Déli Hírlap, 1981. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1981-02-19 / 41. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pf.: 39.— Telefon: 18-231 Nem értjük! „1980. június 5-én a Déli Hírlapban cikk jelent meg Angé­la. a pincér címmel. A cikk szerint a Tiszavirág elnevezésű üzletünkben az egyik felszolgáló a fogyasztásért a megen­gedettnél 100 Ft-tal többet számolt. Az ügyben a vállalat fegyelmi eljárást folytatott le, és en­nek keretében kihallgattuk Gedeon Ferenc felszolgálót és meghallgattuk a panaszost is. Az ellentétes állítások miatt kettőjüket szembesítettük egymással és ezek után kelet­kezett az a meggyőződésünk, hogy Gedeon Ferenc bizonyí­tottan elkövette a hamis számolást. A dolgozó az 1980. évi nyereségrészesedés teljes megvonása fegyelmi büntetésben részesült. Gedeon Ferenc a fegyelmi határozat ellen kérelmet ter­jesztett elő és ennek tárgyában végső soron a Miskolci Mun­kaügyi Bíróság hozott ítéletet II. M—174! 1980—2. szám alatt. A biróság a fegyelmi határozatot hatályon kívül he­lyezte. Az ítélet indoklása szerint a vétség megnyugtatóan nem bizonyítható, mivel a sértett személy nem őrizte meg a számolócédulát, de a hamis számolást a helyszínen, az üz­letben sem kifogásolta. A fegyelmi eljárás tehát nem járt eredménnyel, jóllehet a bizonyítékok vállalati értékelése elegendőnek mutatkozott a fegyelmi büntetés kiszabásához. A biróság saját hatás­körében másképpen is mérlegelhet és az adott esetben így is tett. A napilapban megjelent cikk ettől függetlenül alkalmas volt arra, hogy vendéglátóipari tevékenységünkért a lakos­ság bennünket elmarasztaljon, vállalatunkról kedvezőtlen vé­leményt formáljon. Álláspontunk szerint ilyen méltánytalan állapot elkerülése érdekében célszerűnek mutatkozna, ha a jövőben Önök csak jogerősen elbírált határozatok alapján adnának helyet bírá­ló cikkeknek, írásnak. Készséggel rendelkezésükre állunk a megfelelő tájékoztatás adásában, s ezzel megelőzhető min­den érdeksérelem keletkezése. Dr. Sugár János igazgató Köszönet a segítségért A3 Ady-hid környé­kén közúti balesetet szenvedtem február 12- en 7 óra 15 perckor. A2 ijedtség hatására ma­gatehetetlenné váltam. Az arra járó két hölgy cs egy Wartburg gép­kocsi vezetője segített rajtam. A MÁV Ren­delőintézetbe szállítot­tak. ahonnan a mentők 6 baleseti sebészetre vittek. A kábultság mi­att meg sem tudtam kö­szönni azt az emberi magatartást, amit segí­tőim irántam tanúsítot­tak. A nyilvánosság előtt szeretném pótolni mulasztásom. Köszö­nöm as ismeretlenek­nek., hogy a baleset után tíz perccel már orvosi ellátásban része­sülhettem. Bodolai István Miskolc, Vándor S. u. 13. ÍNem értjük, hogy mit is vetnek a szemünkre. Azt, hogy nem fél évvel később közöltünk egy panaszt, amelyet pedig a vállalat is jogosnak tartott, amikor kivizsgálta? [Végül is valamifajta bizonyítékra csak alapozták a fegyelmi bünte­tést!] Vagy, hogy a panaszt mint panaszt közöltük? Hogy nem vártuk meg a bírósági végzést, amely ugyan nem azt mondja ki — a levél tanúsága szerint —, hogy a vétséget nem követte el a vállalati dolgozó, hanem azt: „megnyug­tatóan nem bizonyítható”. Legkivált pedig nem értjük, hogy is van ez: a bíróság hatálytalanította a fegyelmit, akkor te- hat a vállalatot hoztuk olyan méltánytalan helyzetbe, amely alkalmas a lakosság körében kedvezőtlen vélemény kialakí­tására. Csakhogy a panasz nem a vállalat egészének ténykedéséről szólt, hanem egyik dolgozójának „tévedését” kifogásolta. Ha tehát a biróság ezt egyértelműen jogosnak találta volna, a vállalat nyilván elhatárolja magát vétke­zőt?) dolgozójának személyétől. De így?! Természetesen, azo­nosítja magát vele. Furcsa kettősség ez! A szerk.) Új helyen a gyermekrendelő R. K.-né és brigádtársai, Mis­kolc: Nem mi találtuk ki: az íz- lésekről nem lehel vitatkozni . . . Egyébként sajnáljuk, hogy nem írta alá a levelet, s nem kö­zölte lakcímet. „Szívbeteg” jeligére: Koronária-áthidaló műtétet már évek óta végeznek hazánkban r?.. Konzultálján bizalommal kezelő­orvosával. C. J., Miskolc, Kilián: Városunkban álcsoportosí­tottak a körzeti felnőtt- és- gyermekorvosi rendeléseket. A központi rendelőintézetből a Vörösmarty utca egyik bér- hazában családi otlhonboJ kialakított rendelőbe került a gyermekorvosi körzet. Azok a szülők, akik gyermekeik révén e körzethez tartoznak', vagyis jóindulattal próbálják megérteni az átcsoportosítás lényegét, szükségességét. Tu­domásul veszik, hogy — konkrét példa — a Mikes Kelemen utca legtetejéről a Vörösmarty utca keleti vé­gére kell ölben vagy gyer­mekkocsiban vinni a rende­lésre beteg gyermeküket úgy, hogy közben semmiféle tö­megközlekedési eszköz nem vehető igénybe. Ráadásul ar­ra sincs biztosíték, hogy ha a bérház előtt hagyja a gyer­mekkocsit a szülő, azt eset­leg nem viszik-e el. A korábbi tágas rendelőt — ha csak szükségszer-den is — egy szűk lakásban zsú­foltak össze, ahol a legele­mibb higiéniai feltételeket sem biztosítják. Így például, ha valaki kezet akar mosni vagy gyermeke kezét akarja megmosni, égy lavórban te­heti ezt meg. Olyan egész­ségügyi szempontokról már nem is beszélve, hogy egy szűk előszoba helyettesíti a várótermet, ahol a gyerme­kek egymással összezárva meg egészséges társaikat is megfertőzhetik, beteggé tehe­tik. Jó lenne, ha az illetékes egészségügyi szervek az át­csoportosítás szükségszerűsé­gével együtt figyelembe ven­nék azokat a szempontokat is, amelyek miatt most a szülők aggódva kérdik: meg­éri ez?! Tudjuk, a Szentpéteri ka­pui központi rendelőintézet­be már nem vihető vissza a körzeti gyermekrendelés. Ám addig is, amíg végső meg­oldást találnak — s erről fcztató információk hangza- Mfcí —, legalább az ideig­lenes helyen kellene olyan állapotokat kialakítani, hogy a szülők ne aggódva vigyék el gyermekeiket az orvoshoz. M. O.-né Miskolc, Mikes Kelemen u. 34. sz. Ajánljuk szives figyelmébe a Népszabadsag február 11-i szá­múban megjelent cikket, mely­nek szerzője Eötvös Pál. címe; A pénz ésszel jó! Gondolataival találkozik benne. Ebben is az ország pénzéről van szó. ajne- lyet ízlésesen, mértéktartóan és praktikusan illik elkölteni a Bükk fejlesztésénél is. ,/az ízléstelen, gigantornán és unpraktikus meg­oldásokkal szemben". Szerencsére nem minden­napi volt a helyzet: ültünk a haverommal — szemközt a lépcsőházi bejárattal — a nemrégiben fölfedezett kis- széken. (Valaki kint felej­tette, netán bízott benne, hogy másnap is ott találja eme ülőalkalmatosságot? S nem is hiába!) Csöndes be­szélgetésbe mélyedtünk, amit nem zavarta se a diszkó, se a televízió hangja. (Ez volt leginkább a nem mindenna­pi!) Elmélkedésünket — vé­gül is mi, fiatalok is sze­retünk filozofálgatni! — va­lamifajta állati üvöltéshez hasonló hang zavarta meg. Elképedésünknél csak ije­delmünk volt nagyobb, ami­kor a szemközti kapu alól három-négy borospalack rö­pült felénk. Egymás után. Olyasféleképpen, mint az a bizonyos játék, amely így kezdődik: Röpül a... röpül a... Tudja a csuda. Az ilyen „játék” felnőtt fejjel már nem ugyanaz... Csak- ne tud­nám, hogy melyik ,,szomszéd bácsi” csinálja a felhajtást a házunkban. S bár ne len­nénk vele szemben olyan bátor nyuszik! T. Attila Miskolc, Pereces Nemcsak vasutasgondok Százhúsz évvel ezelőtt nem a város akkori vezetői dön­tötték el, hogy hová építsék a Tiszai pályaudvart, hanem a vasútépítő társaság. Nyil­ván nem számoltak azzal, hogy nyolc-kilenc évtizeddel később Miskolc tulajdonkép­pen déli irányban is kiépül — több kilométer hosszúság­ban. Miért is álmodtak vol­na az avasi lakótelepről... Ma viszont már adott hely­zet, hogy a tervek szerint 40 ezer embernek otthont adó Avas előtt megállás nélkül halad el a vonat, s a Tiszai­ról áramlanak vissza a köz­úti tömegközlekedés eszkö­zeivel. Minden valamirevaló köz­ségnek van alsó vagy felső vasúti megállóhelye, sok esetben mindkettő. Nem kell tehát valamifajta dodonai jósnak lenni ahhoz, hogy előre elképzeljük: előbb- utóbb bekövetkezik majd az is. hogy a cementgyár köze­lében létesít a város ilyen „elővárosi” megállóhelyet, ahonnan tömegközlekedési eszközök segítségével rövi- debb úton érik el lakóhe­lyüket. munkahelyüket az emberek. Talán jobb lenne, ha ez mihamarabb megvalósulna. Mert ez nemcsak vasutas­gond. Ami viszont kifejezetten vasutasgond, az sem mai kel­tezésű. A centenáriumát az is túlhaladta. Ugyanis ezelőtt 105 évvel kezdte meg a mun­kás- és tisztviselőlakások építését ugyanaz a vasúttár­saság, amely a Tiszai pálya­udvarét. A fokozatos kiépí­tés során eljutott ez a telep a mai állapotáig. De milyen is ez? Csatornázása nincs, az ivóvízellátást az utcai köz- kutak adják, az illemhelyek­kel közös falú toldaléképít­mények — amelyek koráb­ban állatistállóként szolgál­tak — ma konyhák, étkező­helyek... \ Érthető, ha kevéssé va­gyunk büszkék, ha ezekre a kolóniákra gondolunk. Tu­dom, hogy a Tiszai pálya­udvar s környéke, valamint az Y-híd tervezésével együtt az úgynevezett MÁV-telep megszüntetésére is gondoltak az eddig elkészült számtalan tervben a tervezők. Ám tar­tunk attól, hogy ott, ahol ezek a tervek vannak, mái' a megvalósítás is feledésbe merült... A hatodik ötéves — nyi­tott — tervben talán kap­hatna valamit ez a kolónia is. Pál István MÁV Járműjavító Üzem Lesz dolguk!...1 Valaha virágos, árnyas li­get volt a Népkert Miskol­con. Az utóbbi években azon­ban egyre szegényedik szép­sége. Ha csapadékos az idő­járás — úgy mondják a kör­nyékbeliek —, a kutyát is öl­ben kell kivinni sétálni. Per­sze nemcsak a „sárdagasz- tás” rontja a valaha jó hírű park hangulatát. „Berende­zése” is a pusztulásról árul­kodik. Lesz dolguk a tavaszi nagytakarításkor kertésze­inknek, parképítőinknek. Népkertünk látogatói nem túlságosan tartják becsben az esztendőről esztendőre íeli- ben-harmadában rendbe tett parkunkat. Szerény javasla­tom: netán társadalmi mun­ka szervezésével, hirdetésé­vel lehetne segíteni a végle­gesebb kép kialakításán is, no meg azon is, hogy job­ban becsüljék meg esztétikai értékeit. Magam szívesen vállalkoznék egy ilyen ak­cióra ! Jakubik László Miskolc Ki kaphat rendszeres szociális segélyt? A rendszeres szociális se­gély megállapításakor érték­határnak a munkaviszonyon alapuló özvegyi nyugdíj (az elhalt házastárs saját jogú nyugdíjának 50 százaléka) mindenkori legkisebb össze­gét tekintik. Ez 1980-ban 1360 forint volt és eltekintve a rendkívüli központi intézke­déstől, évenként 70 forinttal emelkedik. Rendszeres szociális se­gélyben az a 18. életévét be­töltött munkaképtelen vagy rokkant személy részesülhet, akinek keresete vagy bár­mely forrásból származó jöve­delme ezt nem éri el és lét- fenntartását biztosítá vagyo­na nincs, valamint nincs tar­tásra köteles és képes házas­társa vagy rokona, illetőleg aki tartási, életjáradéki vagy öröklési szei'zödes alapjan erre köteles lenne. A segélyre csak az a sze­mély jogosult, akinél a fel­sorolt feltételek együttesen fennállnak. Munkaképtelennek, tehát a felsorolt feltételek fennállása mellett rendszeres szociális Szelepsapka Néhány órás napsütés, és azonnal a tavasz első jelei mu­tatkoznak. Szárnyra kél a sok-sok apró szelepsapka a kocsik kerekétől. Nem fázik már a keze a ráérő Primitívnek, és csa­vargatja, mert ott van a szelepsapka és nem tud védekezni. Tulajdonképpen filléres dolgokról van szó, csak hát sapka nélkül hamarabb eltömődik a szelep. A magam részéről a rozsdás, csúnya, nagyon használt sze­lepsapkákat szeretem, mert azért nem hajol le Gyűjtőkém. Nem hajlongana akkor Sem, ha tudná, hogy a szép, fekete, műanyag borítású,is két forint körüli értéket képvisel. Bár lehet, hogy ezek a fiúk nem a pénzért csinálják, hanem elhivatottságból, lelki kényszertől indíttatva vagy azért, hogy létezésük értelmet nyerjen. Szerencsére a jelenség nem általános, mert az én gépem­nek is csak két kerekéről csavarták le a szelepsapkát. A Trabant-embléma is r.ajta van még (a második, mert az elsőt már fölfeszegették). Tulajdonképpen szót sem érdemel az egész, hiszen az ártatlan csavargatás még mindig jobb, mintha a gumit szúrnák ki. Csak magam miatt említem meg, mert amilyen kis ideges vagyok, ha véletlenül éppen akkor csavargat az illető, ami­kor odaérek, akkor abban a lehajolt testtartásban én is megcsavarom a fülét. Természetesen csak akkor, ha erősen felindult leszek. Ha nem akkor tartok egy rövid, de velős ismeretterjesztő 'előadást a szabad idő tartalmasabb eltöltésé­ről, ugyanis, ha nem erősen felindult állapotban rúgok bele, akkor engem büntetnek meg. É. N. Miskolc segélyre jogosultnak kell te­kinteni azt, akit, az Orvos­szakértői Intézet területileg illetékes I. fokú orvosi bi­zottsága • munkaképtelennek minősít. A rokkantság feltetele a legalább 67 százalékos mun­kaképesség-csökkenés. mely­nek megállapítása ugyanen­nek a bizottságnál* a hatás­körébe tartozik. Egészségi állapotától füg­getlenül illeti meg rendsze­res szociális segély azt a nőt, aki 65. és azt a férfit, aki 70. életévét betöltötte. Ebben az esetben csak a jogosult­ság egyéb feltételeit kell bi­zonyítani, az orvosi bizottság javaslata nem szükséges. A .szociális segély megálla­pítását mindig az állandó lakóhely szerint területileg illetékes tanács szakigazgatá­si szervétől kell kérni. Kér­heti maga az érdekelt sze­mély, vagy állami-társadalmi szerv képviselőié, de javasol­hatja minden állampolgár, akinek ilyen igényről tudo­mása van.

Next

/
Thumbnails
Contents