Déli Hírlap, 1981. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1981-02-23 / 44. szám
V. a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radváayi Éva — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc 3501. Pt.: 39. — Telefon: 18-221 Ez aztán a vendéglátás! A város neuralgikus pontja A közeli napokban olvastam a felhívást a Déli Hírlapban, amelyben arra kérik az olvasókat, hogy fejtsék ki a város- fejlesztéssel kapcsolatos véleményeiket, javaslataikat. Ez a bátorítás késztetett arra, hogy soraimmal jelentkezzek, mivel miskolci vagyok, s módfelett örülök szülővárosom fejlődésének, szépülésének. Miskolc egyik neuralgikus pontjának, a Tiszai pályaudvar előtt levő Zója térnek a mielőbbi rendezését javasolnám szorgalmazni a hatodik ötéves tervben! Hivatalosan .talán így fogalinaznék, indokaim a következők: A Zoja tér már kicsinek bizonyul a rendkívülien megnö- vekedettt forgalomhoz képest. Ráadásul ennek a „kinőtt” térnek a jó részét a villamos-hurokvágány, s a közepén levő, úgynevezett indítóépület foglalja el. A nagy befogadóképességű, csuklós autóbuszok számára emiatt már-már nincs hely, a buszokról le- és felszálló utasok testi épsége forog kockán a szűkösség miatt. (Különösen csúcsforgalom idején, amikor három-négy autóbusz, s három-négy villamosszerelvény is érkezik a pályaudvar elé.) A tér másik csücskében — amely egyébként a gyalogosforgalom számára volt fenntartva — az Utasellátó Vállalat szabadtéri kocsmát tart fenn, ez pedig végképp nem felemelő látvány . A Zója teret véleményem szerint úgy lehetne gazdaságosan rendezni, hogy az ott levő MÁV-épületek lebontásától is el lehetne ideiglenesen tekinteni. A Szinva-patak egy részének a lefedésével, s a Kartács utca szanálásával ugyanis jokora terület szabadulna fel. Itt lehetne az autóbusz-pályaudvart, s a villamos-hurokvágányt az indítoépülettel együtt kialakítani, s lehetőség volna arra is, hogy egy olcsó kategóriájú szállodát hozzanak létre. Szerény véleményem szerint ezeknek a létesítményeknek ez lenne a legmegfelelőbb hely. tlgy vélem, hogy az ilyenforma rendezéssel tudná biztosítani a város a helyet a későbbiek során felépítendő új állomásépület számára. Ezzel nemcsak megszűnne a balesetveszélyes zsúfoltság az ország második városának főbejáratánál, de tulajdonképpen mindenki számára kedvező adottságot is teremtene. Röviden ez lenne a rendezéssel kapcsolatos szerény elgondolásom, kívánságom pedig az, hogy a munkálatokat mihamarább megkezdjék. Kasza Lajos Miskolc (Olvasónk tulajdonképpen nyitott kapukat dönget. Lapunkban ugyanis alig több mint egy hete közöltünk tudósítást a városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi üléséről, amelyen jóváhagyták a Zója tér—Szinva—MÁV-vágányok közötti terület részletes rendezési tervét, melynek megvalósításához már az idén hozzálátnak. Levelét ennek ellenére köszönjük! A szerk.) Nem vagyunk szinkronban somhoz érve nem akartam hinni a szememnek. Az ajtón cédulát találtam, amely arról tájékoztatott, hogy aznap 12 órakor kint voltak a szerelők. Megkerestem a szervizt, s reklamáltam. A hölgy — akivel beszéltem — röstellte a dolgot, nem tudta elképzelni sem, mi történhetett, hiszen a munkalapra — mint állította — felírta a 15 órás időpontot. Aztán ismét megállapodtunk az újabb „találkozóban”, Ez pedig másnap — február 18-án — délutánra vonatkozott. Én ugyanis közöltem, hogy még egyszer nem tudok munkaidő alatt hazamenni, szabadságot sem vehetek ki a szerelőkre való várakozás miatt, s mert két hete költöztem a lakásba, még a szomszédoknál sem tudom otthagyni a lakáskulcsomat. Az ígéret most már úgy szólt: 17 óra után jönnek a készülékemért. Ezek után persze nyugodtan távoztam. Másnap délután 16 óra 45 perckor az agyvérzés kerülgetett. Ekkor érkeztem haza, s lakásom ajtaján möst már két cédula fogadott. Ezekből kiderült, hogy a készülékért egyszer 10 órakor és egyszer 14 óra 30 perckor jöttek. Tehát: megint csak nem a füzetben feljegyzett, s közösen kijelölt időpontban. Sehogy sem jön össze ez a találkozó. Valahogy nem vagyunk szinkronban. Csak tudnám, hogy miért? Vagy legalább azt, hogv minek van a hölgynél az a füzet... ? Rőthy Gyula Miskolc, Ifjúság ü. 8. sz. Valami baj esett a színes Revíziónkkal, felmondta a :olgálatot.- Hívtuk hát a elka tévészerelőit, akik feb- rán 14-én délután 14—15 ■a közöttre ígérkeztek. Mun- ihelyemről elkéredzkedtem, az ígért időpontra hazatérném. A szerelő pontos pit, 15 órakor csöngetett, legnézte a készüléket, aztán ő^ilte: a helyszínen megja- itani nem tudia, be kell inni a szervizbe. Aznap ionban ene már nincs mód. :ért megállapodtunk: febru- • 17-én 14 óra után tud ko- iit küldeni, várjuk. 17-én ismét elkéredzked- :m a munkahelyemről. A iztonság kedvéért még fel hívtam a Gelkát, hogy az lópontot ismét egyeztessük, gv hölggyel beszéltem, aki jzölte: 15'órára menjek ha- 1, mert akkor jön kocsi a észülékért. 14 óra 50 perc- or érkeztem haza, s lakáMiért névtelenek? Nem kötekedni akarok. különösen pedig nem a kedvenc lapommal. a DH-val. végül is csak véletlen, hogy a cikk. amely mondandómhoz az apropót adja. itt jelent meg. Tapasztalatom szerint ugyanis az ország bármelyik lapjában megjelenhetett volna. Hadd tegyem hozzá: sajnos! Az ominózus cikkben ugyanis arról volt szó, hogy rendezik városunkban a Zója teret. Idézek: „... a többek által nagyvonalúnak minősített terv készítője, a MÁVTI szakembere ismertette a programot ..Ezek után természetesen azt vártam, hogy arról is közölnek valamit, kinek a nevéhez fűződik ez a terv. Ehelyett azonban csupán azt tudtam meg, hogy ki fűzte hozzá városunkban a rendezéssel kapcsolatos tudnivalókat. Hogy tehát ki a tervező — arról egy szót sem. Ha ez csupán miskolci jelenség volna, akkor is megérne egy misét. Ám az országos sajtóorgánumokban is azt tapasztalom, hogy építészeinkről, városrendezőinkről mosto- hán-szűkszavúan szólunk. Ország-világ megtudhatja, hogy egy- egy létesítménynél az avatáskor ki vágta el a szalagot, de hogy kinek a gondolatait, szellemi értékeit testesíti meg, arról „szemérmesen” hallgatunk. Vajon jó az, hogy ilyen névtelenek építészeink? Egyáltalán: miért ennyire névtelenek abban az országban, ahol — hogy mást ne mondjak — egy-egy televíziós film maszkmesterének a nevét is nagybetűvel hirdetik ... ? F. Éva Miskolc Általában nem kenyerünk, hogy panaszunkat a sajtó nyilvánossága útján „rendezzük”. Az alábbi eset azonban olydn, amely nem csupán „magánügy”, ezért úgy véljük, mindenképpen nyilvánosságot kíván. Egyhetes sitáborba mentünk az egyre jobb hírnévnek örvendő Bánkúira Szegedről február 8-án. A késő délelőtti órákban érkeztünk meg, mert ködös, rossz útviszonyok között autóztunk a Blikkbe az ország déli csücskéből. Hozzátartozóinknak megígértük otthon, hogy szerencsés megérkezésünkről azonnal értesítjük őket telefonon. Csakhogy szálláshelyünkön — a bánkúti síházban — rossz volt a készülék. Gondunk megoldására javasolták: telefonáljunk a bán- kúti turistaházból' ahol ugyancsak van erre- lehetőség. Kérésünk a turistaházban sajnos1 barátságtalan fogadtatásra talált. A turistaház vezetője ugyanis mereven elzárkózott attól, hogy engedélyezze a telefon használatát, Érthető módon ez sem keltett bennünk szimpatikus benyomást, ám — ha idegeskedve is — túltettük magúnkat rajta, mondván, keresünk s bizonyára találunk majd valami megoldást. Ha már a turistaházban voltunk — s délidő közeledett —, helyet foglaltunk a Elfogyott a Nektár? Kisebb-nagyobb szünetekkel, ám mégis kapható volt éveken keresztül a közkedvelt Nektár sör. A múlt év őszétől azonban, sajnos, színét sem találni városunkban. Pedig a kedvelt ital igencsak sokaknak hiányzik. Főleg a gyengébb gyomrúak, a betegesek s azok áhítoznak utána, akik szeszmentesen akarják oltani a szomjukat. Hogy mennyire nem túlzók, arra csak egy példa: Testvérem 70 éves, ősszel komoly gyomorműtéten esett át, s lázas betegségében csak a Nektár sört kívánta. Miután sok folyadékra lett volna szüksége, mindent elkövettünk, hogy előteremtsük számára. Sajnos, igyekezetünk hiába volt, a válasz mindenütt: hiánycikk. Vajon mikor ihatjuk ismét a kedvenc italt? Bartus István Miskolc, Huba u. 1. sz. A Bocsi Sörgyár kereskedelmi osztályának koordinátora, Molnár Katalin biztató választ adott: Éppen a múlt hét közepén fejtettek le 500 hektoliter alkoholmentes bar nasört (amely eqyébként Póló márkanéven kerül forgalomba), a frissen palackozott Hűl tehát napokon belül megjelenik városunk boltjaiban. Alkotója nem Munkácsy... II. osztályú étterem egyik terített asztalánál. És vártunk, hogy valaki talán csak meg- kéruezi, mit is akarunk. Fé! óráig senkinek sem tűnt fel jelenlétünk. A .negyvenedik percben azonban siker koro-' názta türelmünket. Odalépeti hozzánk az egyik felszolgáló. Már-már soroltuk volna kívánságainkat — ha engedte volna hogy szóhoz jussunk. Mint kiderült: nem a rendelésünk érdekelte. Csupán azt óhajtotta közölni velünk, hogy ott nem ebédelhetünk, át kellett adnunk a helyünket, mert az asztal „foglalt” Egyszóval: kiűzettünk a Bükk tetején az egyetlen étteremből. amelyben a meleg étel reménye kecsegtethetett. Ügy véljük ezek után, hogy természetes, ha dühösen és — éhesen! — távoztunk, az zal a véleménnyel, hogy egy ilyen felkapott télisport-köz- pontban nem ilyen vendéglátást vár el az ember. Tapasztalatainkat mindenesetre az illetékesek szíves figyelmébe szeretném ajánlani. Márcsak azért is, mert szándékunk szerint ide máskor is el szeretnénk jönni. Bízunk a gyors intézkedésben, s a vendéglátás szemléletváltásában a Bükk tetején. Az Igazságügyi Sportbizottság sitanfolyamának szegedi résztvevői: dr. Nyárádi Zoltánná. dr/ Pintér Ferenc, dr. Rényi Éva, dr. Pászti Agnes, dr. Veszeliné dr. Száva Mária, Szeged. Ezt mondja a jogszabály A TERMELŐSZÖVETKEZETI ÉS FÖLDJOGI ' KÉRDÉSEKRŐL Sok — főként idős — termelőszövetkezeti .tagnak problémát okoz, hogy zártkertben levő földjüket személyi tulajdonuk alapján háztáji földként kell használják, ugyanakkor ennek a földnek a megművelése sokszor gondot jelent, mert a termelőszövetkezet gépei sem tudják a művelést időben biztosítani. Mi lehet a megoldás? A termelőszövetkezeti törvény végrehajtásáról szóló 12/1977. (III. 12.) MÉM számú’ rendelet (Vhr.) 81. § (1) bekezdése alapján a háztáji föld területébe be kell számítani a tag személyi tulajdonában álló földet. A Vhr. 82. § (1) bekezdése szerint, ha a tag a személyi tulajdonában levő háztáji földet elidegeníti, pótlására a termelőszövetkezettől nem kaphat új háztáji földet. Tehát az elidegenítés nem jelent megoldást, holott a zártkerti föld művelését nemcsak az idősebb kor akadályozhatja. Előfordulhat, hogy a tecmélőszöveikezetí tagnak munkahelyétől, lakóhelyétől néhány száz kilométerre van záitkerti földje. Két lehetőség kínálkozik. Az egyik, ha a személyi tulajdonban levő zártkerti földet a föld fekvése szerint illetékes termelőszövetkezet részére felajánlják. A felajánlás történhet ingyenesen, vagy térítés ellenében. A földfelajánlás elfogadásáról a termelőszövetkezet vezetősége dönt, a földfelaján»ás elfogadására a termelőszövetkezet nem kötelezhető. Ha a termelőszövetkezet vezetősége a felajánlott földet elfogadja, akkor a Vhr. 82. § (2) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni, jelesül azt, hogy a tag részére új háztáji föld kijelölését nem zárja ki, amennyiben a földre a termelőszövetkezetnek üzemi célból volt szüksége. Ebben az esetben a tag részére annál a termelőszövetkezetnél, amelynek tagja, az új háztáji föld kijelölésének, illetve annak megfelelő terményjuttatás biztosításának nem lesz akadálya. A másik megoldás nem függ a termelőszövetkezet vezetőségének döntésétől. A földrendezésekről szóló 1976, avi 23. számú tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 29/1976 (IX. 2.) MÉM számú rendelet 12. § (1) bekezdése szerint magánszemély a tulajdonában levő földjét az állam tulajdonába az év Bármely időszakában felajánlhatja. Amennyiben a földfelajánlás ingyenes, a (2) bekezdés értelmében azt el kell fogadni. Ha a tulajdonos zártkerti földjét az állam javára ingyenesen felajánlja, ez a felajánlás a Vhr. 82. § (1) bekezdésében foglalt rendezés alkalmazása szempontjából nem elidegenítés tehát a tag részére új háztáji föld kijelölését nem zárja ki. % . ..s ezt még meg is lehetne neki bocsátani, elvégre nem ö az egyetlen, aki kevésbé ügyes a rajzhoz. A magyar helyesírást azonban ismerhetné annyira, hogy ne sikkassza el a felszólításból a második z-betűt. Az ilyesmire ugyanis a nyelvészek „harapnak”. Üzeni pedig mindezt Diósgyőrbe annak, akinek kerítését ékíti a felirat — L. J. miskolci olvasónk. Á Gépes Feivonószerelő Vállalat Hejőcsaba: HCM, Sajóbábony: ÉMV, Kazincbarcika: BVK, valamint mályi munkahelyeire felvételre keres szakmun az alábbi munkakörök betöltésére: • ács-állványozó, • hegesztő, • csőszerelő, • festő-mázoló. Jelentkezni lehet Miskolc, Széchenyi út 26. sz. 1/2.
