Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)

1981-03-21 / 67. szám

Építenének itthon is Patrióta fafaragók Kezdhetnénk úgy is, mint egy mesét. Hol volt, hot nem volt egy telkes amatőr csoport, amelyet — híre támadván — meghívtak székesfővárosunkba, hogy a XII. kerületi Tanács napközis táborában játékokat faragjanak a gyerekeknek. Ja- so Mihálynak hívják a kerület párttitkárát, aki „látatlanban", a hírük alapján is megbízott a 14 miskolci fafaragóban, bogy táborba szánván, két bétig csak fúrjanak, faragjanak a felnőtt nézők gyönyörűségére, a játé­kot birtokba vevő gyerekek örömére. A 14 fafaragó — mi­után szerződést kötöttek — nyáron is útra kel, bogy rész­ben kijavítsa a meghibásodott játékokat, másreszt újakkal gyarapítsa azokat. Az asztalon nagy halom (színes) fénykép, amelyek a munka fázisait, az elkészült játékokat ábrázolják. Ezeket nézegetjük, Márton Jánosaié­val. a szakkör vezetőjével és Péterfy Lászlóval, a művé­szeti vezetővel, míg a tagok­ra várunk a Molnár Béla Üttörőházban. Szemmel lát­hatóan élvezettel veszik kéz­be ők is a már sokszor lá­tott képeket. Büszkék rá. KÖZELEBB A TERMÉSZETHEZ — Mit tudnak ezek a játé­kok? Hogyan tamadt az öt­let, hogy miskolci fafaragók Jjc Minden foglalkozás egyben egy-egy házi kiállítás is, ame­lyen a csoport tagjai szigorúan megbírálják egymás munkáit (Kiss József felvétele) A 100. sz. Szakmunkásképző sokszorosan kiváló' Vörös Vándorzászló Kerékpáros emléktúra Ma délelőtt a város több pontján tűntek fel kerékpáros úttörőgárdisták. A Stromfeld Aurél nevét viselő városi út­törőgárda újszerű módon, ke­rékpáros emléktúrával emlé-. kezik a Tanácsköztársaság év- . fordulójára. A 130 pajtás reggel 9-kor az MHSZ-székhá.zban gyüle­kezett, majd felkereste a Ta­nácsköztársaság emlékhelyei. ahol egy-egy őrs várta őket, s elmondta, milyen esemény emléke fűződik az illető lie.y- hez. Az útirány: Szabadság tér — Tanácsköztársaság la­kótelep — Tiszai pályaudvar, páncélvonat — Felsőzsolca, az 1919-es csata emlékműve, majd á Végcél az MHSZ-szék- ház. A túra végén szellemi to­tót töltöttek ki a pajtások, amelyben számot adtak az egyes állomásokon hallottak­ról. Oltás, szemzés, dugványozás A Vasas Művelődési Köz­pontban Oltás, szemzés, dug­ványozás címmel Tomasovsz- ky András mezőgazdasági mérnök tart előadást holnap délelőtt 9 órakor. Az előadás­ra a Kertszövetkezeti Akadé­mia keretében kerül sor. A forradalmi ifjúsági na­pok alkalmából tegnap ün­nepélyes ifjúsági nagygyűlést tartottak a 100. szánni Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben. Az eseménynek rangot adott, begy jó tanulmányi és kiváló KISZ-munkájukért átvehették a KISZ Központi Bizottságának Vörös Vándor- zászlaját. Az ünneplők között ott volt dr. Kovács László, a városi pártbizottság titkára, Szabó Pál, a KISZ megyei bizott­ságának első titkára, dr. Kundrák János, a KISZ vá­rosi bizottságának első titká­ra és Kovács Lajosné, a vá­rosi pedagógus-pártbizottság titkára. A vendégeket és d;ák- társait Falum bt Erika, har­madik osztályos szakközépis­kolai tanuló, a KlSZ-bizott- ság szervező titkára köszön­tötte, majd Lövei József, az ■ iskolai KISZ-bizottság titká­ra ünnepi megemlékezést tartott. Ezután Szabó Pál szólt elismerően az itt tanuló diákok tanulmányi és mun­kasikereiről. a tartalmas és szerteágazó KISZ-életről. A szocialista munkaversennyel már itt megismerkednek a tanulók, s a politikai képzést is igyekeznek mind maga­sabb színvonalra emelni. Az iskola klubját már kétszer tüntették ki arany oklevél­lel. Élen járnak apportban, és a társadalmi munkában. E szavait jegyeoen adta at a legmagasabb ifjúsági kitün­tetést az iskola kollektívájá­nak. Gépszerelők lesznek a szak- középiskolai osztály 3;c osz­tályos tanulói, akik, mint a legjobb KISZ-alapszervezet tagjai, a KISZ KB Dicsérő Oklevelében részesültek. Szarka Miklóst, az iskola pe­dagógus KlSZ-aiapszerveze- lének titkárát aranykoszorús KISZ-jelvénnyel jutalmazták. A szakma kiváló tanulóinak is itt gratuláltak. Az eszter­gályosok országos versenyé­ben első helyezett Gyarmati Attila és a 3. helyezett Gaj­dos Miklós is itt vette át a jutalmat. A hegesztők orszá­gos vetélkedőjén hatodik lett, s így kiváló eredménnyel szakmunkás-bizonyítványt szerzett Bodó Béla. Dr. Kovács László a sze­mélyes és kollektív sikerek­hez gratulált az iskola peda­gógusainak és diákjainak. Az ünnepség következő részében a Vörös Vándorzászló előtt fogadalmat lettek azok az elsőévesek, akik a KISZ Ki- lián-körének tagjai. Az isko­la, fennállása óta 56 ezer ta­nulóval ismertette meg egy- egy szakma fortélyait. A legjobb diákok most is pél­dás szakmunkások, s az ő nyomdokaikon szeretnének járni a mostani elsőévesek. Budapesten csináljanak ját­szóteret? — kérdezzük Pé­terfy Lászlót. — Lakótelepeink, parkja­ink, játszótereink sivárak. Figyelje meg. hogy csak egy­két gyerek bóklászik a vas­betonból készült játszótere­ken. Ezek az anyagok ride­gek és balesetveszélyesek. A mi játékaink viszont mozog­nak és élő anyagból, fából készültek, közelebb viszik a gyereket a természethez. Haj­dan a falusi ember, gyerek maga készítette a játékait. Praktikusak voltak, célszerű­ek, mint minden használati eszközük, ugyanakkor tele fantáziával, mert mindenen rajta hagyta az ember díszítő kedve is a nyomát. Ez a lei- ismerés vezethette a XII. ke­rületieket is. Az első játszó­teret a Fiatal Népművészek Stúdiója faragta 1975-ben Csepelen, majd 1977-ben a Vasi Fafaragó Stúdió csinált egyet Sárváron, s ezután minden évben épült valahol. 1978-ban Budapesten, a Nagyréten, 1979-ben Viseg- rádon, majd 198U-ban a mi­énk. BÁRKI BELEVÁGHAT A terveket Peterfy László készíti — veszi át a szót Márton Jánosné. — 1973 óta működik a csoportunk itt, a Molnár Béla Úttörőházban. Bárki bejöhet az utcáról, s néhány hét alatt elsajátíthat­ja a szakma alapfogásait. A népművészet mindenkor kö­zösségi volt, közösséget te­remtett. A tagok itt is egy­mástól tanulnak, egymást nevelik. A csoport célja a népművészeti hagyományok megismerése, ápolása, s ma­ga az alkotás — természete­sen. De erről hallgassa meg őket inkább. Az érkező tagok (Sl-en vannak) mind hoznak vala­mit, hogy megmutassák egy­másnak és Péterfy Lászlónak, akinek az észrevételeit, oly­kor kemény kritikáját nagy tisztelettel hallgatják. Megha­tó látvány, ahogyan ezek a javakorabeii férfiak lelke­sednek egymásért, a csopor­tért, a munkáért. Elsőként Laboda László szól, hogy el­mondja a szakkör történetét. — Először csak használati tárgyakat készítettünk. Ké­sőbb a csoport túlnőtt eaen. Nagy vállalkozásunk volt az udvaron levő' emlékoszlop. Ezen mindenki faragott va­lamit. Több kiállításunk is volt már. s büszkék vagyunk arra. hogy itt rendezték meg a két országos fafaragó-kong­resszust, az első országos ki­állítást, elértük a Kiváló Együttes címet. A játszótér gondolata lassan formálódott, igen, itthon szerettük volna és szeretnénk is megcsinálni, de Budapest hamarabb fel­figyelt ránk, ők adtak meg­bízást, anyagot, szerveztek tábort. Ez nekünk is fáj, mert többször is szóvá tették. Sze­retnénk itthon is bizonyíta­ni! Már tárgyaltunk is a KISZ-szel, de még nincs meg­állapodás. Azaz, nem jelölték ki a helyet — a Népkert lenne a legalkalmasabb —, nincs pénz, anyag. KAPJANAK HELYET, ANYAGOT — Mennyibe kerülhet egy játszótér, amely társadalmi munkában készülne? A kérdésről kis vita kere­kedik. — A budapesti játszótér a 14 ember kéthetes szállásá­val, étkezésével együtt mint­egy 104 ezer forintba került. Egy köbméter tölgyfa 12 ezer forint. De mi már régóta ké­szülünk, a vasszerelvények egy része már meg is van. Itthon nyilván olcsóbban is meg lehetne csinálni. Óriási az érdeklődés országszerte — veszi át a szót Péterfy László. — Sokfelé hívnák a csoportot a megyében is, hogy csináljunk játszóteret. Húsz fafaragótábor fog ját­szóteret építeni az idén. A Népművelési Intézet ötletek­kel, rajzokkal segít. Ha meg­alakul a Tárgy alkotó Nép­művészek Országos Egyesüle­te, az már vállalkozóként is felléphet. A népművészet, a játékkészítés üzletnek, be­fektetésnek sem lesz rossz. Bútorokat, játékokat is ké­szíthet, talán nagy tömegben is. Óriási ennek a jelentősége a vizuális kultúránkban, a népművészet hagyományai­nak ápolásában, a környe­zetünk emberibbé formálásá­ban. Ez a közösség úgy él együtt, mint egy nagy csa­lád, alig várják, hogy idejö­hessenek. De eljárnak egy­máshoz is. Az egyik tagunk­nak, aki házat épített — ké­rés nélkül — megcsinálták társadalmi munkában a te­tőszerkezetet. A Városnak is a rendelkezésére állunk. Je­A Miskolci Szimfonikusok és Percnyi Miklós Ludovic Bács vezényelt lölje ki a tanács a helyet, adjon anyagot, gépet, s mi megcsináljuk itt is a játszó­teret. Hiszem, hogy büszke lesz rá majd a .város. (horpácsi) Enescu-, Dvorzsák- és Braiims-müvekkel lepett fel hétfőn este a város közön- . $ége előtt a Miskolci Szim­fonikus Zenekar. Karnagyuk Romániából érkezett: Ludo­vic Bács. A szólista Percnyi Miklós gordonkaművész volt. Aránylag ritkán hallunk Enescu-művet, pedig amint ezt az I. rapszódia is iga­zolta. népszerű mondanivaló­Stmonyi Zoltán regénye ___•____Panel-halom Csak egy kis időre és fegyveres erőszak hatására néptelenedik el az a halászparadi- csom. 1705. július 1-én II. Rákóczi Ferenc országgyűlést hívott össze Rákos mezejére, s ekkor a környék lakóit kitelepítik a kuru­cok, hogy a bevehetetlen Pest városát, az ellátatlan lakosságot kiéheztessék. De azután a hadak elvonultával, a portyázások meg­szűnésével több mint száz éven át ismét há­borítatlan a félig-meddig törvényen kívüli halászok, hajósok, vásározók élete. Az 1838. március 15-i nagy árvíz után el­kezdődik a vidék, lassú átalakulása. Bete­metik a Pestet körülfogó Rákos-árkot, meg­kezdik a gátak építését, s a lecsapolt földe­ken ismét megindul a majdnem százötven éve szünetelő mezőgazdasag. Kertészetek, homoki szőlőtermesztés, a feiső Bikaréten pompás legelők, szarvasmarhatartás. Közben a vizek lecsapolása elhomokositja a talajt, így 1877-ben már a homok megkötésére egyes területeket fásítani kell. Ekkor kelet­kezik az úgynevezett Erdőtelek. Pest északi irányba való terjeszkedésével lassan Angyalföldet is birtokba veszi: a te­lekárak emelkedésével a gyártelepen es ipari vállalatok a Váci útra és környékére húzódnak. Az 1870-es években már itt mű­ködik az Unió, az Árpád, a Pannónia, az Erzsébet és a Viktória Gőzmalom; a Kirá­lyi Serfőzde, az Első Szeszfinomító, az Első Magyar Gépgyár és az Első Juhmosoda. Úgyhogy 1871-ben bizonyos területrendezés­re kényszerül itt a főváros. Angyalföld első téglaépületeit az Osztrák—Magyar Vasúttár­saság építette a Váci út és a Lehel utca mentén. Kiszélesítik az egyre forgalmasabbá és fontosabbá váló Váci utat. Ezért vágják ki Erdőtelek utolsó fáit is, és helyére, az Első Magyar Gépgyárral szemben, még ez év végén felépül Angyalföld első iskolája. A kiszélesített és mind hosszabban elnyúló Vá­ci út mentén pedig 1880-ig újabb és kor­szerűbb gyárak is épülnek: a Láng Gépgyár, a Gyufagyár, a Danubius Hajógyár és a Cikóriagyár. Tehát valószínűleg’ezt a folyamatot jelöli az Új Magyar Lexikon szűkszavú megálla­pítása emígyen: ,.A századforduló után ro­hamos ipari fejlődés színhelye volt.” — De láthatjuk, hogy a rohamos ipari fejlődés már a múlt század utolsó harmadát is jel­lemezte. „A felszabadulás előtt hírhedt volt nyo­morúságos lakásviszonyairól...” — összegez tovább a lexikon olyan tényeket, amelyeken érdemes lenne néhány percig még elgondol­kozni. Mert persze, ezek a hírhedt lakásvi­szonyok is a múlt század hetvenes éveitől kezdve alakulnak ki a rohamos ipari fejlő­dés eredményeként. És nyilván ezek izgat­ták fel romantikus íróink borzongó képze­letét annyira, hogy sutét titkokat és bűn- bariangokat véltek azokban a viskókban és sikátorokban, amelyeket paraszti környezet­ben éppen hogy idillikusra festettek. De azt hiszem, hogy a jóravaló Tolnai Lajos­nak és Nagy Ignácnak, vagy az aranyos Jó- kai bácsinak és a bonviván Bródy Sándornak az lett volna a legrejtélyesebb titok, ha egy­szer kiutaznak Angyalföldre, és azt látják, hogy az ott éiö emberek ugyanúgy élnek és laknak, mint faiun, mint odahaza. Hol? Odahaza?! — Lehetséges, hogy ebben az el­szólásban rejlik a „titok” kulcsa is. Az a néhány száz földművelő-, halász­vagy hajósesaiád, akik Angyalföld őslakói­nak számítanak, nemigen tudja biztosítani a Duna-parton és a Váci úton sorakozó ipa­ri vállalkozások munkásigényét. De talán meg egyetlen gyáx-ét sem! így aztán az ál­landó munkalehetőség és a biztos kereset tömegesen csábítja Angyalföld gyáraiba a falusi szegényeket. Itt telepednek le a mun­kahelyek közelében, és ez a hely kétszere­sen is kedvező számukra. Először is, mert nem kell sokat gyalogolniuk a gyárakba, gőzmalmokba vagy a vasúttársasághoz; má­sodszor pedig éz a falusias környezet, a föld­szintes házak, erdők, rétek, patak közelsége enyhítette az otthontól való elszakadás fáj­dalmát. Ez a vidék még jobbára beépítetlen; a telepesek maguk húzzák fel a falakat vá­lyogtéglából, éppen úgy, mint odahaza. Vi­rágos kiskert van a ház előtt, mögötte kony­hákért, felfutó petúniák díszítik a kerítést, az ablakokat. Az üres telkeket bevethetik krumplival, kukoricával, nevelhetnek ba­romfit, hizlalhatnak disznót, sőt tarthatnak kecskét és tehenet is. (Folytatjuk) juk közel áll a hallgatóság­hoz. A zeneszerző roman né­pi dallamokat dolgoz fel benne variációs formában, s ezek a zenei gondolatok az érzelmek különböző hangu­latait fogalmazzák meg. Bács érdekes karmester- egyéniség. Külsőségesnek mondhatnánk, hogy pálca nélkül dirigál, de ez nála tar­talmi kérdés. Elsősorban a zene dallamhordozó elemeire helyezi a hangsúlyt, inkább élvezi, mint értelmezi a ze­nét. Brahms I. (c-moll) szim­fóniájánál még inkább szem­betűnő volt ez a magatartás­kettősség. Igen sokat feltárt a mű szépségeiből, ám Brahms szimfóniáiban köny- nyű a részletekben elveszni. Temperamentumos egyéni­ségével hatásos csúcsokat épített. Ezzel egyidejűleg irá­nyító mozdulatai nem pregr nánsak, igazi avizót tán egyet sem ad, lényeges formai ha­tárokat nem jelöl. Az előadás egyre inkább meggyőzött ar­ról, hogy nincs elég eszköze a muzsika értelmezésére, így tulajdonképpen igazi kon­certélmény nem jöhetett lét­re. Perényi Miklóst joggal te­kintjük egyik legnagyobb előadóművészünknek. Bár a karmester kíséretbeli pontat­lansága miatt Dvorzsák h- moll gordonkaversenyében sok izgalmat éltünk át, Peré­nyi muzikalitása, áradó zenei­sége magával ragadott. Han­gulatteremtő erejével szen­vedélyt. lírát, táncosságot for­mált, olyan magától értető­dően, amely csak a nagy művészek adottsága. BARTA PÉTER Elsősegélynyájtó­versenv A Vöröskereszt Miskolc vá­rosi vezetősége a megyei kór­ház kultúrtermében elsőse­gélynyújtó-versenyt rendez: hétfőn délelőtt az általános iskolák csapatai, kedden pe­dig a középiskolások mérhe­tik össze tudásukat. A ver­senyt a centenáriumi év al­kalmából rendezik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents