Déli Hírlap, 1981. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-15 / 11. szám

Baleseti Hóban, fagyban is helytállnak je'entés, kártalanítás, másképpen A lehullott hó és a hideg ellenére is dolgoznak a KÉV Metró Vállalat munkásai: most azok a teendők kerül­nek sorra, melyeket kevésbé zavar a kedvezőtlen időjá­rás. Jelenleg a 3. számú fő közlekedési út Szilágyi De­zső utcai szakaszán alakít­ják ki a kapubehajtókat. A salakkal feltöltött bejárók nemcsak a lakóknak kedvez­nek, hanem lehetővé teszik tt szénszállító teherautók szá­mára a házak megközelíté­sét. iVem lesz gond a tűzi fával A hóborílotta Bükk-fenn- sík felejthetetlen látvány a turistáknak. kirándulóknak, de azok is sokáig emlékez­nek majd az idei kemény télre, akiknek munkahelye ez a vadregényes táj. Nehéz lenne kiszámítani, hány köbméter hó hullott ezen a télen az erdőborítot­ta hegyekre. Arról viszont pontos adat áll rendelkezés­re. hogyan álljak helyt az erdőben dolgozó emberek: a Lillafüredi Erdészet fakiter­melői hóban, fagyban is tartják a tempót, naponta 200 köbméternyi faanyagot termelnek ki Hatvannégy löt számlálnak azok a brigádok, amelyek ezt az amúgy is igen nehéz munkát most rhéa nehezebb körülmények között végzik. A nagy hó nemcsak a mozgást nehezí­ti meg. de jócskán ad több­letmunkát is. hiszen a fák kidöntése előtt körben el kel] lapátolni a havat. Nem­csak a munkavédelmi elő­írások miatt, hanem válla­lási is köti a szocialista bri­gádokat: minél kevesebb le­gyen a kitermelési veszteség, minél alacsonyabb legyen a tuskó. Nem könnyű kitermelni a napi 200 köbméternyi fa­anyagot, de elszállítani sem: az erős szél gyakran teszi járhatatlanná az erdei uta­kat. A korán és váratlanul érkezett télben sok munkája akadt á nóeltakarító gépek­nek. A múlt év végén a leg­rosszabbkor jött a decembe­ri nagy tél: a tűzifaprogram finisében. A Lillafüredi Er­dészet fakitermelő brigádjai­nak tízezer köbméter tűzi­fát kellett kitermelniük a második fél évben. Ez ked­vező időjárás mellett sem lett volna kis feladat, hi­szen két és fél ezer köbmé­terrel többet vállaltak a megszokott mennyiségnél. A tervet sikerrel teljesítették, szerencsére segítség is akadt: a szállításban honvédségi jár­művek segítettek. Nemcsak a kitermelt fa­anyag elszállítása jelent gon­dot az erdőgazdaság számá­ra. hanem a munkásszállítás is. A rendelkezésre álló gép­kocsik száma ugyan elegen­dő lenné, de ezek részben régiek, másrészt pedig nem erre a célra éoített jármü­vek. Új megfelelő jármü­vek beszerzése nem elhatá­rozás. vagy pénz kérdése: mindkettő megvan. csak igen nehéz hozzájutni ezek­hez a típusokhoz, például te­repjáró Roburhoz. Máshol a régi járművek is ió szolga­latot tehetnek: kiselejtezett autóbuszokból vontatható, fűthető melegedőket alakí­tottak ki. melvek együtt ván­dorolnak a brigádokkal. A vadetetés a vadásztár­saságok feladata, de ezzel is akad gond az erdészetnél: gyakran lánctalpas traktor­nak kell előbb utat torai a hófúvásban, hogy eljusson a takarmány a vadetetőkhöz. K. J. Igaz társak, jó munka „Főnök, mérnök9 melős együtt indultunk...” Harminc év körülinek néz­tem: tempós beszédű, nyílt tekintetű, szikár, izmos ter­metű ember. Pedig lassan kö­zelebb lesz az ötvenhez, mint a negyvenhez, s ebből hu­szonhét évet a gyárban töl­tött el. Két és fél évtized után egy reggelen új helyre indult munkába a hajnali szürkeségben, új. ismeretlen gépek, emberek, falak közé. Szorongott, vegyes érzel­mekkel küzdve lépdelt a Kombinált Acélmű felé . . . • • Garad Sándor mint a te­nyerét, úgy ismerte a nagy- kovácsműbelyt. Lakatosként javította, szerelte szinte min­den ízét. porcikáját a gépek­nek. Megtanulta a gyárat, s megtanulta az embereket is. Csoportvezető volt: kisfőnök, ahogy szokták mondani. — Szerettem csinálni — mondja —. pedig nem volt mindig öröm. Jó cimborák­kal is csak ..bakoltunk" egy­másnak messziről néha hó­napokig. Haragudtak valami fegyelmi ügy miatt. .. Nem tűrtem soha a laza csavaro­kat. hanyagságot, lógást. Az­tán persze kiegyeztünk, meg nehéz is lett volna másképp: együtt kellett dolgoznunk, s ez bizalom nélkül nem megy. Nehéz elhatározás volt. de mégis eljöttem! Annyi év után végre szerettem volna egy munkarendben dolgozni a feleségemmel. Kellett ez már nagyon, mégis éjszakákat nem aludtam, hogy jól. teszem-e. milyen lesz majd az acélmű­ben ... A vezetőből beosztott lett újra, s az ördöngös kezű la­katos bizonyított. Volt min próbálni szaktudását: land- zsakocsi. fenékberakó, falazó­kocsi, megannyi hidraulika, amihez a legjobban értett. — Furcsa volt — meséli —. csupa idegen arc. kör­nyezet. Aztán gyorsan meg­melegedtem. összehoztak min­ket a próbaüzem nehéz nap­jai. órái. Ma már... Vala­melyik nap ajánlották: men­jek el máshová, újra csoport- vezetőnek. nyolcvan fillérért több órabérért. Nem hagy­nám én ott a többieket két forintért sem ... Nagyon jó gárda- Főnök, mérnök, melós együtt indultunk, mindenki­nek egyformán új volt min­den. Senki sem verhette a mellét, hogy mennyire isme­ri. meg hogy régebben ott van már ... • • " Garad Sándort elfogadták egy kicsit vezetőjüknek tár­sai: pedig hivatalosan nem nevezte ki senki se csoport- vezetőnek. se másnak. Csak tisztelték benne a tapaszta­latot. a konok, szívós munka­szeretetét. Talán nem is tud­ják róla: ruháért. ösztön­díjért ment el lakatostanuló­nak. Sokan voltak testvérek a családban, otthon Sály- ban. .. — Amikor még csak osz­lopok álltak az új acélműbő' — mondja —. már akkor is jártak az emberek kíváncsis­kodni. érezte mindenki, óriá­si dolog ez! Ránk is átragadt, feszültek, idegesek voltunk az utolsó hetekben. Nyomasz­tott a felelősség. Mondtam otthon: most egy ideig ne számítsatok rám. akkor érek haza, ha végeztünk a mun­kával. Ha mégis hazaértem időben, akkor be a kocsiba, és ki az erdőbe, sétálni, le­vegőzni. Nagyon szeretünk menni a családdal... Az acélműben innen-onnan odakerült emberekből álltak össze a műszakok: legtöbbje nem is ismerte egymást. De mire összemelegedtek, az or­szág is megismerte nagysze­rű eredményeiket. Garad Sándor szerint nem egyszerű munka volt ez. Virtus, ma­gukat, erejüket mutatni aka­rás. — Reggel szóltak — me­séli —. öltözzek át, menjek a vendégházba. Mire odaértem, mar' voltunk ott egy páran, ismerősök, munkatársak az üzemből, meg más építő, ki­vitelező vállalatoktól. Nem tudtuk, hogy mi lesz ... A kis reggeli ünnepélyen meleg szavakkal köszönték meg a legkiválóbbaknak a Kombinált Acélmű első sza­kaszának építésekor végzett munkáját. Oklevelet csak jó­val később kaptak: kinn ak­kor ítéletidő tombolt, az ok­levél elakadt valahol a mé­teres hótorlaszok között az úton ‘ De ki törődött akkor azzal! örültek. Az üzem­óriásnak az új acélnak Ga­rad Sándor pedig annak is, hogy igaz társakra, jó mun­kára talált. KISS LÁSZLÓ A Rónai Sándor Művelő­dési Központ színháztermé­ben mintegy HÓD társadalom- biztosítási tanácselnök, szb- munkavédelmi felügyelő. SZTK-ügyihtéző és vállalati munkavédelmi vezető részére lartott tegnap továbbképző tanácskozást az SZMT mun­kavédelmi osztálya és a Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság Borsod megyei Igaz­gatósága. Csengeri Zoltán, az SZMT munkavédelmi osztá­lyának vezetője az 1981. ja­nuár 1-től érvényes baleset- bejelentés és kivizsgálás új módszereiről. Matulai Gábor, Hol szorít ? Ősszel, a Skálákban az igazgatóság munkatársa pedig a baleseti sérültek kár­talanításával kapcsolatos új tudnivalókról tartott előadási A résztvevők végül négy cso­portban ismerkedtek új fel­adataikkal. például az új bal­eseti jegyzőkönyv kitöltésé­nek módjával. S if-A Cementipari Gépjavító Vállalatnál a teli hónapok a nagy munkák ideje. A cement­gyárak ilyenkor termelik a legkevesebb cementet, a gépsorok csökkentett kapacitással üze­melnek. A nagyjavítások ideje ez a mostani. A gépjavítások az ország mind a kilenc ce­mentgyárában dolgoznak. Lábatlanban a forgókemencét reparálják. Vácott a szokásos tmk- munkák mellett a cementmalomhoz kapcsolódó elevátort javítják. Bélapátfalván a cement- siló lebontására kerül majd .sor. A kinti munkák mellett a tapolcai út mentén levő te­lephelyen is nagy feladatok varnak a dolgozókra; a lábatlant gyár forgókemencéjéhez kö­penyszakaszokat gyárt a Kazal Istimn vezette brigád, ez előreláthatóan egész évre eltart. hoz nyújt segítséget a szak­embereknek. Az udvarias hangú kérdőív első oldalán a látogatónak tel kell sorol­nia a bemutatott termékek­kel kapcsolatos észrevétele­it. s be kell írnia annak a lábbelinek a 'sorszámát'," amely tetszését elsőként, má­sodikként. illetve harmadik­ként elnyerte a bébi. a gyer­mek, a lányka, a fiú. a női és a férfi divatcipők, illetve a sportcipők es munkavédel­mi lábbelik sorából. A tesz- telök között párizsi jutalom- utazás es egyéb nyereményen találnak gazdara a február 5-i sorsoláson. De folytassa mondandóját a főkönyvelő:- — Kiértékelve a kérdőíve­ket, elsősorban azokat a .gyártmánycsoportokat fej­lesztjük majd intenzíven, amelyekre a legnagyobb az igény. Szem előtt tartjuk azt is, hogy január végén, febru­ár elején rendezzük meg a j szokásos cipőbörzét a keres- j kedelem szakemberei száma- j ra. s segíteni kívánunk nekik : is a választáshoz ... £ fyy tetszetős női szandál a sok közül Mint említettük, a bemu­tatón 1138 modell látható.. Szinte hihetetlen, de a hazai kereskedelemben ebből ed­dig mindössze 35u l!) került forgalomba. Pedig Martfűn évente 12 millió pár cipőt készít a 6000 dolgozó, 2,5 milliárd forint értékben. Eb­ből 2 millió a szocialista pi­acokra kerül 10 millió rube­lért. 2.5 millió pár pedig nyugati exportra. 12 millió dollár értékben. Gyártanak 2 millió sportcipőt, s csaknem hasonló nagyságrendben mun­kavédelmi lábbelit. S hogy rendkívüli sikere van a be­mutatónak. erre bizonyságra január 16-áig nyitva tartó kiállítást január 10-étől teg­napig. több mint 25 ezren tekintették meg. Ami pedig a vásárlókat is érdekelheti: a Tisza Cipő­gyár megegyezett a Skálával, s a tesztelés során legtöbo szavazatot kapott 20 modellt már ősztől megvásárolhatjuk a Skála áruházakban. T. Z. Az utóbbi időben cipőipa­runkról csak az elmaraszta­lás hangján szólhattunk. Ezért tűnt merész ötletnek a legnagyobb honi gyártó vál­lalat. a Tisza Cipőgyár egy­hetes bemutatkozása a fővá­rosban, a Hotél Duha Inter­continentalban. ib en még item volt A nagyszálló bálterme nyi­tástól zárásig zsúfolt látoga­tókkal. Nem véletlenül; szé­les e hazában meg soha. egyetlen cipőgyár sem jelent meg a nagyközönség előtt tel­jes termékválasztékával. A martfűiek viszont elhozták mind az 1158 gyártott mo­delljüket, nem titkolva el az érdeklődő tekintetek elől a korábban csak szocialista vagy tőkés piacra gyártott lábbeliket sem. A kiállítás rendezésének miértjére Makó Gábor, a Tisza Cipőgyár fő­könyvelője valnszplt: — Nemcsak a mundér — azaz az iparág —, de gyá­runk becsülete is megknán­re a cipőipart a maga ered­ményeivel, eredménytelensé­gével, gondjaival együtt. Ezért vágtunk bele merészen ebbe a kiállításba, s tárjuk nemcsak a kereskedelem, de az egész ország közönsége elé te I j es termékválasztékunkat. No meg azért is tesszük ezt. mert. állítjuk: az általunk gyártott cipők semmivel sem rosszabbak, mint bármely más európai országban ké­szült társaik. Ugyanakkor más céljaink is vannak e bemutatkozással. Megmutat­ván, hogy mire vagyunk ké­pesek, egyben szeretnénk is megtudni — természetesen a fogyasztóktól —. melyek azok a gyártmányok, .amelyek leginkább elnyerik tetszésü­ket... Párizsi át a tesztért Erre jó hát az. össznépijá- ték. Aki ugyanis belép a Ti­sza Cipőgyári kiállítására, az Országos Piackutató Intézet kérdőívét kapja kezébe, amely a Tisza Cipőgyár tér­flz erdő munkásai Tisza cipő az Interben

Next

/
Thumbnails
Contents