Déli Hírlap, 1981. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1981-02-24 / 45. szám
A DVTK-ról9 a válogatottról, labdarúgásunkról A telefonnál: Sebes Gusztáv Ki ne ismerné a nevet: Sebes Gusztáv? Az aranycsapat alapítóját, mesterét tisztelték, becsülték, szerették, aztán bűnbakot láttak benne. Ma már elérhetetlennek tartják azt az eredményt, amiért- annak idején elmarasztalták. Az évtizedek múlása megszépítette az 1954- es VB-n elért kudarcot. A magyar labdarúgás nagy öregje ő, aki bár mér elmúit 75 éves, mind a mai napig labdarúgásunk ügyének szenteli életét. Talán kevesen tudják róla, hogy 1965-ben szaktanácsadóként az akkor másodosztályú DVTK-t segítette vissza az NB I-be. Lakásán hívtam fel telei onqp. — Az újságokból nyilván értesült a DVTK gondjairól, a csapat rossz szereplésének vélt vagy való okairól. Mi a véleménye az eseményekről? — Szomorúan olvastam a történtekről szóló beszámolókat. Először nagyon szép vonalon jártak. Aztán Lakat Karcsit, mikor felfedezte a tehetséges gyerekeket, óva intettük: vigyázni kell, mert esetleg baj lesz. — Arra gondoltak, hogy a játékosok elbízzák magukat? — Igen. Ez mindenütt előfordul és a követelmények nagyok. Idegileg jobban igénybe- voltak véve és ez kihatott a társaságra; amikor véletlenül kikaptak egyszer, akkor elvesztettéig maguk alól a talajt. Nem ismerem, hogyan folytak az edzések, de jók lehettek egy ideig, mert feljött a csapat. Mégis elvesztették a józan gondolkodásukat, az ideg- rendszerük valószínűleg felmondta a szolgálatot, gondolom, később már félve mentek ki a pályára játszani. — Ha lehetősége lenne rá, mit tenne azért, hogy a DVTK visszanyerje azt a formát, amit az utóbbi években nyújtott? — Első dolgom lenne megismerni a játékosok lelki életét, van-e bennük még bizalom, ha nincs, akkor beléjük kell oltani. A meglevő gárdát kell talpra állítani, velük kell dolgozni, önbizalmat a^- ni nekik. Nem hinném, hogy annyira visszaestek formájukban, hogy ez a helyzet állt elő. Nem tartottam helyesnek, hogy az edzőt menesztették. Ezt fel ,is vetettem az MLSZ-ben. Be is adtam egy javaslatot arra, hogy hozzanak létre edzői testületet. Az nem állapot, hogy bajnokság közben, egymás után menesztik a trénerekét. A mostani bizottság nem alkalmas arra, hogy megvédje az edzőket. — Elfogadták a javaslatát? — Még nincs döntés, meg vitatkoznak rajta. < — A rossz szereplés ellenére két diósgyőri is válogatott kerettag ___ — Hát azért mondom, hogy nem eshettek vissza nagyon. Biztos lesz még több is, ha helyrerázódnak. — Apropó, válogatott! Elmondaná ezzel kapcsolatos benyomásait? — Helytelen lenne, ha én most kritizálnék. De ott is a kapkodás a jellemző. Egy év alatt, fél év alatt, nem lehet válogatott csapatot összehozni. A németeknél például 1936-tól mostanáig három kapitány volt. Először Herber- ger, aztán 1958-ban Schön, de-ő már előtte öt évig Her- bérger segítője volt, Aztán Schön mag mellé nette Der- walt, aki most szövetségi ka„A pályán adják szívüket, lelkűket a játékért, úgy, mint a,zt korábban tették, és akkor megint lesznek örömteli szép élményeik.” Mint azt fotóriporterünk is megörökíthette a Magyarország—Csehszlovákia olimpiai selejtező mérkőzés után. Jobbról balra: Mészöly, Tatár és Veréb. (Szabó István felvétele) pitány. Mindannyiuknak volt alkalma megismerni a társaságot, és a legjobb módszereket. Meg is volt az eredmény. A szövetségi kapitánynak szeme és érzéke kell hogy legyen annak eldöntéséhez, ki az a játékos, vagy kik azok a játékosok, akik képességeik alapján megoldhatják a kijelölt feladatokat. De ez egyik napról a másikra nem megy! — Ön szerint hogyan lehetne kilábalni labdarúgásunk jelen-A légi, nem túl szívderítő helyzetéből? — Nem szabad kapkodni, legyen az a legkisebb, vagy legnagyobb horderejű, a sportágat befolyásolható döntés. eL kell ülni a szakemberekkel, mindenkit meg kell hallgatni, jobban meg kell nézni a dolgokat.. Van egy tanácsadó testület az MLSZ- ben, aminek én is tagja vagyok. Három-négyhetente összeülünk, és jobb híján beszélgetünk. Tanácsokat adhatunk, de határozatot nem hozhatunk. Tehát keményebben semmi beleszólási joTöbb támogatást érdemelnének Diósgyőri lövészek — Lövészeink elmúlt évi versenyeredményei minden addigit felülmúllak — mondta Makai László nyugállományú alezredes, az MHSZ Diósgyőri Vasas Lövészklub titkára a sportág művelőinek közgyűlésén. Megállapítását bizonyítja, hogy a sportpisztolyos Pécsi Erzsébet örökös gyémántkoszorús lövész, egyszersmind „Az év ifjúsági sportolója” lett, s ugyanabban a kategóriában a klub másik jelessége, Briczki Erzsébet, szintén elérte a gyémántkoszorús szintet. Rajtuk kívül a nők soraiban egy lövész arany-, négy ezüst-, egy pedig brónzkoszorús versenyzőnek minősült. A férfiak között hárman érték el az arany-, ketten az ezüst-, heten a bronzkoszorús szintet. A leigazolt 45 versenyző közül tehát összesen húszán lettek minősített sportolók. A versenyzőgárda előretörését jelzi az is, hogy az MHSZ különböző bajnokságain elért eredmények alapján a versenylövészeket képző 52 klub közül 37-et maga mögött hagyott a diósgyőrieké. Az utóbbi tevékenységének eredményességét a többi közt elősegítette, hogy versenyzőinek a korábbinál jobb edzési lehetőséget biztosított, megszervezte például a délelőtti edzéseiket is. Szakképzett edzők foglalkoznak a lövészekkel. a pisztolyos versenyzők — közöttük Pécsi Erzsébet — edzője, Bence János, a Testnevelési Főiskola kétéves lövészedzői tanfolyamát is elvégezte. Az utánpótlás biztosítása végett a klub jó kapcsolatot teremtett a 2., a 18.. a 30. és a 40. sz. Általános Iskolával, amelyekben az irányításával lövészszakörök működnek. A szóban levő célból a perece- S és a leninvárosi iskolákkal, s a sportág ottani aktivistáival is szorosan együttműködött a klub. Kapcsolatban állott több vállalattal is, ezek szocialista brigádjai a diósgyőriek támogatósával bonyolították le lövészversenyeiket. Viszonzásul e vállalatok anyagi támogatásban részesítették a klubot, és néphadseregünk alakulatai is segítették tevékenységét. Úgy tűnik, minden rendben van a diósgyőri lövészek háza táján, ám sajnos, a gondok sem hiányoznak. Ezek egyike az, hogy a lőtér nincs megfelelő állapotban, a hiányosságok megszüntetésére azonban a klub nem rendelkezik a Szükséges pénzösz- szeggel. Emiatt elegendő minőségi fegyvere sincs, ami megnehezíti a magasan kvalifikált- lövészek edzését, versenyeztetését. Az anyagiak hiánya egyébként abból keletkezett, hogy több vállalat kisebb mértékben támogatta a klubot, mint ahogy év elegünk nincs a dolgokba. *A?.t kellene valahogy kialakítani, hogy legyen valamilyen jogunk'cselekedni is. Valahogy komolyabb munkát is végezhetnénk. — Mit üzen a diósgyőriek— Az első az, hogy becsüljék meg a jelent. Az életben mindenütt fejlődni kell, nekik is. Legyen bennük annyi intelligencia, hogy éljenek azokkal a kényelmes körülményekkel, jó lehetőségekkel, amit biztosítanak számukra a hátuk mögött álló üzemek és az a nagy város*. Nem kell rettegni a jövőtől, biztos vagyok benne, hogy az Diósgyőrben is biztosított. Tanulni és dolgozni kell. A pályán adják szívüket, lelkűket a játékért, úgy, mint azt korábban tették.1 és akkór megint lesznek örömteli, szép élményeik. DARAB GYULA Mindenféle Pusztító pálinkamirigy A szeszes italok száműzetése érdekében a ' hajdani kori írók, kohók, prédikátorok egyformán megtettek mind.en tőlük telhetőt. Az első, hatásosnak ígérkező, társadalmi jellegű szervezkedés azonban Bocatius János irányításával csak az 1500-as évek végén indulhatott meg. A kassai városbíró, Bocskai egv- ' kori diplomatája, bárminőt tagú alkoholellenes társulást hozott össze, ö írta le elsőnek á részegesek egyes .típusait. Művéből megismerhetjük a férfit, aki az ivásba belebetegszik, egy másikat, aki a folytonos szeszeléssel harminc évre kurtította éveit, a részegeket, akik nógatják a költőt, hogy cipőjükből igyon, a részeg asszonyt, kiméi nincs rútabb a világon, a delíriumos bírót, akinek mellkasa egy telt spon- gya, szakálla szüntelen csöpög, a teológust, aki ittasan prédikál, az illumi- nált költőt és kántort, akinek „kevés a könyve, de sok a pohara”. Tiszteletre méltó buzgalmában Lackner Kristóf követte a sorban. A tudós soproni polgár- mester ugyan nem „térképezte” fel a korh^lyeket, viszont megalapította a 30 pontból álló alapszabállyal működő Józansági Egyesületet. Hiába alakultak azonban sorjában ez ezekhez hasonló emberbaráti egyesülések, a pálinkát romboló útján nem tudták feltartóztatni. Pedig félelmetes ütemű terjedését nen^ kisebb tekintélyek igyekeztek fékezni, mint Széchenyi, aki a Társalkodóban siránkozott az „ége- tettbori mámor” veszélyén, vagy Kossuth, aki már a Pesti Hírlap első számaiban a „pálinka- mirigy” oivosi, lélektani, „slátusgaz- dasagi hátrányairól értekezett. De ott volt a sorban Wesselényi is, aki hozzá írt levelében a pá- linkaárusítást „privi_ legizált mérgezésnek” nevezte. De minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult: a századforduló előtt két évtizeddel gomba módra szaporodtak a pálinkakocsmák, olyannyira, hogy minden 220 lakosra jutott egy. Orvosaink szinte kivétel nélkül * minden időben az alkohol, különösen a tömény szesz fogyasztása ellen szálltak síkra. Különösen a reformkorban volt ez érezhető, amikor csak egy „tudor” akadt, Kováts Mihály, aki bár maga is elismerte az égetett szesz fokozott társadalmi veszélyességét, mégis, önmagának ellentmondva, azt állította, hogy 'az a gyomrot és a beleket erősíti és valósággal balzsam gyanánt van a szegény embernek, sőt az éhséget enyhíti, álláspontjával mindaddig egyedül állt, míg az anyagilag erősen érdekelt pálinkafőzők és -mérők a nyitvatartási idő meghosz- szabbítása érdekében nem folyamodtak a „Nagys. Főkapitány úr általánosan ismert kegyességéhez”, mivel szerintük a pálinka munkaidő előtt történő zavartalan élvezete a munkásság jó közérzetét segíti elő. Az alkoholellenes küzdelem újabb állomása volt a század elején az Országos Magyar Alkohol- ellenes Egyesület megalakítása. „Küzdőké a siker” jelszóval. Az egyesület tagjainak zománcos tű jelvényén e felirat állott; „Ne igyunk szeszes italt”. A polgári demokratikus forradalom idején megalkották ao XIII. néptörvényt „szeszes italok mértéktelen fogyasztásának eltiltásáról”. A két háború közötti időszakban az alkoholfogyasztás jelentősen csökkent, ezt követően azonban ismét / jelentősen emelkedett, s az ellene való védekezés is kiterjedtebb lett, de nem minden vonatkozásban hatékonyabb. O. B. jén megígérte. Gond az is, hogy a hazai és nemzetközi versenyeken már sorozatosan az élvonalban szerepelt egykét versenyzőnek a lövészklub képtelen megfelelő élet- és munkakörülményeket biztosítani. Emiatt Briczki Erzsébet (aki vidéki lévén. Miskolcon igen magas ösz- szegért albérletben lakott) nemrég el is hagyta városunkat, az egyik fővárosi, a diósgyőrinél kisebb klub tagja lett, amely — patronáljál segítségével — megoldotta lakás- és munkahelyi problémáját. Mindent egybevetve: * a klub az elmúlt évinél több támogatásra szorul. Azért is. mert a lövészsport művelésére egyre több fiatal jelentkezik, nem utolsósorban pedig azért, mert már most van egy-két olyan versenyző (elsősorban Pécsi Erzsébet), aki — ha\ hiánytalanul végezheti edzéseit — nemcsak jelentős nemzetközi versenyeken, hanem majd a legközelebbi olimpián is szerepelhet Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, , hogy a moszkvai olimpia kisöbű sportpuskás bajnoka, Varga Károly, annak idején — katonai szolgálata közben — két éven át szintén a diósgyőri lövészkíubban végezte lőgyakorlatáit. v T. L Új utakon az IBUSZ -szál NYÁR 81 Jugoszláviai üdülési ajánlataink: Autóbuszos 5 napos kirándulás a Juliai-Alpokba és a tengerre 4000-4200 Ft 8 napos turnusok: Pula 4100-6000 Ft Porecs 4700-6400 Ft Icsicsi 5000-6800 Ft 10 napos turnusok: Opatija 6600-8100 Ft Zadar 7000-10 100 Ft 13 napos kirándulás Kastel Stariba Bosznia-Flercegovinán át 10 500-14 000 Ft ■ 14 napos üdülés a Korcsuta-szigeti Brna-ban 11 700-14 000 Ft Repülőgéppel: 8 napos üdülés Trogirban 7400-9000 Ft 15 napos üdülés Slanóban, Dubrovnik mellett 12 300-14 500 Ft / 8 napos turnusok egyénileg utazóknak (a részvételi díjak útiköltséget nem tartalmaznak!) Portorozs 5200-7200 Ft Lovran 3300—5900 Ft Selce 4000-5800 Ft Kastel Stari 4400-6000 Ft Neum 5900-7300 Ft RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁS ÉS JELENTKEZÉS A MEGYEI IBUSZ-IRODÁKBAN /
