Déli Hírlap, 1981. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-20 / 15. szám

Pincézés az Avason Legyen belőled újra bokrát ás kalap! Tősgyökeres miskolczivá csak úgy lehet bárki jött- ment itteni lakos, ha pincét szerzett az Avason, ahova jó embereit, de főként idegen­ből jövő ismerőseit egy pohár borra meghívhatja. Ebből a pohár borból fakad a távol­ban bárhol Miskolcz emlege­tésére jóízű mosoly, amely visszavágyik a pinceterraszra, a kis kertbe, vagy a pince- lvuk mindig kívánatos, ba­rátságos menedékébe ...” — írták ötven évvel ezelőtt. Ma majd nyolcszáz pincét tartanak számon az Avas száraz, könnyen faragható, puha tuíaközetében. ahol megterem a nemes penész és a nemes bor is. Nagy többségük legalább három­száz éves. vagy meg régeb­bi. Gyomrukban virágzott a kedéiy, s kézről kézre járt a bujdosó pohár, amit csak kiinni lehetett, letenni nem. Ionná mellé ingyen járt egy hosszúlépés. Elsöpörte őket az idők vihara. A vállalat pedig nem méri ingyen a szőlő levét... Amit a filoxéra nem. azt az idő elmosta a regi avasi kultúrából, bor- és pincetu­dományból. Most főorvos, hentes, szállodai portás és lakatos tanuljak a mestersé­get : gyártják az egérízú bort, építik a rusnya, környezet­től elütő házakat. Van persze ellenpélda is; kinek hogy sikerül... — A rend hiányzik innen, kérem! — mondja egy régi pincésgazda. A rend. a re­gula. az írott és íratlan tör­vény. Az Avas szó tilalmas erdőt jelent. Védték a hegyet az erdőirtástól, legeltetéstől, a pusztító eróziótól. A pin­cetulajdonosok útfenntartást* tf: Manapság nem jár akasztás a pincék feltöréséért, nem árt tehát a lakat. .. Hej te bor! — kiáltottak fel a szívet nedvesítő soka­dik után, s kirepült, a pin­cekulcs az ablakon. Ma. aki ismerős az avasi pincesoro­kon. inkább csak így szól: — Hej. te Avas ... Csendesen, keserűen, vagy bosszankodva, a pohár fenekére varázsolva a régit. Százezer lyuk a sajtban Középsor. Roskad a barokk ívelésű kapu. felszarnyon lóg a nehéz faajtó. A résen át kutya vicsorít, az udva­ron lepedőt lenget a szel. Itt laknak még. Mellette nem messze, mo­dern végvár: bástyaorom, gyilokjaró. csillámporos va­kolattal, pirosra festett tég­lákkal. Látszik, hogy nem akárkié! Előtte autóroncs. Lehet, hogy csak idáig bírt feljönni? A néhai lupaner még most is jó karban van, masszív falaival nem bír az idő. Mesélik, hogy negyed- millióért adták el nemrég. A pince állandó érték! — írták fél évszázada jó ta­nácsként. Aztán egy időben kispoi&ál j allűrnek nyilvánít­tatott. Mire -a régi kilátó hamvait széthordta a síéhez is jelmúlt. Ma már tényleg az,J&minek írták Jegykor,' sőt egyye inkább: érdemes ven­ni,; biztos befektetés. Bár ez az lérték kívülről tnézve egy­általán nem látsídk ... Nem védi régi, szigorú tör­vénykezés az Avas lejtőit, er­ről] árulkodik minden kő. Hol vannak már a pinceajtót őr­ző '„.makkos tazárak”. a pin­cesor elején strázsáló bak te­reit? Aki építkezik, a törme­léket leszórja az oldalba, s a lavina aztán gyarapodik a mindennapi szeméttel. Az utak háta megroggyant, ki­fordult a százéves bazaltkő. Nem daruskocsira, suttyom­ban fuvarozó teherautókra méretezték: .szekérkerék és lópata koptatta eddig. Az Avas olyan, mint Begy, ementáli sajt. föld alatti útvesztő. Amikor bombák potyogtak, sokan laktak, itt. Még szerencse, hogy a hegy­re egv se esett. A statikusok szerint. ha jól eltalálják, összeroskaor. mint « kártya-, \ár■ ; *, c* Tilalmas erdő Boriska néni. Józsi bácsi Fábián néni régi koesmáro- sai a domb méretű miskolci hegynek. Rózsakért. Gól. kis­vendéglők, ahol a sült sza­fizettek, rendjüket szabályoz­ta a sok régi, szinte szertar- tásszámba illő íratlan sza­bály. Fát kivágni nem lehetett, csak ültetni. Lopásért bör­tön, kaloda, pincefeltörésért akasztófa járt. Nem csoda: óriási értékeket rejtettek a sokszor szazméteres pincék, faabroncsos gönci hordókba zárva. Valamikor jogi köte­lezettség vöt pincevételkor az áldomás. Ha az üzlet meg­köttetett. a bor végigcsur- rant a ceremónia mester ..mándlijának” ólompitykein. Ma inkább szerződést kö­tünk, s borivás helyett elő­ször elmegyünk a telekköny­vi hivatalba. Mint minden területnek, ennek is helye van a rende­zési tervekben. Tehát; mi lesz veletek, avasi pincék? Tenni a hegyért — A pinceterületeket — hiszen nemcs'ak az Avas ilyen, meg hat van. szebonél szebbek :— üdülőterületeknek ■tekintjük — mondta a varas főépítésze, dr. Horváth Béla. — De csak kizárólag a napi felüdülés céljaira, mivel a borházak nem valók se la­kásnak. se víkendháznak. Nehezíti a munkánkat, hogy egyáltalán nincs országos ér­vényű előírás a pincesori építésre! Felmérettük a vá­ros pinceterületeit, s meg­próbáljuk ellenőrizni, szabá­lyozni az építkezéseket. Túl­nyomó részben ez sikerül is, de még több törődésre lenne szükség. Óriási éi tékek ezek ... Ma nem zárhatjuk kalodá­ba azt, aki rusnya házat épít, vagy leönti a szemetet az oldalba, már csak azért sem, mert előbb meg kelle­ne szervezni a rendszeres szeméteiszállítást. Csak fel­szólíthatnák, bírságolhatna« a hatóságok, ha ’/an elég em­ber az ellenőrzésre. S ha van valamennyi pénz példá­ul lefolyókra, közvilágításra. Előbb már említettük, mi mindent kellett tennie vala­ha egy pincegazdának a kör­nyezetéért; pénzben, munká­ban. Aki ma beleszeretett — s egyre többen vannak — kis borházába, ahol „kihajt a nóta. s elfelejtődik a ha­rag", nem valószínű, hogy zokon venné, ha tennie kel­lene valamit a hegyért. öreg Avas! Bokrétás ka­lapja Miskolcnak — zenge- dezik lelkesen a rég elpor­ladt krónikás. Reméljük, nem lesz belőled molyrágta, roz­zant, enyészetszagú fejfe­dő... KISS LÁSZLÓ jjc A meglehetősen csúnya konténerei; is jobban mutatnak, mint a hegyoldalra kiszórt szemét... (Kiss József jeUételei] Társadalmi ünnepségek, szertartások Egyre többen, de még min­dig nem elegen veszik igény­be Borsod megye városaiban a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda szolgáltatásait. A csa­ládi jellegű társadalmi . .ün­nepségek és szertartások szervezése, rendezése előse­gítése érdekében megyei koordinációs értekezletet ren­deznek január 22-én délelőtt 9 órától a Hevesy Iván Film­klub helyiségében. A jelen­levők dr. Kardos Sándor, a megyei tanács vb-titkára tá­jékoztatóját hallgathatják meg. majd az Örök érzel­mek, megújult szertartások című filmet, a Mai szertar­tások és A bölcsőtől a sírig című diaprogramokat mutat­ják be. A Magyar Reklámszövet­ség Borsod megyei Szerve­zete a napokban értékelte elmúlt évi munkáját, és ön­kritikusan szántba vették, melyek azok a feladatok, amit a munkatervben rög­zítettek ugyan, de valami­lyen ok miatt nem hajtot­tak végre. Az értékelés jegyzőkönyve érdekes tanulságokkal szol­gál: hat-hat rendezvényt tar­tottak az első. illetve a má­sodik negyedévben, nyolcat a negyedikben. Nem véletlenül maradt ki a felsorolásból az év harmadik negyede: ekkor mindössze két rendezvényre futotta az erőből. Az első negyedévben a ter­melő-, valamint a nagy- és kiskereskedelmi vállalatok együttes propagandaakciói­nak lehetőségeiről és alkal­mazási eszközeiről hangzott el előadás. Ezt a megyében Gazdaságpolitikai pártnap Diósgyőrben Jobban dolgozunk - jobban élünk (Folytatás az 1. oldalról) Maradjunk még továbbra is az 1978-as központi bizott­sági határozatnál. Dr. Szabó József így fogalmazott: — Ráálltunk egy minőségi pá­lyára. s ez jó. Fő feladatunk a külgazdasági egyensúly megteremtése, az életszínvo­nal megőrzése. Acéllal és vassal Nem titok, hogy a nemzet­közi helyzet mai alakulása nekünk kedvezőtlen. Az 1973 —74-es és az 1978—79-es ár­robbanás érzékenyen érintet­te népgazdaságunkat. Amíg 1973 előtt 3—3.5 dollár volt az olaj hordónkénti világ­piaci ára, addig ma már csaknem 40 dollárt kérnek érte. És ez csak egy hatás a sok közül... Számolni kell a fejlődét országok acélkeres­kedelmével is. 1978-ban 56 millió tonna acélárut adtak a világnak, 1985-ben már 98 millió tonnát szándékszanak. Bár az előadó politikus ko­rábban agrárvégzettséget szer­zett, azért jó volt hallani — a hallgatóság zöme kohászati dolgozó volt —, hogy majd minden esetben acéllal és vas­sal példálózott ... A mérleg nyelve A külső helyzet taglalása után belpolitikai életünkről esett szó. Elsősorban és elő­ször a termelésről. Az 1978- as esztendő ismét sorra ke­rült, negatív példaként. Ak­koriban külkereskedelmünk ugyancsak deficites volt. A már említett KB-határozat óta — amely többek között tarthatatlannak ítélte meg ezt a helyzetet — külkeres­kedelmi mérlegünk nyelve majdhogynem az aktívum fe­lé leng. Ha a világpiaci ál­lapotokban nem állott volna be rosszabbodás, akkor min­den bizonnyal még ennél is jobb lenne az exportunk. A VI. ötéves terv tehát jő strattal indult, nincs olyan nagy adósságunk, mint akár három évvel ezelőtt is volt. A vállalatok nem termel­nek készletre, a beruházások, számát csökkentettük, de fon­tos feladat, hogy az elkez­dett beruházásokat minél előbb befejezzük, minél előbb termeljenek az új gyárak. A Lenin Kohászati Művek kombinált acélművének teljes átadását is ezért kell szor­galmazni. Van mire büszkének lennünk Az országban a politikai légkor jó — emelte ki az előadó. — A dolgozók meg­értették a mostani árrend­szer kialakulásának szüksé­gességét. Ha mostanság élet- színvonalunk nem is emel­kedik. a meglevő szinten tar-, tasa is hagy feladatnak szá­mít. Hisz nem kevésről van szó. A beruházások között a nem termelők aránya 30 szá­zalék felett van. Elég csak a lakásépítkezésekre gondol­nunk: 1960-ban 2 millió 700 ezer lakás volt az országban, tavaly 3 .millió 537 ezer ott­honban laktak az emberek. Az óvodai férőhelyek száma húsz. év alatt majd’ meghá­romszorozódott. A társadal­mi juttatások a jóvedelem 31 százalékát teszik ki. Cs-ak emlékeztetőül idézte fel dr. Szabó József, hogy 1938-ban 132 ezren részesültek nyug­díjban, tavaly pedig már 2 millió felett volt a nyugdí­jasok száma. Ezer lakosra 1960-ban 3 személygépkocsi jutott, tavaly viszont csak­nem 90. Van tehát mire büszkék lennünk. Egyetlen — hasonló gazdasági fejlettségi fokon álló — ország sem dicseked­het ilyen eredményekkel. Van mit megvédenünk, van miért tennünk. I. S. dolgozó dekoratőrök (már aki el tudott jönni) kerekasztal- beszélgetése követte. Nagy erőket mozgatott meg a kong­resszusi kirakatverseny, és aktív vitát keltett a sajtórek­lámról szóló előadás. A teljesség igénye nélkül csak címszavakban az 1980- as programokról: reklám­történeti kiállítás, előadás a megyei reklámpropaganda- helyzetről. Sokakat érdekelt a dekorációs dolgozók szak­mai napja, amit kiállítás kö­vetett. Reklámfilmvetítés, szakmai vetélkedő, közleke­désbiztonsági kirakatverseny, ugyanilyen témájú előadás, majd egy nyomdalátogatás. Ennyi röviden a szervezet mérlege. A Magyar Reklámszövetség képviselője, végighallgatva az elmúlt évet értékelő beszá­molót, tolmácsolta a szerve­zet vezetőinek elismerését. S. L. Kevés a sí, a szánkó Többen is kölcsönöznének Bükkszenlkereszlen Három éve hozta létre Bülck- szentkereszten ifjúsági turisz­tikai kölcsönzőszolgálatát az Ezermester és Úttörőbolt Vál­lalat. • A kölcsönzőben télen sílécet. szánkót és síszánkót, •míg nyáron sátrat, kerékpárt, bogi ácsot és egyéb túraíeisze- ? reléseket. kölcsönözhetnek a természet szerelmesei. Mint ■ Erdödi Istvánnétól, a köl­csönző vezetőjétől megtudtuk, ünnepnapokon és hétvégeken kevésnek bizonyul az 50 par síléc. a 40 szánkó és 10 sí­szánkó. A reggel 8 órakor nyitó kölcsönzőben másfél óra múltán már csak a használ­hatatlan. összetört sportesz­közök maradnak, s bizony so­kan órákig várnak, hogy a /visszahozott lécet, ródlit elvi- . hessék. A vállalat fővárosi vezetőitől tudjuk: jövőre már j valamennyi sporteszközből többet juttatnak Bükkszent- keresztre, látva, mennyire •kedveltek ezek az eszközök a téli sport szerelmesei köré­ben. Gazdag év volt RekMm-mérleíf

Next

/
Thumbnails
Contents