illik a közterület képébe... Barath András, Miskolc, Sályi István u. Sm0észtSi üzenetek Jekler Péterné, Miskolc, Testvérvárosok útja 14. sz.: Szeretnénk többet' tudni a levelében írtakról, ezért kérjük, hogy március 16-án délelőtt vagy személyesen, vagy telefonon keressen meg bennünket. Márton Zoltánné, Miskolc, Hoffmann O. u. 9. sz.: Panaszát továbbítottuk a Centrum Aruház igazgatójához. Nagy Attila, Miskolc, Középszer u. 44. sz.: A boltvezető sajnálja a történteket, s. ezúton is elnézést kér helyettese nevében a meggondolatlan kijelentésért. Valent László, Hollóstető: Az ominózus esetnél jelenlevő turistád egyetértésük jeléül újabo levelet írtak, amelyet valamennyien aláírtak.
