Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)
1981-03-30 / 74. szám
Külön Jeges szakma A legutóbbi, 1975-ben kiadott Nemesfémipart Zseb- könyvben 19 olyan név szerepel, melyeknek tulajdonosai jogosultak Magyarországon ezüstáruk készítésére, és termékeiket nemzetközileg jegyzett névjelbetükkel is regisztrálhatják. A zsebkünyv következő számát a közeljövőben adják ki, és ebben már szerepel Csótai József miskolci vésnök, aki egyben ötvös képesítéssel is rendelkezik, amit fémjelez az a tény, hogy az elmúlt évben a Budapesten megrendezett nemzetközi ötvösművészeti kiállításon Kiváló ötvös címet nyert. Vésnökként kezdte, majd az ötvös" képesítés megszerzése után már ezüsttárgyak készítésével 1 is foglalkozik. Ezzel párhuzamosan természetesen megszerezte azt a jogot, hogy az általa meg- 'munkált termékekbe monogramjával ellátott fémjegyet üthessen. Lobogózzuk fel épületeinket! Miskolc megyei város Ta nácsánfk Végrehajtó Bizottsága felkéri a vállalatok. üzemelt és intézmények vezetőit, hogy hazánk felszabadulásának 36. évfordulója tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz április 1—5-ig köszöntse az ünnepet. jjc A patinás ezüsttárgyak újratisztítása legalább olyan precíz munkát igényel, mint egy újba mintát vésni Hagyomány minden szakmában, hogy ha valaki új képesítést nyert, akkor valami eddig szokatlannal mutatkozik be. A miskolci ötvös-vésnök most egy új- eljárást dolgozott ki, ám ez tulajdonképpen teljesen újnak mégsem mondható, hiszen valamikor ehhez hasonlót már készítettek. Arról van szó, hogy ha valaki elvisz az ötvös műhelyébe egy portréfotót, ő egy különleges eljárással azt ezüst domborművű kisplasztikává másolja. Az eljárás lényege, hogy speciális acélszerszárn- ba vési plasztikusan a kípet, majd ebbe az acélba sajtolja az ezüstöt, és már kész is a dombornyomásé kisplasztika. Ez elmondva természetesen roppant egyszerű, de az eljárásnak vannak titkai. Ha azt mondjuk ötvös, vésnök vagy ezüstműves, akaratlanul is gyűrűk, serlegek, reprezentatív ajándéktárgyak készítésére gondolunk. Pedig nemcsak erről van szó: ebbe a szakmába tartozik az egyedi acél- beütők vésése, vagy különleges ipari célszerszámok rendkívül precíz és megmunkálása is. Házhoz viszik a Délit Laníer'^tó úttörők A diósgyőri városközpontban levő 21. sz. Általános Iskola úttörői vállalták, hogy a lakótelepen terjesztik a Déli Hírlapot. 2700 példányban a lakások levélszekrényeibe dobták az alábbi felhívást : \ ..Tisztelt lakótárs! Úttörőcsapatunk vállalta, hogy a lakótelepen segíti a miskolci Déli Hírlap terjesztését. Szabad szombat és tanítási szünet kivételével úttörőink naponta házhoz viszik Önöknek a hírlapot, árát pedig hetenként összeszedik (hétfői szám 1,80 forint, a többi l.iO forint.) Kérjük, hogy amennyiben igényli szolgáltatásunkat, a megrendelőlapot tanulóink által juttassa el az iskolába a csapatvezetőhöz.” ötven példány terjesztéséi vállalták a pajtások. Ez az elmúlt két hét alatt — 16-án kezdődött az akció — egy nap kivételével mindig elfogyott. Kevesebb sikerrel járt maga a felhívás, mert csak hatan jelezték, hogy finom 1 megrendelik a Déli Hírlapot. Í A jövőben bizonyára többen élnek ezzel a lehetőséggel __ Miért unalmasak az értekezletek? Ülök az értekezleten, s előbb apró, majd nagyobb köröket rajzolok jegyzetfüzetembe. Amikor megunom a körözést, botanikai ismereteimet felelevenítendő, nekilátok a virágoknak. A tulipán könnyen sikerül, de a saját magam kreálta hatszirmú nehezen megy ... Szomszédom lófejeket ró bőrből készült mappájába. Irigylem érte ... S a felszólaló csak beszél, beszél. Semmit sem mond, de utálatossá, unalmassá teszi sok ember számára ezt az összejövetelt, s esetleg kedvét szegi azoknak, akik érdemben tudnának szólni a témához. Az ülés elnöke — a jelen körülmények között egyáltalán el nem ítélhető türelmetlenséggel — percenként néz az órájára. tollával dobol, homlokát ráncolja. Apró gesztusokkal jelzi, hogy ő nem tehet semmiről. Ö előzőleg mindenkit figyelmeztetett arra, hogy az idő szalad, sok a hozzászóló, mindenki fogja rövidre mondandóját. Pedig ő beleszólhatna. Leállíthatná a lélekölő szózuhatagot. De ez nálunk nem illik. Nem szokás. Huszonheten jelentkeztek, hogy kifejtsék véleményüket. Ám csak tízen kaphattak szót a locsi-íecsi anti-Démoszthenészek miatt. Ugyanis az elnök hiába figyelmeztet a rövidségre: a spontán felszólalók többsége előző este gondosan megírta beszédét. Nem tudnak, nem akarnak kurtítani, a rögtönzésre pedig képtelenek. Az elsőtől az utolsó betűig felolvassák a szöveget, föl sem pillantva a papírból. Mivel a szöveg a többi hozzászólás ismeretének hiányában íródott, sok az ismétlődés ... Már mindenki mosolyog. amikor a téma kapcsán ötödször hangzik el ugyanaz az idézet. Jó és szép. egyetemes jelszavakat így is le lehet járatni. A Lemn-kép mellett a falon óra van. A mutató falja a perceket/ A botcsinálta szónok csak mondja a magáét... Mindnyájan szegényebbek leszünk minden haszontalanul eltöltött perccel. Az emberben akaratlanul is felágaskodik az indulat. Aki az önkiszolgáló boltban elemei egy üveg konyakot, azt felelősségre vonják. Aki a másik zsebéből kihúzza a pénztárcát, azt tolvajnak nevezik. Volt idő, amikor a lopást kézlevágással büntették. Régi, szép idők... Nemcsak italt, pénztárcát lehet lopni, hanem az időt is. Ez utóbbit — itt és most — büntetlenül. Körökkel, virágokkal telerajzolt jegyzeteim fölé hajolok. Kedvet kaptam a szomszédtól. Megpróbálok egy lófejet rajzolni. Nem kis elégtétellel állapítom meg, hogy az unalmas szónokhoz hasonlít... B. I. Az Unió Afész küldöttgyűlése a részjegyek érlékét (Folytatás az 1. oldalról) Az Uiyó Áfés.z, jiiskejes- kedeimi ’ áruforgalma' 1980- ban az országos és a megyei átlagot meghaladó mérjjc Portréfotóból ezüst kisplasztika. Ezek a nyers példányok. Erdészbrigátlok Becsülete van A Borsodi Erdő- és Eafeldolgozó Gazdaság nagyvállalat: szerte a Bükk és a Zemplén crdc'bcn 195 szociálist;1 brigád dolgozik, több mint 2000 birgádlaggal. Eredményeiket számba venni jöttek össze szombaton délelőtt az ÉMASZ-székház tanácskozó- termében, valamint kijelölni az idei év legfontosabb feladatait, megtenni vállalásaikat. A tanácskozást megnyitó vitaindító beszámoló összegezte az elmúlt év eredményeit. A szocialista brigádok tavaly — termelési feladataikon túl — több mint 20 ezer órányi társadalmi munkát végeztek a kommunista műszakok alatt, s ezzel 943 ezer forintot tudtak átutalni a megye gyermekintézményei számlájára. Az erdőgazdaság munkáját elsősorban a meny- nyiségi adatok minősítik: a kitermelt és • részben feldolgozott fa tervbe vett mennyisége évről évre magasabb mércét állít a brigádok elé. Az idei felajánlások mégis inkább a minőségre Barlangrajzok A tudósok szerint nem esu pán művészkedő hajlamukat élték ki őseink, amikor telerajzolták az altamirai barlang falát. Szimbolikus jelentőséggel bírtak az ábrák, erőt, hitet kölcsönöztek a zsákmány- szerzéshez. De vajon mi indítja arra napjaink „ősembereit”, hogy telefirkálják az aggteleki cseppkőbarlangot7 Pusztán az ártó szándék'.' Ugyanaz, amineK a nyoma: magukon viselik a nyilvános 1 telefonállomások és a parkok bútorai? Jó lenne megérteni mi késztet arra egy fiatalembert — olvashattak róla la púnkban is —, hogy a szórakozóhelyről jövet, útban a Tiszai pályaudvar felé, ököllel bezúzza a közlekedési lámpa üvegét, és sorra felborogassa a kukásedényeket. Az értelmetlen rombolás öröme, — milyen öröme? — aligha ál! egyensúlyban a büntetés kockázatával. De ha nem is kell attól tartania a garázdának, a pótolhatatlan természeti érték rongálójának, hogy leleplezik — sok a látogató és kevés a kísérő Aggteleken —. mire szánja a cseppkőre karcolt obszcén ábrát, monogramot? Ha e kérdésekre elfogadható választ tudnék adni, alighanem megirigyelnének a szociológusok. De nem áltatom magam, legfeljebb sejtem a mai barlangfestők indítékait, irányulnak: a kitermelés során í keletkező veszteségek csökkentése milliókra rúgó megtakarítást eredményezhet; Megváltoztak a piaci vi- szon3'ok is: a néhány éve még üzletnek aligha nevezhető tűzifa-kitermelés új lendületet kapott az energiahordozók megdrágulása miatt, ezen a területen is megnövekedett feladatok várnak a fakitermelő brigádokra. Bár az elmúlt évben jobb szervezéssel és hatékonyabb munkával sikerült a tervezett termelékenységi mutatókat túlteljesíteni, a vállalások zöme a termelékenység javítására irányul. Fontos szempont — s erre a vitaindító is felhívta a résztvevők figyelmét —, hogy a brigádok számára a folyamatos önkontroll rendelkezésre álljon, a felaiánlások teljesítése jól mérhető legyen. A tanácskozás során, az eredmények alapján megválasztották a vállalat kiváló brigádjait. mint macska az esőt. Sejtésemet pedig egy régi-régi emlék táplálja. Elsős gimnazista voltam, amikor elközeledvén a farsangi mulatság ideje, bölcs osztályfőnökünk megkérdezte, ki nem tud táncolni közülünk. A lányok mind tudtak, közülünk, fiúk közül viszont csak néhányan emelték fel bátortalanul a kezüket. A gyatra eredmény láttán szép emlékű tanárom kiadta a verdiktet: különórákat veszünk a lányoktól, és a farsangi mulatságra csak az nyerhet bebocsátást, aki legalább alapfokon levizsgázik keringőból, tangóból és a többi, akkoriban divatos táncból. Az indoklás valahogy így hangzott: azok a fiúk, akik — botlábuk miatt — kiszorulnak o táncteremből, kevésbé épületes mulatságot keresnek maguknak. Isznak, dohányozna'; a hagyományos ábrákkal díszítik a vécék falát, sőt még ölre is mennek, hogy levezessék a felesleges indulatokat. Mai tánctudásomb 1 visszakövetkeztetve, nem volt túl sikeres a házitaníolyani. De a lányok jóindulatának és ügyességének köszönhetően — mindig idejében kapták el a lábukat — átevickéltünk valahogy a vizsgán. Mert arra már jól emlékszem, hogy mindannyian ott voltunk a farsangi esten. Igaz, hogy többet a „majomszigeten”, mint amennyit a parketten, de le nem részesedtünk, hajba sem kaptunk, egyszóval: igazolódott osztályfőnökünk eljárása. Ugye, kapisgálják már, mire gondolok? Természetesen nem arra, hogy soron kívüli tánckurzusok szervezésével elejét lehetne venni a garázdaságnak. Abban viszont talán nem sokat tévedek, hogy a telefonrongálás, facsemete-, vagy cseppkőtördelés, bar- langíalíirkálás mind-mind pótcselekvés. A valahonnan kiszorult emberkék buta igyekezete, hogy tegyenek valamit, nyomot hagyjanak valahol, vagy csupán csak bosz- szantsák azokat, akik — a hasonlatnál maradva — tudnak táncolni. Ez az érzés önmagában véve is büntetés lehet, így én csak sajnálni tudom a felelősségrevonást ügyesen megúszó garázdákat. Majdnem annyira, mint magamat, amikor nem működik a nyilvános telefon, és csak a maradványát lelem annak a cseppkőnek, amit unokáimnak is meg szeretnék mutatni. Ilyenkor persze előkapnám a bunkót, ha tudnám kire emeljem, s ha nem tudnám, hogy ez is csak afféle pótcselekvés lenne. Találjunk ■ rá végre az igazira! (bekos) tékben nőtt, s végül is majdnem 1,4 milliárd forintot tett ki. Ebből a legjelentősebb arányt (994 millió forint) a bolti kiskereskedelem és a (222,8 millió forint) vendéglátás képviselte. Jól is gazdálkodott az Unió, hiszen a 20,5 millió forint tervezett nyereséggel szemben 34 millió forintot értek el! A küldöttgyűlés megvitatta az 1981. évi vállalatpolitikai programot és tervet is. Fontos szövetkezetpolitikai feladat — mindotta Dsupin Pál elnökhelyettes — a tagsági részjegyek értékének növelése (el kell érni a 300 forintos átlagot, ami nem túl magas, hiszen Szolnokon például 500 forint...), mert ez nélkülözhetetlen a fejlesztésekhez. Ami az áruforgalmi és értékesítési tennivalókat illeti, a fő feladat továbbra is az alapellátás biztosítása. (Külön érdekesség, hogy az Unió szocialista szerződést kötött a V'ás- vill-lel, a tartós fogyasztási cikkek minta utáni értékesítésére). Az idei áruforgalmi terv 1 milliárd 499 millió forint, ami tavalyhoz képest 7,9 százalékos növekedést jelent. A megyei, a városi és járási pártbizottságok üdvözletét Fülöp Péter, a városi pártbizottság osztályvezetője, a megyei, a városi tanácsét és a járási hivatalét pedig dr. Németh József, a megyei tanács csoportvezetője tolmácsolták a küldötteknek.' s rajtuk keresztül a miskolci Unió Afész minden egyes tagjának. Mindketten elismeréssel szóltak arról, hogy áfészünk kiemelkedő esztendőt zárt, s döntő szerepet vállalt Miskolc és a járás ellátásának javításában. (nyikes)
