Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)

1981-03-30 / 74. szám

Külön Jeges szakma A legutóbbi, 1975-ben ki­adott Nemesfémipart Zseb- könyvben 19 olyan név sze­repel, melyeknek tulajdono­sai jogosultak Magyarorszá­gon ezüstáruk készítésére, és termékeiket nemzetközileg jegyzett névjelbetükkel is re­gisztrálhatják. A zsebkünyv következő számát a közeljövőben ad­ják ki, és ebben már sze­repel Csótai József miskolci vésnök, aki egyben ötvös képesítéssel is rendelkezik, amit fémjelez az a tény, hogy az elmúlt évben a Bu­dapesten megrendezett nem­zetközi ötvösművészeti kiál­lításon Kiváló ötvös címet nyert. Vésnökként kezdte, majd az ötvös" képesítés megszer­zése után már ezüsttárgyak készítésével 1 is foglalkozik. Ezzel párhuzamosan termé­szetesen megszerezte azt a jogot, hogy az általa meg- 'munkált termékekbe mono­gramjával ellátott fémjegyet üthessen. Lobogózzuk fel épületeinket! Miskolc megyei város Ta nácsánfk Végrehajtó Bizott­sága felkéri a vállalatok. üzemelt és intézmények ve­zetőit, hogy hazánk felsza­badulásának 36. évfordulója tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz április 1—5-ig köszöntse az ünnepet. jjc A patinás ezüsttárgyak újratisztítása legalább olyan precíz munkát igényel, mint egy újba mintát vésni Hagyomány minden szak­mában, hogy ha valaki új képesítést nyert, akkor va­lami eddig szokatlannal mu­tatkozik be. A miskolci öt­vös-vésnök most egy új- el­járást dolgozott ki, ám ez tulajdonképpen teljesen új­nak mégsem mondható, hi­szen valamikor ehhez ha­sonlót már készítettek. Ar­ról van szó, hogy ha valaki elvisz az ötvös műhelyébe egy portréfotót, ő egy kü­lönleges eljárással azt ezüst domborművű kisplasztikává másolja. Az eljárás lényege, hogy speciális acélszerszárn- ba vési plasztikusan a kípet, majd ebbe az acélba sajtol­ja az ezüstöt, és már kész is a dombornyomásé kisplasz­tika. Ez elmondva termé­szetesen roppant egyszerű, de az eljárásnak vannak tit­kai. Ha azt mondjuk ötvös, vésnök vagy ezüstműves, akaratlanul is gyűrűk, ser­legek, reprezentatív aján­déktárgyak készítésére gon­dolunk. Pedig nemcsak er­ről van szó: ebbe a szakmá­ba tartozik az egyedi acél- beütők vésése, vagy külön­leges ipari célszerszámok rendkívül precíz és megmunkálása is. Házhoz viszik a Délit Laníer'^tó úttörők A diósgyőri városközpont­ban levő 21. sz. Általános Iskola úttörői vállalták, hogy a lakótelepen terjesztik a Déli Hírlapot. 2700 példány­ban a lakások levélszekré­nyeibe dobták az alábbi fel­hívást : \ ..Tisztelt lakótárs! Úttörőcsapatunk vállalta, hogy a lakótelepen segíti a miskolci Déli Hírlap terjesz­tését. Szabad szombat és ta­nítási szünet kivételével út­törőink naponta házhoz vi­szik Önöknek a hírlapot, árát pedig hetenként össze­szedik (hétfői szám 1,80 fo­rint, a többi l.iO forint.) Kérjük, hogy amennyiben igényli szolgáltatásunkat, a megrendelőlapot tanulóink által juttassa el az iskolába a csapatvezetőhöz.” ötven példány terjesztéséi vállalták a pajtások. Ez az elmúlt két hét alatt — 16-án kezdődött az akció — egy nap kivételével mindig el­fogyott. Kevesebb sikerrel járt maga a felhívás, mert csak hatan jelezték, hogy finom 1 megrendelik a Déli Hírlapot. Í A jövőben bizonyára többen élnek ezzel a lehetőséggel __ Miért unalmasak az értekezletek? Ülök az értekezleten, s előbb apró, majd nagyobb körö­ket rajzolok jegyzetfüzetembe. Amikor megunom a körözést, botanikai ismereteimet felelevenítendő, nekilátok a virágok­nak. A tulipán könnyen sikerül, de a saját magam kreálta hatszirmú nehezen megy ... Szomszédom lófejeket ró bőrből készült mappájába. Irigylem érte ... S a felszólaló csak be­szél, beszél. Semmit sem mond, de utálatossá, unalmassá teszi sok ember számára ezt az összejövetelt, s esetleg ked­vét szegi azoknak, akik érdemben tudnának szólni a témá­hoz. Az ülés elnöke — a jelen körülmények között egyáltalán el nem ítélhető türelmetlenséggel — percenként néz az órá­jára. tollával dobol, homlokát ráncolja. Apró gesztusokkal jelzi, hogy ő nem tehet semmiről. Ö előzőleg mindenkit fi­gyelmeztetett arra, hogy az idő szalad, sok a hozzászóló, mindenki fogja rövidre mondandóját. Pedig ő beleszólhatna. Leállíthatná a lélekölő szózuhatagot. De ez nálunk nem il­lik. Nem szokás. Huszonheten jelentkeztek, hogy kifejtsék véleményüket. Ám csak tízen kaphattak szót a locsi-íecsi anti-Démoszthenészek miatt. Ugyanis az elnök hiába fi­gyelmeztet a rövidségre: a spontán felszólalók többsége elő­ző este gondosan megírta beszédét. Nem tudnak, nem akar­nak kurtítani, a rögtönzésre pedig képtelenek. Az elsőtől az utolsó betűig felolvassák a szöveget, föl sem pillantva a pa­pírból. Mivel a szöveg a többi hozzászólás ismeretének hiá­nyában íródott, sok az ismétlődés ... Már mindenki moso­lyog. amikor a téma kapcsán ötödször hangzik el ugyanaz az idézet. Jó és szép. egyetemes jelszavakat így is le lehet járatni. A Lemn-kép mellett a falon óra van. A mutató falja a perceket/ A botcsinálta szónok csak mondja a magáét... Mindnyájan szegényebbek leszünk minden haszontalanul el­töltött perccel. Az emberben akaratlanul is felágaskodik az indulat. Aki az önkiszolgáló boltban elemei egy üveg konya­kot, azt felelősségre vonják. Aki a másik zsebéből kihúzza a pénztárcát, azt tolvajnak nevezik. Volt idő, amikor a lo­pást kézlevágással büntették. Régi, szép idők... Nemcsak italt, pénztárcát lehet lopni, hanem az időt is. Ez utóbbit — itt és most — büntetlenül. Körökkel, virágokkal telerajzolt jegyzeteim fölé hajolok. Kedvet kaptam a szomszédtól. Megpróbálok egy lófejet raj­zolni. Nem kis elégtétellel állapítom meg, hogy az unalmas szónokhoz hasonlít... B. I. Az Unió Afész küldöttgyűlése a részjegyek érlékét (Folytatás az 1. oldalról) Az Uiyó Áfés.z, jiiskejes- kedeimi ’ áruforgalma' 1980- ban az országos és a me­gyei átlagot meghaladó mér­jjc Portréfotóból ezüst kisplasztika. Ezek a nyers példányok. Erdészbrigátlok Becsülete van A Borsodi Erdő- és Eafel­dolgozó Gazdaság nagyválla­lat: szerte a Bükk és a Zemp­lén crdc'bcn 195 szociálist;1 brigád dolgozik, több mint 2000 birgádlaggal. Eredmé­nyeiket számba venni jöttek össze szombaton délelőtt az ÉMASZ-székház tanácskozó- termében, valamint kijelölni az idei év legfontosabb fel­adatait, megtenni vállalásai­kat. A tanácskozást megnyitó vitaindító beszámoló össze­gezte az elmúlt év eredmé­nyeit. A szocialista brigádok tavaly — termelési feladatai­kon túl — több mint 20 ezer órányi társadalmi munkát végeztek a kommunista mű­szakok alatt, s ezzel 943 ezer forintot tudtak átutalni a megye gyermekintézményei számlájára. Az erdőgazdaság munkáját elsősorban a meny- nyiségi adatok minősítik: a kitermelt és • részben feldolgozott fa tervbe vett mennyisége évről évre ma­gasabb mércét állít a brigá­dok elé. Az idei felajánlások mégis inkább a minőségre Barlangrajzok A tudósok szerint nem esu pán művészkedő hajlamukat élték ki őseink, amikor tele­rajzolták az altamirai barlang falát. Szimbolikus jelentőség­gel bírtak az ábrák, erőt, hi­tet kölcsönöztek a zsákmány- szerzéshez. De vajon mi in­dítja arra napjaink „ősembe­reit”, hogy telefirkálják az aggteleki cseppkőbarlangot7 Pusztán az ártó szándék'.' Ugyanaz, amineK a nyoma: magukon viselik a nyilvános 1 telefonállomások és a parkok bútorai? Jó lenne megérteni mi késztet arra egy fiatalem­bert — olvashattak róla la púnkban is —, hogy a szóra­kozóhelyről jövet, útban a Tiszai pályaudvar felé, ököl­lel bezúzza a közlekedési lám­pa üvegét, és sorra felboro­gassa a kukásedényeket. Az értelmetlen rombolás öröme, — milyen öröme? — aligha ál! egyensúlyban a büntetés koc­kázatával. De ha nem is kell attól tartania a garázdának, a pótolhatatlan természeti ér­ték rongálójának, hogy lelep­lezik — sok a látogató és ke­vés a kísérő Aggteleken —. mire szánja a cseppkőre kar­colt obszcén ábrát, monog­ramot? Ha e kérdésekre elfogadha­tó választ tudnék adni, alig­hanem megirigyelnének a szo­ciológusok. De nem áltatom magam, legfeljebb sejtem a mai barlangfestők indítékait, irányulnak: a kitermelés so­rán í keletkező veszteségek csökkentése milliókra rúgó megtakarítást eredményez­het; Megváltoztak a piaci vi- szon3'ok is: a néhány éve még üzletnek aligha nevez­hető tűzifa-kitermelés új lendületet kapott az ener­giahordozók megdrágulása miatt, ezen a területen is megnövekedett feladatok vár­nak a fakitermelő brigádok­ra. Bár az elmúlt évben jobb szervezéssel és hatékonyabb munkával sikerült a terve­zett termelékenységi muta­tókat túlteljesíteni, a válla­lások zöme a termelékeny­ség javítására irányul. Fon­tos szempont — s erre a vi­taindító is felhívta a részt­vevők figyelmét —, hogy a brigádok számára a folya­matos önkontroll rendelke­zésre álljon, a felaiánlások teljesítése jól mérhető le­gyen. A tanácskozás során, az eredmények alapján meg­választották a vállalat ki­váló brigádjait. mint macska az esőt. Sejtése­met pedig egy régi-régi em­lék táplálja. Elsős gimnazista voltam, amikor elközeledvén a far­sangi mulatság ideje, bölcs osztályfőnökünk megkérdezte, ki nem tud táncolni közülünk. A lányok mind tudtak, közü­lünk, fiúk közül viszont csak néhányan emelték fel bátor­talanul a kezüket. A gyatra eredmény láttán szép emlékű tanárom kiadta a verdiktet: különórákat veszünk a lá­nyoktól, és a farsangi mulat­ságra csak az nyerhet bebo­csátást, aki legalább alapfo­kon levizsgázik keringőból, tangóból és a többi, akkori­ban divatos táncból. Az in­doklás valahogy így hangzott: azok a fiúk, akik — botlá­buk miatt — kiszorulnak o táncteremből, kevésbé épüle­tes mulatságot keresnek ma­guknak. Isznak, dohányozna'; a hagyományos ábrákkal dí­szítik a vécék falát, sőt még ölre is mennek, hogy leve­zessék a felesleges indulato­kat. Mai tánctudásomb 1 visszakövetkeztetve, nem volt túl sikeres a házitaníolyani. De a lányok jóindulatának és ügyességének köszönhetően — mindig idejében kapták el a lábukat — átevickéltünk va­lahogy a vizsgán. Mert arra már jól emlékszem, hogy mindannyian ott voltunk a farsangi esten. Igaz, hogy többet a „majomszigeten”, mint amennyit a parketten, de le nem részesedtünk, haj­ba sem kaptunk, egyszóval: igazolódott osztályfőnökünk eljárása. Ugye, kapisgálják már, mi­re gondolok? Természetesen nem arra, hogy soron kívüli tánckurzusok szervezésével elejét lehetne venni a garáz­daságnak. Abban viszont ta­lán nem sokat tévedek, hogy a telefonrongálás, facsemete-, vagy cseppkőtördelés, bar- langíalíirkálás mind-mind pótcselekvés. A valahonnan kiszorult emberkék buta igye­kezete, hogy tegyenek vala­mit, nyomot hagyjanak vala­hol, vagy csupán csak bosz- szantsák azokat, akik — a ha­sonlatnál maradva — tudnak táncolni. Ez az érzés önma­gában véve is büntetés lehet, így én csak sajnálni tudom a felelősségrevonást ügyesen megúszó garázdákat. Majd­nem annyira, mint magamat, amikor nem működik a nyil­vános telefon, és csak a ma­radványát lelem annak a cseppkőnek, amit unokáim­nak is meg szeretnék mutat­ni. Ilyenkor persze előkap­nám a bunkót, ha tudnám kire emeljem, s ha nem tud­nám, hogy ez is csak afféle pótcselekvés lenne. Találjunk ■ rá végre az igazira! (bekos) tékben nőtt, s végül is majd­nem 1,4 milliárd forintot tett ki. Ebből a legjelentősebb arányt (994 millió forint) a bolti kiskereskedelem és a (222,8 millió forint) vendég­látás képviselte. Jól is gaz­dálkodott az Unió, hiszen a 20,5 millió forint tervezett nyereséggel szemben 34 mil­lió forintot értek el! A küldöttgyűlés megvitat­ta az 1981. évi vállalatpoli­tikai programot és tervet is. Fontos szövetkezetpolitikai feladat — mindotta Dsupin Pál elnökhelyettes — a tag­sági részjegyek értékének növelése (el kell érni a 300 forintos átlagot, ami nem túl magas, hiszen Szolnokon például 500 forint...), mert ez nélkülözhetetlen a fejlesz­tésekhez. Ami az áruforgal­mi és értékesítési tennivaló­kat illeti, a fő feladat to­vábbra is az alapellátás biz­tosítása. (Külön érdekesség, hogy az Unió szocialista szerződést kötött a V'ás- vill-lel, a tartós fogyasztási cikkek minta utáni értéke­sítésére). Az idei áruforgalmi terv 1 milliárd 499 millió forint, ami tavalyhoz képest 7,9 százalékos növekedést je­lent. A megyei, a városi és já­rási pártbizottságok üdvöz­letét Fülöp Péter, a városi pártbizottság osztályvezetője, a megyei, a városi tanácsét és a járási hivatalét pedig dr. Németh József, a megyei tanács csoportvezetője tol­mácsolták a küldötteknek.' s rajtuk keresztül a miskolci Unió Afész minden egyes tagjának. Mindketten elisme­réssel szóltak arról, hogy áfészünk kiemelkedő eszten­dőt zárt, s döntő szerepet vállalt Miskolc és a járás ellátásának javításában. (nyikes)

Next

/
Thumbnails
Contents