Déli Hírlap, 1981. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1981-02-10 / 33. szám

M ü vészbejáró Igó Éva Könyvespolc Sebész voltam Etiópiában (Jdrmay György felvétele) Közönség és színészkollégák, rendezői, es kritikusok elra­gadtatottan szolnak Igo Évá­ról. A „legenyhébb” kifejezé­sek ilyenek: csodálatos, zse­niális. mindent tud. A főisko­la után szerződött Miskolcra, első szerepe a Lila akác Xötb Mancije. A Csárdáskirálynü- ben o a szubrett. Most pedig a Lear királyban Cordelia és a Bolond szerepeit próbálja. Kepes riport mutatta be a Film. Színház, Muzsikában, az IJj Tükör címlapfotót közölt róla. Beszélgetésünk so­rán többször rákérdeztem — leginkább ez izgatott —. mi­lyen érzés* tudni azt. hogy nagyon tehetségesnek tartja mindenki, ám a választ mind­annyiszor megkerülte. Illetve, olyasmit mondott, hogy igyek­szik jól végezni a dolgát, örül a szerepeknek. — Ferencvárosi gyerek vagyok Hatalmas bérházba születtem bele, főleg arról szólt a gyerekkorom, hogy a fiukkal egesz nap fociztam. Tulajdonkeppen a nagyma­mám nevelt. Azonkívül, hogy állandóan röhögtettem a családot — íogaimam sem volt, hogy min nevetnek —, ez ment az iskolákban is. Korán felfedezték, hogy ér­zékem van a nyelvekhez, nagymamám nemetre. apám, aki közgazdász volt, és .en- geteg nyelvet tudott, angol­ra tanított. — Milyen tanuló volt? — Hol kitűnő voltam, hol nem is készültem fel igazán. Harmadszor aztán azt mond­los — akinél bölcsebb mű­vésszel még nem találkoz­Talán (ez esetben) szabad szubjektív „vallomással” kéz- deni a recenziót, Kaiuaszkorow elmúltán nem szívesen olvasok útleírást, vadászkalamiot. Vala­hogy egyformának érzeni őket, bárki is írta, bármely távoli, egzotikus országról. De nehéz U ma mar konkurrálni a tévé­híradóval, vagy éppen a nagy­szerű Kísfilmek a nagyvilágból sorozattal Az ember ül a ké-v szülék előtt, s mégis távoli vi­dékek, emberek, szokások „jön­nek be a szobába”. Ugyanak­kor az útleírás mindig lezárt múlt, tehát tegnap és más él­ménye, amit ráadásul nem hi­vatott tollforgató ír le, így az eredmény is esetleges, gyarló sokszor. Poczik Miklós könyvével azei i tettem kivételt, mert ismerem a szerzőt, tehát kö­zöm van hozzá. S köze van hozzá Miskolcnak is. hiszen négy évig a Földes Ferenc Gimnázium padjait koptatta ö is. így már rögtön izgal­massá válik a dolog: ho­gyan jutott el - egy Földes­diák Afrikába, mit látott, élt meg ott? Nos, Poczik dok­tornak ritka szerencséje volt. mert nem mindennap ismétlődő történelmi ese­mény részese lehetett. Há­roméves kiküldetése idején buktatták meg Hailé Sze- lasszié császárt, döntötték meg egy magát Salamon ki­rálytól és Sába királynőtől eredeztető dinasztia trón­ját. Nos, ha volt valami, amiről a gimnázium padjai­ban álmodoztunk kamasztej­jel, akkor éppen erről: részt venni a történelemben. Ma már tudjuk — felnőttként —. hogy minden kor, tehát a miénk is, itthon is törté­nelmi. de — szerencsére — nem olyan látványos, nem kínál annyi drámai fordula­tot, mint Etiópia 1972-től 1975 nyaráig. Szerzőnknek, aki egy kö­zepesen fejlett európai or­szágból érkezik Afrikába, mar az a felismerés is meg­lepetést okoz. hogy az em­berek bizony nem minde­nütt egyformán élnek. Mást esznek — például kenyeret nem búzalisztből sütnek, a vadban gazdag országban alig esznek húst. Már per­sze a szegények, tehát a la­kosság döntő * többsége. Kü­lön „szerencséje" az is. hogy egy kis város kórházába he­lyezik, ahol ő az egyetlen sebész egy — a mi fogalma­ink szerint — országrésznyi területen. Márpedig egy or­szágot igazán csak a vidé­ken lehet igazán megismer­ni. A városokat, különösen a metropoliszokat kicsit uni­formizálja is a civilizáció. Nos, Dessié, ahol Poczik Miklós és a családja három évet tölt. még csaknem „érintetlen” terület. A kór­ház viszonylag jól felszerelt ugyan, de amint azt a könyv végén levő statisztikákból megtudjuk, Vollo tartomány­ban (itt fekszik Dessie) a hárommillió lakosra három kórház, nyolc rendelő. 211 kórházi ágy, hat orvos és 116 ápoló jut. Ami egy kli­nikai gyakorlatból érkező or­vos számára egyszerűen ijesztő állapot. A könyv na­gyobbik fele ezeket az „ázsi­ai" állapotokat taglalja, ami természetes is, hiszen ez hozzá tartozott a munkájá­hoz. Azt gondolná az em­ber. hogy az orvosnak min­den beteg egyforma. Ez igaz is, de maga a beteg benne él egy társadalomban, amely meghatározza a körülmé­nyeit, sőt a betegségeit is. A szerző átélhette azt a fordulatot, amikor az etióp tömegek elveszítették a tü­relmüket. látta a forradal­mat. Látott persze mást is: a csodálatos afrikai tájat, amelyet be is mutat a könyv­ben, a maga készítette szí­nes felvételeken. Az igazi élmény — az olvasónak is — azonban soha nem a táj ön­magában. hanem a tér és az idő egysége, a jelenlété. Nos. ebből ad ízelítőt ez a jó útleírás. (horpácsi) ugyanabból a tárgyból, ami­ből azelőtt jelest kaptam, majdnem megbuktam. Töké­letesen szétszórt kisegér vol­tam. — Gondolom, már középis­kolában. vagy meg korábban elhatározta, hogy színésznő lesz. — Szó sincs róla. A gim­náziumból az ELTE-re je­lentkeztem, magyar—angol szakra. Jól sikerült a felvé­telim, de a gimiböl hozott pontok lehúzták az átlagot. Addig egyáltalán nem gon­doltam arra. hogy színész legyek. így utólag azt hi­szem. hogy ha soha nem jártam volna színházba, elóbb-utóbb akkor is szí­nésszé .válók valamiképpen. Különben nem is voltam valami nagy színházbajáró. Az egyetemmel párhuzamo­san jelentkeztem a Színmű­vészetire is, egyik helyre sem vettek fel. Érettségi után voltam bankhivatal­nok. laborasszisztens és munkanélküli. A Pinceszín­házban játszottam, megpró­báltam másodszor is a Szín­művészetit, megint nem si­került. — Hoey-hogv nem ismerték fel x tehetségét? — Rettenetesen be voltam gyulladva a felvételiken. tam, hogy márpedig én megmutatom. Nyugodt vol­tam, végre sikerült maga­mat adnom. És felvettek. Kerényi Imre és Huszti Pé­ter voltak a tanáraim. Gye­rekem született, most más­fél éves a kislányom. — A főiskolán hamar kitűnt? — Mi tagadás, sikeresek voltak a vizsga-iöadások, Simon Zsuzsa, Kerényi Imre, Major Tamás és Versényi Ida rendezett. — Hogy került Miskolcra? — Szirtes Gábort és Sán­dor Erzsit jött megnézni Csiszár Imre, aztán velük együtt engem is szerződte­tett. Annyit tudtam, hogy a Lila ákácban. Hegyi Árpád Jutocsa rendezésében, ben­ne leszek. — Ez a főszerep aztán hoz­ta a többit. — A Lila ákácot úgy csi­náltam. mint egy hályogko­vács. A Csárdáskirálynő Sta- sija az én egyéniségemre szabott feladat vitt, a nagy próbatétel Cordelia és a Bo­lond két szerepe lesz a Learben. Boldog vagyok, hogy olyanok rendeztek, mint Hegyi Árpád Jutocsa, Major Tamás — ő a nagy szerelmem —, Jancsó Mik­tam —, és most Csiszár Im­re. Nem tudom, hogy min­dig ilyen jó lesz-e a közér­zetem, de most... Egy .ilyen sorozatot kifogni. ' — Babonás, hogy lekopogta? — Igen, nagyon babonás vagyok. A 4-es a szerencse­számom, negyedikén, 4 óra­kor, negyedikként kerültem a bizottság elé, amikot sike­rült a felvételim. És negye­dikén születtem. A nyaklán­comon hordok egy 4-est, amit a fiúk az egyik székről szerelték le. A-múltkor ki-- esett a köpenyem zsebéből, sírva kerestem, szerencsére meglett. Mindig bal lábbal lépek fel a forgószínpadra. — Mit csinál szabad idejé­ben? — Ha van. az a gyereké. És olvasok, mint egy őrült. Szeretek lustálkodni, imádok aludni. És — mivel látja, hoffy ki­fogytam a kérdésekből, illene folyton azt isméllcm, milyen érzés tudni, hoe.v óriási te­hetségnek tartják —. még hozzáteszi, nem kevés iróniá­val: — Továbbá: nagyon sze­retem a paradicsomlevest és a mákos tésztát. SZABADOS GABOR A múzeumok munkájának egyik legfontosabb része a gondjaikra bízott műtárgyak védelme, restaurálása, hogy az idők során megrongálódott alkotásokat az ismert legkor­szerűbb eszközökkel, módsze­rekkel és technológiával megmentsék, megőrizzék. A közelmúltban több értékes műtárgy nyerte vissza így eredői állapotát, s kerülhe­tett a múzeumlátogatók elé. A Magyar Nemzeti Galé­riában több mint féléves munka után beíejeződött az úgynevezett Tüskevári Ma­donna restaurálása. Az 1450 1460. körüli évekből szárma­zó, ismét eredeti szépségét visszanyert faszobor a kö­zépkori művészetet bemutató állandó kiállításba került. A Néprajzi Múzeum nem­rég megnyílt állandó kiállí­tásához hat darab, Üj-Gui- neából származó szobrot kel­lett restaurálni. A Közlekedési Múzeumban egy úgynevezett vésett-táblás — fonást utánzó mintákkal díszített — hintót újítottak fel. Az aprólékos, műgondot igénylő munkát teljes egé­szében kézműves módszerek­kel végezték. Gumilabda A varrógép nálunk mindig a családi tabuk, jelkepe, megfejthetetlen titkok őr­zője volt. Meghajtani nem tudtuk, es nem is volt tanácsos, mert már a köze­lítőt figyelmeztette jó anyám a várható veszélyek legnagyobbikára: — Eltöröd a tűt! Eltörik a tű, és akkor mivel var­runk, ez volt a legnagyobb gondja, ne­kem pedig apró karomban az, hogyan lehet a jobb oldali fiókját kinyitni. Nem értem fel, de ha felértem is, minek. Vagy kulcsra volt zárva, vagy szorult, de nem nyílt, és minden próbálkozásom eleve kudarcra ítéltetett. Mire alaposan meg­rángathattam volna, észrevették, és el­küldték. a közeléből. Visszamentem, megint elküldték, újra visszamentem, akkor elraktak, de nem is ezen kesereg­tem, hanem a kísérő magyarázaton. Azt ugyanis mindig megkaptam, a fiókba zárt gumilabdát már jóval ritkábban. — Elgurítod megint — mondta anyám, és ezzel a súlyos érvvel nem tudtam vi­tatkozni. v Három-négyévesen még nem tud vi­tatkozni az ember, és nem tudtam azt sem. hogy azért baj. ha a kicsi, tömör piros labda elgurul, mert szívem ked­venc játéka inflációs játék volt. Akkor vették, amikor a háború után először já­tékot leheteti kapni, és nem volt biztos, kapunk-e egyhamar ilyen apró, apró marokba simuló, nagyot ugró, tömör cso­dát. Nem volt biztos, hogy lesz rá pénz, ßz akkori nehes toökben eieg figyelem a gyermeki vágyak kielégítésére. Az vi­szont biztos volt, hogy ha ezt a — nyil­ván még „békebeli időkből” valamelyik raktár mélyén megmaradt, tehát tényleg jó minőségű anyagból készült — lab- dácskát messzire elpattantom, akkor megrágja a kakas. Nem tévedés, való­ban a kakas, amelyik velem együtt bók­lászott a falusi udvar elkerített másik felében, és mintha csak arra várt volna, hogy a gumilabda az ő birodalmába röp­penjen. Hamis jószág volt. nehezen adta vissza, amit megszerzett. Nehéz volt el­csípni. addig ö sokat csíphetett a barom­fiudvarban uralkodó akaratnak is fittyet hányó, tovagörgö valamin. Az idők során alig kétcentisre zsugo­rodott, agyoncsípdelve is gondosan meg­őrzött kislabdám nem jutott mindjárt eszembe, de az apró gumilabda hajdan­volt varázsa ma is erősebb, mint az aka­rat kontrollja. Amúgy nagykabátban, bevásárlószatyorral az egyik kezemben dobtam, pattintottam egyet azon a lab- dácskán, amivel a folyosón lakó fiúcskák a téli délután unalmát űzték el. Sokkai ügyesebben, mint én hajdan és most, mert alighogy elgurítottam, azonnal hoz­ták: csodáljam hát meg. Csodálkoztak ugyan, hogy mi bámulnivaló van ezen a foci módra rovátkolt játékszeren, de kér­déseimre készségesen válaszoltak: tra­fikban lehet kapni, öt forint az ára, vagyis, ahogy apróra megbeszéltük, nem nagy ügy a megszerzése. Nagy ügy nekem az a gumilabda, sok­kal nagyobb fejtörést okoz, mint a réges- régi töprengés: hogy imádkozzam ki szigorú anyámtól a varrógép jobb oldali fiókjába zárt jogos tulajdonomat, Mert ezt, ezt az azóta is a táskámban hordott labdácskat azonnal megkaptam. Egészen pontosan a folyosói megbeszélés után tíz perccel csengettek, és a két kisfiú ott állt az ajtóban. — Találtunk otthon még egyet — mondták keresetlen egyszerűséggel, a kezembe nyomták a kutatás eredményét, a sárga színű gumilabdát és már majd­nem elmentek, amikor szóhoz tudtam jutni: — De hát ez ... ez a tiétek ...! — Van még egy — került a szemem elé a másik maszatos marok —, ez a zöld megmaradt. Kaptam már gyerektől ajándékot, adta már nekem kislány a kedvenc babáját, most vagyok olyan tanácstalan, mint ak­kor. Sokra vágyó, ha kell, a teljesei, szépet akár erőszakkal is megszerezni igyekvő felnőtt gondolkodásom a babá­val éppen ofyan nehezen tudott mit kez­deni, mint most a labdácskával. Az em­ber kezéből nemcsak a gumilabda gurul ki. Anyám régi figyelmeztetése ma is rám férne. Hogy ne legyen üres a mar­kom. ha adni kell. Remélem, megköszön­tem. Remélem, hogy meg tudom kö­szönni. MAKAI MARTA ■ fr műsor KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.zu: Ki nyer ma? — 12.oá: Törvénykönyv. — 12.50: A sóhajok hídja. Operett. — 14.11: Verbunkosok, kaionadalok. — 14.40: iiilo világirodalom. Finn­ország. — 15.00: Hírek. — 15.10: Eiszt: A bölcsőtől a sírig. — Szimfonikus • költemény. — 15.28: Nyitiúkek. — 16.00: Útközben. — 16.05: „Megixídúl a föld . . — lü.45: i/dganini-eapnce-ok Schumann feldolgozásában, — 17.00; Hírek. Útközben. — 17.07: Különös almok. — 17.32: Ge- sualdo-maürigaiok. — 17.45: A Szabó család. — 18.15: HOl volt. hol nem volt... — 18.30: Esti Magazin. — 10.15: Paul schöi'i- ler Wagner operaiból énekel. — 19.33: A környező világ. — 20.03: Nepdalest. — 20.50; Tudomány es gyakorlat. — 21.20: Ferenczy György Ciiopln-muveket zongo­rázik. — 21.49: A táplálkozás kockázatai. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Óceá­nok. hajók, matrózok. — 22.30: Hangverseny. — 24.00: Hírek. — 0.10: Táncdalok. Petőfi rádió: 12.25: Gyermekek könyvespolca. — 12.3U: Hírek. — 12.35: Melodiakoktéi. 13.28: Bogár István: A halászról, meg a kis halról. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: A Jumbo együttes felvételeiből. — 18.30: Hírek. — 18.35: Beszelni nehéz. — 18.45: Nóták. — L9.20: Kör­nyezetünk tudománya. — 19.30: Csak fiataloknak! — 20.30: Hí­rek. — 20.33: Mindenki könyv­tára. — 21.01; Klasszikus ope- rettrészletek. — 22.00: Zenekö­zeiben a hallgató. — 24.00: Hi- rsfr. 3. műsor: 12.36: Reneszánsz kórusmuzsika. — 13.00: Hírek. — 13.07: Zenekari muzsika. — 14.11: A magyar ellenállás sajtója. — 14.31: A K oda 1 y - v on ósn ég y es felvételeiből. — 15.00: Iskolará- üió. — 13.50: Operarészletek. — 16.40: Mi a veieményé.d? — 17.00: A Chicagói Szimfonikus Zenekar játszik. — 18.10: Száz éve halt meg Mogyeszt Mu­szorgszkij. — 19.00: Hírek. — 19.03: Iskolarádió. — 19.33: Edda Moser daiesíje. — Kb. 21.20: Dzsesszfelvéteieinkböl. — 21.40: Modern írók portréi. — 22.00: A Berlini Fiiharmonikus Zenekar Mozart-felvételeiből. — 22.30: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — 17.03: Zencdoboz. A stúdió zenés kivansagműsora. Szerkesztő: Zakar János és Re­gős Zsolt. — 17.45: Egészségünk védelmében. A vitaminhiányról. Dr. Pénzes Géza előadása. — 18.00: Eszak-magyarországi Kró­nika. (Borsod es Heves megye takarékbet ét-állományáról tár­gyainak. — Tanácskozás a Bor­sodi Szénbányáknál.) — 18.25— 18.30: Lap- és musorelözetes. Televízió, l. műsor: 16.00: Mindenki iskolája. — 17.05; Hí­rek. — 17.10: Tévébörze. — 17.20: A néma dosszié. — 18.45: Ker­tünk — udvarunk. — 19.15: Té­vétorna. — 19.20: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Játék három percben. — 20.05: A nuk­leáris forradalom. — 20.45: A rajzfilmek kedvelőinek. — 21.00: Stúdió ’81. — 22.00- Fischer Annie zongorázik. — 2&ü0: Tv- híradó 3. Televízió, Z. műsor: 20.01: Hi­fi-est. — Közben, kb. 21.00; Tv- húrado 2. Szlovák televízió: 16.15: A tu­domány és a technika világa. — 17.20: Közép-szlovakiai ma­gazin. — 17.50: Iskolatévé. — 18.50: Esti mese. — 18.40: Pub­licisztikai magazin. — 19.30: Tv- híradó. — 20.uü; A. halai árnyé­kában. — 21.45: Huszonnégy óra a világban. — 22.00: Zenes mű­sor. — 22.45: Dokumentumiilm. 23.05: Hírek. Miskolci Nemzeti Színház (7j: Csárdáskirálynő. — Zsebszmpad (7) : Csapodar madárka. Kiállítások: Herman Ottó Mú­zeum (iü—18) ; Ember e.s mun­ka. — Barlangkutatás Magyar- országon. — Miskolci Képtár (10—18): Két évszázad magyar festészete. — Borsod—miskolci Múzeum (10—18): Műtáigy véde­lem a néprajzi muzeologiaban. — József Attiia Könyvtár (12— 20): Hó imán György tipográfus és könyvtervező kiállítása. — Szőnyi-terem (9.30—17.00): Mety- kó Gyula festményei. — Vasas Galéria (14—19) : Tóth Béla Szí­nek Csepelről és Nádor Tlona Női szemmel című iotokialli- tása. Filmszínházak: Béke (f4): A halál magnószalagon érkezik (mb. szí. roman film, 14 éve« aluliaknak nem ajánljuk!) — (hn6, 8); A papa mozija (szí. amerikai film). — Béke kama­ramozi (4): A kis katona es a fehér ló (szovjet film). — (6) : Volt egyszer egy vadnyugat 1— II. (szí. amerikai film, 14 even aluliaknak nem ajánljuk, dupla es II. helyár!). — Kossuth <í3, hnó, 7): S. O. S. Concorde! (szí. olasz film, III. helyári) — He- vesy Iván Filmklub (f5. f?): Woyzek (szí. NSZK film, 16 éven felülieknek!) — Táncsics (fő, f7): Az árnyékbokszoló (mb. szí. NDK film, 14 éven aluliak­nak nem ajánljuk!) — Szikra (4. 6): Psyché II. (szí. magyar film, 16 éven felülieknek. IT. helyár!) — i ákiya (fő. f7): A nyolcadik utas: a Italai (szí. an­gol film. 18 éven felülieknek! Ili, helyár!) — Petőfi (6): Szi­bériád« I—II. (szí. szovjet film). — Tokaj vendéglátőház (7) : Hair (szí. amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánljuk!) SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — Kb. 8.20: Mai kulturális progra­mok. — 8.27: Világablak. — 8.56: Beszélni nehéz... — 9.08: Brahms: A-dur szerenád. — 9.41: Kis magyar néprajz. — 9.46: Tarka mese, kis mese. — 10.00: Hírek. — 10.05: Diákiéi* óra. — 10.35: Válaszolunk hall* gatóinknek. — 10.30- Gidon Kle­iner hegedül. — 11.30: Andor Éva és Palcsó Sándor operett­dalokat énekel. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. -*? 8.05: Operettegyüttesek. — 8.2«: Óceánok, hajók, matrózok. — 8.30: Hírek. — 8.33: rdosebbek hullámhosszán. — 9.28: Harminc perc alatt a Föld körül. — 10.00: Zent délelőtt. — 11.30: A Szabó család. 3. műsor: 9.00: Egyszerűség és igazmondás. — 9.30: Opera­együttesek. — 10.09: Alfréd Brendel zongorázik. — 10.30: Ké­pek és versek. — u.oo: Hírek; — 11.05: Kanadai dzsesszfelvé­telekből. — 11.30: Zenekari mu­zsika. Televízió, l. műsor: 8.W: Té­vétoma. — 8.05: iskolatévé. — 10.55; Óvodások film műsor a.

Next

/
Thumbnails
Contents